Pintér György - Múzeumi krimik
Típusismertetéssel nem untatnám az Olvasót (akit érdekel a Sólyom életrajza, annak ajánlom a hu.wikipedia.org/wiki/F-16 és a www.f-16.net weblapot). Én csak az MLU-korszerűsítésre térnék ki néhány mondat erejéig, hiszen a dobozból is ilyen repcsi(ke)t építhetünk.
Mid-Life Update
A Holland Királyi Légerőnél kidolgozták az F-16A-k korszerűsítési programját, amihez 1986-ban csatlakoztak a típus európai használói (Belgium, Dánia és Norvégia; még az elején az USA is csatlakozott, de a hidegháború befejeztével kiszállt). A projekt F-16 Mid-Life Update-ként, vagy MLU-ként vált ismertté. Az átalakításban jellemzően a Block 15-ös szériából származó gépek vettek részt, de néhány régebbi Block 10-es is átesett rajta.
Mielőtt megkezdődött volna az elektronikai rendszerfejlesztés, az összes kijelölt gépet alapos strukturális vizsgálatnak vetették alá, különös tekintettel a szárnyak bekötési csomópontjaira és a törzskeretekre.
A project kiterjedt a repülőelektronikára, a pilótafülkére és a fegyverzetre. A Falconok átalakítása gépenként 2500-3000 munkaórát emésztett fel.
Minden Falcon megkapta a Modular Mission Computert (MMC), amely új fegyverek és érzékelők integrálását tette lehetővé. Új tűzvezető rendszert kaptak (Westinghouse AN/APX-66(V2)), ez lehetővé tette 10 cél folyamatos követését és a BVR-t (látótávolságon túli légi harc) akár 6 AMRAAM szimultán vezérlésével. A Hazeltine APX-111(V1) Advanced Identification Friend-or-Foe (IFF) rendszer beépítése a legfeltűnőbb külső változás a gépeken, antennái a kabintető előtt láthatóak az orr felső részén(„madárszeletelők”).
A pilótafülkébe új, széles látókörű HUD került a GEC Marconi Avionics jóvoltából, a régi analóg műszerek egy része helyett többfunkciós képernyőket, új videórekordert (régebben fotógéppuska) helyeztek el és természetesen alkalmassá tették a sisakdisplayekkel való együttműködésre.
A felfüggeszthető fegyverek listája jelentősen bővült a sima F-16A lehetőségeihez képest. Gyakorlatilag bármivel fel lehet szerelni az MLU-s Falconokat; azokkal a legkorszerűbb fegyverekkel, amiket a C/D verziók hordozhatnak, ideértve a Block 50/52-eseket is. AIM-9M Sidewinder, AIM-120 B/C AMRAAM, AGM-65 Maverick rakéták, lézer-és műholdas vezérlésű bombák, ALQ-131 zavaró-, AN/AAQ-14, Litening és AN/AAN-33 Sniper X célmegjelölő konténerek tartoznak az arzenáljába (többek közt).
A korszerűsítési program nem ért véget, 2002-től a portugál légierő gépei is részt vettek benne.
Van új a nap alatt
Szerencsére a kínai makettgyártók egy része nem követi a „hagyományokat” (olcsó, pocsék másolatok tömeggyártása), nagyon szép és érdekes készletekkel lepik meg a makettezőtársadalmat. Ebbe a körbe kíván tartozik egy vadiúj macaoi cég, a Kinetic is (a csomagolás a Luckymodel-t dicséri). A kínálatuk egyenlőre szűkös, de annál izgalmasabb; F-16-os vonalon kiadnak majd néhány igazi csemegét, úgymint az izraeli Sufát és az Emirátusok Block 60-as Falconját!
Mi van a dobozban?
Maga a doboz egy kicsivel nagyobb az Italeri F-16-osánál. Nem is ok nélkül, hiszen alaposan telepakolták! Miután leemeltem a doboztetőt nem kevesebb, mint 19 öntőkeret nézett velem farkasszemet (több mint 450 finoman vésett alkatrésszel), plusz a törzs alsó-felső része, a kabintetők és a külön (alaposan) csomagolt orrkúp! Ebből 8 keret cserélhető (attól függ, melyik változatot kaparintjuk meg; lehet több vagy kevesebb), a többi tartalmazza a főbb szerkezeti elemeket és a fegyverzetet.
A két matricalap szépen, élesen nyomott; látványos színelcsúszás csak a norvég felségjeleknél található (sajnos!). Az egyik lap a repülő jelzéseit tartalmazza, a nagyobbik a fegyverzet díszítésére szolgál.
Az összeállítási útmutató olyan, amilyennek lenni kell. Egyértelmű, nincs agyonzsúfolva, a választható alkatrészeknél jelzik, hogy melyik ország gépéhez tartozik (kivéve a keréktárcsákat és a pilonokat-bővebben később). Egyetlen negatívumaként azt tudnám említeni, hogy a festési utasításokat csak Gunze kódokkal jelzik, a más márkájú festéket használók kénytelenek lesznek átváltogatni.
