Neoplan Cityliner
1:24, Revell, átépítés
Pintér György - Múzeumi krimik
Gondolom, nem okozok nagy meglepetést azzal, hogy megint egy átépítésről írok Nektek.
Az egész azzal kezdődött, hogy a Revell 2008-a újdonságaként szerepelt a katalógusban egy autóbusz, mégpedig egy Neoplan Cityliner turistabusz, és a járműveknél megszokott 1:24-es méretarányban. Ez azért is egyedi dolog, mert eddig ebben a méretben csak a Heller gyártott egy régi háború korabeli Renault buszt, de más nem volt. Természetesen nagy várakozással készültem a busz megjelenésére, és már közben gondolkodtam a dekoráción. Ernő barátommal beszélgettünk róla még a megjelenés előtt, és ő vetette fel, hogy mennyire lenne nehéz átépíteni 3 tengelyesnek? Ez a dolog rögtön szöget ütött a fejembe, és ezután már én is ebbe az irányba orientálódtam.
Külsőre nem sok a különbség, csak egy plusz kormányzott hátsó tengely, kicsit hosszabb oldalak, és kész. Igen ám, csak ahogy elkezdtem nézegetni a képeket, rájöttem, hogy a 3 tengelyesből is kétféle hosszúság létezik, és nagyon nem mindegy melyiket építem. Rögtön rájöttem, hogy ezt csak rendes gyári méretek alapján lehet átépíteni, ezért kértem az itthoni Neoplan képviselettől anyagot. Mondanom se kell, hogy még választ se kaptam, nemhogy anyagot, nem is csodálkoztam. Írtam a német gyárnak, ők már küldtek egy gyári katalógust, viszont a tanulmányozás után rájöttem, hogy még az is kevés méretadatok tekintetében. Arra viszont jó volt már, hogy rájöttem, egyszerűbb megépíteni a hosszabb 3 tengelyest, mert jobb az oldalán a kiosztás, és az ablakot is sokkal jobb vágni ahhoz a mérethez. Visszatérve a tervrajz kérdéshez, nem álltam meg, hanem írtam a Konrad Auwaerternek, aki a Neoplan tulajdonosa volt, és még jelenleg is a cég részese, aki válaszolt is. Továbbította a levelemet a Neoplan Archív dokumentumokat, képeket kezelő személyhez, aki rövidesen írt is, és kérdezte, hogy melyik típus rajzára lenne pontosan szükségem. Mikor ezt tisztáztuk, PDF meg is érkezett a hosszabb (gyári kódja P16-0020) típus méretezett rajza. Ennek a segítségével már át tudtam számolni az adatokat, és neki tudtam kezdeni az építésnek.
Az építést azzal kellett kezdeni, hogy a makett mellé venni kellett egy másikat is, mert itt nem elég a sztirol, és házi barkácsolás. Ezt a plusz példányt közösen vettük Ernővel, mert a harmadik elég két átépítéshez, és a távlati terveiben neki is szerepel ez.
A doboz kibontása után nem csalódtam, szép elemek, részletek, jó kidolgozottság, az ajtók nyithatóra építhetőek, a Revell kitett magáért, igaz meg is kéri az árát ennek.
Az építést az oldalakkal kezdtem, mert itt adott volt a méret, és nagyjából tudtam mit, hol vágjak, toldjak. Ezt a folyamatot a képek a bemutatják, látható a toldások helye. Ide kapcsolódik a makett legnagyobb gyári hibája, mégpedig az igen sok, és komoly beszívódás az oldalakon, igényli rendesen a tömítőt. Addig nem is nyúltam az alvázhoz, amíg az oldalak készen nem voltak, mert a későbbiekben ez volt a támpont. Az alváz átépítése előtt összeraktam a nagyon szépen D20-as MAN motort, kár, hogy a TGA kamionokban ezt nem örökítették át.
Mivel a hajtott (középső) tengely közelebb került az ajtóhoz, ezért a régi alvázat a az ajtó után több helyen is vágni kellett. Egyrészt közelebb vinni, majd beletoldani a harmadik tengely helyét. Nem volt egyszerű művelet mire összejött, pláne, hogy az oldalakkal folyamatosan kontrolálni kellett, mert az adták a méretet. Mikor összeállt az alváz, készítettem egy teljesen saját építésű légrugós, kormányzott harmadik hidat, internetről letöltött ZF dokumentumok alapján. Ezeknél a buszoknál nagyon speciális a harmadik híd, független felfüggesztésű lengőkarokkal, a kormányzás általában hidraulikusan működik. Mivel a Revell az első futóművet fixen adja, de a hátsót kitéríthetőnek építettem, így adott volt, hogy az elsőt is át kell építeni kormányozhatónak. Ez már nem volt nehéz a másikhoz képest, elég egyszerűen ment. A két kormányzott tengelyen lecseréltem a felniket alu felnire, mert azt már hamarabb eldöntöttem, hogy nem agyári dísztárcsásak lesznek rajta, hanem ilyenek, melyek kaptak maratott MAN dísztárcsákat.
