M12 155mm GMC
1:35, Academy
No.1394 (1999)
Pintér György - Múzeumi krimik
A németekkel ellentétben, akik mindenre, ami gurult rászereltek szinte mindent, amivel lőni lehetett és így kimeríthetetlen választékot biztosítottak a makettgyártóknak, az amerikaiak alig néhány önjárólöveg-típussal harcolták végig a II. világháborút. (A kifejezetten harckocsivadász típusokat nem számítva.) Az már a makettgyártók üzletpolitikájának a szégyene, hogy még ez a limitált választék is alig kapható. A féllánctalpasokra szereltek teljesen hiányoznak a fröccsöntött kínálatból és a négy lánctalpas fő típusból (M7, M8, M12, M40) is csak egy-egy gyártó készletéből "válogathatunk" (pontosabban az Academy 2007-ben kiadta az M7-et is, így itt az Italeri kihaló készletének versenytársa támadt). Kár pedig, mert ezek a nyitott küzdőterű járművek nagyon látványos építést tesznek lehetővé.
Az M12 a legnehezebb önjáró típus volt, az első világháborús francia 155 mm-es löveget dolgozták át az amerikaiak és építették rá először az M3, majd az M4 harckocsik átdolgozott törzsére. A motor középre került, a vezető mögé, helyet hagyva hátul a lövegnek és a kezelőszemélyzetnek. Mivel csak 10 lőszert tudott szállítani, M30 típusjelzéssel rendszeresítettek hozzá egy azonos felépítésű, de löveg nélküli lőszerszállító járművet is (ez tudtommal szintén nem kapható fröccsöntött változatban). A típusból végül is 74 (más források szerint 75) db került 1944-ben a partraszállásra készülő csapatokhoz, hat tábori tüzér zászlóaljban. A partraszállás után főleg bunkerrombolóként vívtak ki maguknak nagy népszerűséget.
Az Academy készlete 1999-ben került a boltokba és minden szempontból jellemző a gyártó saját fejlesztésű modelljeire. Nagyon szépen kidolgozott, sorjamentes alkatrészeket, áttekinthető építési útmutatót kapunk, opcionális alkatrészekkel - az egyetlen gond, hogy maga a makett néhol pontatlan, pedig ugyanennyi munkával akár hibátlan is lehetne.
Kezdjük a pozitívumokkal: A párosával csomagolt öntőkeretek mellé kapunk egy szépen nyomott matricalapot, rajta négy, képek alapján név szerint ismert példány felirataival, egy sodrott szálat a vontatókötélnek és egy vékony fonalat a támasztósarkantyú drótkötelének. Az alkatrészek szépek, beszívódást nem találtam rajtuk és a kilökőtüskék nyomai is első ránézésre mindehol takart részen vannak és nem is látványosak, könnyen lecsiszolhatók. A sarkantyú mozgató mechanizmusa részletesen kidolgozott. A makett fő méretei is megfelelnek a rajzoknak, amennyire így a kereten meg tudtam állapítani. A futóműhöz az Academy szokása szerint több kerékváltozatot kapunk. Mivel a kibúvónyílások fedele belülről is kidolgozott, érdemes ezeket nyitva hagyni, hogy látható legyen a vezetőtér. A T49-es lánctalp is szép, kár, hogy elég merev. Ha diorámába helyezzük, jó tudni, hogy ezt a fajta lánctalpat az őszi-téli időszakban használták, a Corregidor-ról és a June Gil-ről Normandiában készült képeken a T51, sima gumibetétes lánctalp szerepelt. Kapunk némi felszerelést, 10 db szállítható lőszert, két kitámasztót és két töltet tartót.
A makett fő problémája, hogy az összeállítási útmutató felületes az alternatívákra vonatkozóan. A futóművet 16 féle változatban készíthetjük el, mert meghajtó- és láncfeszítőkerékből, futógörgőből és láncvezető bakból is kétfélét kapunk. Nincs viszont utalás arra, hogy melyik festéshez melyiket kellene használni és a festési utasítás rajzán tévesen, egyforma kialakítás szerepel mind a négy járműnél.
