Messerschmitt Bf-109 G-4
1:72, Mistercraft
No.C-83 és/vagy C-84 (2013)
Pintér György - Múzeumi krimik
Első rész!
A célom a makett megvásárlásával az volt, hogy kicsi pénzből makettezem egy jót. A kiválasztásnál a típus, ezzel együtt a magyar vonatkozás volt a szempont. Emellett szerettem volna a makettinfo –ra egy cikket belőle, hogy gazdagítsam tapasztalattal a közösséget. Ezt megelőzően egyébként volt már birtokomban MisterCraft makett, így azért sejtettem, hogy nem egy Tamiya minőséget fogok majd a kezembe kapni.
[B](C)
Mikor kibontottam a postai csomagom jött az első meglepetés: Én a MisterCraft C-83 –at a webshopból még Bf-109F/G néven (ez volt a számlán is) rendeltem meg, a bolt szemléltetése szerint még sivatagi festésű doboz illusztrációval. (Azért hivatkozok a boltra, mert a google keresővel azóta sem találtam meg az általam említett borító képet, amely kép a cikk írásának pillanatában már a bolt weboldalán is lecserélésre került.) Az általam kézhez kapott doboz már Bf-109G-4 ’Hungarian AF’ felirattal, és a V.7+51 jelzésű Messzer festményével érkezett. Jobb is így. Egyébként a ’manual’ első oldalán már C-84 –es készletnek azonosítja magát a „papiros” [B.1], míg a doboz végén még C-83 olvasható [C.2]. Egy kávé mellett ismerkedtem a zavarosnak induló doboztartalommal.
[C]
Az elsőre pazarnak induló festési útmutató sok buktatót tartalmaz. Az első ezek közül, hogy a repülőnk jobb oldalán a hadrendi számok félrevezető módon felcserélve lettek ábrázolva [C.3].
A törzsön lévő sárga hadműveleti jelzést is egy törzskerettel előrébb javasolja festeni, mint azt kellene [C.4].
Sokakat érzékenyen érinthet a felülnézet ábrázolása, ahol is egy sárkányon osztoznak a román keresztek a magyar felségjelzésekkel [C.5]. (Vajon Pistike a 2.B-ből, hogy fogja felragasztani a matricákat, úgy ahogy a képen látja felesben?)
A doboz élén eggyel növelték a festési variációk számát. Ott már a gépünket sárga alsó motorburkolattal [C.6], és fehér spirálos légcsavarkúppal jelenítik meg [C.7]. Az hogy szemből harmadkörcikkely fehér volt feltehetőleg a légcsavarkúpunk, azt az ismertető sehol nem közli!
Ugyanezen a képen olyanok láthatók, mint Erla fejpáncél [C.8] és küllős kerék a G-4 –esünkön [C.9]. Aki a témában nem járatos, azt ezekkel a részletekkel nagyon félrevezetik.
De legalább a rendelésben szereplő termék elnevezést megtaláltam az egyik oldalon [C.10].
[D]
A 2 lapból álló A5 méretre hajtott összeállítási útmutatónak van még egy meglepetése: A négybe hajtott papírt kiterítve az egyik oldal a 109 –es, míg a másik oldal egy P-51B/C összeállítását tárgyalja [D.11].
Az összeállítási rajz nagyon profi: minden alkatrész olyannak van rajzolva, amilyennek lennie kell. A kereten lévő alkatrészek sajnos nem olyan profik, mint ahogy azt a rajzokon megjelenítik! Úgy is mondhatnám, hogy a kettő köszönő viszonyban sincs egymással. Mindezek mellett több esetben olyan alkatrészeket is taglal az útmutató, amit nem is tartalmaz a készlet.
[E]
A legfontosabb mégiscsak a magyar vonatkozású matricalap megléte volt. Azonban a matricának pont a magyar keresztek fekete részein, főképp a körvonalak mellett akad itt-ott festékhiány [E.12], és a fehér részeken is látható valami szakadozás, vagy töredezés [E.13]. A MisterCraft matricalapja nem tartalmazza azokat az apró jelöléseket, amire a festési utasítás hivatkozik, így többek közt a 87 –es oktánszámú üzemanyagot jelölő háromszöget sem.
