Messerschmitt Bf-109 G-10
1:72, Revell + saját
No.04160 (1996)
Pintér György - Múzeumi krimik
A történet a következő:
1945. tavaszán Németországot sorozatos szövetséges bombatámadások érik, minek következtében romokban hevernek a gyárak, nics üzemanyag, nincs lőszer. A Luftwaffe minden erejét a honi légvédelemre fordítja, az életben maradt pilóták a végsőkig hősiesen küzdenek a megmaradt néhány repülővel. A délelőtti órákban a vadászok risztást kapnak, hogy ellenséges bombázók közelednek. Beugranak a repülőkbe, és már szállnak is fel. A reggeli pára oszladozó foszlányai közül apró fekete pontok bújnak elő tizenegy óránál, hétezer méteren. A támadáshoz föléjük kell kerülni, nyomás kilencezer méterre! Lassan kirajzolódnak az ormótlan gépek körvonalai, most már tisztán látszik: amerikai B-17-esek, roskadásik megpakolva robbanóanyaggal. Mikor a vadászok elérik a megfelelő magasságot, egy bukófordulóval megcélozzák a legközelebbi bombázót, és zuhanórepülésben rácsapnak. A Repülő Erőd lövészei észreveszik a támadást, és tüzet nyitnak a géppuskáikból. Nyomjelzős lövedékeik vészesen közel búgnak el a támadók mellet, de hiába minden igyekezet: a négy Messerschmitt együttes tűzereje mindent elsöpör az útjából, s a szétroncsolt bombázó hatalmas tűzgolyóként, vastag, fekete füstcsíkot húzva maga után, darabokban hullik alá a mélybe. A vadászok közben újra magasságot gyűjtenek, hogy ismét lecsaphassanak. A bombázók sem hagyják magukat, lövészeik heves géppuskatűzzel válaszolnak a támadásra. Egy eltévedt lövedék hirtelen a négyes számú gépbe csapódik, átüti a kabin vastag páncélüvegét, súlyosan megsebezve a pilótát a mellkasán, aki a hirtelen nyomásváltozástól és a vérveszteségtől eszméletét veszti. Mikor ismét magához tér, még mindig a repülőben ül, látása homályos, de a vészesen közeledő földet így is észleli. Üvölt a rádió, de ő csak tompa zajt hall, és egész testében heves lüktetést érez. Összeszedi minden erejét, és kiveszi gépét a zuhanásból. Alatta egy kis falu van, jobbra fordul, hogy kitérjen a házak elől. Arra már nincs ideje, hogy a féklapokat leeresztve lassítsa a gépet, így az iszonyú csattanással 350 km/h-s sebességgel vágódik a hasára, mélyen felszántva a mezőt, amire lehasalt. Fémes csikorgással gyűrődnek az elemek, de nagyobb részek nem szakadnak le. Az összeroncsolódott repülő éppen egy fa előtt áll meg pár méterrel, így viszonylag épen megússza a becsapódást. A pilóta sajnos nem ilyen szerencsés. A becsapódás olyan erős volt, hogy eltörte a nyakát. A hős katona, a szerető férj és családapa, aki arra tette fel az életét, hogy megvédje a hazáját, s a családját, most lógó fejjel ül az ülésbe szíjazva. Az értelmetlen háborúskodás végleg elszakította szeretteitől...
Ezzel a makettel szeretnék emléket állítani azoknak a harcoló hősöknek, akik életüket vesztették a háború során.
A makettről:
A dobozban három öntőkeret található, ebből az egyik az átlátszó alkartészeket tartalmazza. Az anyag minősége kiváló, nem törik, viszont könnyen vágható. A felülete is elfogadható, tisztán kivehetőek az apró részletek is, egyedül a panelvonalaknál van szükség újrakarcolásra pár helyen, de ez nem tart semeddig sem. Az alkatrészek nem sorjamentesek, de tekintve a készlet korát, ennyi még bőven elfogadható, és végül a kis reszelgetésért kárpótol a tökéletesen pontos illeszkedés.
Az építést a kabinnal kezdtem, ami négy elemből áll össze:
-műszerfal
-alap
-ülés
-botkormány
A műszerfal először matt feketét kapott, ezt követte egy híg sötétszürke, majd száradás után nagyon híg fehérrel folyattam be a műszereket. Mindezek után egy sötétebb vörös színnel szárazecseteltem, ami a vért imitálja. Az alap sötétszürke színt kapott, majd alumínium színű festékkel finoman szárazecseteltem, így imitálva a kopásokat.
