Pintér György - Múzeumi krimik
Soha nem felejtem el azt a napot, amikor 1968-ban a papám kézenfogott, és elvitt a budapesti Tanács körúton lévő Hobby boltba (ez az üzlet később szinte kultikus hellyé vált számomra), és akkor még rövidke makettrajongó előéletem lengyel "zacskós" Mig-15-öse és Iskrája után megvásároltuk az első nagy makettet, egy Veb Plasticart-féle Il-18-ast 1:100-as méretarányban, Interflug matricával, 33 forintért.
Ettől kezdve nem volt olyan születésnap és Karácsony, amikor ne valamilyen hasonló makettet kértem volna, mint az ajándékozás fő attrakcióját, és azóta is megdobban a szívem, ha valahol ilyet látok. Gyerekkoromban még csak az összeragaszt-felmatricáz folyamat jellemezte az építést, esetleg rákentem a készlethez mellékelt ezüst festéket. Az elmúlt évtized legnagyszerűbb élménye aztán az volt számomra, hogy a teljes sorozatot immár kifinomult technológiával, profi anyagokkal újra elkészíthettem.
Kortársaim és még a jóval fiatalabbak is szinte csak ezeken a Plasticart maketteken szocializálódhattak annak idején, hiszen az akkori állami játékimportőr, a Triál ezeket hozta be a legnagyobb mennyiségben. A hetvenes években jelent meg az első Airfix eresztés, de a Boeing-737, Trident és Bac 1-11 makettek 110 forintos ára sokaknál, így az én szüleimnél is kiverte a biztosítékot. Maradtak hát a Zschopau-i gyár termékei, amikre leginkább az "NDK-makettek" gyűjtőnéven szoktunk hivatkozni.
A nosztalgia jegyében úgy gondoltam, nem lenne felesleges, ha a fiatalabbak is megismernék ezeket a maketteket, ha már mi annyit emlegetjük - ki meleg szeretettel, ki némi iróniával a minőségét illetően (pedig a legtöbb NDK makett, főleg a hetvenes években gyártottak elfogadható kidolgozásúak voltak - persze voltak hibáik is szépszámmal).
A gyár
Azok a bizonyos NDK makettek a VEB Plasticart gyár termékei voltak, és Zschopau-ban (ejtsd: Csópau) készültek a hatvanas évektől. Eleinte a Kunstoff Verarbeitung Zschopau (KVZ) néven hivatkoztak a gyárra, német aukciós oldalakon ez a rövidítés is gyakran előfordul. A gyár a rendszerváltást elbukta, a makettek öntőformái azonban még egy ideig tovább működtek, és új gyártó nevén (Master Modell, Nu-Bee, Wojar), de a régi tartalommal pár évig még piacra kerültek.
A kilencvenes évek közepétől aztán már csak másodkézből, erre szakosodott kereskedőknél vagy aukciókon bukkannak fel ezeknek az egykor tömeggyártásban futó készleteknek az egyes példányai. Az eBay-en a kínálat viszonylag stabil, a gyakoribb típusok szinte mindig megtalálhatók, erősen szórt árfekvésben. Egy Mercure pl. már 10 EUR-ért is elvihető, míg egy Il-18-as ára akár 120-140 EUR-ra is felmehet. A csúcstartó a KVZ legelső típusa, a Baade 152-es, amit egyetlenegyszer láttam, és akkor is 620 EUR-ért kelt el...
A makettek
A gyár makett-termékeinek fő profilját az 1:100-as utasszállító repülőgépek képezték, de voltak kivételek is. A teljes lista:
Repülőgépek, 1:100
Baade 152, Il-18, Il-62, Tu-104, Tu-114, Tu-134, Tu-144. Tu-154, An-12, An-24, Jak-40, L-410, Comet 4, Caravelle, DC-8, Boeing-727, Mercure, Trident, L-60 - és a katonaiak: Tu-20, Mig-21, Saab J-35, Il-28
Repülőgépek, 1:72
Tu-2, Il-4, Be-6, An-2, Junkers G-23, An-14, Su-7
Repülőgépek, 1:87
Il-14
Repülőgépek, 1:50
Aero 45, Mig-15
Helikopterek, 1:100
Mi-1, Mi-4, Mi-10K
Helikopterek, 1:72 vagy 1:87 (nehezen megállapítható)
Mi-6, Jak-24P
Űrhajó
Vosztok
A dobozok
A Plasticart makettek kivétel nélkül levehető doboztetős kivitelben készültek. A doboztetők képeinek formavilágában az idők során végbement evolúciót végigkísérve öt jellegzetes csoportot különíthetünk el:
1) Az őskor, a legelső makettek (Baade 152, Il-14, Lufthansa Il-18) doboza: kemény kartondoboz szép grafikával, jobb oldalt függőleges fekete sávval, rajta cirkalmas feliratokkal.
2) Kemény kartondoboz alap teljes felületén ráragasztott, vékonyabb papírra nyomtatott díszítéssel. Egyszínű alapon kisebb, vagy teljes szélességű repülőgép-grafika, esetleg kisebb képekkel (pl. városok jellegzetes sziluettje) körben. A doboztető jobb oldalán kb. 1/4 részig egyes esetekben ferde szélű, kék felület látható, csak a repülőgép képe lóg bele, alján pedig a típus olvasható színes betűkkel. A doboz oldalán szintén színes betűkkel: Flugzeug Modellbaukasten (vagy helikopterek esetén: Hubschrauber Modellbaukasten).
3) Kemény kartondoboz alap teljes felületén ráragasztott, vékonyabb papírra nyomtatott díszítéssel. Gazdagon részletezett művészi grafika. A doboztető jobb oldalán kb. 1/4 részig ferde szélű, kék felület takarja ki a grafikát, csak a repülőgép képe lóg bele, alján pedig a típus olvasható fehér betűkkel. A doboz oldalán más típusok dobozképe kicsiben, és a felirat fekete vagy kék betűkkel: Flugzeug Modellbaukasten (vagy helikopterek esetén: Hubschrauber Modellbaukasten).
4) A legszebbek: kemény kartondoboz alap teljes felületén ráragasztott, vékonyabb papírra nyomtatott díszítéssel. Gazdagon részletezett művészi grafika, semmi felirat. A doboz oldalán más típusok dobozképe kicsiben, és az elmaradhatatlan felirat fekete vagy kék betűkkel.
5) A hanyatlás: igénytelen, puha kartondoboz, rányomtatott díszítés. Gyengén összebarmolt makettpéldányok homályos fotója, esetleg eredeti repülőgépfotó egyszínű alapon. A doboztető jobb oldalán kb. 1/4 részig függőleges szélű, fekete felület, a típus olvasható rajta fehér kontúrú fekete betűkkel. A doboz oldalán más típusok dobozképe kicsiben.
A dobozok tartalma
A befőttesgumival összefogott, később fóliába hegesztett, még később újra gumival összefogott dobozokból a kinyitás után a következők bukkantak elő:
- A műanyag alkatrészek. A főbb elemek fehér (régebben, és a kisebb katonai típusoknál ezüstszürke) műanyagból készültek, a kisebb alkatrészek ezüstszürke öntőkeretekre kerültek, a kerekek általában fekete műanyagok. Ahol ablak is járt a készlethez, ott azok természetesen átlátszó műanyagból voltak. Ez a többszínű megoldás akkoriban, amikor még nemigen volt lehetőség profi makettfestékekkel bajlódni, komoly hozzáadott értéket képviselt a csupaszon összerakott maketteknél. Gyerekkoromban kaptam valahonnan a sok NDK makett mellé egy Airfix Tristart is, és emlékszem, bánatosan méregettem a teljesen fehér műanyag alkatrészeket - festés nélkül korántsem volt olyan szép, mint a megszokott makettjeim.
- Matricalap. Az NDK makettek matricái eleinte már újkorukban is sárga, kissé nyúlós, később törékennyé váló lakkból készültek, később szép, tiszta, átlátszó, kicsit vastagabb anyagra váltottak. Felrakásuk még a kezdő makettező számára sem jelentett különösebb kihívást. A mintákat néha félrenyomták és lelógtak a lakkrétegről - ezen utólagos lakkozással lehetett segíteni. Az ablakcsíkokon az ablakok helyét átlátszóra hagyták, ez a kész maketten azért jelentett némi esztétikai problémát, mert az átlátszó oldalablakokat nehéz volt pontosan szintbe hozni a törzs felszínével, ezért a matricák átlátszó felülete hol hozzátapadt az alatta lévő műanyaghoz, hol nem - és ez rendszerint egy maketten belül is keveredett.
