Pintér György - Múzeumi krimik
A SU-76 történelmi előzménye: 1942-ben kezdték el a gyártását a Kirov gyárban. A háború befejezéséig több, mint 17000 db-ot készítettek el különböző vállfajaiból. Bár nem volt sikeres konstrukció, mégis még a koreai háborúban is feltűnt. A szerencsétlen konstrukció ellenére harckocsizók nagyon szerették ezt a járművet, beceneve "Szuka" volt. 1943-ban a kurszki páncélos csatában volt a premiere, és egészen Berlinig jutott.
2008 áprilisában adta ki a Miniart a slágernek nevezett SU-76-ost két változatban is, egy német és egy szovjet változattal.
A mosonmagyaróvári versenyen találkoztam a makettel, de addig szöszöltem, míg az orosz verziót elkapkodták. Így aztán kishazánk egyik on-line boltján keresztül vásároltam meg igen borsos áron, amely egy új generációs Dragon árával vetekedett. Bár ahogy körülnéztem a világhálón 52$ és 48 Euro között van az ára. A makett lehetne divatos cyber-makett is, ugyanis az új Miniart makett tartalmazza a 25 évvel ezelőtt az Alan cég által kiadott felépítményeket, mint például teknő, oldalpáncél, kombinálva a korai Dragon SU-76-os elemekkel és végezetül a Miniart saját fejlesztésével, a lánctalppal (ami gyönyörű) és a figurákkal.
Egyik nagy hibája a makettnek, hogy bár gyönyörű dobtárakat lehet a páncél belső oldalára felrakni, a makett nem tartalmazza a DT géppuskát, ami rendszeresítve volt minden harckocsihoz, beépítve illetve légvédelmi célokra. A makett pontos, sorja- és beszívódásmentes, de nem egy "rázzuk össze és kész" Tamiya makett. Gyakorlatilag egy korrekt makettet készíthetünk dobozból is, de ha feltuningoljuk, elemeket cserélünk, illetve scratch-elünk, egy gyönyörű makettet tudunk elkészíteni. Én az utóbbit választottam.
Első lépésben a Zis-3 páncéltörő ágyúnak álltam neki. Az ágyúcsövet réztoll-betétre cseréltem ki. A lángfogót ki kellett cserélnem, mert a Miniart lángfogója kisebb, és formátlanabb az eredetinél. A hiányzó hegesztési varratokat pótoltam. Majd következett a jármű egyik jellegzetessége, a hűtő, amit a Miniart kissé elnagyolt, a hibákat korrigáltam, illetve a hiányzó részeket rézlapokból pótoltam. A felépítményt megszórtam maradék fotómaratásokból maradt "kütyükkel", csatokkal, a pontosítás kedvéért a löveg jobb oldalán lévő szervízajtó szegecseit lecseréltem a valóságban lévő hatlapfejű csavarokra. Eddig jutottam, hátra van az alapozás, festés.
Folytatása következik.