Pintér György - Múzeumi krimik
Törökország Európa beteg embere. Már a XIX. század legvégén ez volt a vélemény. Hogy egyáltalában európai területen maradt még török felségterület az egykor Budáig, Érsekújvárig nyújtózkodó birodalomból, az csak az oroszok mohóságától visszarettenő nyugati hatalmaknak volt köszönhető. Konkrétan a birodalmi főváros, Isztambul határáig előretörő orosz csapatokat a brit flotta megjelenése tartotta csak vissza attól, hogy a oszmán fővárost is elfoglalják. (És vele együtt a Fekete-tengert elválasztó szorosokat.) Ekkor a Török Birodalom több-kevesebb határozottsággal, Egyiptom kivételével uralta a Földközi-tenger teljes afrikai partvonalát. A berlini kongresszus látszólag rendezett minden vitát. Pár esztendővel később a franciák gyarmatosították Algériát és Tunéziát. Ekkor megjött az olaszok étvágya is.
Olaszország afféle "második körös hatalom" volt, a vele nagyjából egy időben létrejövő Német Birodalommal és az Osztrák-Magyar Monarchiával együtt. Mivel mind a XIX. század hatvanas-hetvenes éveiben jöttek létre, lemaradtak az első nagy gyarmatosítási hullámokról, vagy ahogy ezt Lenin megfogalmazta: "Új rablók jelentek meg." Nekik Afrikából is, a Távol-Keletből is csak a "maradék" juthatott. Olaszországnak a fejlődéshez szüksége volt a gyarmatok olcsó nyersanyagára, munkaerejére, így olyan addigi hatalmakat keresett, akiktől ezt elveheti. Így került célkeresztbe az ingatag egységű Török Birodalom.
Így az olasz kormány elkezdett aggódni a Tripolitániában élő olaszok testi épségéért. Bár a törökök állították, hogy "nincs itt semmi látnivaló", az olaszokat ez nem nyugtatta meg, hiszen mindenképpen háborút akartak. Végül 1911. szeptember 29-én hadat üzentek.
Érdekes módon a támadó maga sem volt felkészülve egy kiadósabb háborúra. Bár olasz hadihajók horgonyoztak Tripoli kikötőjében, de öt nap kellett nekik is, hogy összekészülődjenek egy kiadós bombázásra. Ráadásul helyben számottevő török katonaság nem is állomásozott. Így a kikötőkben partra szálló húszezer olasz katona gyors eredményekre számíthatott - volna. A törökök helyi erőket csatasorba állítva arabokkal és berberekkel vágtak vissza. Az olaszok az első komolyabb vereségre százezer fősre növelték a létszámukat az összeségében talán 8000 török és 20000 arab fegyveressel szemben. A harcok során ismerte meg a világ Enver pasa, illetve Kemal - a későbbi Atatürk (első köztársasági elnök) nevét.
Makettező szempontból itt következik az érdekesség. Az egymást kergető olasz és török csapatok harcában itt vetnek be először páncélautókat - mérsékelt sikerrel - és itt vetnek be először katonai célra repülőgépet. Jelesül Carlo Piazza felderítő repülést végzett egy Bleriot XI-gyel a Tripolitól délre fekvő Zanzur-oázis fölött. A kackiás bajuszú tiszt több, mint egy órás repülése történelmet írt 1911. október 23-án.
November 1-én Giulio Gavotti hadnagy hajtott végre először légitámadást, amikor felszállt Taube típusú gépével. "Az ülés mellett elhelyeztem egy bőrtokot, ebbe tettem bele a (Cipelli-féle) bombákat. Kis, kerek bombák, egyenként körülbelül másfél kilót nyomhattak. A tokba hármat tettem, és egyet még a kabátom zsebébe." - írta naplójában. Hogy az Ain-Zara fölött kidobott három és a hazaúton Tanguirára vetett egy bomba okozott-e bármiféle kárt az alant táborozó beduinok között, arról nincs információ, de a teljesítményére büszke tiszt megnyitott egy utat, ami Guernica-hoz, Coventryhez, Drezdához, Hirosima-hoz vitte tovább a katonai repülést.
A háborúskodás elhúzódott és elvadult. Túszejtésekbe, véres leszámolásokba fordult és bizony felvonultatta a mai háborúk minden szörnyűségét, még ha lényegesen kisebb méretekben is, valamint felrémlett a vallási kérdések háborúba való beterelésének árnya is. Tehát ez az elfelejtett háború komoly jelzés lehetett volna, hogy merrefelé megy a világ.
Végül 1912. október 18-án aláírták a ouchyi szerződést, ami lezárta a harcokat. Líbia olasz gyarmattá lett. Ennek hatásáról csak annyit, hogy a meghódított terület lakossága 1911-ben másfélmillió fő volt, 1950-ben szintén. A kivégzések, kivándorlás és az ismétlődő éhínségek hatására még az olasz betelepítések ellenére sem növekedett. Ahhoz képest, hogy annak idején a háborút közvetlenül megelőző olasz ultimátum így fogalmazott "... szűnjék meg az elhanyagoltság és rend nélküliség azon állapota, melyben Törökország Tripolitániát és Kirenaikát tartotta, és hogy ezek a területek végre ugyanazon haladást élvezhessék, mint amilyen Észak-Afrika más részein elindult..."