A kereten lévő felirat szerint a műanyag inTech gyártmány. Rövid googlézás után a képkeresővel megállapítottam, hogy valószínűleg az 1976 –ban megjelent, majd 1994 –ben részben átdolgozott Hasegawa kitjéről koppintott az inTech. Ettől azonban két dolog miatt sem kell hanyatt esnünk: az egyik hogy maga a Hasegawa sem egy tökéletes forma, a másik pedig a gyatra minőségű fröccsöntés. A minőségi kifogásom elsősorban nem az hogy sorjás, hanem hogy az anyagvastagság helyenként sokszorosa a japán mintának, ami a repülő eredeti arányait torzítja. Másodsorban a műanyag alkatrészek felületei is olyan lyukasak helyenként, mint a holdfelszín. Ahogy forgattam keretet, úgy sejlett fel bennem a részletek láttán, hogy ilyen már volt régebben a birtokomban a SMER kiadásában 0859 –es kóddal. Sokat elmond a készlet minőségéről, hogy sok energiabefektetés után, akkor végül nem lett belőle kész makett. A keretre megálmodott repülő egy G-6 altípus, így ahhoz, hogy egy a címben szereplő G-4 –et formázzak belőle, több ponton módosítanom kellett az eredeti kialakítást.
[F]
Az építést a szokásos sorrendemtől eltérve a függőleges vezérsíkkal kezdtem. A túlzott mennyiségű műanyagot [F.14] a legkülönbözőbb maró, reszelő, és kaparó szerszámmal távolítottam el a vezérsík felek belső oldalairól, hogy azokat összeragasztva egy vállalható vastagságú „függőlegest” kapjak.
A vízszintes vezérsíkok is küzdenek a vastagság problémájával, de az elhanyagolható, ahhoz képest, hogy a sziluettjük sem megfelelő. A probléma megoldásához egy pontosabb készlet (AzModel) elemét hívtam segítségül mintának. A vízszintes vezérsíkok megfelelő éleire sztirol csíkokat ragasztottam fel [F.15], majd kötés után együtt igazítottam a kívánt formára az elemet [F.16].
[G](L)
A pilótaülés a pedálokkal, a hátfallal együtt a padló részét képezi [G.17]. A padló együttesét nem az oldalfalak előírt helyére, hanem attól előrébb és magasabbra ragasztottam be, mert így tudtam egységbe foglalni a környezetével.
Nálam a jobb oldali törzsfél hosszabb volt pár tized milliméterrel [L.18], ezért választanom kellett, hogy az elülső vagy a hátulsó részek kapcsolódjanak a megfelelő helyen. Én a hátsó illeszkedést választottam, így az orrból vettem el, hogy azonos hosszra hozzam a két törzsfelet.
Fényképen nem látszik eléggé, de az én példányom bal oldali törzsfelén a fülke külső oldalán volt egy jelentős anyag megfolyás [L.19], amit reszelővel szedtem le.
Felragasztottam a motorburkolat feletti géppuska vályúk elemét [G.20], amelyekről csak nagy jóindulattal gondolható, hogy oda lettek méretezve. A tömítés ugye ezt is megoldja jótékonyan.
Ugyanezen a képen jól látható a kabin két oldalfalának „közel egyenlő” vastagsága is [G.21].
Hogy nagyságrendileg a pilótaülés középen legyen be kellett faragnom a bal oldalfalba azt [G.22].
A plexi aljánál szélesebb volt a törzs [G.23], ezért a törzset reszeléssel hozzákeskenyítettem az átlátszó elem szélességéhez.
A plexi belsejére fröccsöntött bordázat a kellő helyétől hátrább helyezkedett el. A bordákat lekapartam, helyüket kicsiszoltam, políroztam, majd lelakkoztam [G.24]. A bordákat a későbbiekben maszkolással kívántam felfesteni.
