Neubau-Fahrzeug Nr. 3-5
1:35, Dragon
No.6690 (2011)
Pintér György - Múzeumi krimik
Szeretném bemutatni nektek a legújabban elkészült makettemet, az Új gépjárművet.
A járműről:
Azzal kezdeném, hogy még régebben, amikor sokat olvasgattam a achtungpanzer.com oldalt, még jóval a makettezésem előtt, mindig átugrottam ezt a tankot, mert azon tankok, melyek nem kerültek fel a történelem lapjaira, csak kevésbé foglalkoztattak.
Most viszont megakadt rajta a szemem,és korábbi lustaságomat félretéve utánaolvastam, mi is akar ez a tank lenni. Első pillantásra sohasem tudtam eldönteni, hogy egy a II. világháború késő szakaszának agyszüleménye vagy egy régi őskövület.
Most, hogy ismerem a történetét, mát tudom, hogy hová tegyem. Nem szeretek ilyet mondani, és gyűlölöm amikor elhangzanak a dokumentumfilmekben a "ez a tank megváltoztathatta volna a háború menetét" mondatok, és eszem ágában sincs ilyen mondatokat mondani erről a tankról sem, de hadd legyek olyan merész, és hadd engedjem meg magamnak mégis azt a kijelentést, hogy ha ez a tank sorozatgyártásba kerül, akkor azért jóval többet izzadtak volna a szövetséges stratégák a háború korai szakaszában.
Ám ne szaladjunk előre. Kezdjük a furcsa névvel. A név szó szerint új gépjárművet jelent és azért kapta ezen semmitmondó fedőnevet, mert amikor 1926-ban a német hadsereg, dacolva a Versailles-i békeszerződéssel, elkezdte tervezni, még nem fejleszthetett nyíltan tankot.
A project, mely kezdetben inkább kísérletezésnek indult, melynek célja a tank, mint fegyvernem tökéletesítése, kezdetben a könnyű-, nehéz traktor és új gépjármű néven futott.
A fejlesztéseket a Rheinmetall-Borsig, MAN, Krupp und Daimler Benz végezte. A történet külön pikantériája, hogy a fejlesztések helyszíne az oroszországi Kama (Panzertruppenschule Kama) telep volt. Ezen telepen ráadásul nem csak Németország, hanem Oroszország is aktívan fejlesztett.
A tank, mint önálló fegyvernem gondolata még nem teljesen volt egyértelmű. Az már látszott a Nagy háború végén, hogy a tank képes áttörni egy frontvonalon,és nagyon hasznos a gyalogság számára, ám az nem volt egyértelmű, hogy milyen fegyverzet és forma lenne az ideális.
Például az első tank-tank összecsapás, melyre az első világháború végén került sor egy erős döntetlennel, majd mindkét fél tankjainak visszavonulásával végződött.
A sokféle forma után talán a Rheinmetall-Borsig’s Grosstraktor II kezd hasonlítani leginkább a modern páncélosra, ám még mindig megfigyelhető a nagyon nagy és magasan futó lánctalp és rettentően sok görgő.
PzKpfw NbFz V és VI-os (Rheinmetall) tank fejlesztése 1932 és 1933 között zajlik. Összesen 5 prototípus készül. Ebből az első kettő sima lágyacélból, még a 3-5-ös prototípusok edzett acélból. A 1-es prototípus kivételével 3 lövegtornyot kapnak. A fő lövegtoronyban egy 37mm-es L/45-ös és egy 75mm-es KwK L/24 löveggel, miközben tervezik a 105mm-es KwK L/28 löveget. Míg a két másodlagos lövegtoronyban egy-egy 7.92mm MG 13/34 géppuskával.
A többtornyos tank koncepciójának célja elsősorban a tapasztalatgyűjtés volt. Azonban a német vezetés később úgy dönt, a nagyobb tűzerő helyett a villámháborús doktrínával összhangban a mozgékonyságot helyezi előtérbe és inkább a Panzerkampfwagen IV-es fejlesztés részesíti előnyben, mely később a hadsereg gerincét képező tankokat adja.
