Pintér György - Múzeumi krimik 2008 telén egy szomorkás délután a szokásos cekkeres bevásárlás során elcsábultam a pesti élelmiszerüzlet játékosztálya felé és megesett a szívem a már hónapok óta ott porosodó anyahajós készleten. A szerény áru doboz az Italeri 1/720-as Nimitz anyahajóját borította jótékony lepel alá. Itt kezdődött az a két éves történet, melyet ha megengeditek, most megosztanék veletek.

Képzeletemben egy rendkívül bonyolult kitet láttam, aztán mikor kibontottam a csomagolást, egy kicsit csalódtam. Nagyon kevés alkatrész,és még kevesebb repülő. A dobozon lévő fényképekkel ellentétben a korai Nimitz hajót lehet elkészíteni, senki ne keressen mondjuk Phalanx légvédelmi rendszerhez alkatrészeket. Maga a kitt jó esetben az 1980-as évek elején készülhetett és ne várjon senki tőle nagy csodát. 2009 februárjában álltam neki és rögtön eldöntöttem , hogy nem a vízvonalnál megtört makett lesz belőle. Interneten álmélkodtam a szebbnél szebb megépült 1/350-es maketteken, de felmérve a méretarányt, a képességeimet és pénztárcámat, sóhajtottam egy nagyot: nem vehetem fel ezekkel a versenyt részletességben. Majd valami mással próbálkozom... Csinálok belőle valamiféle diorámát! Összeragasztottam a hajótestet, majd kartonpapírból (a kit dobozát használva) elkezdtem csinálni a hangárfedélzetet. A kevés fellelhető fotó alapján annyi kitűnt, hogy a hangárfedélzetet három szekcióra osztják, két nagy tolóajtóval elválasztva, minden szekcióban a falon van egy-egy irányítóhelyiség és a sziget alatti részen van egy szintbeli eltérés. A hangárajtók dupla tolóajtók. A neten lévő elkészült makettek képein a többi részlet mind-mind az alkotók fantáziáját, türelmét és a fotómaratásokat dicséri, még a hangár falának színe is változó. A mennyezet rendkívül cizellált, de szerintem nem érdemes belevágni, úgyse látszik belőle semmi. Kivagdaltam a hangárajtókat, és fehérre festettem a falakat, az irányítóhelyiségek műanyagból készültek. Az egyhangúság ellen farigcsáltam egy mentőhajót és sodortam egy pár emberkét. Spórolnom kellett a repülőkkel, úgy hogy csak két gép került az ajtók elé. (Utólag elmondható, hogy a hangárból nem sok minden látszik a kész maketten., de a tudat, hogy nem a gyári „ledugózott” hangárajtókat raktam fel, megnyugtat) Ez a pár mondatos munka pár hónap alatt készült el. Apropó repülők: a készlethez adott gépek kidolgozása enyhén szólva sok kihívást nyújt. Tele vannak öntési hibákkal, a szárnyak fixek, futómű nincs, matrica egy pár fekete felségjelen kívül sehol. Ezek pótlása sok türelmet igényel. Én a futószárakat vékony rézdrótból, a kerekeket ellenállás végekből és tűfejekből készítettem, a gépek jelzéseit tűvel és alkoholos filccel festettem fel.