A matricalapok általában csak egyetlen festésmintát tartalmaztak, eleinte minden mintaelemet és feliratot megduplázva, később egyetlen példányban. Az egyes típusokhoz általában egyetlen festésmintát dolgoztak ki, kivétel a Tu-134, Il-62 és Tu-154 (Aeroflot és Interflug), valamint a DC-8 (a KLM mindhárom festése a keresztbecsíkos svanctól a vízszintes csíkozásún át a kék tetejűig). Jellemzően minden légitársasági festésnek a legkorábbi verzióját dolgozták ki, így pl. az Aeroflot gépei a hatvanas-hetvenes évek "ahány típus, annyi festés" képét mutatják.
Meg kell említeni még a fiktív festéseket, az Il-62 és Tu-154 Interflug matricáit, amik mindkét készlet esetén a képzelet termékei. Az Il-62-es készlet ugyanis a prototípust mintázza, ami sohasem repült Interflug festéssel, amint a Tu-154-es alaptípusa sem. Az Il-62 matricája még hasonlít a szériapéldányok festésére, de a Tu-154-esé egyáltalán nem: a később igen rövid ideig Interflug színekben repülő Tu-154M-ek ablakcsíkja ugyanis a makettétől eltérően az ablaksor alá került, és a középső hajtómű szívócsatorna-burkolata sem piros, hanem fehér.
- Vékony celofánfólia azoknál a maketteknél, amelyeknél nem voltak műanyag ablakok (Il-18, Caravelle), vagy amelyhez csak a pilótakabin és az üvegezett orr-rész járt átlátszó műanyagból (Tu-104).
- Vékony damil a szálantennának (Tu-114, Tu-134, An-24, Mi-1, Mi-4).
- Zsírpapírba csomagolt gyurma orrnehezéknek, azokban a készletekben, amelyek nem tartalmaztak fehér vagy fekete műanyag állványt (Il-18, Tu-104, Tu-114, DC-8, Caravelle, Mi-1, Mi-4).
- Összeszerelési útmutató - többnyire német és orosz nyelvű, később soknyelvű.
- Csomagcetli (Packzettel) - a gyártás időpontjával. Eleinte pecsételve, később a cetli szélén lévő számsoroknál parányit beszakítva vagy beégetve (ez gyakran elmaradt, és csak az érintetlen cetli volt a dobozban).
- Ragasztó. Régebben kis ledugózott üvegtégelyben, később alumínium tubusban (rányomott kódja: 001). Mind az üvegtégelyek, mind a tubusok esetében előfordult, hogy eresztettek, és több-kevesebb ragasztó kifolyt, tönkretéve a környéket: műanyagot, matricát, nehezen múló frusztrációt okozva.
- Festék. Eleinte kis üvegtégelyben, később alumínium tubusban (rányomott kódja: 002 - ezüst, 003 - piros. Utóbbi kizárólag a Mi-4-es készletben volt, ezüst szinte mindegyikben).
- A magyarországon forgalmazott készletekben volt egy "Összeszerelési útmutató" is, a legfontosabb tudnivalókkal magyarul.
A makettek kivitelezése
A részletezés (alkatrész-szám, panelvonalak, stb.) szempontjából három fő csoport különíthető el.
1) Korai makettek. Teljesen sima törzsfelületek, semmi panelvonal, csak az ajtók vannak bevésve. A kisszámú alkatrész elnagyolt, forma- és mérethűségük közepes. Kifejezetten bumfordi, az eredetit csak imitáló megoldások, pl. a két orrfutó-aknaajtó egyetlen, vastag, padszerű darab formájában. A nagy 1:100-asok közül ezek a következők: Il-18, Caravelle, DC-8, Tu-104, Tu-114 (bár ez utóbbi már egy kicsit részletdúsabb).
2) A fénykor. Hajszálvékony pozitív panelvonalak, körülöttük méretarányos domború szegecssorral. Viszonylag alapos részletezettség, kifejezetten jó forma- és mérethűség. Ebbe a csoportba a következő utasszállítókat sorolnám: An-24, Il-62, Tu-134, Comet-4 (ez egy korai típus, mégis ez a kategória illeti), Boeing-727, Jak-40.
3) A hanyatlás (bár az első ilyen makett, a Tu-144 már 1972-ben kibocsáttatott). Durván vastag (kb.0,4 mm-es) pozitív panelvonalak (ezek a valóságban 4 cm vastag gerendák lennének...), közepes, egyes típusoknál (An-12, Trident) katasztrofálisan eltolt forma- és mérethűség. Közepes részletezettség. Ezek a következők (szintén csak az utasszállítók körében): Tu-144, Tu-154, An-12, Mercure, Trident, L-410.
A folytatásban megpróbálom összeszedni azon 1:100-as NDK makettek legjellemzőbb tulajdonságait, amelyekről fényképet is tudok mellékelni a saját gyűjteményemből. A téma szerteágazó mivolta miatt csak rövidke bemutatásra szorítkozom, bár szívem szerint mindegyik darab egy önálló monográfiát is megérne. A végére odatettem még két 1:72-es makettet is, azokról azonban nincs képem.
Il-18
Nekem a legkedvesebb - hiszen az első! Szerény kivitelű makett Interflug matricával. Néhol formai tévedésekkel (légcsavarok, hajtómű-gondola, ablakok mérete és helye), itt-ott drámai egyszerűsítéssel: a főfutó bekötése egy ormótlan, kiemelkedő lyuk a szárnyon, az elnagyolt aknaajtó a hajtóműgondola-féllel szerves egységet képez. A korai kiadások (kb. 1967-ig) még mozgó futóműzsámollyal készültek, a törzsfelek alsó felülete, a szárnyak és a vízszintes vezérsíkok pedig gyárilag ezüstre voltak festve. Később sokkal kecsesebb és élethűbb futóművekkel, festetlenül csomagolták. Az ablakok kialakításához egy celofánlap is a dobozba került. Rengeteg munka szépen megcsinálni a makettet. A legelső maketteket Lufthansa festéssel árulták, hiszen az Interflug csak 1963-ban alakult, addig az NDK Il-18-asai Lufthansa festéssel repültek. Ezekben a készletekben a törzsfelekre az ezüst alsó rész mellett még a kék ablakcsíkot is gyárilag ráfestették. Érdekesség, hogy a Malév megrendelésére a hatvanas évek második felében Malév matricával (HA-MOE, korai festés) és dobozzal is gyártották, de ez a verzió kereskedelmi forgalomba nem került, kizárólag csak reklámcélokat szolgált. A szerencsések mindazonáltal megvásárolhatták a hatvanas évek végén - hetvenes évek elején a ferihegyi vámmentes boltban.
Il-62
A prototípus makettje! Rajta vannak még a kidomborodó menekülőajtók is a pilótafülke alatt, bár a kialakításából láthatóan félreértették a funkcióját, inkább egy szögletes kitüremkedésnek tűnik. Nagyobb baj, hogy bár az Aeroflot matrica még illik hozzá, árulták Interflug matricával is, pedig a szériagépek egészen másképp néztek ki, pl. a törzs jó 8 m-rel hosszabb volt. Ha a HAD Malév matricájával készíjük el, a formahűség érdekében érdemes megpróbálkozni a törzs meghosszabbításával és a hajtóművek átalakításával.
Tu-104
Az elsők közül az egyik... Ennek megfelelően rendkívül elnagyolt makett. A sárkány formahűsége azonban nem rossz, ezért 1 m-ről még egészen szép. Főleg, ha a gyári matrica sosemvolt festése helyett az Alanger új (egyébként szörnyű) készletének egyetlen valamirevaló darabját, az igényes és precíz matricát tesszük rá. A futóművek azonban reménytelenül bumfordiak. A korai kiadásokat az Il-18-ashoz hasonlóan ezüsttel gyárilag előfestették.
