Pintér György - Múzeumi krimik Ezt tavaly fejeztem be, de itt elfelejtettem megosztani. Legutolsó elkészült autómakettem az Allan Quatermain-t megformáló Sean Connery utolsó - Szövetség című, 2003-ban megjelent - filmjében a Nemo kapitány autójaként szereplő hatkerekű autó. A filmben lévő autóból készült igazi légrugózású, négy első kormányozható kerékkel rendelkező működő darab a közeli felvételekhez és modellek is. Ezek színe nem tökéletesen egyezik, ezért a kicsit sárgásfehér igazit vettem alapul, amiről elérhető egy látványos video is:
https://www.youtube.com/watch?v=fmyMuqK4aro.



A makett 2004-ben készült és a Wave nevű japán gyártó készítette, sőt 2005-ben 1/700 méretarányban a Nautilus tengeralattjárót is kiadta. Ezek már sok éve is ritka darabok voltak, az enyém 2011-ben érkezett Angliából. Évek óta csak várt a sorára, hogy elkészüljön, de nemrégen változtattam a módszeremen és ráálltam a régen őrzött "szent grálok" összeépítésére, így végre megépülhetett.

Az autó óriási 1/24-ben, az eddigi legnagyobb Cadillac mentőautómat is túlszárnyalja méretben. Nem túl nagy alkatrészmennyiség alapján egy kis pihenőmakettnek gondoltam. Hogy végül nem így lett, abban én is ludas vagyok. A gyártó Bandai stílusban készítette el, szoros, szinte pattintósan feszes az összeállítás, de sok illesztés hézagos, vagy éppen túl szoros. Sok szárazpróba kellett, de bizonyos részeken szinte megoldhatatlan (az alváz egyik csapját le is törtem). A hátsó csónakfarok különösen hézagosra sikerült.

A kasztni színét Tamiya LP sorozatból kevertem ki és Gunze lakk került rá két rétegben. A két fehér réteg között árnyékoltam ki az ajtók mélyedéseit, amiket így lakkozás után már nem kellett, csak finoman befuttatni. Szerintem a 3M polírpasztának köszönhetően lett benne 2-3 fekete karc, ami olyan, mintha egy szösz lenne ott, pedig teljesen biztos, hogy nincs ott és nem is volt. Így derült ki, hogy a festék nem kompatibilis a pasztával, de ezért már nem fújtam újra. Próbáltam valósághűen megjeleníteni az antikolt fém részeket. Látva több elkészült darabot nem akartam "megúszósan" homogén fém színűre festeni, aztán valami sötétebbel bemosni, így négy fém színt rétegeztem az ajtókárpitok fém elemein. A belső oldal kárpitjai rövidebbek a kelleténél, így kaptak oldalanként egy-egy kiegészítést az első lábtérbe, amik szintén flokkolva lettek, a padlóhoz hasonlóan. Ilyen színű bársonyport nem találtam, ezért két Pentart termékből kevertem ki. Az ülések barna színe a régi jó Humbrol 62, amit bemostam és félfényes lakkal zártam le. A műszerfal díszítései szintén négy színt kaptak plusz a fekete bemosást. A hat műszerfali kapcsolónak a dudorjait levágtam, kifúrtam és húzott szálból készült húzó-toló kapcsolók kerültek a lyukakba, mögé elkészült az eredetiben is ott lógó fekete kábelköteg. A sötét krómmal bevont díszitőelemek közül volt, ami csak nehezen ment a helyére, festés után meg szinte sehogy, de van, ami simán passzol. A külső díszek egy részéről leszedtem hipoval a krómozást és átfestettem, de van, aminél meghagytam az eredeti bevonatot és hol Alclad krómmal, hol AK Super Krómmal fújtam át, így játszva az árnyalatokkal, majd jöttek a Takács Gabi barátomtól kölcsönkapott Vallejo inkek a sárgás, lilás, kékes, zöldes árnyalatokhoz.