Mikor a busz már „lábon” volt, jöhetett a belső rész. Az utastér kádszerű kialakítású, és természetesen ezt is toldani kellett a megváltozott hossz miatt. A lábteret kék színű öntapadós velúr tapétával borítottam, ez jól imitálta a szőnyeget. A vezető környékén szintén volt némi feljavítás, a vezetőülés kapott biztonsági övet, új kézifékkar, tűzoltópalack, vállfa, és néhány apróság került bele, hogy otthonosabb legyen. Az ülések festését krém-kék szín kombinációban gondoltam el, mert azt már régen eldöntöttem, hogy a busz alapszíne kék lesz, és ehhez jól passzolt a krémszín. Meg kell, hogy mondjam, elég unalmas volt végig festegetni a sok ülést, de ez is hozzátartozik.
Az eddigi lépésekhez képest a tető átszabása elég egyszerű volt, oda „mindössze” csak egy darabot kellett beilleszteni. Mikor készen voltak az elemek, kaptak egy sor szürke alapozót, majd mehetett rá a szín. Itt egy közép metál-kékes árnyalatra esett a választásom, mely autófesték. A lakk rajta szintén autólakk, mely egy kétkomponensű lakk, és nagyon szép felületet ad. Ami még megint megizzasztott egy kicsit, az a két utólagos oldalablak volt, melyeknek a méretre vágása nagyon nem egyszerű, lévén, hogy inkább repedni, vagy törni akart, de nem azt amit én gondoltam. A végén a vágási felületet Tamiya Smoke festékkel kezeltem, de azért sajnos látszik, hogy hol van vágva.
És a végére hagytam azt a dolgot, ami az egész busz igazi jellegzetességét adja, a dekorációt. Itt megint tennék egy kis kitérőt, hogy leírjam, mi miért lett olyan. Azt már első pillanatban tudtam, hogy kell rá valami egyedi dekor, de csak az építés alatt állt össze bennem a kép. Nagy kedvencem az Alpok, a maga havas csúcsaival, és lenyűgöző hegyeivel, és bármikor arra járok, szinte rabul ejt, ezért mindenképpen valami erre jellemzőt akartam. Ide kapcsolódik az Alpok egyik jellegzetes állata a Mormota, mely egy igen kedves kis rágcsáló, és a lányom nagy kedvence, miután már többször is volt szerencsénk élőben látni. A murmi név a mormota egyik becézése németül, és ezért lett a neve Murmi-Reisen. Heiligenblut pedig egy csodás kisváros Ausztria legmagasabb csúcsa a majdnem 4 ezres Grossglockner mellet, így kapcsolódik a képhez. Tehát kerestem a fényképeink között olyanokat melyeket jónak gondoltam, majd az egészet elküldtem RCM-nek, akinek köszönhető a matrica elkészítése.
Végezetül néhány apróság, tükrök és egyebek még felkerültek, majd mehetett a polcra. Azt el kell mondanom, hogy könnyebb átépítésnek gondoltam, elég sok probléma merült fel építés közben, és a legnagyobb nehézség a pontos méretek tartása volt, mert 580 mm hosszú a kész busz, de 1-2 mm eltérést már nehéz korrigálni. Még egyszer nem hiszem, hogy belekezdenék, de örülök, hogy sikerült átépítenem.
Az egész azzal kezdődött, hogy a Revell 2008-a újdonságaként szerepelt a katalógusban egy autóbusz, mégpedig egy Neoplan Cityliner turistabusz, és a járműveknél megszokott 1:24-es méretarányban. Ez azért is egyedi dolog, mert eddig ebben a méretben csak a Heller gyártott egy régi háború korabeli Renault buszt, de más nem volt. Természetesen nagy várakozással készültem a busz megjelenésére, és már közben gondolkodtam a dekoráción. Ernő barátommal beszélgettünk róla még a megjelenés előtt, és ő vetette fel, hogy mennyire lenne nehéz átépíteni 3 tengelyesnek? Ez a dolog rögtön szöget ütött a fejembe, és ezután már én is ebbe az irányba orientálódtam.