Az ülést matt feketére festettem, majd ezt is alumínium színnel "koptattam".A botkormányt sötétbarna, szürke, fekete, illetve alumínium színű festékkel festettem.
A pilóta még egy régebbi készletből maradt. Rendesen át kellett alakítanom, mivel nem fért be. Első lépésben lesorjáztam, levágtam a kezeit és a lábait, majd a fejét is. A nyaki részt ferdén lereszeltem, így tudtam elérni, hogy "lehajtsa" a fejét. A zubbonyt olivazöld és sötétszürke keverékéből előállított színnel festettem, száradás után nagyon híg feketével folyattam be, majd szárazecseteléssel "összevéreztem". Miután a festéssel elkészültem, a végtagok nélküli testet az ülésbe ragasztottam, majd külön a lábai és a karjai is rákerültek a megfelelő pozícióban.
A törzs két felén a gyártó feltünteti az oldalkonzolokon lévő kezelőszerveket, de az igazat megvallva ezek elég silányra sikeredtek, úgyhogy a törzs szerelését azzal kezdtem, hogy az oldalfalakat simára csiszoltam. Ezek után saját magam elkészítettem a bal oldalra a gázkart és a trimmkereket, jobb oldalra pedig vékony drótból készült egy cső, ami a kabintető alatt húzódik. Az alapszín itt is sötétszürke lett, majd megfelelő színekkel kiemeltem a különböző kapcsolókat, karokat, stb.
Az orrból eltávolítottam az öntött géppuskákat, és megfelelő vastagságú dróttal helyettesítettem. Mikor ezzel kész voltam, mindkét törzsfélből eltávolítottam egy kis darabot a kipufogó alatt, így miután összeragasztottam a törzset, alul keletkezett egy lyuk. Ezt a lyukat egy mécses vékony alumínium részéből kivágott kis darabbal helyettesítettem, és miután megkötött a pillanatragasztó, egy körömvágó ollóval behorpasztottam, néhány helyen ki is lyukasztottam, ezzel imitálva a hasraszállt gép orrának összegyűrődött alját. Ilyen módszerrel készült a gép hasának egy része is, a szárnyak belépőélei, illetve az orrkúpot is így roncsoltam. A légcsavartollakat szintén alumíniumból vágtam ki, majd miután a helyükre kerültek, hátrafelé meghajlítottam őket.
Ragasztás után az illesztések tömítésével nem törődtem, ugyanis a hasraszállt gépek panelei általában nem maradnak egyben, a legtöbb esetben szétcsúsznak.
A panelvonalak újrakarcolása után két réteg szürke alapozót kapott, erre fújtam fel a háromféle szürkéből álló álcafestést. Az alján a legvilágosabb, a szárny vonalától fölfelé valamivel sötétebb, végül erre jöttek a sötétszürke (szinte már fekete) foltok. Két napi száradás után került fel a törzs hátsó részére a sárga gyűrű, ugyan olyan színű, mint amilyen az orrnál és a függőleges vezérsíkon van. Ezek után fényes lakkal fújtam le. Itt megemlíteném, hogy vízbázisú lakkot használtam, és nekem nagyon bevált. Lényegesen egyszerűbb higítani, és a szórópisztolyban sem tesz kárt, gyorsan szárad, és tükörsima felületet alkot. Pár óra száradás után felragasztottam a matricákat. Ahhoz képest, hogy a készletet 1996-ban adták ki, a matricák meglepően jó minőségűek, nem gyűrődnek, nem szakadnak, és jól tapadnak a megfelelően előkészített felületre. Miután ezzel elkészültem, alumínium színű festékkel "koptattam" azokat a felületeket, amelyek hasraszálláskor sérülhetnek. Higítós rongyot egy kis fekete festékbe mártottam, majd finoman áttöröltem vele a repülőt. Ugyanezt a műveletet többször megismételtem különböző színű festékekkel, míg el nem értem, hogy a repülő kellően kifakuljon. Ezek után matt fekete festékkel szárazecseteltem egy kis kormot a kipufogókhoz illetve a géppuskákhoz, majd az egészet matt lakkal fújtam le (szintén vízbázisúval), ezzel lényegében befejeztem a festést.
A dioráma alapján sokat töprengtem, végül egy este megjött az ihlet: nyáron a héregi repülőszerelő üzemben dolgoztam, így minden rendelkezésre állt, hogy az alapot repülőgép-alumíniumból készítsem el. El is készült a tálca, amit bevizsgált, speciálisan a repülőgépipar számára előállított szegecsekkel állítottam össze (csak a főnök meg ne tudja!).
