Nagy Barna Medve – belőtt séróval avagy ISU-152 – tupírozva

ISU-152

1:72, Italeri No.7501
Az ISU-52 lehetett volna a Szovjet Hadsereg Jolly Jokere. Nagy tűzerejű lövegével erődítmények rombolására,illetve a szemben álló erők bármelyik páncélosának elpusztítására is alkalmas volt. 90 mm-es döntött páncélzata komoly védelmet nyújtott az oldalról érkező lövésekkel szemben. De tűzgyorsasága nem volt túl nagy, a löveg csőemelkedése korlátozott volt. Ráadásul a lőszerből is össz-passz 21 darab fért a háznagyságú harci eszközbe. 512 lóerős dízelmotorja akár 15-20 km/h-s sebességgel is röpíthette – terepen. Az ISZ-2 harckocsi alvázára épített „vörös ököl” lecsapott Königsbergben, Budapest környékén, Berlinben és Budapesten. (A Budapest nem véletlenül kétszer! 1944/45 és 1956!) Egyiptom színekben a Sínai-félszigeten nézett szembe az izraeli támadással, sasos lengyel jelzéssel és Mao Kínája jelzéseivel ijesztgette az imperialistákat, sőt kék finn kereszttel is látható két példánya.
Nemrég került a kezembe az olasz cég makettkészlete. Eredetileg ugyan egy másikra fájdult meg a fogam (ITA7039), de valahogy ez került hozzám. Míg a keresett 150 fölötti alkatrészből adja a nagy kaliberű szovjet rohamlöveg makettjét + matricalap, addig ez a készlet kétszer kilenc számozott alkatrész-jellegű panelt tartalmaz szép olajos zöld színben, matrica nélkül. A dobozban két maketthez való műanyag-mennyiség volt. Amolyan összepattintható terepasztal harci játékokhoz.
Alap, hogy jó készletből szép makettet összehozni nem akkora buli, mint „sárból” várat építeni. Nézegettem,forgattam a darabokat. Megszületett a döntés: amennyire lehet, feltupírozom a makettet.
A leglátványosabb csúnyasága ennek a készletnek az egy panelra öntött lánctalp és futómű – tehát minden, amit oldalról látni. No, itt vágtam bele a munkába a szó szoros értelmében. Fűrésszel levágtam a lánctalpat az oldallemeztől. Utána addig gyűrtem,feszegettem a felszabadult műanyagszalagot, amíg elkezdett úgy kinézni, ahogy valójában is látható, azaz, a felső visszafutógörgők között szépen belóg. Persze a látvány messze van akár a Trumpi vagy igényesebb Italeri makettek részben szemenkénti lánctalpaitól, de mindenképpen élethűbb. A lánctalptagok osztásánál kicsi befűrészeltem, hogy valamennyire elveszítse a szalagszerű hatását az egybe öntött felület. A panel másik oldalán, kitöltöttem a gyárilag üreges görgőket. Mégis, ha benézünk a jármű alá, ne ilyen kislábasokat lássunk a lánctalpra fektetve! Ha ez kész,valahogy megpróbálom a lengőkarok belső felét is megjeleníteni.
A lövegcső végét kifúrtam. A cső emelkedésének megváltoztatásához le kellett vágnom a lövegbölcső elejét, majd némi faragás és tömítés segítségével a nekem tetsző magasságban rögzítenem. A légvédelmi géppuska szerepeltetése nem egyértelmű, hiszem a világháborús fényképek többségén nincs ilyesmi, a későbbieken illetve a más hadseregekben szolgálókon szinte mindenhol látható.
A lánctalp, minden beavatkozás ellenére sem emlékeztetett az eredetire. Az osztásokkal párhuzamosan húzott szál darabokat ragasztottam fel a jól látható helyeken, hogy legalább a körmök illúziója legyen meg, ha már a lánctagonkénti 2-2 nyílást nem tudtam elkészíteni.
A felépítmény nem túl bonyolult. Egybeöntve kaptam. Külön alkatrész volt a lövegcső és a blende. Meg a két-két egybeöntött pót üa. tartály. Nem mondhatom, hogy túl volna részletezve.
A festést nem terveztem nagyon bonyolultra. Bár voltak mindenféle tereptarka festések no meg a téli festés, de a fényképeken ezek nem nagyon látszottak. Tehát zöld lett az egész. Itt-ott némi rozsdásítás, kopás és koszolódás nyomait próbáltam elhelyezni. A test elejére egy más készletből megmaradt lánctalpdarabot ragasztotta. ugyaninnen származik a lámpatest is, a lövegtől jobbra – ha szemből nézzük. Matricákat is találtam a nagy dobozban, meg egy szép, olvasható „Sztalinyec” azaz Sztálini (Sztálinhoz tartozó) feliratot is. Némi csillogó lakkos előkészítés után ezek is a helyükre kerültek.
Végül helyükre került a hat kapaszkodóvas. Tövüket kissé rozsdásítva helyeztem fel őket.
A dobozban lévő másik készleten további \\\\\\\\\\\\\\\"vadításokat\\\\\\\\\\\\\\\" terveztem. A lánctalp belógását ugyanúgy vágással és nyújtással végezte. A lánctalp első és hátsó, látható szakaszán a sárvédőtől a földig tartó darabokat lecseréltem jobban kidolgozott lánctalp darabokra. Így másképp nézet ki ez az egyébként egyiptomi színezést és jeleket kapott rohamlöveg. Ebben az esetben a rozsdásítással csínján kell bánni, hiszen Egyiptom nem az özönvízszerű esőzéseiről híres - kivéve talán a bibliai tízcsapást, de ott jégverés volt. Inkább fakítani és koptatni kellett.
it-7501
it-7501
isu_152
isu_152
isu_152.2
isu_152.2
isu_152.3
isu_152.3
isu_152_2
isu_152_2
isu_152_5
isu_152_5
isu_egyipt1
isu_egyipt1
isu_egyipt2
isu_egyipt2
isu_egyipt3
isu_egyipt3
isu_egyipt4
isu_egyipt4
isu_152.3
isu_152.3
az \\\"ikrek\\\"
az \\\"ikrek
2012.08.26.
Utolsó módosítás: 2012.10.08.
Miggyuri
Makettinfo Online Klub
Minimánia Makettépítő Kör
Értékeld a cikket! ?
A cikket csak bejelentkezett felhasználók értékelhetik. Bejelentkezés, regisztráció
Számvéber
2012.10.08. 14:28:42
Csak a tények kedvéért: 1944/1945-ben Budapesten nem harcoltak ISzU-152 nehéz önjáró lövegek, legfeljebb a főváros tágabb környezetében...:)

Üdv:
Számvéber Norbert
Miggyuri
2012.10.08. 14:33:22
Köszi a pontosítást. Ennek alapján módodítottam a szöveget.
Szólj hozzá! ?
Megjegyzést csak bejelentkezett felhasználók írhatnak. Bejelentkezés, regisztráció