Külsőre nem sok a különbség, csak egy plusz kormányzott hátsó tengely, kicsit hosszabb oldalak, és kész. Igen ám, csak ahogy elkezdtem nézegetni a képeket, rájöttem, hogy a 3 tengelyesből is kétféle hosszúság létezik, és nagyon nem mindegy melyiket építem. Rögtön rájöttem, hogy ezt csak rendes gyári méretek alapján lehet átépíteni, ezért kértem az itthoni Neoplan képviselettől anyagot. Mondanom se kell, hogy még választ se kaptam, nemhogy anyagot, nem is csodálkoztam. Írtam a német gyárnak, ők már küldtek egy gyári katalógust, viszont a tanulmányozás után rájöttem, hogy még az is kevés méretadatok tekintetében. Arra viszont jó volt már, hogy rájöttem, egyszerűbb megépíteni a hosszabb 3 tengelyest, mert jobb az oldalán a kiosztás, és az ablakot is sokkal jobb vágni ahhoz a mérethez. Visszatérve a tervrajz kérdéshez, nem álltam meg, hanem írtam a Konrad Auwaerternek, aki a Neoplan tulajdonosa volt, és még jelenleg is a cég részese, aki válaszolt is. Továbbította a levelemet a Neoplan Archív dokumentumokat, képeket kezelő személyhez, aki rövidesen írt is, és kérdezte, hogy melyik típus rajzára lenne pontosan szükségem. Mikor ezt tisztáztuk, PDF meg is érkezett a hosszabb (gyári kódja P16-0020) típus méretezett rajza. Ennek a segítségével már át tudtam számolni az adatokat, és neki tudtam kezdeni az építésnek.
Az építést azzal kellett kezdeni, hogy a makett mellé venni kellett egy másikat is, mert itt nem elég a sztirol, és házi barkácsolás. Ezt a plusz példányt közösen vettük Ernővel, mert a harmadik elég két átépítéshez, és a távlati terveiben neki is szerepel ez.
A doboz kibontása után nem csalódtam, szép elemek, részletek, jó kidolgozottság, az ajtók nyithatóra építhetőek, a Revell kitett magáért, igaz meg is kéri az árát ennek.
Az építést az oldalakkal kezdtem, mert itt adott volt a méret, és nagyjából tudtam mit, hol vágjak, toldjak. Ezt a folyamatot a képek a bemutatják, látható a toldások helye. Ide kapcsolódik a makett legnagyobb gyári hibája, mégpedig az igen sok, és komoly beszívódás az oldalakon, igényli rendesen a tömítőt. Addig nem is nyúltam az alvázhoz, amíg az oldalak készen nem voltak, mert a későbbiekben ez volt a támpont. Az alváz átépítése előtt összeraktam a nagyon szépen D20-as MAN motort, kár, hogy a TGA kamionokban ezt nem örökítették át.
Mivel a hajtott (középső) tengely közelebb került az ajtóhoz, ezért a régi alvázat a az ajtó után több helyen is vágni kellett. Egyrészt közelebb vinni, majd beletoldani a harmadik tengely helyét. Nem volt egyszerű művelet mire összejött, pláne, hogy az oldalakkal folyamatosan kontrolálni kellett, mert az adták a méretet. Mikor összeállt az alváz, készítettem egy teljesen saját építésű légrugós, kormányzott harmadik hidat, internetről letöltött ZF dokumentumok alapján. Ezeknél a buszoknál nagyon speciális a harmadik híd, független felfüggesztésű lengőkarokkal, a kormányzás általában hidraulikusan működik. Mivel a Revell az első futóművet fixen adja, de a hátsót kitéríthetőnek építettem, így adott volt, hogy az elsőt is át kell építeni kormányozhatónak. Ez már nem volt nehéz a másikhoz képest, elég egyszerűen ment. A két kormányzott tengelyen lecseréltem a felniket alu felnire, mert azt már hamarabb eldöntöttem, hogy nem agyári dísztárcsásak lesznek rajta, hanem ilyenek, melyek kaptak maratott MAN dísztárcsákat.
Mikor a busz már „lábon” volt, jöhetett a belső rész. Az utastér kádszerű kialakítású, és természetesen ezt is toldani kellett a megváltozott hossz miatt. A lábteret kék színű öntapadós velúr tapétával borítottam, ez jól imitálta a szőnyeget. A vezető környékén szintén volt némi feljavítás, a vezetőülés kapott biztonsági övet, új kézifékkar, tűzoltópalack, vállfa, és néhány apróság került bele, hogy otthonosabb legyen. Az ülések festését krém-kék szín kombinációban gondoltam el, mert azt már régen eldöntöttem, hogy a busz alapszíne kék lesz, és ehhez jól passzolt a krémszín. Meg kell, hogy mondjam, elég unalmas volt végig festegetni a sok ülést, de ez is hozzátartozik.