A valóságban a négy jármű három különböző összeállítást használt. A legegyszerűbb dolgunk a láncfeszítővel van, ez egyik korabeli fotón sem látszik, viszont ekkorra már döntően a préselt acél változatokat használták, tehát ebbe nem nagyon lehet majd belekötni. A futógörgők a June Gil kivételével szintén a préselt, tele változatok, míg a meghajtókerék a Corregidoron a csipkés (fancy) típus, a másik hármon a tárcsás változat. (Megjegyzés: az Adolph Assassin és az Alberta képein a görgők eléggé takartak/sárosak, találtam olyan forrást amelyik szerint ezeken vegyesen szerepelt az áttört és tele futógörgő.) A vezetőbakok csak a June Gil fotóján látszanak és itt gondunk is lesz, rajta ugyanis nem a "csőrös" változat volt. A készletben viszont a legkorábbi, szimmetrikus változatot kapjuk alternatívának, a későbbi, asszimetrikus helyett. Rajtuk van viszont a négy rögzítőcsavar, ami a "csőrös" bakokról hiányzik. Érdemes megemlíteni, hogy a Concord amúgy nagyon jó, az amerikai önjáró lövegekkel foglalkozó könyvében (7044) is hibásak a színes rajzok, nem egyeznek a könyvben lévő korabeli fotókkal.
Áttekintésnek:
June Gil: tárcsás meghajtókerék, áttört futógörgők, asszimetrikus láncvezető (a Concord könyv színes ábráján rossz a futógörgő és a láncvezető is)
Corregidor: fancy meghajtókerék, tele futógörgők, ? láncvezető (a Concord könyv színes ábráján rossz a meghajtókerék)
Adolph's Assassin: tárcsás meghajtókerék, tele futógörgők, ? láncvezető (azonosnak tűnik a színes ábrával)
Alberta IV: tárcsás meghajtókerék, tele futógörgők, ? láncvezető
Egyéb kiegészíteni, pótolni valók:
Bár a vezetőtérről nem találtam fotót, az egyértelmű, hogy a sebváltó és a hátsó tűzfal közül hiányzik a hajtótengely és a tűzfal sem egy sima lap volt.
A 14. építési pontnál szereplő két kitámasztó bakot vagy összecsukva a jobb első sárhányóra, vagy kinyitva a lánctalpak elé helyezhetjük, a töltet tartók helye pedig a jármű hátulján, a lőszerek között padlón kialakított tartókban van.
Az átvitelházról hiányoznak az ötvényszámok, ezeket a legegyszerűbben az Archer nemrég megjelent 3D-s szárazmatricáiból lehet pótolni. (Ez a hiány azért is bosszantó, mert a futóművön gyönyörűen megcsinálták a számokat, tehát nem technológiai akadálya volt.)
A C61 jelzésű alkatrészek (harmadik futóműzsámoly mellé lenyúló két "léc") nem a levegőben lógnak, hanem a zsámoly elejére rögzített lemezhez hegesztették őket. Ez a lemez hiányzik, egy sztirol lappal pótolni kell.
A festési útmutatón a June Gil-nél túl magasan van az Avant... felirat, a dobozgrafika a helyes. A Corregidor-nál a jobb oldalon a pajzs túl hátra került, valójában a jobb széle a szó végével esik egy vonalba.
Összességében a hibák ellenére is egy nagyon szép makett építhető akár közvetlenül dobozból is. A készlethez kapható feljavítók:
Eduard (35298): a szokásos szerszámtartókon kívül a motortér rácsát, a lövegpajzsot, illetve a vezetőfülke műszerfalát, pedáljait tartalmazza
Barrel Depot ágyúcső (35008): a beépítése elég komplikált, mivel a készletben a hátrasikló szán darabjait ráöntötték a csőfelekre, ezeket hibátlanul "leoperálni" nem kezdőnek való feladat.
