Nyeman R-10

1:72, Pavla No.72006 (1996)

A harkovi repülőgépgyár nem először lepte meg a szovjet légierőt szép vonalvezetésű járművel. A számtani haladvány szerint, ha van R-5 akkor kell lennie R-10-nek is. Így van ez kérem. Az R-5 egy kétfedelű repülő drótakadály, felderítő és itt-ott könnyű bombázó szerepkörben. Az R-10 zárt kabinos alsószárnyas monoplán. A csupafa szerkezetet egy kilenchengeres csillagmotor hajtotta. Maga az „R” az orosz „razvedcsik”, azaz felderítő jelentéssel bír. Fegyverzete a feladatának megfelelő volt. Két előre tüzelő SKAS a szárnyakban és egy a hátsó toronyban. Ehhez járult még, optimális esetben 400, normál körülmények között 300 kilónyi bomba a zárt bombarekeszekben. Az első példányok csalódást okoztak. Sebességben nem hozták a kívánatos paramétereket. A gép új motort kapott, ami jobban muzsikált a teszteken. Ekkor szólt közbe a politika, a sztálini tisztogatás, a „csisztka”. Nyemant ’38-ban letartóztatták és beosztották a többi „lebukott” repülőgéptervező mellé. Itt tevékenykedett négy évig. A 135-ös számú üzem számára teljesen váratlanul, a Népbiztosság parancsot adott ki a "Nyeman szabotőr repülőgép gyártásának kivonására". Helyette az új főnök Szuhoj által tervezett, később Szu-2 néven mérsékelt sikerrel alkalmazott repülőgép gyártása kezdődhetett meg. Ettől függetlenül több összecsapásban is részt vett a típus. Ott volt Halhin-Golnál, és a lengyelországi hadjáratban is és Finnország ellen is. A Nagy Honvédő Háború alatt mind a légierő, mind a haditengerészet alkalmazott R-10-eket. Ez utóbbiak kivették a részüket a leningrádi blokád áttörésében is. A háború után a megmaradt állományt megkapta a szovjet posta.A háború után a megmaradt állományt megkapta a szovjet posta. Készült belőle bisz változat szárazföldi támogató szerepkörrel. No, ennek a gépnek az 1:72-es makettjét adta ki a cseh Pavla. A maga korában, azaz 1996-ban kiemelkedő, mert multimédiás volt. Kapunk a műanyag alkatrészek mellé fotómaratást. Az átlátszó alkatrészek vákuumhúzottak, ami nem túl nagy öröm. Maga a típus két cég választékában található meg. Az egy BUM elnevezésű spanyol (katalán?) cég gyártmánya, a másik a mai témánk, a Pavla készlete. Áttekintve, az összeállítási rajz alapján nem tartogat komolyabb nehézségeket. A műanyag alkatrészek elviselnek némi csiszolást az éleken. A festésre több lehetőség lehetőség van. Lehet a téli, a nyári, vagy haditengerészeti jellegű. Áttekintve az összeállítási rajz alapján nem tartogat komolyabb nehézségeket. A műanyag alkatrészek elviselnek némi csiszolást az éleken. Az építéssel nem volt probléma. Némi csiszolgatáson kívül minden alkatrész megfelelő méretű és illeszkedésű volt. A bontás logikus, nem volt méretprobléma sem. Így szépen sorban a helyükre kerültek az alkatrészek. A gondot talán a vákuumos kabintetők okozták. A festésnél nagyokat sóhajtoztam valami gyári maszkoló után, főleg a hátsó lövésztorony kupolája esetében. No, de ha nincs, akkor nincs! A gép festése egy kétlépéses dolog volt. Egyrészt telibe fújta a felső felületeket zölddel, majd erre jött a visszamosható fehér. Így próbáltam megjeleníteni a kopott téli festést. A matricakészlet szovjet felségjeleket tartalmaz egy sárga számsor mellett. A csillagok egy részének fekete kerete van. Mivel idegen jelzésekkel repült darabról nincs fotó, így mindenképpen a csillagok kerülnek a szárnyakra. A hátsó torony összeállításánál voltak gondok. Maga a torony két részből tevődik össze. Egy henger alakú és egy lapított félgömb. A félgömb maszkolása ebben méretben meghaladta az erőmet. Így egy egyszerűbb megoldást választottam. Fekete tűfilccel óvatosan végigrajzoltam a merevítőbordákat. A másik, gyakran felmerülő probléma a két toronyrész összeillesztése. Aki már próbálkozott vákuumhúzott alkatrészek kivágásával és szintre csiszolásával, az tudja, hogy ez minden, de nem egyszerű. Nem nagyon szeretik a nyomást és általában semmiféle mechanikus beavatkozást, lévén, hogy a falvastagságuk hajszálnál vékonyabb lehet. Persze erre is van trükk. Az üregeket kitölteni puttyval, vagy valami más anyaggal, ami a munka tartamára tartást ad. Hogyaztán el lehet-e sérülésmentesen távolítani a munka végeztével, az már egy "más tészta". A másik kérdés ez alkatrészek összeragasztása. Itt nálam a sima faragasztó vált be. Ez nem csak ragaszt, de tömíti is a kisebb egyenetlenségeket. A végére hagytam a célzótávcsövet, a farokkereket. A célzótávcső alkatrésze nem bírta a kiképzést, így pótolnom kell egy hasonló vékonyságú rézdróttal. Ami ezek után következik, az a légcsavar és a csavarkúp. A matricák, már a koruknál fogva is, óvatosságra intenek. Leáztatás előtt kezelem őket egy matricamentő folyadékkal. Helyüket persze lealapozom csillogó lakk-kal.