A 3-5-ös prototípusokat végül 1940-ben, Norvégiában vetik be, ám elsősorban ott is azért, hogy megmutassák, a németek rendelkeznek nehéz tankokkal. Nem szerepelnek fényesen. Az egyik tankot a szövetségesek megszerzik, miután mozgásképtelenné válik, a másik kettőt pedig a német mérnökök robbantják fel, miután elakadnak vele egy mocsaras területen. Végül a lágyacélból készült példányt is hadrendbe helyezik, ami Finnországban és Norvégiában egy erődben állomásozik, egészen 1945-ig, ahol is megszerzik a szövetségesek.
Mindezek után joggal mondhatja mindenki, hogy nem vagyok normális, amiért azt írtam, ez a tank jelentősen változtathatott volna a háború korai szakaszán. Lehet, hogy igaza volna, hiszen a tank 1933-as tervezése 1939-ben elavult. A lánctalpak túl keskenyek a tanksúlyához viszonyítva. A tank sziluettje nagyon magas, a futómű rettentően komplikált. 32 görgővel dolgozik, ráadásul a feszítőgörgőt csak az nem találja telibe, aki nem akarja. A motor gyenge a maga 290 lóerejével.
Viszont nem lehet elmenni azon tény mellett, hogy a németek úgy vágnak bele a második világháborúba, hogy nem rendelkeznek nehéz harckocsival, és nem keveset szenvednek, míg sikerül nekik kilőni a szövetségesek elavult, de mégiscsak jobban páncélozott tankjait. Persze utólag könnyű okosnak lenni, ám mégis azt mondom, jobban járt volna a német hadsereg, ha nem dobja félre ezt a fejlesztési irányt.
Nem hiszem, hogy a háború elején bármelyik német parancsnok nemet mondott volna bármire, ami mozog és van rajta egy 75mm-es löveg.
A makettről:
Maga a makett nem kecsegtetett túl sok érdekességgel az elején. Amikor kinyitottam a dobozt, megdöbbentően kevésnek tűnt az alkatrész. A törzs teljesen egybe volt öntve. A legtöbb alkatrészt a szemenkénti lánctalp tette ki, ami ezzel az erővel már akár működő is lehetett volna.
A tornyok nyílásai nyíltak volna, de szerintem elég érdekes módon, átlátszó műanyag elemek segítségével. Minden irányba néztem a tervrajzot, de miután egyetlen értelmes módot sem látta, a felhelyezésre, inkább a begombolkozott verzió mellett döntöttem.
A festést a szokásos Revell zománc 91+9 kombinációval kezdtem. A rozsdát viszont ez alkalommal a szintén Revell 37+84 kombinációban kevertem ki, ami szerintem sokkal élethűbb lett, mint a Revell 83-as festéke. Most próbáltam ki először a hajlakkos technikát.
Ezt még azonban valahol elszúrom, mert hol működött, hol nem. Az álcázófestéshez Revell acryl 78 páncél szürkét és 84-es bőr barnát használtam. Nagy fájdalmamra viszont a koptatott felület rozsdás vöröse alig különböztethető meg a normál álcázófestéstől.
Úgyhogy ezen technika majd csak a RAL8000-es álcafestékeknél lesz látványos. A bemosáshoz Gunze 1 fehéret használtam, majd erre jött a szokásos pasztellkréta alapú sár. Most viszont világosabbra vette, a sarat, mert a lakkozásnál úgyis sötétedik.
Ami hiányzott nekem a makettből, hogy kevés extrát tartalmazott a doboz. Ahhoz képest, hogy drágább makettről beszélünk, működő lánctalp nem volt benne, a belső teljesen üres, fotómaratott alkatrészekből sem bővelkedett. Ha még egy huzagolt fém csövet adnak, akkor azt mondom, hogy már jobban megérte az árát, de így annyira nem.
Ettől függetlenül nekem tetszik a végeredmény. Megkockáztatom, eddig ez a legjobban sikerült makettem.
A járműről:
Azzal kezdeném, hogy még régebben, amikor sokat olvasgattam a achtungpanzer.com oldalt, még jóval a makettezésem előtt, mindig átugrottam ezt a tankot, mert azon tankok, melyek nem kerültek fel a történelem lapjaira, csak kevésbé foglalkoztattak.
