KV-I
1:35, Trumpeter
No.00359 (2006)
Pintér György - Múzeumi krimik
Kezdetben nemigen tetszettek nekem a KV típusok, de Hooligan (Vida Balázs) barátom unszolására és előzetes szaktanácsadás-tréningje után csak elkészítettem egy ilyen II. világháborús acélszörnyeteget, abból is az I-es típust, kvázi gyakorlásképp.
Bíztam a Trumpeter gyártmányban, nem is csalódtam benne: pontos illeszkedés, szép felületek, részben szemenkénti lánctalp (a készlethez gumilánctalpat is adnak a játékos kedvűekre gondolva), a sodrony valódi fém.
Az alváz, felépítmény és torony összeépítése után a kész görgőket vastag hurkapálcára tűztem, így könnyebb festeni, fújni. A toronyra extra hegesztési varratokat vittem fel folyékony makettragasztó és kicsit hajlított rézdarab segítségével (ez adta a nyomokat), ugyanígy a motor feletti hajlított takarópanel peremeire.
A két kapaszkodót a tornyon azonos vastagságú rézdrótra cseréltem, a testet itt-ott bekarcoltam felületkezelés gyanánt, a sárhányót sok helyen „megrongáltam”.
Amikor szerkezetkészen álltak a darabok, festékboltban kapható fémalapozóval fújtam le mindent.
Vallejo Air russian green a jármű alapszíne, de még ezelőtt nagyon sötét zöld alapozószínt vittem fel. Homokszínnel világosítva az alapszínt egyre beljebb paneleztem. Ezután következett az átmosás, befuttatás, rozsdafolyások és kopások megfestése, utóbbiakat nagyon vékony ecsettel végeztem sötét gumiszínnel.
A lánctalpat két-két fél darabból készítettem el makettragasztóval és pillanatragasztóval. Ez utóbbit csak néhány ponton, lazább részeknél, mert nagyon „törik”. A makettragasztó felpuhítja a műanyagok érintkező részét, és nem is szárad túl hamar, van idő a beállításra. A lánctalp színe rozsdabarna, a kiálló részeknél polírozott fémmel szárazecsetelve, a futófelületén és a görgők érintkező részén puha grafitceruzával megdolgozva, az utómunka porszínű pigmenttel történt.
A hűtőrács matt fekete, ezüsttel szárazecsetelve (majdnem legutoljára maradjon ennek a festése, különben folyton nem kívánt festék megy rá; de koptatni azért ezt is kell).
A toronyra Pánczél Matyitól kaptam „dörzsölhető” matricákat, az „Üsd a fasiszta disznót!” című híres szlogent helyeztem fel.
A kipufogó és a lánctalp pigmentjei cseh gyártmányok. A porszínt (buff és homok keveréke) szórópisztollyal fújtam fel, alulról, ahonnan a valóságban is felverődött a por.
Az egész makett Gunze félfényes lakkot kapott (fele fényes, fele matt), több vékony rétegben, hajszárítóval gyorsítva a száradást (ezt egyébként a festés egyéb szakaszaiban is használtam).
A kis zászló kétkomponensű putty tésztaként kinyújtva (hintőporral), fémdrótra erősítve, beállítva, lefestve.
Jó tanács: a géppuskákat csak a legvégén ragasszuk be, különben állandó bosszúságot okoznak azzal, hogy vidáman letörnek, akárhányszor rosszul fogjuk meg a makettet…
A vontatóköteleket szintén a legvégén érdemes feltenni.
Az alap egy fa steaktányér, amelyet parkettalakkal vastagon, nagy ecsettel kentem át. Ez jól terül, de azért néha rá kell igazítani. A parkettalakk olcsó, sok és jó.:-) Csak eléggé be lehet állni a szagától, úgyhogy ehhez is szellőzés/nyitott ablak és festőmaszk javasolt.
A feliratot és a vörös csillagot színesben nyomtattam ki, vörösréz lapra ragasztottam.
Összességében nem volt olyan sok munka ezzel a tankkal, de ennek az a titka, hogy tudjuk, hogyan fessük/fújjuk, és milyen sorrendben. Külön köszönet illeti Hooligan kollégát, aki megtanította nekem az új technikákat! :-)
Bíztam a Trumpeter gyártmányban, nem is csalódtam benne: pontos illeszkedés, szép felületek, részben szemenkénti lánctalp (a készlethez gumilánctalpat is adnak a játékos kedvűekre gondolva), a sodrony valódi fém.