Step by step
A törzs három részből áll. Az alsó rész egy darabból készült, a szárnyak alsó részével együtt. A felsőt kettébontották, hogy a kétüléses gépekhez csak az új, kabint is magában foglaló részt keljen kicserélni az együlésesével. A hátsó részre vannak öntve a szárnyak felső fele is, így nem kell bajlódni a pozícionálással (persze, ha vetemedik, akkor több gondot okoz majd!). A panelvonalak –úgy tűnik- jó helyen vannak, az apró csavarfuratok nagyon feldobják a makettet (nem vagyok szőrszálhasogató; soha nem szoktam tolómérővel nekiesni a maketteknek, engem nem zavar, hogy 1-2 mm-el kisebb, vagy nagyobb-e valami,úgyhogy a pontosságról nem nyilatkozhatok).
A beömlőcsatorna négy darabra bontott (plussz a lezáró turbinalapátsor és a borítás eleje), csak remélni tudom, hogy szépen fog illeszkedni, és nem kell tömítenem. Érdekesség: a lapátsornál nem a láthatatlan hátoldalra kerültek a kilökőtüskenyomok, hanem a lapátok közé; kérdéses, látszani fog-e az összeépítés után. Ha már a hajtóműnél járunk, meg kell említenem, hogy a kiömlő alkatrészei rendkívül szépek, még a lángstabilizáló koszorú is helyet kapott a kereten! Vissza a törzshöz: megkapjuk az MLU gépeken látott négy kis rombusz alakú IFF borítást, de mellékelik a sima változatot is (erre felragasztható az ADF változatokon látott „madárszeletelő”, ami szintén része a készletnek). Gépágyútorkolatból az új-kevés rácsú-változatot kapjuk, kihagyták viszont az M61 Vulcan gépágyú csőkötegének látható elejét (még az Italeri is mellékeli). A törzsféklapokat egybefröccsöntötték a törzzsel, igény szerint kinyitott állapotban is bemutatható (szép a belső felületük, megkapjuk a nyitómechanikát, csak vagdosni kell egy picit). Az orrész bal oldalára felszerelhető a dán és a norvég gépeken (valamint az ADF-eken) látható oldalra néző fényszóró, ami az elfogott cél éjszakai azonosítását segíti.
A függőleges vezérsík mellett, a törzsön látható fényszórók búrája végre átlátszó alkatrészek! Maga a vezérsík hat alkatrészre bontott, különálló oldalkormánnyal. A vezérsík alá háromféle borítás kerülhet; egy fékernyő nélküli és kétféle fékernyős (az egyik holland géphez). Tetszetős, hogy a radarhullám eltérítésére használt farkasfogazás is megtalálható rajtuk (bezzeg a pilonokról lefelejtették!). A vízszintes vezérsíkok mozgathatóra is készíthetők, kis „csapágyakba” kell ragasztani őket. Mind a vezérsíkokon, mind a szárnyak végén megtalálhatóak a statikus kisütők, könnyen letörhetnek, vigyázni kell rájuk (a kereteken kellően védettek).
A szárnyakon az ívelőlapok és a fékszárnyak kitéríthetőek, kellemetlenséget csak a kilökőtüskék nyomainak eltűntetése jelenthet (ezek az egész maketten rendkívül változatosra sikerültek, a pár tizedmiliméteres vájattól az akár fél centis pöcökig minden megtalálható, szerencsére csak ritkán kritikus helyen). A szárnyvégre nem öntötték rá a Sidewinderek indítósíneit, választhatunk a LAU-114 és a LAU-129 között; ez utóbbi való az AMRAAM-ek elhelyezésére.
Cockpit
A pilótafülke tetszetősre sikeredett! Az oldalkonzol paneleit külön ragaszthatjuk, a műszerfal is bontott és ami nem túl gyakori, hasonlít is ahhoz, de nem tökéletes. Ezenkívül kapunk hozzá szép oldalkormánypedált (külön alkatrész), joyt és egy kevésbé szép gázkart. A HUD is jó, a széles látószögűt mellékelik; az ülés hat darabra bontott (így kereten nézve az Italeri féle talán jobb!) A kabintetőbe megkapjuk a belső keretet, még a rögzítőkarmokat is kidolgozták! (Igaz, kicsit egyszerűek, és nincs mibe kapaszkodjanak - a törzsről lemaradtak a vájataik.)
Futómű
Az orrfutó és az aknája szép, maximalisták kábelezhetnek egy kicsit (néhányat a gyártó is megjelenített). A főfutók már picit bonyolultabb darabok, szépen részletezettek, aknáik kidolgozottak, de biztos lehet rajtuk javítani. Az aknaajtók bordázottak, az orrfutóajtón látható fényszóróhoz is kapunk üveget! A kerekeknél egy érdekes megoldással találkoztam. A felnik különállóak, a gumiköpeny két félből ragasztható rá. A főfutókhoz kétféle felnit fröccsöntöttek, korait és új típusút; mindkettő finoman részletezett.