Tu-114
Impozáns, hatalmas makett, érdekes típus. Csak sajnos rettenetesen el van méretezve. A szárnyak képtelenül hosszúak, keskenyek, és rossz a nyilazásuk. Érdemes megpróbálkozni a feljavítással. A szárny és a hajtóművek megkurtítása után nekem egészen elfogadhatót sikerült alkotni. A szárnyvégeket a külső terelőlemez vonalánál vágtam le, és ott alakítottam ki az új törővéget, a hajtómű-gondolák középső elemét pedig kb. a felére rövidítettem, így a 2-es és 3-as hajtóművek (a törzs felőliek) légcsavarjainak hatóköre pontosan az ablaksor két elkülöníthető része közötti ablaktalan sávba került, ahol a valóságban még egy rátétlemezes megerősítés is volt, hogy a légcsavarokról lerepülő dolgok (pl. jégdarabok) ne károsítsák a törzs burkolatát. A legendás CCCP-L5611 lajstromjelű, korai festésű példány matricája járt a maketthez, azé a repülőgépé, amelyen Hruscsov 1960-ban az USA-ba látogatott. A korai kiadásokat az Il-18-ashoz és a Tu-104-eshez hasonlóan ezüsttel gyárilag előfestették.
Tu-134
Ez az egyik legsikerültebb makett a sorozatból. A "sima" 34-est mintázza, az "A" verzióhoz be kell toldani egy egyablaknyi törzsszelvényt. A maléves érintettség miatt öröm, hogy ilyen szépen sikerült kidolgozni. Az orrfutó szára és az oldalmerevítők pl. külön alkatrészeket alkotnak. Annak idején a korai Aeroflot vagy Interflug festést mintázó matricával készletezték. A 90-es években az utángyártott készletekhez újabb matricalapokat is készítettek, többek között az Aeroflot 80-as években futott festését és egy újabb Interflug díszítést, ami azonban rosszabb, mint az eredeti, mert se a betűtípus, se a svanc Interflug emblémája nem stimmel, ráadásul a piros csíkon az orr-résznél a TU-134A felirat szerepel. Ehhez a maketthez a HAD is kiadott egy remek Malév matricát.
Tu-144
Ez is a prototípust mintázza, dícséretes igyekezettel alkották meg még az első bemutató repülések előtt. Ennek köszönhetően amikor a valódi mintapéldány 1972-ben Budapesten járt, én már ismerősként üdvözöltem, mert a makettről pontosan ismertem a részleteit. A makett impozáns, igényes, mozgatható orr-résszel és sok alkatrésszel (a kerekek önmagukban 26-an vannak). Viszont ezen a maketten jelent meg először a durva pozitív panelvonalazás, amivel egyetlen jót lehet csinálni: eltüntetni.
Tu-154
Szintén prototípus, VSzU (segédturbina) -gondola nélkül. Otromba vastag panelvonalazás, kicsit elrontott orr-forma. A főfutók a teljesen kirugózott állapotot mutatják, ezért a főfutómű-szárakból 3-3 mm-t ki kell vágni ahhoz, hogy a kész makett az 54-es jellegzetes, kissé emelkedett orrú nyugalmi helyzetébe kerüljön. Ha a mellékelt állványra rakjuk, újabb gondot okoz, hogy a főfutó-zsámolyt egybeöntötték a szárral, ezért csak elvágás és újraragasztás árán lehet beállítani a levegőben lévő repülőgép főfutó-zsámolyának kb.20 fokos, előre lejtő állásszögét. Korai Aeroflot és sosemvolt kivitelű Interflug matricával árulták. A HAD kínálatában a régi és az új Malév festés is szerepel ehhez a készlethez.
An-12
Ennél a makettnél rontották el talán a legjobban a méretezést. Mellétéve a Trumpeter szintén 1:100-as An-12-esét, szörnyű látvány a különbség. A törzs 3,5 cm-rel hosszabb a Plasticart verzión, és törzs formája is egészen más. Aeroflot és katonai festéssel is meg lehetett csinálni. A hátsó rakodóajtókat nyithatóra alakították kis zsanérokkal, de a belső térhez semmilyen alkatrészt sem adtak, ezért azt csak nagyszabású feljavítással lehet elkészíteni.
An-24
Ez megintcsak a jól sikerült készletek közé tartozik. Pontos, forma- és mérethelyes. Az egyetlen otromba megoldás a 2. hajtómű (a jobb oldali) gondolájának végén lévő VSzU kiömlő - ezen sokat kell dolgozni, hogy elfogadható legyen. Interflug matricával árulták.
Jak-40
Majdnem olyan jó, mint az An-24-es, de az orr-részét nagyon eltolták. A formája köszönőviszonyban sincs az eredetivel, és korrekciója szinte lehetetlen. A típus korai verzióját mutatja (mint szinte az összes Plasticart makett), ezért hiányzik róla a középső hajtómű sugárfordítója.
L-410
Ez egy parányi ékszer, az egész makett mindössze 8 cm hosszú (persze, hiszen az eredetije is kicsi az utasgépek közt). Az orr-részt, annak is a csúcsát itt is rutinosan elrontották, a leszállóvilágítás lámpáit valami fura kis fehér műanyagdarabkával gondolták jelképezni, amit a durván bevágott törzsorrba kellett illeszteni. Ezt viszont könnyű javítani, egyszerűen csak ki kell tömíteni az egészet. Egyébként kategóriájában korrekt makett. Csehszlovák polgári festéssel árulták először, majd Interflug matricával is megjelent. A Csehszlovák matricát az orr-résznél inkább festéssel kell kiváltani, annyira rosszul ívelték a piros csíkot.
Comet 4
Ez az egyik ős-KVZ makett, eleinte még az egész készlet ezüstszürke műanyagból készült. Egyszerű, bár sokkal pontosabb makett, mint pl. kortársa, az Il-18-as. A BOAC matrica két oldalcsíkja viszont nem ér össze az orrán, és a liláskék ablakcsík sárga szegélyét is gyakran félrenyomták.
Caravelle
Ez is régi makett, többé-kevésbé mérethű, bár részletezettsége az Il-18-asával van egy kategóriában. Az Air France matrica felrakását nehezítette, hogy műanyag ablakok nem jártak a készlethez, csak celofán, ezért a kifeszülő matrica az ablakokon pillanatok alatt szétszakadozó hártyává vált. Megoldás lehet az ablaknyílások befedése Clearfix-szel, még a matricázás előtt, így a matrica egy viszonylag stabil, átlátszó alaprétegre feszül rá. A Revell is elkészítette akkoriban a típust ugyanebben a méretarányban (újra kapható, mert ismét kiadták), és hát nosztalgia ide, nosztalgia oda, a két készlet között ég és föld a különbség - bizony nem a KVZ javára...
DC-8
Viszonylag egyszerű makett, többé-kevésbé elfogadható méretekkel. Az egyetlen komoly formai kifogás az orr-résszel (váratlan fordulat...) lehet, itt a kondicionáló rendszer valóságban meglehetősen összetett formájú beömlő nyílását egy mély, parabolikus vonalú bemarással jelképezték. A bal törzsfélen viszont nagyon eltolták az utastér ablakait: 1,5 mm-rel lejjebb van az egész ablaksor a valóságosnál. Kínkeservvel lehet csak korrigálni, én pl. nem bajlódtam a tömítéssel és újravéséssel, hanem a festésnél az ablakok fölé egy fekete sávot festettem, az ablakcsík matricáját pedig a korrekt helyre illesztettem, alig látszik a berhelés.
A KLM három festésével is árulták. Először a piros feliratos, ferde svanc-csíkozású verzióval, majd a vízszintes csíkozású következett, végül a "kék tetejű" festés, utóbbi esetében a törzs ablaksor feletti jellegzetes KLM-kék felülete a matricalap részét képezte, hogy ne kelljen festeni - hát nem volt könnyű felrakni... Ma már természetesen nem tennék ilyet, inkább festeném. Az orrfutó szára két részből áll, és mivel ezek nem passzolnak össze eléggé, később könnyen törik az illesztés helyén.
Boeing-727
Ez megintcsak a jól sikerült makettek egyike, semmi rosszat sem tudok mondani róla - hacsak annyit nem, hogy a törzsfelek nem passzoltak, középen szétnyíltak, ezért legalább 24 órán át erősen össze kellett őket szorítani. A Doyusha konkurrens példányánál sokkal részletdúsabb, szebb kirolgozású. Egyedül a pilótafülke üvegezésének ívelése néz ki a valóságostól eltérően, de ez csak a típust nagyon ismerőknek felűnő. Pan Am matricát adtak hozzá, a korai verziót.