Az eddigi lépésekhez képest a tető átszabása elég egyszerű volt, oda „mindössze” csak egy darabot kellett beilleszteni. Mikor készen voltak az elemek, kaptak egy sor szürke alapozót, majd mehetett rá a szín. Itt egy közép metál-kékes árnyalatra esett a választásom, mely autófesték. A lakk rajta szintén autólakk, mely egy kétkomponensű lakk, és nagyon szép felületet ad. Ami még megint megizzasztott egy kicsit, az a két utólagos oldalablak volt, melyeknek a méretre vágása nagyon nem egyszerű, lévén, hogy inkább repedni, vagy törni akart, de nem azt amit én gondoltam. A végén a vágási felületet Tamiya Smoke festékkel kezeltem, de azért sajnos látszik, hogy hol van vágva.
És a végére hagytam azt a dolgot, ami az egész busz igazi jellegzetességét adja, a dekorációt. Itt megint tennék egy kis kitérőt, hogy leírjam, mi miért lett olyan. Azt már első pillanatban tudtam, hogy kell rá valami egyedi dekor, de csak az építés alatt állt össze bennem a kép. Nagy kedvencem az Alpok, a maga havas csúcsaival, és lenyűgöző hegyeivel, és bármikor arra járok, szinte rabul ejt, ezért mindenképpen valami erre jellemzőt akartam. Ide kapcsolódik az Alpok egyik jellegzetes állata a Mormota, mely egy igen kedves kis rágcsáló, és a lányom nagy kedvence, miután már többször is volt szerencsénk élőben látni. A murmi név a mormota egyik becézése németül, és ezért lett a neve Murmi-Reisen. Heiligenblut pedig egy csodás kisváros Ausztria legmagasabb csúcsa a majdnem 4 ezres Grossglockner mellet, így kapcsolódik a képhez. Tehát kerestem a fényképeink között olyanokat melyeket jónak gondoltam, majd az egészet elküldtem RCM-nek, akinek köszönhető a matrica elkészítése.
Végezetül néhány apróság, tükrök és egyebek még felkerültek, majd mehetett a polcra. Azt el kell mondanom, hogy könnyebb átépítésnek gondoltam, elég sok probléma merült fel építés közben, és a legnagyobb nehézség a pontos méretek tartása volt, mert 580 mm hosszú a kész busz, de 1-2 mm eltérést már nehéz korrigálni. Még egyszer nem hiszem, hogy belekezdenék, de örülök, hogy sikerült átépítenem.
|
|
IMG_0030_1
|
|
|
Így kezdődött
|
|
|
Első vágások
|
|
|
További darabolás
|
|
|
IMG_0003_2_1
|
|
|
Alakul az új hátsó rész
|
|
|
Az ablak toldása
|
|
|
Másik oldal
|
|
|
itt már összeállt
|
|
|
együtt a két oldal, már némi tömítőpasztával
|
|
|
a motor
|
|
|
az eredeti alváz
|
|
|
itt már darabokban a beépítendővel együtt
|
|
|
motor a helyén, hátsó rész együtt
|
|
|
készül a harmadik tengely új felfüggesztése
|
|
|
IMG_0382_1
|
|
|
IMG_0384_1
|
|
|
IMG_0385_1
|
|
|
így néz ki már kerékkel
|
|
|
első híd átalakítás
|
|
|
új első kerékagy
|
|
|
itt már fordul az eleje is
|
|
|
a kormányösszekötő ezután készült rézdrótból
|
|
|
lépcső kárpit
|
|
|
a felnik Alclad krómot kaptak
|
|
|
egy próba
|
|
|
az első szőnyeget nem volt egyszerű bevágni
|
|
|
az utasfolyosón szintén végig fut a szőnyeg
|
|
|
tűzoltópalack a vezető mögött
|
|
|
további kárpitozás már néhány üléssel
|
|
|
városnéző busz
|
|
|
a vezető helye
|
|
|
egy újabb próba
|
|
|
tető toldás
|
|
|
ez gyári alkatrész, mégis ennyit kellett tőmíteni
|
|
|
tető
|
|
|
alapozás
|
|
|
színre fújva
|
|
|
IMG_0024_1
|
|
|
IMG_0025_1
|
|
|
IMG_0076_1
|
|
|
IMG_0078_1
|
|
|
tetőkárpit
|
|
|
IMG_0082_1
|
|
|
matricák
|
|
|
kezd összeállni
|
|
|
IMG_0107_1
|
|
|
IMG_0108_1
|
|
|
IMG_0111_1
|
|
|
kész
|
|
|
IMG_0021_1
|
|
|
IMG_0023_1
|
|
|
IMG_0024_1
|
|
|
IMG_0027_1
|
|
|
IMG_0029_1
|
|
|
IMG_0034_1
|
|
|
IMG_0028_1
|
|
|
IMG_0022_1
|
2009.08.04.
Utolsó módosítás: 2015.03.03.
Utolsó módosítás: 2015.03.03.