Most viszont megakadt rajta a szemem,és korábbi lustaságomat félretéve utánaolvastam, mi is akar ez a tank lenni. Első pillantásra sohasem tudtam eldönteni, hogy egy a II. világháború késő szakaszának agyszüleménye vagy egy régi őskövület.
Most, hogy ismerem a történetét, mát tudom, hogy hová tegyem. Nem szeretek ilyet mondani, és gyűlölöm amikor elhangzanak a dokumentumfilmekben a "ez a tank megváltoztathatta volna a háború menetét" mondatok, és eszem ágában sincs ilyen mondatokat mondani erről a tankról sem, de hadd legyek olyan merész, és hadd engedjem meg magamnak mégis azt a kijelentést, hogy ha ez a tank sorozatgyártásba kerül, akkor azért jóval többet izzadtak volna a szövetséges stratégák a háború korai szakaszában.
Ám ne szaladjunk előre. Kezdjük a furcsa névvel. A név szó szerint új gépjárművet jelent és azért kapta ezen semmitmondó fedőnevet, mert amikor 1926-ban a német hadsereg, dacolva a Versailles-i békeszerződéssel, elkezdte tervezni, még nem fejleszthetett nyíltan tankot.
A project, mely kezdetben inkább kísérletezésnek indult, melynek célja a tank, mint fegyvernem tökéletesítése, kezdetben a könnyű-, nehéz traktor és új gépjármű néven futott.
A fejlesztéseket a Rheinmetall-Borsig, MAN, Krupp und Daimler Benz végezte. A történet külön pikantériája, hogy a fejlesztések helyszíne az oroszországi Kama (Panzertruppenschule Kama) telep volt. Ezen telepen ráadásul nem csak Németország, hanem Oroszország is aktívan fejlesztett.
A tank, mint önálló fegyvernem gondolata még nem teljesen volt egyértelmű. Az már látszott a Nagy háború végén, hogy a tank képes áttörni egy frontvonalon,és nagyon hasznos a gyalogság számára, ám az nem volt egyértelmű, hogy milyen fegyverzet és forma lenne az ideális.
Például az első tank-tank összecsapás, melyre az első világháború végén került sor egy erős döntetlennel, majd mindkét fél tankjainak visszavonulásával végződött.
A sokféle forma után talán a Rheinmetall-Borsig’s Grosstraktor II kezd hasonlítani leginkább a modern páncélosra, ám még mindig megfigyelhető a nagyon nagy és magasan futó lánctalp és rettentően sok görgő.
PzKpfw NbFz V és VI-os (Rheinmetall) tank fejlesztése 1932 és 1933 között zajlik. Összesen 5 prototípus készül. Ebből az első kettő sima lágyacélból, még a 3-5-ös prototípusok edzett acélból. A 1-es prototípus kivételével 3 lövegtornyot kapnak. A fő lövegtoronyban egy 37mm-es L/45-ös és egy 75mm-es KwK L/24 löveggel, miközben tervezik a 105mm-es KwK L/28 löveget. Míg a két másodlagos lövegtoronyban egy-egy 7.92mm MG 13/34 géppuskával.
A többtornyos tank koncepciójának célja elsősorban a tapasztalatgyűjtés volt. Azonban a német vezetés később úgy dönt, a nagyobb tűzerő helyett a villámháborús doktrínával összhangban a mozgékonyságot helyezi előtérbe és inkább a Panzerkampfwagen IV-es fejlesztés részesíti előnyben, mely később a hadsereg gerincét képező tankokat adja.
A 3-5-ös prototípusokat végül 1940-ben, Norvégiában vetik be, ám elsősorban ott is azért, hogy megmutassák, a németek rendelkeznek nehéz tankokkal. Nem szerepelnek fényesen. Az egyik tankot a szövetségesek megszerzik, miután mozgásképtelenné válik, a másik kettőt pedig a német mérnökök robbantják fel, miután elakadnak vele egy mocsaras területen. Végül a lágyacélból készült példányt is hadrendbe helyezik, ami Finnországban és Norvégiában egy erődben állomásozik, egészen 1945-ig, ahol is megszerzik a szövetségesek.