Mercure
Na, ez az első kit, amelyiknek nem az orrát tolták el, hanem a farokrészt. De azt nagyon. A valóságoshoz képest sokkal jobban elkeskenyedik, javítani szinte lehetetlen. Ráadásul az is rejtély, hogy ebben a kategóriában miért ezt a kereskedelmileg sikertelen, összesen 10 példányban épült típust választották, és nem a világ már akkor is legelterjedtebb repülőgépét, a Boeing 737-200-ast. Mindegy, annak idején ennek is nagyon örültem, bár a Mercure is már a sok csiszolást indukáló, vastag panelgerendás kivitelben készült, ráadásul az én első példányomban az egyik hajtóműgondola-fél öntéshibás volt: majd' 1 cm-nyi hiányzott az elején - ez a hiba azért is volt különösen fájó, mert az NDK makettek szokásos 33-46 Ft. közti árához képest ez a készlet már 78 Ft-ba került...
Trident
Ismét egy nagyon elrontott méretezésű makett. Se a formáját, se a méretét nem sikerült eltalálni. A törzs jóval nagyobb és szélesebb a szükségesnél, és két egészen elképesztő részlet is rákerült. Az egyik a középső hajtómű háromszög alakú beömlője (az eredeti szép ovális), a másik az orr-rész (hát igen...) kialakítása. A hengeres törzs és az orrkúp közötti átmenettel a mesterdarab készítője nem sokat bajlódott: az átfedésnél csúnya törés látható, aminek a valósághoz semmi köze. A pilótafülke jellegzetes, csepp formájú oldalablakait meg sem kísérelték kialakítani, egy fiktív, szögletes kabinablakot találunk az öntőformán. A British Airways matrica itt is nagy, teljes felületeket fed le, mint a DC-8 esetében. A törzs alsó felének sötétkékje mellett még a teljes vízszintes vezérsíkot is piros matricalapokkal kell befedni, ami esztétikailag kétséges, ám a régi, festékhiányos időkben praktikus megoldás volt. A matrica a lajstromjelet rossz színben (fehér helyett fekete) ábrázolja. A Triál ennél a makettnél már teljesen elszállt az árképzés terén: az első példányok képtelenül drágán, 85 Ft-ért jelentek meg a boltokban.
Mi-1
Parányi makett zöld műanyagból. A méretaránynak megfelelő bontásban készült, kiemelkedő szegecsekkel és túlzottan kiemelkedő szellőzőrostély-imitációval az oldalán. Még üléseket is adtak hozzá. Egy standard matricalap került a készletbe, ami NDK, lengyel, csehszlovák és szovjet felségjelzéseket tartalmazott, valamint fekete számsorokat.
Mi-4
A Mi-1-hez hasonló kidolgozás szürke műanyagból. Ez az egyetlen készlet, amihez eleinte piros festéket is adtak, ha valaki a szovjet sarkvidéki festésre hasonlító polgári NDK változat színeiben akarta kidolgozni makettjét. Ezt később két nagy felületű piros matricaelemre cserélték, amit gyakorlatilag lehetetlen volt szépen felhelyezni.
Mi-10K
Maga a típus is érdekes, hiszen ez volt a hatvanas évek egyik rekord-döntögető helikoptere a nagy terhek emelése terén, egészen a Mi-12 megjelenéséig. A makett kidolgozása is szép, és meglepően formahű (ami pl. az 1:100-asként árult, valójában inkább 1:72-1:87 közti Mi-6-osról és Jak-24P-ről nem mondható el). A matricalap még a felső törzsrész koszolódás ellen felfestett nagy, szürkéskék felületeit is tartalmazta.
Mig-21
Parányi makett, aránylag arányos törzzsel, ám dorongszerű futóművekkel és pitot-csővel. Az 1:72-es készletek árnyékában csak játéknak jó...
Saab J-35
Hogy miért éppen a Drakent választották a nyugati vadászgép-típusok közül, rejtély. Kidolgozása a Mig-21-ével azonos kategóriába esik.
Il-28
Ez a kéthajtóműves katonai repülőgép is átlagos, 70-es évekbeli KVZ termék. Kiemelkedő panelvonalak, a szárnyfelekkel egybeöntött hajtóműgondola-felek, sok csiszolás és tömítés. A végeredmény akár szépnek is mondható, bár nekem inkább az utasgépek jönnek be.
Tu-20
Erről nincsen képem, de minden illik rá, amit a Tu-114-esnél írtam. A szárnyakat, a hajtóműveket és a vízszintes vezérsíkot ugyanazok az alkatrészek alkotják mind a két készletben, csak a törzs különbözik, mint a valóságban is. A szárnyak totális elméretezéséről már esett szó, a törzsről pedig azért nemigen tudok véleményt mondani, mert nem ismerem eléggé a típust. Mindenesetre nekem irreálisnak tűnik a vékonyka törzs és az orr-radar formája. A pilótafülke ablakozásának megoldása kifejezetten szerencsétlen: majd' 1/2 cm vastag fehér műanyag látszik a beragasztott üveg mögött körben - ezt a látványt keserves küzdelem árán lehet csak eltüntetni. A makett tulajdonképpen a Tu-95 néven közismert típust mintázza, de a Tu-20 elnevezés sem tévedés: a Tu-95-ösnek ugyanis ez volt a gyári sorozatszáma (mint pl. a Lada Samara esetében a "8-as modell").
Tu-2
Ez volt a Veb Plasticart első fecskéje az új 1:72-es sorozatában. A doboz mintájával is igyekeztek az 1:100-as szériáétól eltérőt alkotni: az oldalsó színt kékről pirosra cserélték. A makett a vastag, pozitív panelvonalas kivitelű sorozathoz tartozik, és sötétzöld, meglehetősen rideg műanyagból készült. A formahűsége közepes: az orr-rész és a hajtómű-gondolák hátsó része sokkal szélesebb és bumfordibb, mint az eredeti. Részletrajzok alapján mindenképpen érdemes megpróbálkozni a korrekcióval, mert enélkül a Tu-2 jellegzetes sziluettje helyett valami egészen más alakul ki a készletből. A részletezettséget nem vitték túlzásba, leginkább a kabinbelső hiányzik. Ezt olymértékben hanyagolták, hogy az összeillesztett törzsön nincsenek is kivágva, és a pilótát meg a hátsó lövészt egy-egy kis alsótest nélküli torzóval ábrázolták, nagyon furcsa megoldás. Az átlátszó alkatrészek vastagok, és ami a legnagyobb baj: az első kabintető sem formahű, ezt javítani lehetetlen. Ha tehát igényes makettet szeretnénk készíteni, jókora feljavításra van szükség: a semmiből kabinbelsőket teremteni, orrot és gondolákat átalakítani, új kabintetőt készíteni... A matrica, amit adtak hozzá, keretes vörös csillagokat ábrázol. Az oldalszám kimaradt, azt magunknak kell csinálni. Adtak viszont a légcsavarkúpokra való csillagokat, amik matricalágyítóval meglepően szépen a helyükre rakhatók. A szögletes légcsavartoll-végek első pillantásra abszurdnak tűnhetnek, de a valóságban is volt ilyen kivitelű légcsavar a típuson, ha nem is annyira széles, mint a maketté: http://www.repulomuzeum.hu/ARCHFOTO/Tu-2.htm
Be-6
Berijev hatalmas hidroplánja volt a cég küvetkező 1:72-es készlete. A makett impozáns mérete szinte rimánkodna a részletdús belső kialakítására (amint azt a Revell a saját készletében meg is csinálta). A plasticart készlet azonban bántóan elnagyolt lett. A formája még rendben van (bár nem ismerem annyira a típust, hogy ebben teljesen biztos legyek), viszont spártaian egyszerű az egész makett. Két törzsfél pozitív panelvonalakkal, szárnyak, vezérsíkok, szárnyvégi úszótalpak - nagyjából ennyi. A pilótafülke ablaka alatt a Tu-2-höz hasonlóan tömör műanyag, az orrán lévó ablakból viszont az ürességtől kongó hatalmas törzsbe lehet belelátni. Mindenképpen nagyszabású feljavítást igényel.
Ettől kezdve nem volt olyan születésnap és Karácsony, amikor ne valamilyen hasonló makettet kértem volna, mint az ajándékozás fő attrakcióját, és azóta is megdobban a szívem, ha valahol ilyet látok. Gyerekkoromban még csak az összeragaszt-felmatricáz folyamat jellemezte az építést, esetleg rákentem a készlethez mellékelt ezüst festéket. Az elmúlt évtized legnagyszerűbb élménye aztán az volt számomra, hogy a teljes sorozatot immár kifinomult technológiával, profi anyagokkal újra elkészíthettem.
