Polikarpov R-Z

1:72, AZUR No.72033

Pintér György - Múzeumi krimik A cím alapján senki ne gondoljon dögös, vöröses hajú, tejfehér bőrű, nagy csodálkozó szemű ifjú hölgyre. A dolog esetünkben más!
Vannak repülőgépek, amik ismertek, nagy karriert futottak be, nevük a maguk idejében közrettegés vagy éppen közszeretet kiváltója volt, mint a, sőt „A” Messer, a Rata, a Liberátor. Szinte mindenki hallhatott róluk. Aztán voltak, amelyek nevére, típusára jó esetben csak vállvonogatás válaszol.

No, ilyen „elfelejtett” típus a Polikarpov R-Z is. Persze akiknek a nyakába potyogtatta maximum négyszáz kilónyi bombaterhét a spanyol égen, vagy a mongol sztyeppén, esetleg a végtelen orosz síkságon, annak - persze, ha túlélte - maradandó emléke maradt erről a duplafedelű, egyáltalán nem szép felderítő-bombázóról.

Alaposabban megnézve, mintha egy felfújt, megnagyított Po-2 látszana. Persze a hasonlóság ennyiben ki is merül. Lényegesen komolyabb motorja azonban így is csak valamivel több, mint 300 km/h-s sebességgel mozgatta, ami a világháborús égen már kevés volt. Fegyverzete két géppuska, vagy ha a forgatható állványra szerelt duplacsövű volt, három.
No, ennek a „Natasa” néven is emlegetett repülőgépnek az Azur alkotta készlete került hozzám. Ha osztályozni kéne, azt mondanám: jó közepes. Több más gyártó is kiadta, többek között a Special Hobby, a Replica Resin, az Encore vagy a KRM is.

A puha papírdobozon egy a spanyol köztársasági légierő színeiben repült példány látható. A dobozban egy jól használható összeállítási segédlet, egy „multimédiás” makett és egy matricalap várja az elszánt makettezőt.
Nem káprázat a készlet, de korrekt kialakítású, kevés sorjával, megfolyással - és ami néhány kollégát elriaszt - vákuumhúzott kabintetőkkel (Azur szokás!) Én sem szeretem, de ebben az esetben egész jól használhatónak bizonyult. Van egy jobb bélyeg méretű fotómaratás is a műszerfal, illetve az olajhűtő feljavításához, fellépő és a hátsó géppuska irányzéka, meg a megszokott öv a pilóta üléséhez. Hajszálnál vékonyabb, de jól alakítható a hátsó géppuska magassági irányzásához alkalmazott félköríves sínpár.

Az összeállítás során figyelni kell arra, hogy a felső szárny helyreillesztése ráér. Előbb érdemes lefesteni, mert utólag az alsó oldala nehezen elérhető. Arról nem is beszélve, hogy az irányzótávcső sem árt, ha pontosan a helyére kerül. Más „csapdát” nem tapasztaltam.

A makettet a spanyol köztársasági légierő jelzéseivel és a jellemző piros (vörös?) sávokkal készítettem. Lehetett volna még a francoista légierő zsákmányolt példánya, de akár szovjet jelzésekkel egy Halhin-Gol-nál alkalmazott gép is.

Csöndes két délután időtöltés volt.