[H]
Az hogy jelentősen több anyag volt a makettben a kívántnál, az mindenhol visszaköszönt, a [H.25] számú képen a szárny lenne tőle jelentősen vastagabb.
A légcsavarkúpon az ágyúcső helyét kifúrtam [H.26], és pár anyaghiányos élt is felpótoltam tömítő pasztával [H.27].
A légcsavarlapátok túlzott anyagvastagságát visszacsiszoltam, a hiányzó éleket ismét tömítőpasztából pótoltam ki [H.28].
A Pitot-cső nem képezte a készlet részét, így húzott szálból gyártottam magamnak [H.29].
Műszerfal elem nincs sem dombornyomott, sem bármilyen formában, így matricát sem kellett adniuk a nem létező elemre. A probléma nem jelentős, mert a vastag és itt-ott karcos, valamint kissé opálos plexin át úgy sem lett volna látható a hiány. Megnyugtatásom miatt én faragtam egy műszerfal lapocskát hozzá [H.30], amelyre egy Revi célzókészüléket terveztem ragasztani.
A farokfutó szárát lecseréltem [H.31].
A szárnyat alulról feltámasztottam a törzsre a ragasztási felület mentén, és a törzs alatt egy nagy szintbéli eltérés ordított felém [H.32]. Ha szárnyelem külső feléből reszeltem volna, akkor egy a típusra nem jellemző íves hasat kaptam volna. A probléma áthidalásaként a szárnyelem belső oldalára rajzoltam fel a kapcsolódó területeket [H.33], és onnan martam ki az anyagot bőséggel [H.34].
A csűrő ellensúlyok szerencsétlen alakját is igyekeztem korrigálni [H.35].
A farokfutó fészkét kimartam [H.36].
[I]
A futóaknák rossz méretét, és rossz formáját reszelővel igazítottam az eredetihez jobban hasonlító alakúra [I.37]. Ugyanezen a képen jól megfigyelhető az egész makett felszínére jellemző holdkráteres minőség. Többszöri felpasztázással, és az azokat követő visszacsiszolással orvosolható a jelenség. Az aknában egyébként semmilyen részletezés nincs, a felső szárnyfél belsejének ezen a részén akad egy kinyomótüske nyom, azt esetleg betudhatunk valamilyen mintának.
A szárnyágyúk pozicionáló tüskéit levágtam [I.38].
A futóaknák közti nyílásokat először kitakarítottam [I.39], majd miután rájöttem, hogy a G-4 –eseken ilyen részlet nem volt, feltömítettem.
Sztirol csíkokkal korrigáltam a vízhűtő bemeneti nyílásait [I.40], mert azok szemlátomást nem voltak azonos formájúak, és méretűek.
Ahogy maga az akna, úgy a főfutó aknafedele is még az ’Emil’ verziók aknaformáját követte. Sztirol lapból a helyes formát legyártottam [I.41].
[J]
Az hogy mennyi anyagot kellett eltávolítani a szárnyfelek belső részeiről, azt a [J.42] számú kép csak részben tudja visszaadni.
[K]
Amennyi kidudorodás volt a fülke bal külső oldalán, annyi behorpadás található a motorburkolat jobb oldalán. A hátulsó gyertyahűtő nyílást ideiglenesen levágtam, és tömítőpasztából építettem fel a korrekt szintig a jobb oldali motorburkolat felületét [K.43].
A G-6 –osok már MG131 –es fegyverekkel voltak szerelve a motor felett, viszont ezek hátrébb kezdődnek, és hátrább fejeződnek be, mint a G-4 –esek MG17 vályúi. Ezért én első körben a hátsó vályútraktus feltöltése mellett döntöttem. Mivel a gyári vályúforma túlzottan szélesre sikeredett, ezért a maradék elülső szakaszt is beragasztottam sztirollal [K.44].
A vályúk helyzetét ezután felrajzoltam [K.45], majd úgymond nulláról indulva az eredetihez közelítő formát maróval kimunkáltam [K.46].
Az olajhűtő hiányos belépő élét is sztirol lappal, majd tömítőpasztával pótoltam ki [K.47].
