1:35
Pintér György - Múzeumi krimik
A keretet a régi fénykép keret szolgáltatja. Szerencsére pont ideális méret.
A probléma ott kezdődik, hogy már elkezdtem egy másik munkát ezzel a kerettel.
Sok gondolkodás, mérlegelés után úgy döntöttem: „A mostani projectet jobban tudom megépíteni ezzel pedig úgy is elakadtam.”
Szétbontottam tehát, persze amit kiszedtem belőle polcra tettem „Jó lesz még az valamire.”
A folytatás a szokásos módon történt: gipsz, homok+tapétaragasztó, fűcsomók (szárított füvet belenyomkodtam a friss masszába és a kívánt nagyságban elvágtam.) A havazást szódabikarbónával és egy sószóróval oldottam meg. A keréknyomot, ami hát nem tudom mennyire látszik annak, porcukor és víz keverékével töltöttem ki. Direkt csináltam jóval korábban a havazást, mert kíváncsi voltam, hogy besárgul-e a szódabikarbóna (lsd Hogyan építsünk diorámát 2 74. oldal, lap alja). Be is sárgult, ahogy kellet. Erre a lehetőségre fel is készültem. Letisztítottam a terepet, lekentem híg porcukros vízzel, és újra leszórtam „hóval”. Most újra várom a reakciót…
A figurák
A történet a Messer 109 f4/b-vel kezdődik. Hogy szépen fogalmazzak elég szarul sikerült a festése. A makettinfo-n meg is kaptam érte amit megkellet. El is határoztam, hogy a festő készletem felújítom. Ez volt az I-re a pont, hogy végre vegyek egy festékszórót. Végre elmenjek és vegyek egy értelmes ecsetet, és rájöjjek, hogy az alapszíneket nem lehet temperával festeni.
A végeredmény: Kb 15K-s számla. Amibe benne van az airbush, ecset, festékek.
Viszont az eredmény magáért beszél.
A tank
Nagy örömmel vettem kezembe ezt az első igazán profinak nevezhető Dragon Marder III H változatú tankot. Mivel karácsonyi ajándék volt, ezért hetekig csak a dobozt nézegethettem. És hogy az ajándék érzése megmaradjon a zacskókat sem bontottam ki.
A dobozbontásról csak annyit mondanék, hogy egyáltalán semmi problémám nem volt, esetleg csak annyi, hogy egy tanknak miért kell komplett belsőt gyártani és ezzel növelni a makett árát, mikor az egy diorámában úgy sem fog látszani? Egy két szélsőséges esetet kivéve persze.
Megépítésről nem beszélnék, vágás, ragasztás J. Inkább a festésről beszélnék:
Ez is érdekes volt számomra, mert először fújhattam a festőpisztolyommal.
Sajnos a koptatás még nálam gyerekcipőben jár. Ezért inkább az alapszín lefújása után ecsettel vittem fel a kopásokat. (A többi módszer még tanulás alatt van). Sikerült túlzásba esnem, de már eleve úgy vágtam bele a történetbe, hogy úgy is téli álca lesz a végleges szín, nagyon elrontani nem tudom.
A koptatások után, (bár gondolkodtam rajta, hogy megtartom az eredeti színt) felkerült a fehér festés is, amit már temperával végeztem, így könnyű volt a lemosás a kritikus helyeken.
A tank alapszínét Humbrol……színnel, a koptatást Revell….festékével csináltam (ezt színt le fogom cserélni).Az árnyékolások, már ahol vannak, híg temperával folyattam be.
kép
A következő lépés a lánctalp volt.
Ezt előbb celluxra raktam fel, majd mikor már elég sok darab került egymás mögé, ragasztottam véglegesre. Miután kezdett száradni, finoman leszedtem a celluxról, és a görgőkre tettem, és így nyomkodtam bele az alapon kivésett gödörbe. Szépen fel is vette a terep formáját. A kötési idő után a nem rögzített szemeket leszedtem és lefestettem, amit pedig nem tudtam leszedni, azzal bajlódtam még egy kicsit, hogy adott helyen le tudjam festeni. Jött a sár és a láncra egy kis ezüst festék, koptatás végett.
