Nancy, a Hurricane

Hawker Hurricane MK. IIC

1:72, Revell
Pintér György - Múzeumi krimik Mikor kinyitottam először a dobozt, kicsit meglepődtem, hogy fért be minden. A Revell jobb készletei közé tartozik, fényképekkel összevetve is elég részletes. A Revell honlapja szerint 53 alkatrész van a dobozban, ebből nem kell mindet felhasználni, ugyanis például kétfajta légszűrőt kapunk, de póttartály és bomba is található az alkatrészek közt.

Jópár képet átnéztem, mielőtt nekiláttam a kabinnak, biztos ami biztos elgondolásból. Néhány kábelt pótoltam, szépen kifestettem a műszerfalat is, csak az egészből semmi sem látszik lényegében, a csukott tető miatt. Ezután természetesen a törzsfelek összeillesztése következett, ahol azért volt egy kis gond az illesztésekkel. Ezért tömíteni kellett, és csiszolni is persze, úgy, mint amikor a szárnyakat és a farok alját is egyesíteni kellett a két törzsfélhez. Mivel a Hurricane vegyes építésű, nem csak panelvonalakat, hanem a vásznazást is kellett pótolni. Itt bajban voltam, de azt a tanácsot kaptam, hogy vékony maszkolószalaggal oldjam meg a problémát. Nagyjából sikerült.

A szárnyakkal nem volt számottevő probléma, a törzs-szárny találkozás már nem ment ilyen simán, de könnyen javítható volt, csak néhány hajszálnyi volt az eltérés. A farkon az oldalkormányt, illetve a csűrőlapokat a szárnyakon bevágtam, mert úgy gondoltam illene megadnia a módját, ha addig minden zűrt megoldottam. Egy hatalmas kivetnivalót találtam a készletben (igazából kettőt...) hogy a futóakna fedőlapjai, főleg a támasztóhidraulikáé irdatlan vastag! Vagy két mm, ezt pedig csúnya lett volna így hagyni. Persze elhiszem, hogy nem is igen tudnának megfelelően vékony alkatrészt legyártani polisztirolból. Gyorsan túltettem magam a dolgon, teamécses alumíniumlemezéből kivágtam a két darabot.

Közben lealapoztam a sárkányt (Gunze surfacer 1200), a légcsavart és a póttartályokat is. Ezekkel meggyűlt a bajom korábban, nem akartak illeszkedni, úgyhogy csiszoltam. Szerencsére nem volt valami bonyolult szerkezet ez, csak két pántot kellett pótolni kannánként, ezeket maszkolószagból csináltam. Először a futóaknát festettem, aztán következtek az ajtók belső oldalai, és a többi apróság. A fehér sávokat festettem először a gépre, több rétegben. Mikor az utolsó réteg is megszáradt mindenhol azt a módszert alkalmaztam, hogy a körvonalakat vékony maszkolószalaggal kijelöltem, a közöket pedig feltöltöttem a Tóth Zoli -féle maszkolófolyadékkal. Az orrkúp nehezen akart fehér lenni, erre több nap és jó pár vékony réteg ráment. A hasa, az aknaajtó külső oldalai és a póttartályok Revell 57-tel lettek megfestve, a szűrők pedig Humbrol 87-tel. Ez elüt a többitől, viszont ez is volt a célom vele. Az első, motor alatti szűrő egyébként nagyon nem akart illeszkedni, de ez a probléma pár óra alatt elhárult. Persze festés és alapozás előtt kerültek fel a szűrők.

Miután kész volt mindez, a következő partizánakció a has maszkolása volt. Izgultam, nehogy a „vásznazást” felszedje. Eztán a felső részt festettem át sötétzöldre (Revell 68), majd száradás után erősen visszafakítottam világoszölddel a panelek belő részeit. Ezután átködöltem párszor újra sötétzölddel, hogy a tudatosan túlzásba vitt fakításból visszavegyek. A következő fázis a barnítás volt, előtte a kitakarást blue-tackel és maszkolószalaggal vegyesen oldottam meg. A barna felfestése is hasonlóan ment, ehhez a Humbrol sötét földbarnáját használtam.

Sajna a fakításból jóformán semmi nem látszik, de legalább elvoltam vele pár napot. Következett amitől tartottam, a maszkok eltávolítása. Szerencsére nem történt semmi baj a vásznazásommal, viszont undorító lett a hasa, meglátszottak a szalagok nyomai, foltos lett a felület. Nem tudtam mit tegyek. Valamiért, talán megfeledkeztem róla felkerült az első, fényes lakkréteg. Csoda történt! Egyszerűen híre-hamva sem volt a foltoknak, eltűnt minden. Azóta sem tudom, mitől lehetett ez, talán csak a festék fénye változhatott meg, mindenesetre nem firtattam, nehogy meggondolja magát. Jött a matricázás. A revell sikeresen félrenyomta az egyik kéket... Vagdosással túlléptem a problémán, dolgozott persze a Gunze matricalágyítója. A matricák felhelyezésével nem volt semmi gond. A gunze löttyének száradása után jött még pár lakkréteg.

A kipufogók és a fegyvercsövek Gun-metal színt kaptak, a kipufogókat aztán rozsdásítottam, és felragasztás után kormoztam is. A futószárakon képek alapján pótoltam a fékvezetékeket, majd a helyére kerültek a futók, a lapított koszolt kerekek, az aknaajtók, az antennák, miegymás. Ezután koptattam koszoltam, de csak visszafogottan. A reflektorok „doboza” fém színű lett erre jöttek rá a búrák, amik elég jól stimmeltek a helyükre, ellentétben a kabinüveggel, amin faragni kellett, de a tartókeretek kifestése is megizzasztott. A helyzetjelzőfényekkel nem volt gond, fémszín, majd rá az áttetsző piros, zöld.

Legvégül a huzalozás jött. Ezt rugalmas huzalozó cérnával csináltam, nagyon könnyű volt használni. Az építés bő két hétig tartott. Összességében véve merem ajánlani mindenkinek a készletet, mert nincs ezzel különösebb gond, könnyű beszerezni, és a durván ezer forintos ára sem sok érte, és külön figyelmesség, hogy az átlátszó alkatrészek saját zacskót kaptak, ami sajnos még mindig nem szokás mindenhol.
Szemből.
Szemből.
DSC00711
DSC00711
DSC00712
DSC00712
DSC00713
DSC00713
DSC00714
DSC00714
DSC00715
DSC00715
DSC00716
DSC00716
DSC00717
DSC00717
DSC00718
DSC00718
DSC00719
DSC00719
DSC00721
DSC00721
DSC00723
DSC00723
DSC00724
DSC00724
DSC00725
DSC00725
Maddzaggal:)
Maddzaggal:)
2008.11.07.
borisz
A festésben hatalmas segítséget nyújtott:
Horváth András-Zebi és Papp Levente-Levix
Értékeld a cikket! ?
A cikket csak bejelentkezett felhasználók értékelhetik. Bejelentkezés, regisztráció
Szólj hozzá! ?
Megjegyzést csak bejelentkezett felhasználók írhatnak. Bejelentkezés, regisztráció