Mitsubishi A6M2 Zero

Mitsubishi A6M2 Zero

1:48, Hasegawa
Pintér György - Múzeumi krimik Nemrégiben került mozikba a Pearl Harbour című film, melyben elég sokat volt látható ez a repülőgéptípus. Ennek hatására döntöttem úgy, hogy elkészítem ennek a legendás repülőnek a makettváltozatát.

A Zero története

A második világháború idején minden hadviselő félnek megvoltak a maguk legendás fegyverei, például az angoloknál a Spitfire vadászgép, vagy a németek Tigris tankja. Nem volt ez másképp a császári Japánban sem, ahol ezt a szerepet a Zero töltötte be. 1937-ben a Japán haditengerészet pályázatot írt ki egy új repülőgép hordozó-fedézeti vadászrepülőre, ami leváltja az addig szolgáló A5M-et.

A pályázati feltételek hasonlóak voltak, mint az addigi könnyű kétfedelű gépeknél, de plusz még 8 (!) órányi repülési időt és minimum 500 kph-s sebességet írtak elő. Ez a követelményrendszer igen nagy kihívást jelentett abban a korban, de a Mitshubishi mérnökcsapata Jiro Horikoshi főmérnök vezetésével sikeresen teljesítette a feladatot. 1939. április 1.-én levegőbe emelkedett az A6M1. Akárcsak a harckocsik világában, a harcirepülőgépek tervezésében is a fegyverzet - mozgékonyság - tűzerő erényhármasának egyensúlyban tartásával alakul ki a tökéletes harceszköz.

A 12-Shi kiírás szigorúsága, valamint a rendelkezésre álló relatív gyenge motor miatt a mérnökök elhagyták a legalapvetőbb páncélzatot is, és ez később megbosszulta magát. Eleinte azonban ez nem okozott gondot, az 1940-ben Kínába küldött 15 darab Zero (a pilóták Rei Shiki Sento Ki-nak hívták, vagy egyszerűen csak Rei-sen-nek) 266 ellenséges repülőt lőttek le, és csak két balesetben elpusztult Zerot veszítettek. Ezek a sikerek alapozzák meg a Zero legendáját.

Pearl Harbour

A császári Japán a kínai kaland után elhatározta, hogy területeit a Csendes-óceánon növeli. Szükségesnek látta ezt azért, mert a Népszövetség (az ENSZ elődje) a kínai agresszió miatt teljes embargót rendelt el Japán ellen. Márpedig ez a nyersanyagban (főleg olaj és fémek) szegény Japánt igen érzékenyen érintette. Terveik elérésében csak az USA akadályozta a szigetországot. Elhatározták, hogy az U.S. NAVY csendes-óceáni flottáját egyetlen csapással elpusztítják. A terv kivitelezésére Isoroku Yamamoto tengernagyot kérték fel, aki egy pompás, minden részletre kiterjedő tervet készített. Elsődleges célpontok az amerikai repülőgép-hordozók voltak, utánuk sorban a csatahajók, cirkálók, kiseb hajóegységek és a parti létesítmények. (repülőterek, dokkok. stb.)

A Japán flotta 6 repülőgép-hordozót (Akagi, Kaga, Hiryu, Shoryu, Shokaku, Zuikaku), 275 támadó repülőt és a kíséret 24 egyéb hajóját vonta össze a támadásra. 1941. november 27.-én a csapásmérő flotta teljes titokban kihajózott és elindult a Hawaii-szigetek felé. December 7.-ére elérték az indítási zónát és a hat hordozón feldübörögtek a repülőgépek motorjai. Elsőként a légifedezetet alkotó 43 Zero szállt fel, majd a 140 bombázógép. A támadást vezető Fushida korvettkapitány ráállt a hawaii rádió zenés műsorát sugárzó adójára, ezzel szinte a célra vezette a köteléket.

Reggel 07 óra 10 perckor az Oahu szigeten néhány napja felállított radar ugyan jelezte a köteléket, de az amerikai parancsnokság közölte a kezelőkkel: "Ne törődjenek vele, ezek a kontinensről érkező B-17-es nehézbombázók!" 07 óra 55 perckor kiderült, hogy ezek bizony Japánok. Vasárnap lévén az amerikai szolgálat "laza" volt, ezért a támadás iszonyú pusztítást okozott. Az első és a második hullámban támadó repülők elsűlyesztettek 5 csatahajót és 14 egyéb hajót, megrongáltak 3 csatahajót. Elpusztítottak 74 db repülőt. Meghalt 2403 ember (ebből 66 civil), megsebesült 1178 fő. Két pilóta, George S. Welch és Ken Taylor hadnagyok engedély nélkül - ezért később fenyítést kaptak - felszálltak és összesen 6 ellenséges repülőt lelőttek.