A beszakadt jég.
Ez az a lépés, amire véletlenül jöttem rá. A befagyott vízhez készült vizes porcukrot, egy műanyag tálba tartottam. Ebbe kötött bele teljesen. Mikor ki akartam lökni, a dobozt megmentendő feltörtem a benne levő anyagot, ami meglepetésemre olyan jeges mód tört el, hogy arra gondoltam: „Ez kell nekem!”.
A gödröt amibe a vasat tettem ezzel a masszával töltöttem ki, és ebbe tettem az előbb említett „jég” darabokat is. A két komponens feloldódott, majd újra megkötött, így kialakítva a beszakad, kicsit megolvadt, és újra megfagyott jég illúzióját.
Befejezés
Szerintem a dioráma építés legunalmasabb része. Az elképzelt kompozíció készen van, de még mindig hiányzik róla az a pár kicsi dolog, ami feldobja a hangulatot. (szétszórt újságok, papírok, tégla törmelék, stb..) Jelen esetben, ezt a lehagyott alkatrészek, a feltúrt hó, a kihagyott ásó, az emberek lába alól hiányzó talaj, a rossz színválasztás egyes alkatrészekhez szimbolizálta. Ezek pótlása és a lánctalp által felvert sár törmelék felhordása után, késznek tekintettem a diorámát.
Remélem a festést nem szúrtam úgy el mint a messernél, és nem követtem el nagy baklövéseket.
A készülő munkáimról itt olvashattok
http://ikroly01.blogspot.com/
A probléma ott kezdődik, hogy már elkezdtem egy másik munkát ezzel a kerettel.
Sok gondolkodás, mérlegelés után úgy döntöttem: „A mostani projectet jobban tudom megépíteni ezzel pedig úgy is elakadtam.”
Szétbontottam tehát, persze amit kiszedtem belőle polcra tettem „Jó lesz még az valamire.”
A folytatás a szokásos módon történt: gipsz, homok+tapétaragasztó, fűcsomók (szárított füvet belenyomkodtam a friss masszába és a kívánt nagyságban elvágtam.) A havazást szódabikarbónával és egy sószóróval oldottam meg. A keréknyomot, ami hát nem tudom mennyire látszik annak, porcukor és víz keverékével töltöttem ki. Direkt csináltam jóval korábban a havazást, mert kíváncsi voltam, hogy besárgul-e a szódabikarbóna (lsd Hogyan építsünk diorámát 2 74. oldal, lap alja). Be is sárgult, ahogy kellet. Erre a lehetőségre fel is készültem. Letisztítottam a terepet, lekentem híg porcukros vízzel, és újra leszórtam „hóval”. Most újra várom a reakciót…
A figurák
A történet a Messer 109 f4/b-vel kezdődik. Hogy szépen fogalmazzak elég szarul sikerült a festése. A makettinfo-n meg is kaptam érte amit megkellet. El is határoztam, hogy a festő készletem felújítom. Ez volt az I-re a pont, hogy végre vegyek egy festékszórót. Végre elmenjek és vegyek egy értelmes ecsetet, és rájöjjek, hogy az alapszíneket nem lehet temperával festeni.
A végeredmény: Kb 15K-s számla. Amibe benne van az airbush, ecset, festékek.
Viszont az eredmény magáért beszél.
A tank
Nagy örömmel vettem kezembe ezt az első igazán profinak nevezhető Dragon Marder III H változatú tankot. Mivel karácsonyi ajándék volt, ezért hetekig csak a dobozt nézegethettem. És hogy az ajándék érzése megmaradjon a zacskókat sem bontottam ki.