A törzsfelek csatlakozásánál tömítőpasztát jókedvvel, bőséggel használtam [K.48].
Az olajhűtő szabályzó lemezét is bekarcoltam a rend kedvéért [K.49].
A kipufogósorban az anyaghiányt kipótoltam [K.50].
[L]
Az elülső antenna árbócot cserélni terveztem korai magasabb verzióra.
A függőleges vezérsík tetején lévő antennarögzítési pont hiányzott, amit újfent sztirol lapból pótoltam [L.51].
A szívótorok töve a „dudoros” G-6 –hoz igazodó formát mutatja [L.52], ezért kipótoltam a hiányzó lemez szakaszt.
A géppuskavályút a lemezelés bekarcolásával részleteztem [L.53].
Sokszor feltömítettem a géptörzset a felületi hibák ellen, és mindannyiszor visszacsiszoltam. Menet közben a panelvonalakat is átkarcoltam, igazítottam.
Szárazpróbák alapján a szárny ’V’ beállítási szöge feltehetőleg túl lapos lett volna, ha sikerült volna mindent mindennel illeszteni.
[M]
Nagyon sok időt öltem bele, és úgy tűnt még legalább ennyit időt kellene rászánnom. Hogy végül nem folytattam vele tovább a harcot, annak az oka a törzs görbesége volt. Hiába reszeltem le a puklikat, tömítettem fel a gödröket, összességében a törzs geometriája nem volt vállalható. A projektem átminősítése után, az elkészült alkatrészeket az őket megillető helyre juttattam. A téma iránt érdeklődőknek csak azt tudom tanácsolni, hogy vegyék meg a készletet a jelzések miatt, és a matricát ragasszák másik gyártó 109 –esére.
Első rész vége!
Folytatás itt: https://makettinfo.hu/index.php?jobb=Mistercraft-Bf-109G-4-nem-kis-csalassal-befejezve-Masodik-resz&&hash=#_
A célom a makett megvásárlásával az volt, hogy kicsi pénzből makettezem egy jót. A kiválasztásnál a típus, ezzel együtt a magyar vonatkozás volt a szempont. Emellett szerettem volna a makettinfo –ra egy cikket belőle, hogy gazdagítsam tapasztalattal a közösséget. Ezt megelőzően egyébként volt már birtokomban MisterCraft makett, így azért sejtettem, hogy nem egy Tamiya minőséget fogok majd a kezembe kapni.
[B](C)
Mikor kibontottam a postai csomagom jött az első meglepetés: Én a MisterCraft C-83 –at a webshopból még Bf-109F/G néven (ez volt a számlán is) rendeltem meg, a bolt szemléltetése szerint még sivatagi festésű doboz illusztrációval. (Azért hivatkozok a boltra, mert a google keresővel azóta sem találtam meg az általam említett borító képet, amely kép a cikk írásának pillanatában már a bolt weboldalán is lecserélésre került.) Az általam kézhez kapott doboz már Bf-109G-4 ’Hungarian AF’ felirattal, és a V.7+51 jelzésű Messzer festményével érkezett. Jobb is így. Egyébként a ’manual’ első oldalán már C-84 –es készletnek azonosítja magát a „papiros” [B.1], míg a doboz végén még C-83 olvasható [C.2]. Egy kávé mellett ismerkedtem a zavarosnak induló doboztartalommal.
[C]
Az elsőre pazarnak induló festési útmutató sok buktatót tartalmaz. Az első ezek közül, hogy a repülőnk jobb oldalán a hadrendi számok félrevezető módon felcserélve lettek ábrázolva [C.3].
A törzsön lévő sárga hadműveleti jelzést is egy törzskerettel előrébb javasolja festeni, mint azt kellene [C.4].
Sokakat érzékenyen érinthet a felülnézet ábrázolása, ahol is egy sárkányon osztoznak a román keresztek a magyar felségjelzésekkel [C.5]. (Vajon Pistike a 2.B-ből, hogy fogja felragasztani a matricákat, úgy ahogy a képen látja felesben?)