Kortársaim és még a jóval fiatalabbak is szinte csak ezeken a Plasticart maketteken szocializálódhattak annak idején, hiszen az akkori állami játékimportőr, a Triál ezeket hozta be a legnagyobb mennyiségben. A hetvenes években jelent meg az első Airfix eresztés, de a Boeing-737, Trident és Bac 1-11 makettek 110 forintos ára sokaknál, így az én szüleimnél is kiverte a biztosítékot. Maradtak hát a Zschopau-i gyár termékei, amikre leginkább az "NDK-makettek" gyűjtőnéven szoktunk hivatkozni.
A nosztalgia jegyében úgy gondoltam, nem lenne felesleges, ha a fiatalabbak is megismernék ezeket a maketteket, ha már mi annyit emlegetjük - ki meleg szeretettel, ki némi iróniával a minőségét illetően (pedig a legtöbb NDK makett, főleg a hetvenes években gyártottak elfogadható kidolgozásúak voltak - persze voltak hibáik is szépszámmal).
A gyár
Azok a bizonyos NDK makettek a VEB Plasticart gyár termékei voltak, és Zschopau-ban (ejtsd: Csópau) készültek a hatvanas évektől. Eleinte a Kunstoff Verarbeitung Zschopau (KVZ) néven hivatkoztak a gyárra, német aukciós oldalakon ez a rövidítés is gyakran előfordul. A gyár a rendszerváltást elbukta, a makettek öntőformái azonban még egy ideig tovább működtek, és új gyártó nevén (Master Modell, Nu-Bee, Wojar), de a régi tartalommal pár évig még piacra kerültek.
A kilencvenes évek közepétől aztán már csak másodkézből, erre szakosodott kereskedőknél vagy aukciókon bukkannak fel ezeknek az egykor tömeggyártásban futó készleteknek az egyes példányai. Az eBay-en a kínálat viszonylag stabil, a gyakoribb típusok szinte mindig megtalálhatók, erősen szórt árfekvésben. Egy Mercure pl. már 10 EUR-ért is elvihető, míg egy Il-18-as ára akár 120-140 EUR-ra is felmehet. A csúcstartó a KVZ legelső típusa, a Baade 152-es, amit egyetlenegyszer láttam, és akkor is 620 EUR-ért kelt el...
A makettek
A gyár makett-termékeinek fő profilját az 1:100-as utasszállító repülőgépek képezték, de voltak kivételek is. A teljes lista:
Repülőgépek, 1:100
Baade 152, Il-18, Il-62, Tu-104, Tu-114, Tu-134, Tu-144. Tu-154, An-12, An-24, Jak-40, L-410, Comet 4, Caravelle, DC-8, Boeing-727, Mercure, Trident, L-60 - és a katonaiak: Tu-20, Mig-21, Saab J-35, Il-28
Repülőgépek, 1:72
Tu-2, Il-4, Be-6, An-2, Junkers G-23, An-14, Su-7
Repülőgépek, 1:87
Il-14
Repülőgépek, 1:50
Aero 45, Mig-15
Helikopterek, 1:100
Mi-1, Mi-4, Mi-10K
Helikopterek, 1:72 vagy 1:87 (nehezen megállapítható)
Mi-6, Jak-24P
Űrhajó
Vosztok
A dobozok
A Plasticart makettek kivétel nélkül levehető doboztetős kivitelben készültek. A doboztetők képeinek formavilágában az idők során végbement evolúciót végigkísérve öt jellegzetes csoportot különíthetünk el:
1) Az őskor, a legelső makettek (Baade 152, Il-14, Lufthansa Il-18) doboza: kemény kartondoboz szép grafikával, jobb oldalt függőleges fekete sávval, rajta cirkalmas feliratokkal.
2) Kemény kartondoboz alap teljes felületén ráragasztott, vékonyabb papírra nyomtatott díszítéssel. Egyszínű alapon kisebb, vagy teljes szélességű repülőgép-grafika, esetleg kisebb képekkel (pl. városok jellegzetes sziluettje) körben. A doboztető jobb oldalán kb. 1/4 részig egyes esetekben ferde szélű, kék felület látható, csak a repülőgép képe lóg bele, alján pedig a típus olvasható színes betűkkel. A doboz oldalán szintén színes betűkkel: Flugzeug Modellbaukasten (vagy helikopterek esetén: Hubschrauber Modellbaukasten).
3) Kemény kartondoboz alap teljes felületén ráragasztott, vékonyabb papírra nyomtatott díszítéssel. Gazdagon részletezett művészi grafika. A doboztető jobb oldalán kb. 1/4 részig ferde szélű, kék felület takarja ki a grafikát, csak a repülőgép képe lóg bele, alján pedig a típus olvasható fehér betűkkel. A doboz oldalán más típusok dobozképe kicsiben, és a felirat fekete vagy kék betűkkel: Flugzeug Modellbaukasten (vagy helikopterek esetén: Hubschrauber Modellbaukasten).
4) A legszebbek: kemény kartondoboz alap teljes felületén ráragasztott, vékonyabb papírra nyomtatott díszítéssel. Gazdagon részletezett művészi grafika, semmi felirat. A doboz oldalán más típusok dobozképe kicsiben, és az elmaradhatatlan felirat fekete vagy kék betűkkel.
5) A hanyatlás: igénytelen, puha kartondoboz, rányomtatott díszítés. Gyengén összebarmolt makettpéldányok homályos fotója, esetleg eredeti repülőgépfotó egyszínű alapon. A doboztető jobb oldalán kb. 1/4 részig függőleges szélű, fekete felület, a típus olvasható rajta fehér kontúrú fekete betűkkel. A doboz oldalán más típusok dobozképe kicsiben.
A dobozok tartalma
A befőttesgumival összefogott, később fóliába hegesztett, még később újra gumival összefogott dobozokból a kinyitás után a következők bukkantak elő:
- A műanyag alkatrészek. A főbb elemek fehér (régebben, és a kisebb katonai típusoknál ezüstszürke) műanyagból készültek, a kisebb alkatrészek ezüstszürke öntőkeretekre kerültek, a kerekek általában fekete műanyagok. Ahol ablak is járt a készlethez, ott azok természetesen átlátszó műanyagból voltak. Ez a többszínű megoldás akkoriban, amikor még nemigen volt lehetőség profi makettfestékekkel bajlódni, komoly hozzáadott értéket képviselt a csupaszon összerakott maketteknél. Gyerekkoromban kaptam valahonnan a sok NDK makett mellé egy Airfix Tristart is, és emlékszem, bánatosan méregettem a teljesen fehér műanyag alkatrészeket - festés nélkül korántsem volt olyan szép, mint a megszokott makettjeim.
- Matricalap. Az NDK makettek matricái eleinte már újkorukban is sárga, kissé nyúlós, később törékennyé váló lakkból készültek, később szép, tiszta, átlátszó, kicsit vastagabb anyagra váltottak. Felrakásuk még a kezdő makettező számára sem jelentett különösebb kihívást. A mintákat néha félrenyomták és lelógtak a lakkrétegről - ezen utólagos lakkozással lehetett segíteni. Az ablakcsíkokon az ablakok helyét átlátszóra hagyták, ez a kész maketten azért jelentett némi esztétikai problémát, mert az átlátszó oldalablakokat nehéz volt pontosan szintbe hozni a törzs felszínével, ezért a matricák átlátszó felülete hol hozzátapadt az alatta lévő műanyaghoz, hol nem - és ez rendszerint egy maketten belül is keveredett.
A matricalapok általában csak egyetlen festésmintát tartalmaztak, eleinte minden mintaelemet és feliratot megduplázva, később egyetlen példányban. Az egyes típusokhoz általában egyetlen festésmintát dolgoztak ki, kivétel a Tu-134, Il-62 és Tu-154 (Aeroflot és Interflug), valamint a DC-8 (a KLM mindhárom festése a keresztbecsíkos svanctól a vízszintes csíkozásún át a kék tetejűig). Jellemzően minden légitársasági festésnek a legkorábbi verzióját dolgozták ki, így pl. az Aeroflot gépei a hatvanas-hetvenes évek "ahány típus, annyi festés" képét mutatják.