Mindezek után joggal mondhatja mindenki, hogy nem vagyok normális, amiért azt írtam, ez a tank jelentősen változtathatott volna a háború korai szakaszán. Lehet, hogy igaza volna, hiszen a tank 1933-as tervezése 1939-ben elavult. A lánctalpak túl keskenyek a tanksúlyához viszonyítva. A tank sziluettje nagyon magas, a futómű rettentően komplikált. 32 görgővel dolgozik, ráadásul a feszítőgörgőt csak az nem találja telibe, aki nem akarja. A motor gyenge a maga 290 lóerejével.
Viszont nem lehet elmenni azon tény mellett, hogy a németek úgy vágnak bele a második világháborúba, hogy nem rendelkeznek nehéz harckocsival, és nem keveset szenvednek, míg sikerül nekik kilőni a szövetségesek elavult, de mégiscsak jobban páncélozott tankjait. Persze utólag könnyű okosnak lenni, ám mégis azt mondom, jobban járt volna a német hadsereg, ha nem dobja félre ezt a fejlesztési irányt.
Nem hiszem, hogy a háború elején bármelyik német parancsnok nemet mondott volna bármire, ami mozog és van rajta egy 75mm-es löveg.
A makettről:
Maga a makett nem kecsegtetett túl sok érdekességgel az elején. Amikor kinyitottam a dobozt, megdöbbentően kevésnek tűnt az alkatrész. A törzs teljesen egybe volt öntve. A legtöbb alkatrészt a szemenkénti lánctalp tette ki, ami ezzel az erővel már akár működő is lehetett volna.
A tornyok nyílásai nyíltak volna, de szerintem elég érdekes módon, átlátszó műanyag elemek segítségével. Minden irányba néztem a tervrajzot, de miután egyetlen értelmes módot sem látta, a felhelyezésre, inkább a begombolkozott verzió mellett döntöttem.
A festést a szokásos Revell zománc 91+9 kombinációval kezdtem. A rozsdát viszont ez alkalommal a szintén Revell 37+84 kombinációban kevertem ki, ami szerintem sokkal élethűbb lett, mint a Revell 83-as festéke. Most próbáltam ki először a hajlakkos technikát.
Ezt még azonban valahol elszúrom, mert hol működött, hol nem. Az álcázófestéshez Revell acryl 78 páncél szürkét és 84-es bőr barnát használtam. Nagy fájdalmamra viszont a koptatott felület rozsdás vöröse alig különböztethető meg a normál álcázófestéstől.
Úgyhogy ezen technika majd csak a RAL8000-es álcafestékeknél lesz látványos. A bemosáshoz Gunze 1 fehéret használtam, majd erre jött a szokásos pasztellkréta alapú sár. Most viszont világosabbra vette, a sarat, mert a lakkozásnál úgyis sötétedik.
Ami hiányzott nekem a makettből, hogy kevés extrát tartalmazott a doboz. Ahhoz képest, hogy drágább makettről beszélünk, működő lánctalp nem volt benne, a belső teljesen üres, fotómaratott alkatrészekből sem bővelkedett. Ha még egy huzagolt fém csövet adnak, akkor azt mondom, hogy már jobban megérte az árát, de így annyira nem.
Ettől függetlenül nekem tetszik a végeredmény. Megkockáztatom, eddig ez a legjobban sikerült makettem.
|
|
P1020361
|
|
|
P1020363
|
|
|
P1020364
|
|
|
P1020365
|
|
|
P1020366
|
|
|
P1020368
|
|
|
P1020369
|
|
|
P1020370
|
|
|
P1020371
|
|
|
P1020373
|
|
|
P1020374
|
|
|
P1020377
|
|
|
P1020379
|
|
|
P1020380
|
|
|
P1020384
|
|
|
P1020385
|
|
|
P1020387
|
|
|
P1020388
|
|
|
P1020392
|
|
|
P1020393
|
|
|
P1020394
|
|
|
P1020398
|
|
|
P1020400
|
|
|
P1020401
|
|
|
P1020402
|
|
|
P1020405
|
2013.07.30.