Hawker Hurricane MK. IIC

1:72, Revell

Pintér György - Múzeumi krimik Mikor kinyitottam először a dobozt, kicsit meglepődtem, hogy fért be minden. A Revell jobb készletei közé tartozik, fényképekkel összevetve is elég részletes. A Revell honlapja szerint 53 alkatrész van a dobozban, ebből nem kell mindet felhasználni, ugyanis például kétfajta légszűrőt kapunk, de póttartály és bomba is található az alkatrészek közt.

Jópár képet átnéztem, mielőtt nekiláttam a kabinnak, biztos ami biztos elgondolásból. Néhány kábelt pótoltam, szépen kifestettem a műszerfalat is, csak az egészből semmi sem látszik lényegében, a csukott tető miatt. Ezután természetesen a törzsfelek összeillesztése következett, ahol azért volt egy kis gond az illesztésekkel. Ezért tömíteni kellett, és csiszolni is persze, úgy, mint amikor a szárnyakat és a farok alját is egyesíteni kellett a két törzsfélhez. Mivel a Hurricane vegyes építésű, nem csak panelvonalakat, hanem a vásznazást is kellett pótolni. Itt bajban voltam, de azt a tanácsot kaptam, hogy vékony maszkolószalaggal oldjam meg a problémát. Nagyjából sikerült.

A szárnyakkal nem volt számottevő probléma, a törzs-szárny találkozás már nem ment ilyen simán, de könnyen javítható volt, csak néhány hajszálnyi volt az eltérés. A farkon az oldalkormányt, illetve a csűrőlapokat a szárnyakon bevágtam, mert úgy gondoltam illene megadnia a módját, ha addig minden zűrt megoldottam. Egy hatalmas kivetnivalót találtam a készletben (igazából kettőt...) hogy a futóakna fedőlapjai, főleg a támasztóhidraulikáé irdatlan vastag! Vagy két mm, ezt pedig csúnya lett volna így hagyni. Persze elhiszem, hogy nem is igen tudnának megfelelően vékony alkatrészt legyártani polisztirolból. Gyorsan túltettem magam a dolgon, teamécses alumíniumlemezéből kivágtam a két darabot.

Közben lealapoztam a sárkányt (Gunze surfacer 1200), a légcsavart és a póttartályokat is. Ezekkel meggyűlt a bajom korábban, nem akartak illeszkedni, úgyhogy csiszoltam. Szerencsére nem volt valami bonyolult szerkezet ez, csak két pántot kellett pótolni kannánként, ezeket maszkolószagból csináltam. Először a futóaknát festettem, aztán következtek az ajtók belső oldalai, és a többi apróság. A fehér sávokat festettem először a gépre, több rétegben. Mikor az utolsó réteg is megszáradt mindenhol azt a módszert alkalmaztam, hogy a körvonalakat vékony maszkolószalaggal kijelöltem, a közöket pedig feltöltöttem a Tóth Zoli -féle maszkolófolyadékkal. Az orrkúp nehezen akart fehér lenni, erre több nap és jó pár vékony réteg ráment. A hasa, az aknaajtó külső oldalai és a póttartályok Revell 57-tel lettek megfestve, a szűrők pedig Humbrol 87-tel. Ez elüt a többitől, viszont ez is volt a célom vele. Az első, motor alatti szűrő egyébként nagyon nem akart illeszkedni, de ez a probléma pár óra alatt elhárult. Persze festés és alapozás előtt kerültek fel a szűrők.

Miután kész volt mindez, a következő partizánakció a has maszkolása volt. Izgultam, nehogy a „vásznazást” felszedje. Eztán a felső részt festettem át sötétzöldre (Revell 68), majd száradás után erősen visszafakítottam világoszölddel a panelek belő részeit. Ezután átködöltem párszor újra sötétzölddel, hogy a tudatosan túlzásba vitt fakításból visszavegyek. A következő fázis a barnítás volt, előtte a kitakarást blue-tackel és maszkolószalaggal vegyesen oldottam meg. A barna felfestése is hasonlóan ment, ehhez a Humbrol sötét földbarnáját használtam.

Sajna a fakításból jóformán semmi nem látszik, de legalább elvoltam vele pár napot. Következett amitől tartottam, a maszkok eltávolítása. Szerencsére nem történt semmi baj a vásznazásommal, viszont undorító lett a hasa, meglátszottak a szalagok nyomai, foltos lett a felület. Nem tudtam mit tegyek. Valamiért, talán megfeledkeztem róla felkerült az első, fényes lakkréteg. Csoda történt! Egyszerűen híre-hamva sem volt a foltoknak, eltűnt minden. Azóta sem tudom, mitől lehetett ez, talán csak a festék fénye változhatott meg, mindenesetre nem firtattam, nehogy meggondolja magát. Jött a matricázás. A revell sikeresen félrenyomta az egyik kéket... Vagdosással túlléptem a problémán, dolgozott persze a Gunze matricalágyítója. A matricák felhelyezésével nem volt semmi gond. A gunze löttyének száradása után jött még pár lakkréteg.

A kipufogók és a fegyvercsövek Gun-metal színt kaptak, a kipufogókat aztán rozsdásítottam, és felragasztás után kormoztam is. A futószárakon képek alapján pótoltam a fékvezetékeket, majd a helyére kerültek a futók, a lapított koszolt kerekek, az aknaajtók, az antennák, miegymás. Ezután koptattam koszoltam, de csak visszafogottan. A reflektorok „doboza” fém színű lett erre jöttek rá a búrák, amik elég jól stimmeltek a helyükre, ellentétben a kabinüveggel, amin faragni kellett, de a tartókeretek kifestése is megizzasztott. A helyzetjelzőfényekkel nem volt gond, fémszín, majd rá az áttetsző piros, zöld.

Legvégül a huzalozás jött. Ezt rugalmas huzalozó cérnával csináltam, nagyon könnyű volt használni. Az építés bő két hétig tartott. Összességében véve merem ajánlani mindenkinek a készletet, mert nincs ezzel különösebb gond, könnyű beszerezni, és a durván ezer forintos ára sem sok érte, és külön figyelmesség, hogy az átlátszó alkatrészek saját zacskót kaptak, ami sajnos még mindig nem szokás mindenhol.