A dobozbontásról csak annyit mondanék, hogy egyáltalán semmi problémám nem volt, esetleg csak annyi, hogy egy tanknak miért kell komplett belsőt gyártani és ezzel növelni a makett árát, mikor az egy diorámában úgy sem fog látszani? Egy két szélsőséges esetet kivéve persze.
Megépítésről nem beszélnék, vágás, ragasztás J. Inkább a festésről beszélnék:
Ez is érdekes volt számomra, mert először fújhattam a festőpisztolyommal.
Sajnos a koptatás még nálam gyerekcipőben jár. Ezért inkább az alapszín lefújása után ecsettel vittem fel a kopásokat. (A többi módszer még tanulás alatt van). Sikerült túlzásba esnem, de már eleve úgy vágtam bele a történetbe, hogy úgy is téli álca lesz a végleges szín, nagyon elrontani nem tudom.
A koptatások után, (bár gondolkodtam rajta, hogy megtartom az eredeti színt) felkerült a fehér festés is, amit már temperával végeztem, így könnyű volt a lemosás a kritikus helyeken.
A tank alapszínét Humbrol……színnel, a koptatást Revell….festékével csináltam (ezt színt le fogom cserélni).Az árnyékolások, már ahol vannak, híg temperával folyattam be.
kép
A következő lépés a lánctalp volt.
Ezt előbb celluxra raktam fel, majd mikor már elég sok darab került egymás mögé, ragasztottam véglegesre. Miután kezdett száradni, finoman leszedtem a celluxról, és a görgőkre tettem, és így nyomkodtam bele az alapon kivésett gödörbe. Szépen fel is vette a terep formáját. A kötési idő után a nem rögzített szemeket leszedtem és lefestettem, amit pedig nem tudtam leszedni, azzal bajlódtam még egy kicsit, hogy adott helyen le tudjam festeni. Jött a sár és a láncra egy kis ezüst festék, koptatás végett.
A beszakadt jég.
Ez az a lépés, amire véletlenül jöttem rá. A befagyott vízhez készült vizes porcukrot, egy műanyag tálba tartottam. Ebbe kötött bele teljesen. Mikor ki akartam lökni, a dobozt megmentendő feltörtem a benne levő anyagot, ami meglepetésemre olyan jeges mód tört el, hogy arra gondoltam: „Ez kell nekem!”.
A gödröt amibe a vasat tettem ezzel a masszával töltöttem ki, és ebbe tettem az előbb említett „jég” darabokat is. A két komponens feloldódott, majd újra megkötött, így kialakítva a beszakad, kicsit megolvadt, és újra megfagyott jég illúzióját.
Befejezés
Szerintem a dioráma építés legunalmasabb része. Az elképzelt kompozíció készen van, de még mindig hiányzik róla az a pár kicsi dolog, ami feldobja a hangulatot. (szétszórt újságok, papírok, tégla törmelék, stb..) Jelen esetben, ezt a lehagyott alkatrészek, a feltúrt hó, a kihagyott ásó, az emberek lába alól hiányzó talaj, a rossz színválasztás egyes alkatrészekhez szimbolizálta. Ezek pótlása és a lánctalp által felvert sár törmelék felhordása után, késznek tekintettem a diorámát.
Remélem a festést nem szúrtam úgy el mint a messernél, és nem követtem el nagy baklövéseket.
A készülő munkáimról itt olvashattok
http://ikroly01.blogspot.com/
|
|
BILD6325
|
|
|
BILD6318
|
|
|
BILD6323
|
|
|
BILD6330
|
|
|
BILD6086
|
|
|
BILD6127
|
|
|
BILD6175
|
|
|
BILD6222
|
|
|
BILD6227
|
|
|
BILD6309
|
|
|
BILD6310
|
|
|
BILD6327
|
|
|
BILD6311
|
|
|
BILD6325
|
2012.02.12.
Utolsó módosítás: 2012.02.20.
Utolsó módosítás: 2012.02.20.