Meg kell említeni még a fiktív festéseket, az Il-62 és Tu-154 Interflug matricáit, amik mindkét készlet esetén a képzelet termékei. Az Il-62-es készlet ugyanis a prototípust mintázza, ami sohasem repült Interflug festéssel, amint a Tu-154-es alaptípusa sem. Az Il-62 matricája még hasonlít a szériapéldányok festésére, de a Tu-154-esé egyáltalán nem: a később igen rövid ideig Interflug színekben repülő Tu-154M-ek ablakcsíkja ugyanis a makettétől eltérően az ablaksor alá került, és a középső hajtómű szívócsatorna-burkolata sem piros, hanem fehér.
- Vékony celofánfólia azoknál a maketteknél, amelyeknél nem voltak műanyag ablakok (Il-18, Caravelle), vagy amelyhez csak a pilótakabin és az üvegezett orr-rész járt átlátszó műanyagból (Tu-104).
- Vékony damil a szálantennának (Tu-114, Tu-134, An-24, Mi-1, Mi-4).
- Zsírpapírba csomagolt gyurma orrnehezéknek, azokban a készletekben, amelyek nem tartalmaztak fehér vagy fekete műanyag állványt (Il-18, Tu-104, Tu-114, DC-8, Caravelle, Mi-1, Mi-4).
- Összeszerelési útmutató - többnyire német és orosz nyelvű, később soknyelvű.
- Csomagcetli (Packzettel) - a gyártás időpontjával. Eleinte pecsételve, később a cetli szélén lévő számsoroknál parányit beszakítva vagy beégetve (ez gyakran elmaradt, és csak az érintetlen cetli volt a dobozban).
- Ragasztó. Régebben kis ledugózott üvegtégelyben, később alumínium tubusban (rányomott kódja: 001). Mind az üvegtégelyek, mind a tubusok esetében előfordult, hogy eresztettek, és több-kevesebb ragasztó kifolyt, tönkretéve a környéket: műanyagot, matricát, nehezen múló frusztrációt okozva.
- Festék. Eleinte kis üvegtégelyben, később alumínium tubusban (rányomott kódja: 002 - ezüst, 003 - piros. Utóbbi kizárólag a Mi-4-es készletben volt, ezüst szinte mindegyikben).
- A magyarországon forgalmazott készletekben volt egy "Összeszerelési útmutató" is, a legfontosabb tudnivalókkal magyarul.
A makettek kivitelezése
A részletezés (alkatrész-szám, panelvonalak, stb.) szempontjából három fő csoport különíthető el.
1) Korai makettek. Teljesen sima törzsfelületek, semmi panelvonal, csak az ajtók vannak bevésve. A kisszámú alkatrész elnagyolt, forma- és mérethűségük közepes. Kifejezetten bumfordi, az eredetit csak imitáló megoldások, pl. a két orrfutó-aknaajtó egyetlen, vastag, padszerű darab formájában. A nagy 1:100-asok közül ezek a következők: Il-18, Caravelle, DC-8, Tu-104, Tu-114 (bár ez utóbbi már egy kicsit részletdúsabb).
2) A fénykor. Hajszálvékony pozitív panelvonalak, körülöttük méretarányos domború szegecssorral. Viszonylag alapos részletezettség, kifejezetten jó forma- és mérethűség. Ebbe a csoportba a következő utasszállítókat sorolnám: An-24, Il-62, Tu-134, Comet-4 (ez egy korai típus, mégis ez a kategória illeti), Boeing-727, Jak-40.
3) A hanyatlás (bár az első ilyen makett, a Tu-144 már 1972-ben kibocsáttatott). Durván vastag (kb.0,4 mm-es) pozitív panelvonalak (ezek a valóságban 4 cm vastag gerendák lennének...), közepes, egyes típusoknál (An-12, Trident) katasztrofálisan eltolt forma- és mérethűség. Közepes részletezettség. Ezek a következők (szintén csak az utasszállítók körében): Tu-144, Tu-154, An-12, Mercure, Trident, L-410.
A folytatásban megpróbálom összeszedni azon 1:100-as NDK makettek legjellemzőbb tulajdonságait, amelyekről fényképet is tudok mellékelni a saját gyűjteményemből. A téma szerteágazó mivolta miatt csak rövidke bemutatásra szorítkozom, bár szívem szerint mindegyik darab egy önálló monográfiát is megérne. A végére odatettem még két 1:72-es makettet is, azokról azonban nincs képem.
Il-18
Nekem a legkedvesebb - hiszen az első! Szerény kivitelű makett Interflug matricával. Néhol formai tévedésekkel (légcsavarok, hajtómű-gondola, ablakok mérete és helye), itt-ott drámai egyszerűsítéssel: a főfutó bekötése egy ormótlan, kiemelkedő lyuk a szárnyon, az elnagyolt aknaajtó a hajtóműgondola-féllel szerves egységet képez. A korai kiadások (kb. 1967-ig) még mozgó futóműzsámollyal készültek, a törzsfelek alsó felülete, a szárnyak és a vízszintes vezérsíkok pedig gyárilag ezüstre voltak festve. Később sokkal kecsesebb és élethűbb futóművekkel, festetlenül csomagolták. Az ablakok kialakításához egy celofánlap is a dobozba került. Rengeteg munka szépen megcsinálni a makettet. A legelső maketteket Lufthansa festéssel árulták, hiszen az Interflug csak 1963-ban alakult, addig az NDK Il-18-asai Lufthansa festéssel repültek. Ezekben a készletekben a törzsfelekre az ezüst alsó rész mellett még a kék ablakcsíkot is gyárilag ráfestették. Érdekesség, hogy a Malév megrendelésére a hatvanas évek második felében Malév matricával (HA-MOE, korai festés) és dobozzal is gyártották, de ez a verzió kereskedelmi forgalomba nem került, kizárólag csak reklámcélokat szolgált. A szerencsések mindazonáltal megvásárolhatták a hatvanas évek végén - hetvenes évek elején a ferihegyi vámmentes boltban.
Il-62
A prototípus makettje! Rajta vannak még a kidomborodó menekülőajtók is a pilótafülke alatt, bár a kialakításából láthatóan félreértették a funkcióját, inkább egy szögletes kitüremkedésnek tűnik. Nagyobb baj, hogy bár az Aeroflot matrica még illik hozzá, árulták Interflug matricával is, pedig a szériagépek egészen másképp néztek ki, pl. a törzs jó 8 m-rel hosszabb volt. Ha a HAD Malév matricájával készíjük el, a formahűség érdekében érdemes megpróbálkozni a törzs meghosszabbításával és a hajtóművek átalakításával.
Tu-104
Az elsők közül az egyik... Ennek megfelelően rendkívül elnagyolt makett. A sárkány formahűsége azonban nem rossz, ezért 1 m-ről még egészen szép. Főleg, ha a gyári matrica sosemvolt festése helyett az Alanger új (egyébként szörnyű) készletének egyetlen valamirevaló darabját, az igényes és precíz matricát tesszük rá. A futóművek azonban reménytelenül bumfordiak. A korai kiadásokat az Il-18-ashoz hasonlóan ezüsttel gyárilag előfestették.
Tu-114
Impozáns, hatalmas makett, érdekes típus. Csak sajnos rettenetesen el van méretezve. A szárnyak képtelenül hosszúak, keskenyek, és rossz a nyilazásuk. Érdemes megpróbálkozni a feljavítással. A szárny és a hajtóművek megkurtítása után nekem egészen elfogadhatót sikerült alkotni. A szárnyvégeket a külső terelőlemez vonalánál vágtam le, és ott alakítottam ki az új törővéget, a hajtómű-gondolák középső elemét pedig kb. a felére rövidítettem, így a 2-es és 3-as hajtóművek (a törzs felőliek) légcsavarjainak hatóköre pontosan az ablaksor két elkülöníthető része közötti ablaktalan sávba került, ahol a valóságban még egy rátétlemezes megerősítés is volt, hogy a légcsavarokról lerepülő dolgok (pl. jégdarabok) ne károsítsák a törzs burkolatát. A legendás CCCP-L5611 lajstromjelű, korai festésű példány matricája járt a maketthez, azé a repülőgépé, amelyen Hruscsov 1960-ban az USA-ba látogatott. A korai kiadásokat az Il-18-ashoz és a Tu-104-eshez hasonlóan ezüsttel gyárilag előfestették.