Fegyverzet
Ha azt mondom, hogy a fegyverzet bőséges, akkor nem túlzok. Hihetetlen mennyiségű függesztmény került a dobozba, simán elég három Falcon teljes megpakolására! Lássuk hát tételesen a választékot. Szokás szerint három póttartály jár a géphez, egy törzs és két szárnytartály. Kidolgozásuk szép, a megfelelő matricázattal látványosak lesznek. Összesen négy különböző elektronikai/megjelölő konténert mellékelnek, mindet saját pici kereten. Az AN/AAQ-13-as terepkövető radar elég egyszerű, mindössze két félből áll (plussz a függesztő), az AN/AAQ-14-es célmegjelölő konténer már bonyolultabb jószág összesen 6 alkatrészből dobálható össze. Az optikához átlátszó műanyag jár, figyelmes összeállítással teljesen forgathatóvá tehető. Maketthez eddig még nem mellékeltek Sniper X konténert. Nos, a Kineticnél úgy gondolták, hogy jól jöhet a norvég gépekhez és megalkották potom nyolc darabból. Az elektronikai harchoz nyújt elengedhetetlen segítséget az AN/ALQ-131-es zavarókonténer.
Légiharchoz kapunk négy AIM-120B és négy C, AIM-9M/X (!) (négy-négy), ezeken felül földi célok kilövéséhez biztosítanak egy-egy pár AGM-65 Maverick és AGM-119A Penguin rakétát. Ha valaki jobban kedveli a „szabadon” eső fegyvereket, választhat az Mk.82 Slick, a GBU-12/24/31/39 és a CBU-87-esek között. A kisseb bombákból két-, a nagyobbakból egy párat kapunk. A fegyverek mind szépek, a Maverickek indítósínje is kidolgozott, nagyon meggyőző. Az optikák itt is átlátszóak; a matricalapról feliratozhatóak. Kapunk még egy pár TER (Triple Ejector Rack) függesztőt, hogy a kisebb tömegű bombák párosával kerülhessenek egy pilonra.
Aprólékok
A pitot-annak ellenére, hogy sztirol-szép, nem fontos cserélni. Az aknajtól munkahengerei mind megvannak, a helyzetlámpákat nem mindig adják átlátszó sztirolból (ez talán nem megbocsáthatatlan). A fegyverfelfüggesztőknél választhatunk, hogy a sima verziót építjük, vagy behelyezzük azokba az infracsapda-szórókat. A törzs alsó részébe szintén mellékelik ezeket, érdemes lesz utánanézni, hogy az adott gépen jelen vannak-e. Érdekesség, hogy a katapultülés és a kabin kezelőszervei az egyik duplázott kereten kaptak helyet, tehát duplán kerültek a dobozba! Valószínűleg a kétüléses gépekre gondolva készítette a gyártó, jelen esetben szabadon felhasználhatóak egy kis feljavításra (én az Italeri makettjét fogom gazdagítani velük).
Matricák
Mint említettem, két matricalapot mellékelnek. Így ránézésre annyit tudtam megállapítani, hogy vékonyak, először talán a rakétákhoz való jelzéseket fogom tesztelni. Ha azok megfelelnek, akkor használom majd fel a repülőhöz valókat. Négy repülő díszítésében segítenek; egy-egy norvég, belga, holland és dán Falcon kerülhet ki kezeink közül. Apróság: a festési utasítás külön színes lapon található! A norvég egyszínű szürke, a többi a hagyományos festést viseli. A holland J-063-as igazi csemege, hiszen légigyőztes Falcon-ról van szó! (ha jól emlékszem 1997-ben durrantott le egy szerb MiG-29-est, a matricalapon megtalálható a győzelmi sziluett is) Jópár apró üzemeltetési feliratnak is jutott hely a lapon; kedves figyelmesség, hogy mellékelik ezeket és a figyelmeztető csíkokat a norvég gépekhez megfelelő sötétszürkében is.
Összefoglalva
A Kinetic egy nagyon szép makettel lepett meg engem, ami az utolsó belefeccölt forintot is megéri. Nem olcsó kit, de picivel alatta marad a Hasegawa árainak és jóval többet nyújt. A rengeteg maradék alkatrész felhasználható más Falconokhoz, akár kiegészítésként, akár átépítéshez. A mellékelt fegyverekkel ugyanez a helyzet, bármely modern géphez jól jöhetnek a maradékok (én például méltó módon díszíthetem velük az egyszer-majd-elkészülő Italeri Strike Eagle-emet), így annak is jó vétel lehet, aki majd szeretne F-16-ost látni a polcán, de sürgősen szüksége van modern bombákra/rakétákra. Csak így tovább, Kinetic!