A doboz élén eggyel növelték a festési variációk számát. Ott már a gépünket sárga alsó motorburkolattal [C.6], és fehér spirálos légcsavarkúppal jelenítik meg [C.7]. Az hogy szemből harmadkörcikkely fehér volt feltehetőleg a légcsavarkúpunk, azt az ismertető sehol nem közli!
Ugyanezen a képen olyanok láthatók, mint Erla fejpáncél [C.8] és küllős kerék a G-4 –esünkön [C.9]. Aki a témában nem járatos, azt ezekkel a részletekkel nagyon félrevezetik.
De legalább a rendelésben szereplő termék elnevezést megtaláltam az egyik oldalon [C.10].
[D]
A 2 lapból álló A5 méretre hajtott összeállítási útmutatónak van még egy meglepetése: A négybe hajtott papírt kiterítve az egyik oldal a 109 –es, míg a másik oldal egy P-51B/C összeállítását tárgyalja [D.11].
Az összeállítási rajz nagyon profi: minden alkatrész olyannak van rajzolva, amilyennek lennie kell. A kereten lévő alkatrészek sajnos nem olyan profik, mint ahogy azt a rajzokon megjelenítik! Úgy is mondhatnám, hogy a kettő köszönő viszonyban sincs egymással. Mindezek mellett több esetben olyan alkatrészeket is taglal az útmutató, amit nem is tartalmaz a készlet.
[E]
A legfontosabb mégiscsak a magyar vonatkozású matricalap megléte volt. Azonban a matricának pont a magyar keresztek fekete részein, főképp a körvonalak mellett akad itt-ott festékhiány [E.12], és a fehér részeken is látható valami szakadozás, vagy töredezés [E.13]. A MisterCraft matricalapja nem tartalmazza azokat az apró jelöléseket, amire a festési utasítás hivatkozik, így többek közt a 87 –es oktánszámú üzemanyagot jelölő háromszöget sem.
A kereten lévő felirat szerint a műanyag inTech gyártmány. Rövid googlézás után a képkeresővel megállapítottam, hogy valószínűleg az 1976 –ban megjelent, majd 1994 –ben részben átdolgozott Hasegawa kitjéről koppintott az inTech. Ettől azonban két dolog miatt sem kell hanyatt esnünk: az egyik hogy maga a Hasegawa sem egy tökéletes forma, a másik pedig a gyatra minőségű fröccsöntés. A minőségi kifogásom elsősorban nem az hogy sorjás, hanem hogy az anyagvastagság helyenként sokszorosa a japán mintának, ami a repülő eredeti arányait torzítja. Másodsorban a műanyag alkatrészek felületei is olyan lyukasak helyenként, mint a holdfelszín. Ahogy forgattam keretet, úgy sejlett fel bennem a részletek láttán, hogy ilyen már volt régebben a birtokomban a SMER kiadásában 0859 –es kóddal. Sokat elmond a készlet minőségéről, hogy sok energiabefektetés után, akkor végül nem lett belőle kész makett. A keretre megálmodott repülő egy G-6 altípus, így ahhoz, hogy egy a címben szereplő G-4 –et formázzak belőle, több ponton módosítanom kellett az eredeti kialakítást.
[F]
Az építést a szokásos sorrendemtől eltérve a függőleges vezérsíkkal kezdtem. A túlzott mennyiségű műanyagot [F.14] a legkülönbözőbb maró, reszelő, és kaparó szerszámmal távolítottam el a vezérsík felek belső oldalairól, hogy azokat összeragasztva egy vállalható vastagságú „függőlegest” kapjak.
A vízszintes vezérsíkok is küzdenek a vastagság problémájával, de az elhanyagolható, ahhoz képest, hogy a sziluettjük sem megfelelő. A probléma megoldásához egy pontosabb készlet (AzModel) elemét hívtam segítségül mintának. A vízszintes vezérsíkok megfelelő éleire sztirol csíkokat ragasztottam fel [F.15], majd kötés után együtt igazítottam a kívánt formára az elemet [F.16].