A Japánok 29 repülő elvesztése árán hosszú időre megbénították az U.S. NAVY-t. Legfőbb célpontjaikat, az amerikai hordozókat azonban nem siketült elpusztítani és ez hosszú távon Japán vereségéhez vezetett. Az első légiharcokban az amerikai F4F és P-40-es repülőkkel szemben a Zero igen könnyű győzelmeket aratott, de a Salamon szigeteken zsákmányolt teljesen ép A6M2 tesztje rávilágított a hiányosságokra. Ezeket a tapasztalatokat felhasználva megépítették az F6F Hellcatot, aminek a Zero már nem jelentett leküzdhetetlen ellenfelet.

Persze a Mitshubishi mérnökei sem tétlenkedtek, egyre újabb és újabb módosításokat hajtottak végre a gépen. A fegyverzet és páncélzat erősítése után jött létre a csúcsmodell A6M5 típus. (Apró technikai malőr a filmben, hogy ez a típus a Pearl Harbouri bevetés idején még nem létezett.) Az A6M5 már fel tudta volna venni a versenyt az F4U és F6F gépekkel, de a tapasztalt pilóták égető hiánya miatt ezt már nem tudta bebizonyítani. Az ezt követő alváltozatok már vadászbombázók voltak, és főleg a kamikaze bevetésekhez használták.

A kamikaze

1218-ban Kublaj mongól kán inváziót akart indítani Japán ellen. Ehhez a Sárga tengeren kellett volna áthajózni a szárazföldre, de egy hirtelen jött tájfun minden hajót elsűllyesztett. Ez volt az "isteni szél", ami a császárságot megmentette. A második világháború idején a mítosz egy modernebb formában ismét előkerült.

Onishi admirális az 1. Tengeri légiflotta parancsnoka 1944. Október 19.-én kelt parancsában utasítást ad egy mindenre elszánt öngyilkos különítmény létrehozására, mely életét nem kímélve pusztítja el az ellenséges flottát. Az első bevetésre 1944. október 21.-én került sor. A kötelék parancsnoka Sheki hadnagy, aki csupa veteránokból álló raját az amerikai 7. flotta ellen vezeti. Sikerül is elsüllyeszteniük a Saint-Lo repülőgép-hordozót és megrongálni négy további hajóegységet. A sikereken felbuzdulva további kamikaze egységeket szerveztek, érzékeny veszteségeket okozva ezzel az amerikai flottának. Bár kezdetben a megtiszteltetés miatt csak veterán pilótákat vettek fel, ezek hiányában hamar rákényszerültek arra, hogy ötven óra alatt ímmel-ámmal kiképzett pilótákat küldjenek harcba. Az egyre jobban kidolgozott taktika mellet még kifejezetten kamikaze bevetésekre tervezett repülőt, az Oka-t is megépítették. A kamikaze taktika nem volt ismeretlen más hadviselő nemzeteknél sem. Németország a háború végén hasonló egységeket kívánt létrehozni, a Szovjetunió pedig az utolsó "taran" végrehajtására a hatvanas években adott parancsot.

A makett

Elég sok gyártó mintázta meg ezt a híres repülőt. A kínálatból én a Hasegawa cég 1/48-as méretarányú makettjét választottam. Részletezettsége kitűnő, az illeszkedésekkel szinte semmilyen probéma nem akadt. A kabinbelső összerakása és kifestése után összeragasztottam a törzsfeleket, és helyükre kerültek a szárnyak, vezérsíkok, valamint a kabintető. Némi tömítés-csiszolás után a makett készen állt a festésre. A szükséges maszkolások után némi mosószerrel zsírtalanítottam a makettet. Általában a Gunze festékgyár akryl (vízbázisú) festékeit használom, mert jól takar, és pontosak a színei.

Az eredeti gépen a futóműaknát nem festették le, hanem a nyers alumíniumot egy kékes színű áttesző lakkal vonták be, amit én is hűen követtem. Fölkerült a szürke és a zöld álcázó szín is. A matricák felhelyezése után híg fekete festékkel a lemezosztásokat körbefújtam, így adva a makettnek formát. A kész repülőt vékony betonlapra helyeztem és a diorámát néhány figurával népesítettem be. Mivel úgy láttam hogy még hiányzik valami, ezért egy a Japánokra jellemző buzdító feliratú táblát raktam még a sarokba. Ezzel a mű el is készült, melyet a Sas utcai Makett galériában állítottam ki.
Mitsubishi A6M2 Zero
Mitsubishi A6M2 Zero
Mitsubishi A6M2 Zero
Mitsubishi A6M2 Zero
Mitsubishi A6M2 Zero
Mitsubishi A6M2 Zero
Mitsubishi A6M2 Zero
Mitsubishi A6M2 Zero
Mitsubishi A6M2 Zero
Mitsubishi A6M2 Zero
Mitsubishi A6M2 Zero
Mitsubishi A6M2 Zero
2007.12.19.
Toth_Gabor
Értékeld a cikket! ?
A cikket csak bejelentkezett felhasználók értékelhetik. Bejelentkezés, regisztráció
Szólj hozzá! ?
Megjegyzést csak bejelentkezett felhasználók írhatnak. Bejelentkezés, regisztráció