Képek forrása:
https://maps.hungaricana.hu/hu/HTITerkeptar/26052/view/?bbox=-1418%2C-2400%2C4322%2C-63
https://www.historyhit.com/app/uploads/2020/07/piazzas-plane-1.jpg
rubicon.hu
https://bridgemanondemand.com/featured/giulio-gavotti-drops-the-first-bomb-from-a-plane-wilf-hardy.html
Olaszország afféle "második körös hatalom" volt, a vele nagyjából egy időben létrejövő Német Birodalommal és az Osztrák-Magyar Monarchiával együtt. Mivel mind a XIX. század hatvanas-hetvenes éveiben jöttek létre, lemaradtak az első nagy gyarmatosítási hullámokról, vagy ahogy ezt Lenin megfogalmazta: "Új rablók jelentek meg." Nekik Afrikából is, a Távol-Keletből is csak a "maradék" juthatott. Olaszországnak a fejlődéshez szüksége volt a gyarmatok olcsó nyersanyagára, munkaerejére, így olyan addigi hatalmakat keresett, akiktől ezt elveheti. Így került célkeresztbe az ingatag egységű Török Birodalom.
Így az olasz kormány elkezdett aggódni a Tripolitániában élő olaszok testi épségéért. Bár a törökök állították, hogy "nincs itt semmi látnivaló", az olaszokat ez nem nyugtatta meg, hiszen mindenképpen háborút akartak. Végül 1911. szeptember 29-én hadat üzentek.
Érdekes módon a támadó maga sem volt felkészülve egy kiadósabb háborúra. Bár olasz hadihajók horgonyoztak Tripoli kikötőjében, de öt nap kellett nekik is, hogy összekészülődjenek egy kiadós bombázásra. Ráadásul helyben számottevő török katonaság nem is állomásozott. Így a kikötőkben partra szálló húszezer olasz katona gyors eredményekre számíthatott - volna. A törökök helyi erőket csatasorba állítva arabokkal és berberekkel vágtak vissza. Az olaszok az első komolyabb vereségre százezer fősre növelték a létszámukat az összeségében talán 8000 török és 20000 arab fegyveressel szemben. A harcok során ismerte meg a világ Enver pasa, illetve Kemal - a későbbi Atatürk (első köztársasági elnök) nevét.
Makettező szempontból itt következik az érdekesség. Az egymást kergető olasz és török csapatok harcában itt vetnek be először páncélautókat - mérsékelt sikerrel - és itt vetnek be először katonai célra repülőgépet. Jelesül Carlo Piazza felderítő repülést végzett egy Bleriot XI-gyel a Tripolitól délre fekvő Zanzur-oázis fölött. A kackiás bajuszú tiszt több, mint egy órás repülése történelmet írt 1911. október 23-án.
November 1-én Giulio Gavotti hadnagy hajtott végre először légitámadást, amikor felszállt Taube típusú gépével. "Az ülés mellett elhelyeztem egy bőrtokot, ebbe tettem bele a (Cipelli-féle) bombákat. Kis, kerek bombák, egyenként körülbelül másfél kilót nyomhattak. A tokba hármat tettem, és egyet még a kabátom zsebébe." - írta naplójában. Hogy az Ain-Zara fölött kidobott három és a hazaúton Tanguirára vetett egy bomba okozott-e bármiféle kárt az alant táborozó beduinok között, arról nincs információ, de a teljesítményére büszke tiszt megnyitott egy utat, ami Guernica-hoz, Coventryhez, Drezdához, Hirosima-hoz vitte tovább a katonai repülést.
A háborúskodás elhúzódott és elvadult. Túszejtésekbe, véres leszámolásokba fordult és bizony felvonultatta a mai háborúk minden szörnyűségét, még ha lényegesen kisebb méretekben is, valamint felrémlett a vallási kérdések háborúba való beterelésének árnya is. Tehát ez az elfelejtett háború komoly jelzés lehetett volna, hogy merrefelé megy a világ.
Végül 1912. október 18-án aláírták a ouchyi szerződést, ami lezárta a harcokat. Líbia olasz gyarmattá lett. Ennek hatásáról csak annyit, hogy a meghódított terület lakossága 1911-ben másfélmillió fő volt, 1950-ben szintén. A kivégzések, kivándorlás és az ismétlődő éhínségek hatására még az olasz betelepítések ellenére sem növekedett. Ahhoz képest, hogy annak idején a háborút közvetlenül megelőző olasz ultimátum így fogalmazott "... szűnjék meg az elhanyagoltság és rend nélküliség azon állapota, melyben Törökország Tripolitániát és Kirenaikát tartotta, és hogy ezek a területek végre ugyanazon haladást élvezhessék, mint amilyen Észak-Afrika más részein elindult..."
Képek forrása:
https://maps.hungaricana.hu/hu/HTITerkeptar/26052/view/?bbox=-1418%2C-2400%2C4322%2C-63
https://www.historyhit.com/app/uploads/2020/07/piazzas-plane-1.jpg
rubicon.hu
https://bridgemanondemand.com/featured/giulio-gavotti-drops-the-first-bomb-from-a-plane-wilf-hardy.html
|
|
olasz-torok
|
|
|
hungaicana_hu_térkép
|
|
|
piazzas-plane-1
|
|
|
Blériot-Type-XI-side-view
|
|
|
giulio-gavotti-drops-the-first-bomb-from-a-plane-wilf-hardy
|
2024.01.04.