[G](L)
A pilótaülés a pedálokkal, a hátfallal együtt a padló részét képezi [G.17]. A padló együttesét nem az oldalfalak előírt helyére, hanem attól előrébb és magasabbra ragasztottam be, mert így tudtam egységbe foglalni a környezetével.
Nálam a jobb oldali törzsfél hosszabb volt pár tized milliméterrel [L.18], ezért választanom kellett, hogy az elülső vagy a hátulsó részek kapcsolódjanak a megfelelő helyen. Én a hátsó illeszkedést választottam, így az orrból vettem el, hogy azonos hosszra hozzam a két törzsfelet.
Fényképen nem látszik eléggé, de az én példányom bal oldali törzsfelén a fülke külső oldalán volt egy jelentős anyag megfolyás [L.19], amit reszelővel szedtem le.
Felragasztottam a motorburkolat feletti géppuska vályúk elemét [G.20], amelyekről csak nagy jóindulattal gondolható, hogy oda lettek méretezve. A tömítés ugye ezt is megoldja jótékonyan.
Ugyanezen a képen jól látható a kabin két oldalfalának „közel egyenlő” vastagsága is [G.21].
Hogy nagyságrendileg a pilótaülés középen legyen be kellett faragnom a bal oldalfalba azt [G.22].
A plexi aljánál szélesebb volt a törzs [G.23], ezért a törzset reszeléssel hozzákeskenyítettem az átlátszó elem szélességéhez.
A plexi belsejére fröccsöntött bordázat a kellő helyétől hátrább helyezkedett el. A bordákat lekapartam, helyüket kicsiszoltam, políroztam, majd lelakkoztam [G.24]. A bordákat a későbbiekben maszkolással kívántam felfesteni.
[H]
Az hogy jelentősen több anyag volt a makettben a kívántnál, az mindenhol visszaköszönt, a [H.25] számú képen a szárny lenne tőle jelentősen vastagabb.
A légcsavarkúpon az ágyúcső helyét kifúrtam [H.26], és pár anyaghiányos élt is felpótoltam tömítő pasztával [H.27].
A légcsavarlapátok túlzott anyagvastagságát visszacsiszoltam, a hiányzó éleket ismét tömítőpasztából pótoltam ki [H.28].
A Pitot-cső nem képezte a készlet részét, így húzott szálból gyártottam magamnak [H.29].
Műszerfal elem nincs sem dombornyomott, sem bármilyen formában, így matricát sem kellett adniuk a nem létező elemre. A probléma nem jelentős, mert a vastag és itt-ott karcos, valamint kissé opálos plexin át úgy sem lett volna látható a hiány. Megnyugtatásom miatt én faragtam egy műszerfal lapocskát hozzá [H.30], amelyre egy Revi célzókészüléket terveztem ragasztani.
A farokfutó szárát lecseréltem [H.31].
A szárnyat alulról feltámasztottam a törzsre a ragasztási felület mentén, és a törzs alatt egy nagy szintbéli eltérés ordított felém [H.32]. Ha szárnyelem külső feléből reszeltem volna, akkor egy a típusra nem jellemző íves hasat kaptam volna. A probléma áthidalásaként a szárnyelem belső oldalára rajzoltam fel a kapcsolódó területeket [H.33], és onnan martam ki az anyagot bőséggel [H.34].
A csűrő ellensúlyok szerencsétlen alakját is igyekeztem korrigálni [H.35].
A farokfutó fészkét kimartam [H.36].
[I]
A futóaknák rossz méretét, és rossz formáját reszelővel igazítottam az eredetihez jobban hasonlító alakúra [I.37]. Ugyanezen a képen jól megfigyelhető az egész makett felszínére jellemző holdkráteres minőség. Többszöri felpasztázással, és az azokat követő visszacsiszolással orvosolható a jelenség. Az aknában egyébként semmilyen részletezés nincs, a felső szárnyfél belsejének ezen a részén akad egy kinyomótüske nyom, azt esetleg betudhatunk valamilyen mintának.
A szárnyágyúk pozicionáló tüskéit levágtam [I.38].