Legend (LF1035 és LF1036): a vezetőteret és a komplett motorteret kínálják két műgyanta készletben
Részletes, képekkel illusztrált építési leírás: Hans Haase cikke a Track-Link oldalán: http://www.track-link.net/blogs/76
Az M12 a legnehezebb önjáró típus volt, az első világháborús francia 155 mm-es löveget dolgozták át az amerikaiak és építették rá először az M3, majd az M4 harckocsik átdolgozott törzsére. A motor középre került, a vezető mögé, helyet hagyva hátul a lövegnek és a kezelőszemélyzetnek. Mivel csak 10 lőszert tudott szállítani, M30 típusjelzéssel rendszeresítettek hozzá egy azonos felépítésű, de löveg nélküli lőszerszállító járművet is (ez tudtommal szintén nem kapható fröccsöntött változatban). A típusból végül is 74 (más források szerint 75) db került 1944-ben a partraszállásra készülő csapatokhoz, hat tábori tüzér zászlóaljban. A partraszállás után főleg bunkerrombolóként vívtak ki maguknak nagy népszerűséget.
Az Academy készlete 1999-ben került a boltokba és minden szempontból jellemző a gyártó saját fejlesztésű modelljeire. Nagyon szépen kidolgozott, sorjamentes alkatrészeket, áttekinthető építési útmutatót kapunk, opcionális alkatrészekkel - az egyetlen gond, hogy maga a makett néhol pontatlan, pedig ugyanennyi munkával akár hibátlan is lehetne.
Kezdjük a pozitívumokkal: A párosával csomagolt öntőkeretek mellé kapunk egy szépen nyomott matricalapot, rajta négy, képek alapján név szerint ismert példány felirataival, egy sodrott szálat a vontatókötélnek és egy vékony fonalat a támasztósarkantyú drótkötelének. Az alkatrészek szépek, beszívódást nem találtam rajtuk és a kilökőtüskék nyomai is első ránézésre mindehol takart részen vannak és nem is látványosak, könnyen lecsiszolhatók. A sarkantyú mozgató mechanizmusa részletesen kidolgozott. A makett fő méretei is megfelelnek a rajzoknak, amennyire így a kereten meg tudtam állapítani. A futóműhöz az Academy szokása szerint több kerékváltozatot kapunk. Mivel a kibúvónyílások fedele belülről is kidolgozott, érdemes ezeket nyitva hagyni, hogy látható legyen a vezetőtér. A T49-es lánctalp is szép, kár, hogy elég merev. Ha diorámába helyezzük, jó tudni, hogy ezt a fajta lánctalpat az őszi-téli időszakban használták, a Corregidor-ról és a June Gil-ről Normandiában készült képeken a T51, sima gumibetétes lánctalp szerepelt. Kapunk némi felszerelést, 10 db szállítható lőszert, két kitámasztót és két töltet tartót.
A makett fő problémája, hogy az összeállítási útmutató felületes az alternatívákra vonatkozóan. A futóművet 16 féle változatban készíthetjük el, mert meghajtó- és láncfeszítőkerékből, futógörgőből és láncvezető bakból is kétfélét kapunk. Nincs viszont utalás arra, hogy melyik festéshez melyiket kellene használni és a festési utasítás rajzán tévesen, egyforma kialakítás szerepel mind a négy járműnél.
A valóságban a négy jármű három különböző összeállítást használt. A legegyszerűbb dolgunk a láncfeszítővel van, ez egyik korabeli fotón sem látszik, viszont ekkorra már döntően a préselt acél változatokat használták, tehát ebbe nem nagyon lehet majd belekötni. A futógörgők a June Gil kivételével szintén a préselt, tele változatok, míg a meghajtókerék a Corregidoron a csipkés (fancy) típus, a másik hármon a tárcsás változat. (Megjegyzés: az Adolph Assassin és az Alberta képein a görgők eléggé takartak/sárosak, találtam olyan forrást amelyik szerint ezeken vegyesen szerepelt az áttört és tele futógörgő.) A vezetőbakok csak a June Gil fotóján látszanak és itt gondunk is lesz, rajta ugyanis nem a "csőrös" változat volt. A készletben viszont a legkorábbi, szimmetrikus változatot kapjuk alternatívának, a későbbi, asszimetrikus helyett. Rajtuk van viszont a négy rögzítőcsavar, ami a "csőrös" bakokról hiányzik. Érdemes megemlíteni, hogy a Concord amúgy nagyon jó, az amerikai önjáró lövegekkel foglalkozó könyvében (7044) is hibásak a színes rajzok, nem egyeznek a könyvben lévő korabeli fotókkal.