A tálcában a terepet egyszerű purhabból alakítottam ki (OBI-ban 1000 Ft egy palack), majd miután keményre kötött, szikével távolítottam el a felesleget. Kivágtam azt a mélyedést, amit a hasraszállt Messer a mezőn szántott, illetve vágtam egy nagyjából kör alakú kürtőt, ami egy tüzérségi lövedék becsapódásának nyomát hivatott utánozni. A felületet Pritt Power Spray fújható ragasztóval permeteztem be (nagyon jó, csak iszonyú drága), majd kókuszreszelék-szerű, modellboltban kapható műfűvel szórtam be. A felszántott árkot és a lövedék becsapódásának helyét kétféle barna, illetve finomliszt keverékével "pacsmagoltam" be, erre még szárazecseteltem egy kis feketét is.
A fát szintén modellboltban vettem, némi átalakítás után került csak az alapra. A tözsére egy kis moha került zöld festék és liszt keverékéből, a gyökereit pedig műfűvel szórtam meg, hogy beleolvadjon a háttérbe.
Végül rákerültek az apróságok, úgymint antennák és a horrorfilmbe illő "összevérzett", átlőtt kabintető. A lövésnyomot vékony fúróval fúrtam ki, majd a fúrószár erőteljes oldalirányú mozgatásával létrehoztam a lyuk körül keletkező repedéseket. Ezzel lényegében elkészült a makett.
Összegzésként annyit, hogy korához képest ez egy egész kiváló készlet, pontossága, élethűsége és viszonylagos egyszerűsége miatt bártan ajánlom azon kollegáknak, akik csak most ismerkednek a makettezéssel. Egy kis odafigyeléssel remek kis repülőt lehet összehozni belőle.
1945. tavaszán Németországot sorozatos szövetséges bombatámadások érik, minek következtében romokban hevernek a gyárak, nics üzemanyag, nincs lőszer. A Luftwaffe minden erejét a honi légvédelemre fordítja, az életben maradt pilóták a végsőkig hősiesen küzdenek a megmaradt néhány repülővel. A délelőtti órákban a vadászok risztást kapnak, hogy ellenséges bombázók közelednek. Beugranak a repülőkbe, és már szállnak is fel. A reggeli pára oszladozó foszlányai közül apró fekete pontok bújnak elő tizenegy óránál, hétezer méteren. A támadáshoz föléjük kell kerülni, nyomás kilencezer méterre! Lassan kirajzolódnak az ormótlan gépek körvonalai, most már tisztán látszik: amerikai B-17-esek, roskadásik megpakolva robbanóanyaggal. Mikor a vadászok elérik a megfelelő magasságot, egy bukófordulóval megcélozzák a legközelebbi bombázót, és zuhanórepülésben rácsapnak. A Repülő Erőd lövészei észreveszik a támadást, és tüzet nyitnak a géppuskáikból. Nyomjelzős lövedékeik vészesen közel búgnak el a támadók mellet, de hiába minden igyekezet: a négy Messerschmitt együttes tűzereje mindent elsöpör az útjából, s a szétroncsolt bombázó hatalmas tűzgolyóként, vastag, fekete füstcsíkot húzva maga után, darabokban hullik alá a mélybe. A vadászok közben újra magasságot gyűjtenek, hogy ismét lecsaphassanak. A bombázók sem hagyják magukat, lövészeik heves géppuskatűzzel válaszolnak a támadásra. Egy eltévedt lövedék hirtelen a négyes számú gépbe csapódik, átüti a kabin vastag páncélüvegét, súlyosan megsebezve a pilótát a mellkasán, aki a hirtelen nyomásváltozástól és a vérveszteségtől eszméletét veszti. Mikor ismét magához tér, még mindig a repülőben ül, látása homályos, de a vészesen közeledő földet így is észleli. Üvölt a rádió, de ő csak tompa zajt hall, és egész testében heves lüktetést érez. Összeszedi minden erejét, és kiveszi gépét a zuhanásból. Alatta egy kis falu van, jobbra fordul, hogy kitérjen a házak elől. Arra már nincs ideje, hogy a féklapokat leeresztve lassítsa a gépet, így az iszonyú csattanással 350 km/h-s sebességgel vágódik a hasára, mélyen felszántva a mezőt, amire lehasalt. Fémes csikorgással gyűrődnek az elemek, de nagyobb részek nem szakadnak le. Az összeroncsolódott repülő éppen egy fa előtt áll meg pár méterrel, így viszonylag épen megússza a becsapódást. A pilóta sajnos nem ilyen szerencsés. A becsapódás olyan erős volt, hogy eltörte a nyakát. A hős katona, a szerető férj és családapa, aki arra tette fel az életét, hogy megvédje a hazáját, s a családját, most lógó fejjel ül az ülésbe szíjazva. Az értelmetlen háborúskodás végleg elszakította szeretteitől...