Az alváz, felépítmény és torony összeépítése után a kész görgőket vastag hurkapálcára tűztem, így könnyebb festeni, fújni. A toronyra extra hegesztési varratokat vittem fel folyékony makettragasztó és kicsit hajlított rézdarab segítségével (ez adta a nyomokat), ugyanígy a motor feletti hajlított takarópanel peremeire.
A két kapaszkodót a tornyon azonos vastagságú rézdrótra cseréltem, a testet itt-ott bekarcoltam felületkezelés gyanánt, a sárhányót sok helyen „megrongáltam”.
Amikor szerkezetkészen álltak a darabok, festékboltban kapható fémalapozóval fújtam le mindent.
Vallejo Air russian green a jármű alapszíne, de még ezelőtt nagyon sötét zöld alapozószínt vittem fel. Homokszínnel világosítva az alapszínt egyre beljebb paneleztem. Ezután következett az átmosás, befuttatás, rozsdafolyások és kopások megfestése, utóbbiakat nagyon vékony ecsettel végeztem sötét gumiszínnel.
A lánctalpat két-két fél darabból készítettem el makettragasztóval és pillanatragasztóval. Ez utóbbit csak néhány ponton, lazább részeknél, mert nagyon „törik”. A makettragasztó felpuhítja a műanyagok érintkező részét, és nem is szárad túl hamar, van idő a beállításra. A lánctalp színe rozsdabarna, a kiálló részeknél polírozott fémmel szárazecsetelve, a futófelületén és a görgők érintkező részén puha grafitceruzával megdolgozva, az utómunka porszínű pigmenttel történt.
A hűtőrács matt fekete, ezüsttel szárazecsetelve (majdnem legutoljára maradjon ennek a festése, különben folyton nem kívánt festék megy rá; de koptatni azért ezt is kell).
A toronyra Pánczél Matyitól kaptam „dörzsölhető” matricákat, az „Üsd a fasiszta disznót!” című híres szlogent helyeztem fel.
A kipufogó és a lánctalp pigmentjei cseh gyártmányok. A porszínt (buff és homok keveréke) szórópisztollyal fújtam fel, alulról, ahonnan a valóságban is felverődött a por.
Az egész makett Gunze félfényes lakkot kapott (fele fényes, fele matt), több vékony rétegben, hajszárítóval gyorsítva a száradást (ezt egyébként a festés egyéb szakaszaiban is használtam).
A kis zászló kétkomponensű putty tésztaként kinyújtva (hintőporral), fémdrótra erősítve, beállítva, lefestve.
Jó tanács: a géppuskákat csak a legvégén ragasszuk be, különben állandó bosszúságot okoznak azzal, hogy vidáman letörnek, akárhányszor rosszul fogjuk meg a makettet…
A vontatóköteleket szintén a legvégén érdemes feltenni.
Az alap egy fa steaktányér, amelyet parkettalakkal vastagon, nagy ecsettel kentem át. Ez jól terül, de azért néha rá kell igazítani. A parkettalakk olcsó, sok és jó.:-) Csak eléggé be lehet állni a szagától, úgyhogy ehhez is szellőzés/nyitott ablak és festőmaszk javasolt.
A feliratot és a vörös csillagot színesben nyomtattam ki, vörösréz lapra ragasztottam.
Összességében nem volt olyan sok munka ezzel a tankkal, de ennek az a titka, hogy tudjuk, hogyan fessük/fújjuk, és milyen sorrendben. Külön köszönet illeti Hooligan kollégát, aki megtanította nekem az új technikákat! :-)
|
| Nyári acélszörny |
|
| elölről |
|
| hátulról |
|
| jobbról |
|
| oldalról |
|
| oldalt-hátul |
|
| összerakva |
|
| alapozva |
|
| kerekek |
|
| festőbázis |
|
| festékek |
|
| alakulgat |
2008.03.15.
Utolsó módosítás: 2008.03.20.
Utolsó módosítás: 2008.03.20.