Tu-134
Ez az egyik legsikerültebb makett a sorozatból. A "sima" 34-est mintázza, az "A" verzióhoz be kell toldani egy egyablaknyi törzsszelvényt. A maléves érintettség miatt öröm, hogy ilyen szépen sikerült kidolgozni. Az orrfutó szára és az oldalmerevítők pl. külön alkatrészeket alkotnak. Annak idején a korai Aeroflot vagy Interflug festést mintázó matricával készletezték. A 90-es években az utángyártott készletekhez újabb matricalapokat is készítettek, többek között az Aeroflot 80-as években futott festését és egy újabb Interflug díszítést, ami azonban rosszabb, mint az eredeti, mert se a betűtípus, se a svanc Interflug emblémája nem stimmel, ráadásul a piros csíkon az orr-résznél a TU-134A felirat szerepel. Ehhez a maketthez a HAD is kiadott egy remek Malév matricát.
Tu-144
Ez is a prototípust mintázza, dícséretes igyekezettel alkották meg még az első bemutató repülések előtt. Ennek köszönhetően amikor a valódi mintapéldány 1972-ben Budapesten járt, én már ismerősként üdvözöltem, mert a makettről pontosan ismertem a részleteit. A makett impozáns, igényes, mozgatható orr-résszel és sok alkatrésszel (a kerekek önmagukban 26-an vannak). Viszont ezen a maketten jelent meg először a durva pozitív panelvonalazás, amivel egyetlen jót lehet csinálni: eltüntetni.
Tu-154
Szintén prototípus, VSzU (segédturbina) -gondola nélkül. Otromba vastag panelvonalazás, kicsit elrontott orr-forma. A főfutók a teljesen kirugózott állapotot mutatják, ezért a főfutómű-szárakból 3-3 mm-t ki kell vágni ahhoz, hogy a kész makett az 54-es jellegzetes, kissé emelkedett orrú nyugalmi helyzetébe kerüljön. Ha a mellékelt állványra rakjuk, újabb gondot okoz, hogy a főfutó-zsámolyt egybeöntötték a szárral, ezért csak elvágás és újraragasztás árán lehet beállítani a levegőben lévő repülőgép főfutó-zsámolyának kb.20 fokos, előre lejtő állásszögét. Korai Aeroflot és sosemvolt kivitelű Interflug matricával árulták. A HAD kínálatában a régi és az új Malév festés is szerepel ehhez a készlethez.
An-12
Ennél a makettnél rontották el talán a legjobban a méretezést. Mellétéve a Trumpeter szintén 1:100-as An-12-esét, szörnyű látvány a különbség. A törzs 3,5 cm-rel hosszabb a Plasticart verzión, és törzs formája is egészen más. Aeroflot és katonai festéssel is meg lehetett csinálni. A hátsó rakodóajtókat nyithatóra alakították kis zsanérokkal, de a belső térhez semmilyen alkatrészt sem adtak, ezért azt csak nagyszabású feljavítással lehet elkészíteni.
An-24
Ez megintcsak a jól sikerült készletek közé tartozik. Pontos, forma- és mérethelyes. Az egyetlen otromba megoldás a 2. hajtómű (a jobb oldali) gondolájának végén lévő VSzU kiömlő - ezen sokat kell dolgozni, hogy elfogadható legyen. Interflug matricával árulták.
Jak-40
Majdnem olyan jó, mint az An-24-es, de az orr-részét nagyon eltolták. A formája köszönőviszonyban sincs az eredetivel, és korrekciója szinte lehetetlen. A típus korai verzióját mutatja (mint szinte az összes Plasticart makett), ezért hiányzik róla a középső hajtómű sugárfordítója.
L-410
Ez egy parányi ékszer, az egész makett mindössze 8 cm hosszú (persze, hiszen az eredetije is kicsi az utasgépek közt). Az orr-részt, annak is a csúcsát itt is rutinosan elrontották, a leszállóvilágítás lámpáit valami fura kis fehér műanyagdarabkával gondolták jelképezni, amit a durván bevágott törzsorrba kellett illeszteni. Ezt viszont könnyű javítani, egyszerűen csak ki kell tömíteni az egészet. Egyébként kategóriájában korrekt makett. Csehszlovák polgári festéssel árulták először, majd Interflug matricával is megjelent. A Csehszlovák matricát az orr-résznél inkább festéssel kell kiváltani, annyira rosszul ívelték a piros csíkot.
Comet 4
Ez az egyik ős-KVZ makett, eleinte még az egész készlet ezüstszürke műanyagból készült. Egyszerű, bár sokkal pontosabb makett, mint pl. kortársa, az Il-18-as. A BOAC matrica két oldalcsíkja viszont nem ér össze az orrán, és a liláskék ablakcsík sárga szegélyét is gyakran félrenyomták.
Caravelle
Ez is régi makett, többé-kevésbé mérethű, bár részletezettsége az Il-18-asával van egy kategóriában. Az Air France matrica felrakását nehezítette, hogy műanyag ablakok nem jártak a készlethez, csak celofán, ezért a kifeszülő matrica az ablakokon pillanatok alatt szétszakadozó hártyává vált. Megoldás lehet az ablaknyílások befedése Clearfix-szel, még a matricázás előtt, így a matrica egy viszonylag stabil, átlátszó alaprétegre feszül rá. A Revell is elkészítette akkoriban a típust ugyanebben a méretarányban (újra kapható, mert ismét kiadták), és hát nosztalgia ide, nosztalgia oda, a két készlet között ég és föld a különbség - bizony nem a KVZ javára...
DC-8
Viszonylag egyszerű makett, többé-kevésbé elfogadható méretekkel. Az egyetlen komoly formai kifogás az orr-résszel (váratlan fordulat...) lehet, itt a kondicionáló rendszer valóságban meglehetősen összetett formájú beömlő nyílását egy mély, parabolikus vonalú bemarással jelképezték. A bal törzsfélen viszont nagyon eltolták az utastér ablakait: 1,5 mm-rel lejjebb van az egész ablaksor a valóságosnál. Kínkeservvel lehet csak korrigálni, én pl. nem bajlódtam a tömítéssel és újravéséssel, hanem a festésnél az ablakok fölé egy fekete sávot festettem, az ablakcsík matricáját pedig a korrekt helyre illesztettem, alig látszik a berhelés.
A KLM három festésével is árulták. Először a piros feliratos, ferde svanc-csíkozású verzióval, majd a vízszintes csíkozású következett, végül a "kék tetejű" festés, utóbbi esetében a törzs ablaksor feletti jellegzetes KLM-kék felülete a matricalap részét képezte, hogy ne kelljen festeni - hát nem volt könnyű felrakni... Ma már természetesen nem tennék ilyet, inkább festeném. Az orrfutó szára két részből áll, és mivel ezek nem passzolnak össze eléggé, később könnyen törik az illesztés helyén.
Boeing-727
Ez megintcsak a jól sikerült makettek egyike, semmi rosszat sem tudok mondani róla - hacsak annyit nem, hogy a törzsfelek nem passzoltak, középen szétnyíltak, ezért legalább 24 órán át erősen össze kellett őket szorítani. A Doyusha konkurrens példányánál sokkal részletdúsabb, szebb kirolgozású. Egyedül a pilótafülke üvegezésének ívelése néz ki a valóságostól eltérően, de ez csak a típust nagyon ismerőknek felűnő. Pan Am matricát adtak hozzá, a korai verziót.
Mercure
Na, ez az első kit, amelyiknek nem az orrát tolták el, hanem a farokrészt. De azt nagyon. A valóságoshoz képest sokkal jobban elkeskenyedik, javítani szinte lehetetlen. Ráadásul az is rejtély, hogy ebben a kategóriában miért ezt a kereskedelmileg sikertelen, összesen 10 példányban épült típust választották, és nem a világ már akkor is legelterjedtebb repülőgépét, a Boeing 737-200-ast. Mindegy, annak idején ennek is nagyon örültem, bár a Mercure is már a sok csiszolást indukáló, vastag panelgerendás kivitelben készült, ráadásul az én első példányomban az egyik hajtóműgondola-fél öntéshibás volt: majd' 1 cm-nyi hiányzott az elején - ez a hiba azért is volt különösen fájó, mert az NDK makettek szokásos 33-46 Ft. közti árához képest ez a készlet már 78 Ft-ba került...