Ezzel a makettel szeretnék emléket állítani azoknak a harcoló hősöknek, akik életüket vesztették a háború során.
A makettről:
A dobozban három öntőkeret található, ebből az egyik az átlátszó alkartészeket tartalmazza. Az anyag minősége kiváló, nem törik, viszont könnyen vágható. A felülete is elfogadható, tisztán kivehetőek az apró részletek is, egyedül a panelvonalaknál van szükség újrakarcolásra pár helyen, de ez nem tart semeddig sem. Az alkatrészek nem sorjamentesek, de tekintve a készlet korát, ennyi még bőven elfogadható, és végül a kis reszelgetésért kárpótol a tökéletesen pontos illeszkedés.
Az építést a kabinnal kezdtem, ami négy elemből áll össze:
-műszerfal
-alap
-ülés
-botkormány
A műszerfal először matt feketét kapott, ezt követte egy híg sötétszürke, majd száradás után nagyon híg fehérrel folyattam be a műszereket. Mindezek után egy sötétebb vörös színnel szárazecseteltem, ami a vért imitálja. Az alap sötétszürke színt kapott, majd alumínium színű festékkel finoman szárazecseteltem, így imitálva a kopásokat.
Az ülést matt feketére festettem, majd ezt is alumínium színnel "koptattam".A botkormányt sötétbarna, szürke, fekete, illetve alumínium színű festékkel festettem.
A pilóta még egy régebbi készletből maradt. Rendesen át kellett alakítanom, mivel nem fért be. Első lépésben lesorjáztam, levágtam a kezeit és a lábait, majd a fejét is. A nyaki részt ferdén lereszeltem, így tudtam elérni, hogy "lehajtsa" a fejét. A zubbonyt olivazöld és sötétszürke keverékéből előállított színnel festettem, száradás után nagyon híg feketével folyattam be, majd szárazecseteléssel "összevéreztem". Miután a festéssel elkészültem, a végtagok nélküli testet az ülésbe ragasztottam, majd külön a lábai és a karjai is rákerültek a megfelelő pozícióban.
A törzs két felén a gyártó feltünteti az oldalkonzolokon lévő kezelőszerveket, de az igazat megvallva ezek elég silányra sikeredtek, úgyhogy a törzs szerelését azzal kezdtem, hogy az oldalfalakat simára csiszoltam. Ezek után saját magam elkészítettem a bal oldalra a gázkart és a trimmkereket, jobb oldalra pedig vékony drótból készült egy cső, ami a kabintető alatt húzódik. Az alapszín itt is sötétszürke lett, majd megfelelő színekkel kiemeltem a különböző kapcsolókat, karokat, stb.
Az orrból eltávolítottam az öntött géppuskákat, és megfelelő vastagságú dróttal helyettesítettem. Mikor ezzel kész voltam, mindkét törzsfélből eltávolítottam egy kis darabot a kipufogó alatt, így miután összeragasztottam a törzset, alul keletkezett egy lyuk. Ezt a lyukat egy mécses vékony alumínium részéből kivágott kis darabbal helyettesítettem, és miután megkötött a pillanatragasztó, egy körömvágó ollóval behorpasztottam, néhány helyen ki is lyukasztottam, ezzel imitálva a hasraszállt gép orrának összegyűrődött alját. Ilyen módszerrel készült a gép hasának egy része is, a szárnyak belépőélei, illetve az orrkúpot is így roncsoltam. A légcsavartollakat szintén alumíniumból vágtam ki, majd miután a helyükre kerültek, hátrafelé meghajlítottam őket.
Ragasztás után az illesztések tömítésével nem törődtem, ugyanis a hasraszállt gépek panelei általában nem maradnak egyben, a legtöbb esetben szétcsúsznak.