A futóaknák közti nyílásokat először kitakarítottam [I.39], majd miután rájöttem, hogy a G-4 –eseken ilyen részlet nem volt, feltömítettem.
Sztirol csíkokkal korrigáltam a vízhűtő bemeneti nyílásait [I.40], mert azok szemlátomást nem voltak azonos formájúak, és méretűek.
Ahogy maga az akna, úgy a főfutó aknafedele is még az ’Emil’ verziók aknaformáját követte. Sztirol lapból a helyes formát legyártottam [I.41].
[J]
Az hogy mennyi anyagot kellett eltávolítani a szárnyfelek belső részeiről, azt a [J.42] számú kép csak részben tudja visszaadni.
[K]
Amennyi kidudorodás volt a fülke bal külső oldalán, annyi behorpadás található a motorburkolat jobb oldalán. A hátulsó gyertyahűtő nyílást ideiglenesen levágtam, és tömítőpasztából építettem fel a korrekt szintig a jobb oldali motorburkolat felületét [K.43].
A G-6 –osok már MG131 –es fegyverekkel voltak szerelve a motor felett, viszont ezek hátrébb kezdődnek, és hátrább fejeződnek be, mint a G-4 –esek MG17 vályúi. Ezért én első körben a hátsó vályútraktus feltöltése mellett döntöttem. Mivel a gyári vályúforma túlzottan szélesre sikeredett, ezért a maradék elülső szakaszt is beragasztottam sztirollal [K.44].
A vályúk helyzetét ezután felrajzoltam [K.45], majd úgymond nulláról indulva az eredetihez közelítő formát maróval kimunkáltam [K.46].
Az olajhűtő hiányos belépő élét is sztirol lappal, majd tömítőpasztával pótoltam ki [K.47].
A törzsfelek csatlakozásánál tömítőpasztát jókedvvel, bőséggel használtam [K.48].
Az olajhűtő szabályzó lemezét is bekarcoltam a rend kedvéért [K.49].
A kipufogósorban az anyaghiányt kipótoltam [K.50].
[L]
Az elülső antenna árbócot cserélni terveztem korai magasabb verzióra.
A függőleges vezérsík tetején lévő antennarögzítési pont hiányzott, amit újfent sztirol lapból pótoltam [L.51].
A szívótorok töve a „dudoros” G-6 –hoz igazodó formát mutatja [L.52], ezért kipótoltam a hiányzó lemez szakaszt.
A géppuskavályút a lemezelés bekarcolásával részleteztem [L.53].
Sokszor feltömítettem a géptörzset a felületi hibák ellen, és mindannyiszor visszacsiszoltam. Menet közben a panelvonalakat is átkarcoltam, igazítottam.
Szárazpróbák alapján a szárny ’V’ beállítási szöge feltehetőleg túl lapos lett volna, ha sikerült volna mindent mindennel illeszteni.
[M]
Nagyon sok időt öltem bele, és úgy tűnt még legalább ennyit időt kellene rászánnom. Hogy végül nem folytattam vele tovább a harcot, annak az oka a törzs görbesége volt. Hiába reszeltem le a puklikat, tömítettem fel a gödröket, összességében a törzs geometriája nem volt vállalható. A projektem átminősítése után, az elkészült alkatrészeket az őket megillető helyre juttattam. A téma iránt érdeklődőknek csak azt tudom tanácsolni, hogy vegyék meg a készletet a jelzések miatt, és a matricát ragasszák másik gyártó 109 –esére.
Első rész vége!
Folytatás itt: https://makettinfo.hu/index.php?jobb=Mistercraft-Bf-109G-4-nem-kis-csalassal-befejezve-Masodik-resz&&hash=#_
|
|
A
|
|
|
B
|
|
|
C
|
|
|
D
|
|
|
E
|
|
|
F
|
|
|
G
|
|
|
H
|
|
|
I
|
|
|
J
|
|
|
K
|
|
|
L
|
|
|
M
|
2019.05.19.
Utolsó módosítás: 2019.06.03.
Utolsó módosítás: 2019.06.03.