Trident
Ismét egy nagyon elrontott méretezésű makett. Se a formáját, se a méretét nem sikerült eltalálni. A törzs jóval nagyobb és szélesebb a szükségesnél, és két egészen elképesztő részlet is rákerült. Az egyik a középső hajtómű háromszög alakú beömlője (az eredeti szép ovális), a másik az orr-rész (hát igen...) kialakítása. A hengeres törzs és az orrkúp közötti átmenettel a mesterdarab készítője nem sokat bajlódott: az átfedésnél csúnya törés látható, aminek a valósághoz semmi köze. A pilótafülke jellegzetes, csepp formájú oldalablakait meg sem kísérelték kialakítani, egy fiktív, szögletes kabinablakot találunk az öntőformán. A British Airways matrica itt is nagy, teljes felületeket fed le, mint a DC-8 esetében. A törzs alsó felének sötétkékje mellett még a teljes vízszintes vezérsíkot is piros matricalapokkal kell befedni, ami esztétikailag kétséges, ám a régi, festékhiányos időkben praktikus megoldás volt. A matrica a lajstromjelet rossz színben (fehér helyett fekete) ábrázolja. A Triál ennél a makettnél már teljesen elszállt az árképzés terén: az első példányok képtelenül drágán, 85 Ft-ért jelentek meg a boltokban.
Mi-1
Parányi makett zöld műanyagból. A méretaránynak megfelelő bontásban készült, kiemelkedő szegecsekkel és túlzottan kiemelkedő szellőzőrostély-imitációval az oldalán. Még üléseket is adtak hozzá. Egy standard matricalap került a készletbe, ami NDK, lengyel, csehszlovák és szovjet felségjelzéseket tartalmazott, valamint fekete számsorokat.
Mi-4
A Mi-1-hez hasonló kidolgozás szürke műanyagból. Ez az egyetlen készlet, amihez eleinte piros festéket is adtak, ha valaki a szovjet sarkvidéki festésre hasonlító polgári NDK változat színeiben akarta kidolgozni makettjét. Ezt később két nagy felületű piros matricaelemre cserélték, amit gyakorlatilag lehetetlen volt szépen felhelyezni.
Mi-10K
Maga a típus is érdekes, hiszen ez volt a hatvanas évek egyik rekord-döntögető helikoptere a nagy terhek emelése terén, egészen a Mi-12 megjelenéséig. A makett kidolgozása is szép, és meglepően formahű (ami pl. az 1:100-asként árult, valójában inkább 1:72-1:87 közti Mi-6-osról és Jak-24P-ről nem mondható el). A matricalap még a felső törzsrész koszolódás ellen felfestett nagy, szürkéskék felületeit is tartalmazta.
Mig-21
Parányi makett, aránylag arányos törzzsel, ám dorongszerű futóművekkel és pitot-csővel. Az 1:72-es készletek árnyékában csak játéknak jó...
Saab J-35
Hogy miért éppen a Drakent választották a nyugati vadászgép-típusok közül, rejtély. Kidolgozása a Mig-21-ével azonos kategóriába esik.
Il-28
Ez a kéthajtóműves katonai repülőgép is átlagos, 70-es évekbeli KVZ termék. Kiemelkedő panelvonalak, a szárnyfelekkel egybeöntött hajtóműgondola-felek, sok csiszolás és tömítés. A végeredmény akár szépnek is mondható, bár nekem inkább az utasgépek jönnek be.
Tu-20
Erről nincsen képem, de minden illik rá, amit a Tu-114-esnél írtam. A szárnyakat, a hajtóműveket és a vízszintes vezérsíkot ugyanazok az alkatrészek alkotják mind a két készletben, csak a törzs különbözik, mint a valóságban is. A szárnyak totális elméretezéséről már esett szó, a törzsről pedig azért nemigen tudok véleményt mondani, mert nem ismerem eléggé a típust. Mindenesetre nekem irreálisnak tűnik a vékonyka törzs és az orr-radar formája. A pilótafülke ablakozásának megoldása kifejezetten szerencsétlen: majd' 1/2 cm vastag fehér műanyag látszik a beragasztott üveg mögött körben - ezt a látványt keserves küzdelem árán lehet csak eltüntetni. A makett tulajdonképpen a Tu-95 néven közismert típust mintázza, de a Tu-20 elnevezés sem tévedés: a Tu-95-ösnek ugyanis ez volt a gyári sorozatszáma (mint pl. a Lada Samara esetében a "8-as modell").
Tu-2
Ez volt a Veb Plasticart első fecskéje az új 1:72-es sorozatában. A doboz mintájával is igyekeztek az 1:100-as szériáétól eltérőt alkotni: az oldalsó színt kékről pirosra cserélték. A makett a vastag, pozitív panelvonalas kivitelű sorozathoz tartozik, és sötétzöld, meglehetősen rideg műanyagból készült. A formahűsége közepes: az orr-rész és a hajtómű-gondolák hátsó része sokkal szélesebb és bumfordibb, mint az eredeti. Részletrajzok alapján mindenképpen érdemes megpróbálkozni a korrekcióval, mert enélkül a Tu-2 jellegzetes sziluettje helyett valami egészen más alakul ki a készletből. A részletezettséget nem vitték túlzásba, leginkább a kabinbelső hiányzik. Ezt olymértékben hanyagolták, hogy az összeillesztett törzsön nincsenek is kivágva, és a pilótát meg a hátsó lövészt egy-egy kis alsótest nélküli torzóval ábrázolták, nagyon furcsa megoldás. Az átlátszó alkatrészek vastagok, és ami a legnagyobb baj: az első kabintető sem formahű, ezt javítani lehetetlen. Ha tehát igényes makettet szeretnénk készíteni, jókora feljavításra van szükség: a semmiből kabinbelsőket teremteni, orrot és gondolákat átalakítani, új kabintetőt készíteni... A matrica, amit adtak hozzá, keretes vörös csillagokat ábrázol. Az oldalszám kimaradt, azt magunknak kell csinálni. Adtak viszont a légcsavarkúpokra való csillagokat, amik matricalágyítóval meglepően szépen a helyükre rakhatók. A szögletes légcsavartoll-végek első pillantásra abszurdnak tűnhetnek, de a valóságban is volt ilyen kivitelű légcsavar a típuson, ha nem is annyira széles, mint a maketté: http://www.repulomuzeum.hu/ARCHFOTO/Tu-2.htm
Be-6
Berijev hatalmas hidroplánja volt a cég küvetkező 1:72-es készlete. A makett impozáns mérete szinte rimánkodna a részletdús belső kialakítására (amint azt a Revell a saját készletében meg is csinálta). A plasticart készlet azonban bántóan elnagyolt lett. A formája még rendben van (bár nem ismerem annyira a típust, hogy ebben teljesen biztos legyek), viszont spártaian egyszerű az egész makett. Két törzsfél pozitív panelvonalakkal, szárnyak, vezérsíkok, szárnyvégi úszótalpak - nagyjából ennyi. A pilótafülke ablaka alatt a Tu-2-höz hasonlóan tömör műanyag, az orrán lévó ablakból viszont az ürességtől kongó hatalmas törzsbe lehet belelátni. Mindenképpen nagyszabású feljavítást igényel.
|
| Dobozok 1 |
|
| Dobozok 2 |
|
| Dobozok 3 |
|
| Dobozok oldalról |
|
| Il-18 - a kinyitás… |
|
| Packzettel |
|
| Építési útmutat… |
|
| Ragasztó, gyurma,… |
|
| Il-18 - összeszerel… |
|
| An-24 - matricalap |
|
| An-12 - matricalap |
|
| Il-14 - doboztet |
|
| Tu-134, L-60, An-24… |
|
| An-24, Tu-134, Tu-… |
|
| Mercure, Caravelle,… |
|
| Il-18, Il-62, Tu-134… |
|
| Tu-104, Il-18 |
|
| Tu-114, Tu-104 |
|
| DC-8, Caravelle,… |
|
| Tu-144, Jak-40 |
|
| Mi-10K, Mi-4, Mi-1,… |
|
| Nem 1:100-asok |
|
| A kereskedelmi… |
|
| Tu-114 feljavitva |
|
| Interflug Tu-154 -… |
|
| B-727 saját gyárt… |
|
| Jak-40 és An-24 saj… |
|
| 01 |
|
| Il-18, TU-114, TU-… |
|
| Caravelle, Mercure,… |
|
| Il-18 |
|
| Tu-114 |
|
| Tu-134 |
|
| Tu-154 |
|
| Caravelle |
|
| Mercure |
|
| Trident |
|
| An-24, Jak-24P |
|
| Boeing 727 |
2008.12.15.
Utolsó módosítás: 2011.01.23.
Utolsó módosítás: 2011.01.23.
Fényképek: saját gyűjtemény