A panelvonalak újrakarcolása után két réteg szürke alapozót kapott, erre fújtam fel a háromféle szürkéből álló álcafestést. Az alján a legvilágosabb, a szárny vonalától fölfelé valamivel sötétebb, végül erre jöttek a sötétszürke (szinte már fekete) foltok. Két napi száradás után került fel a törzs hátsó részére a sárga gyűrű, ugyan olyan színű, mint amilyen az orrnál és a függőleges vezérsíkon van. Ezek után fényes lakkal fújtam le. Itt megemlíteném, hogy vízbázisú lakkot használtam, és nekem nagyon bevált. Lényegesen egyszerűbb higítani, és a szórópisztolyban sem tesz kárt, gyorsan szárad, és tükörsima felületet alkot. Pár óra száradás után felragasztottam a matricákat. Ahhoz képest, hogy a készletet 1996-ban adták ki, a matricák meglepően jó minőségűek, nem gyűrődnek, nem szakadnak, és jól tapadnak a megfelelően előkészített felületre. Miután ezzel elkészültem, alumínium színű festékkel "koptattam" azokat a felületeket, amelyek hasraszálláskor sérülhetnek. Higítós rongyot egy kis fekete festékbe mártottam, majd finoman áttöröltem vele a repülőt. Ugyanezt a műveletet többször megismételtem különböző színű festékekkel, míg el nem értem, hogy a repülő kellően kifakuljon. Ezek után matt fekete festékkel szárazecseteltem egy kis kormot a kipufogókhoz illetve a géppuskákhoz, majd az egészet matt lakkal fújtam le (szintén vízbázisúval), ezzel lényegében befejeztem a festést.
A dioráma alapján sokat töprengtem, végül egy este megjött az ihlet: nyáron a héregi repülőszerelő üzemben dolgoztam, így minden rendelkezésre állt, hogy az alapot repülőgép-alumíniumból készítsem el. El is készült a tálca, amit bevizsgált, speciálisan a repülőgépipar számára előállított szegecsekkel állítottam össze (csak a főnök meg ne tudja!).
A tálcában a terepet egyszerű purhabból alakítottam ki (OBI-ban 1000 Ft egy palack), majd miután keményre kötött, szikével távolítottam el a felesleget. Kivágtam azt a mélyedést, amit a hasraszállt Messer a mezőn szántott, illetve vágtam egy nagyjából kör alakú kürtőt, ami egy tüzérségi lövedék becsapódásának nyomát hivatott utánozni. A felületet Pritt Power Spray fújható ragasztóval permeteztem be (nagyon jó, csak iszonyú drága), majd kókuszreszelék-szerű, modellboltban kapható műfűvel szórtam be. A felszántott árkot és a lövedék becsapódásának helyét kétféle barna, illetve finomliszt keverékével "pacsmagoltam" be, erre még szárazecseteltem egy kis feketét is.
A fát szintén modellboltban vettem, némi átalakítás után került csak az alapra. A tözsére egy kis moha került zöld festék és liszt keverékéből, a gyökereit pedig műfűvel szórtam meg, hogy beleolvadjon a háttérbe.
Végül rákerültek az apróságok, úgymint antennák és a horrorfilmbe illő "összevérzett", átlőtt kabintető. A lövésnyomot vékony fúróval fúrtam ki, majd a fúrószár erőteljes oldalirányú mozgatásával létrehoztam a lyuk körül keletkező repedéseket. Ezzel lényegében elkészült a makett.
Összegzésként annyit, hogy korához képest ez egy egész kiváló készlet, pontossága, élethűsége és viszonylagos egyszerűsége miatt bártan ajánlom azon kollegáknak, akik csak most ismerkednek a makettezéssel. Egy kis odafigyeléssel remek kis repülőt lehet összehozni belőle.
|
|
Messer 21
|
|
|
Messer 01
|
|
|
Messer 02
|
|
|
Messer 03
|
|
|
Messer 04
|
|
|
Messer 05
|
|
|
Messer 06
|
|
|
Messer 07
|
|
|
Messer 08
|
|
|
Messer 09
|
|
|
Messer 10
|
|
|
Messer 11
|
|
|
Messer 12
|
|
|
Messer 13
|
|
|
Messer 14
|
|
|
Messer 15
|
|
|
Messer 16
|
|
|
Messr 17
|
|
|
Messer 18
|
|
|
Messer 19
|
|
|
Messer 20
|
|
|
Messer 22
|
|
|
Messer 23
|
|
|
Messer 24
|
2010.08.25.
Utolsó módosítás: 2010.10.22.
Utolsó módosítás: 2010.10.22.