Ezen alkatrészek festésekor derült ki, hogy a készletből hiányzik az autó hátulján lévő ágaskodó ló motívum az egyik oldalról. Ennek pótlása szinte lehetetlen lett volna a szokásos faragással, öntéssel. Ezért örök hálával tartozok Rácz Robinak, hogy lemodellezte 3D-ben és kinyomtatta számomra, mindkét oldalit az íves felületnek megfelelő szögben.

A fellépőkön lévő három-három fémpálca egybe volt öntve, ezért ezeket szétvagdostam, annak ellenére, hogy nagyon gyengék lettek így. A kilincsként szolgáló fogantyúk mögé elkészítettem sztirolból és drótból a parányi feketére festett elfordítós ajtónyitókat. A hűtőrács két oldalán lévő kerek rácsos szellőzőket tömörre öntötték ki, ezért festéssel imitáltam a rácsot. Néhány elem sajnos el volt deformálódva és van, amit már csak a festés után vettem észre, így azokhoz már nem nyúltam (például az egyik első lámpa). A tető levehető és nagyon szép formájú, de sokat kitakar az utastérből, a tetőre rögzített oldal ablakok illeszkedése pedig nem tökéletes, így a tető csak a képek kedvéért került fel. A legfontosabb, hogy a hat kerékből az első négyet kitérítve akartam megjeleníteni és szerettem volna az összes figurát is mellé. Az első tengelyeket szétvágtam, de belül nem volt mire támaszkodjanak. Ezt orvosoltam két sztirollappal, amibe félkör alakú lyukakat vágtam a tengelyek felfekvéséhez. Érdekesség, hogy csak néhány fokkal, de eltér az első és második sor kerék elfordulási szöge a valóságban.

A koncepció az lett volna, hogy a film figurái legyenek a makett mellett, de se letöltősbe, se másban nem találtam a figurákat. Ezért egy régi 1/25-ös Tamiya Rommel figurát alakítottam át Rodney Skinner láthatatlan emberévé, lévén számomra az ő karaktere volt a leglátványosabb mind közül. A kabátját kicsit meg kellett toldani epoxi puttyval, pótolni a gyűrődéseket és készen is volt. Az arc kicsit macerásabb volt, mert egy Preiser anatómiai figura fejét nyomtam mélyhúzással egy felmelegített fóliába. Volt néhány próba, mire elfogadható lett az eredmény, majd folyékony maszkolóval kitakartam, ahol átlátszó kellett legyen és matt fehérrel fújtam meg, ahol ki van púderezve. Mivel ezt hol felkente, hol nem, így ahány jelenet, annyiféleképpen néz ki, egy általános verziót próbáltam megjeleníteni. A kabát elejét a nézőpont felől árnyékoltam egy melegebb szürkés-barnás árnyalattal.



A talapzat a Buco Model Base terméke, ami szépen sikerült, igényes darab. A hozzá kapott XPS-be karcoltam be a macskakő imitációt. Úgy gondolom, erős kontrasztot képez a fényes autóval a kövezet, a járda pedig egy másik 5 mm vastag xps ráragasztásával készült. Festettem, árnyékoltam, pasztelkrétáztam. Végül kapott két kis zöld fűcsomót is a padka tövébe, hogy megtörje a szürkeséget.
A névtábla szokás szerint a film főcímének másolata, ennek elkészítésért Sváb József barátomat illeti a köszönet!

Sok időt elvett az árnyalatok felvitele, összemosása, de úgy érzem, hogy megérte dolgozni vele, mert egy egyedi kinézetű makett lett az eredmény, amit a Bolyai makettkiállítás zsűrije aranyéremre érdemesnek ítélt a polgári dioráma kategóriában.

Zárszóként hagy idézzem Sean Connery karaktere (Allan Quatermain) és Némo kapitány beszélgetését, amikor meglepve meglátja Connery a kocsit:
- Ez meg miféle szerkezet?
- Én automobilnak hívom.
- Igen, de mi ez?
- Ez a jövő uraim. A jövő!

2025.04.18.

Értékeld a cikket! ?

A cikket csak bejelentkezett felhasználók értékelhetik. Bejelentkezés, regisztráció

Szólj hozzá! ?

Megjegyzést csak bejelentkezett felhasználók írhatnak. Bejelentkezés, regisztráció