Áttekintésnek:
June Gil: tárcsás meghajtókerék, áttört futógörgők, asszimetrikus láncvezető (a Concord könyv színes ábráján rossz a futógörgő és a láncvezető is)
Corregidor: fancy meghajtókerék, tele futógörgők, ? láncvezető (a Concord könyv színes ábráján rossz a meghajtókerék)
Adolph's Assassin: tárcsás meghajtókerék, tele futógörgők, ? láncvezető (azonosnak tűnik a színes ábrával)
Alberta IV: tárcsás meghajtókerék, tele futógörgők, ? láncvezető
Egyéb kiegészíteni, pótolni valók:
Bár a vezetőtérről nem találtam fotót, az egyértelmű, hogy a sebváltó és a hátsó tűzfal közül hiányzik a hajtótengely és a tűzfal sem egy sima lap volt.
A 14. építési pontnál szereplő két kitámasztó bakot vagy összecsukva a jobb első sárhányóra, vagy kinyitva a lánctalpak elé helyezhetjük, a töltet tartók helye pedig a jármű hátulján, a lőszerek között padlón kialakított tartókban van.
Az átvitelházról hiányoznak az ötvényszámok, ezeket a legegyszerűbben az Archer nemrég megjelent 3D-s szárazmatricáiból lehet pótolni. (Ez a hiány azért is bosszantó, mert a futóművön gyönyörűen megcsinálták a számokat, tehát nem technológiai akadálya volt.)
A C61 jelzésű alkatrészek (harmadik futóműzsámoly mellé lenyúló két "léc") nem a levegőben lógnak, hanem a zsámoly elejére rögzített lemezhez hegesztették őket. Ez a lemez hiányzik, egy sztirol lappal pótolni kell.
A festési útmutatón a June Gil-nél túl magasan van az Avant... felirat, a dobozgrafika a helyes. A Corregidor-nál a jobb oldalon a pajzs túl hátra került, valójában a jobb széle a szó végével esik egy vonalba.
Összességében a hibák ellenére is egy nagyon szép makett építhető akár közvetlenül dobozból is. A készlethez kapható feljavítók:
Eduard (35298): a szokásos szerszámtartókon kívül a motortér rácsát, a lövegpajzsot, illetve a vezetőfülke műszerfalát, pedáljait tartalmazza
Barrel Depot ágyúcső (35008): a beépítése elég komplikált, mivel a készletben a hátrasikló szán darabjait ráöntötték a csőfelekre, ezeket hibátlanul "leoperálni" nem kezdőnek való feladat.
Legend (LF1035 és LF1036): a vezetőteret és a komplett motorteret kínálják két műgyanta készletben
Részletes, képekkel illusztrált építési leírás: Hans Haase cikke a Track-Link oldalán: http://www.track-link.net/blogs/76
|
|
Dobozgrafika
|
|
|
A páncéltest
|
|
|
A felső rész
|
|
|
A futómű darabjai
|
|
|
Csúszóbakok
|
|
|
simple_skid
|
|
|
A vezetőtér
|
|
|
A támasztó sarkantyú
|
|
|
A löveg darabjai
|
|
|
Szerszámok, kiegészítők
|
|
|
Matricalap
|
|
|
Lánctalp
|
|
|
Öntvényszám
|
|
|
Festési útmutató 1.
|
|
|
Festési útmutató 2.
|
|
|
m12_inst2
|
|
|
m12_inst3
|
|
|
m12_inst4
|
|
|
m12_inst5
|
|
|
m12_inst6
|
|
|
m12_inst7
|
2008.01.05.