Közben lefestettem kívülről a hajót, majd rácuppantottam a leszállófedélzetet, melyhez sok ragasztót, tömítésként fogkrémet, csiszolópapírt és égi fohászt használtam fel. Közben készült a torony, amivel komolyabb probléma nem volt leszámítva azt, hogy sajnos megtanult repülni és eltört az antenna árboc, melynek nyomai megmaradtak. A makett árát meghaladva vettem egy parafatáblát alapnak. Láttam a neten egy képet a Nimitz-ről ami előtt-felett elrepül egy Seaking. Ez lebegett a szemeim előtt, úgyhogy kivágtam a hajó helyét az alapból és a vízvonalig belesüllyesztettem, majd nekiálltam vizet fakasztani szilikonból. Ez egy borzalmas, nehezen kezelhető, mindenhova odatapadó büdös anyag, főleg miután belekevertem egy kis Revell 752-es átlátszó kék festéket. Ezt a kulimászt felkentem a tengerkék színre festett alapra, utána egy hétig krákogtam. Az eredmény inkább valami kristályra emlékeztetett, mint vízre. Majd egy kis fényes lakk (egy doboz) segít, gondoltam, ettől azonban a kulimászból kivált a kék festék és lilás árnyalatot vett fel. Sok száradás után rákentem még vagy három doboz kék festéket, mire elfogadható lett az eredmény, de még utána is sokat kellett javítgatni a vízen. A tajtékokat fehérrel emeltem ki. Felmatricáztam –a hajót lakkoztam, de valami nem stimmelt. A gyárilag megadott gunship gray szín nagyon világosnak és sterilnek tűnt a matricázás után… Többféleképpen próbáltam sötétíteni, de végül fekete vízfestékkel tudtam sötétíteni, a matricákról folyamatosan leitatva a festéket. Olyan lett amilyen, kicsit foltos, de szerintem jobb mintha úgy hagytam volna. Felraktam a szigetet, elkészítettem drótból az antennákat és elhelyeztem a kis repcsiket és a papírgalacsin embereket. 2010 márciusára jutottam el idáig, de nagyon kocatempóban haladtam. Miközben épült a hajó próbáltam Seakinget keresni, de nem láttam sehol. Aztán rácsaptam két 1/144-es Revell Tomcatre. Nagy előnyük, hogy két festésváltozatban két eltérő oldalszámú gépet lehet csinálni a készletekből. Ha repülnek a gépek, égnek a hajtóművek, gondoltam, és vettem négy narancs ledet, két ellenállást és kifúrtam a hajtóműkiömlőket és drótóztam, forrasztottam és beragasztottam az áramköröket a gépekbe. A készletekhez nem jár pilótafigura, így azokat házilag kellett elkészítenem: gombostűből a fejeket, drótból és Sulifix ragasztóból a testeket formáztam meg. Némi farigcsálás után szépen belecsücsültek a pilótafülkékbe. Az összerakással nem volt gond, a festéssel már jobban elvoltam. A fehér színt először fújtam, de a második rétegbe valami kosz volt a festékben és az egészet le kellett marnom. Inkább ecsettel dolgoztam tovább. A matricázás igazán örömteli volt, nagyon szép matricákat adnak a gépekhez. A rakéták színeit az utasítás egy későbbi verzióhoz adja meg, úgyhogy azokat fényképek alapján festettem le. Már az elején elhatároztam, hogy valamilyen hátteret adok az egész diorámának - megvallom nem is értem, más miért nem készít ilyet, sokkal hangulatosabb tud lenni az összkép – kerestem egy felhős témájú képet, kinyomtattam és merevített kartonpapírra ragasztottam. Sajnos idővel a ragasztás egy pár helyen elengedett, kicsit hullámos lett a kép. A képen a vizet én festettem utólag ecsettel. Már csak két nagyobb feladat volt hátra: mire rögzítsem a repülőket és valamilyen elemtartót és kapcsolót kell készíteni. Acél behúzószalagra ragasztottam a ledek vezetékezését, majd a gépek aljához ragasztottam a szalagot és száradást követően átlyukasztottam az alapzatot. Legközelebb valami masszívabb és elegánsabb rögzítést választok, a gépekkel sokáig kellett bűvészkedni, mire nagyjából beálltak. Egy előnye van a rugalmas rögzítésnek, hogy kevésbé sérülékeny. A vezetékezést az alapzat alján a keretezés mellett vittem végig, a háttér mögött hilti szalagból csináltam egy elemtartót és felszereltem egy kapcsolót. A ceruzaelemeket összevezetékeztem hogy jól érintkezzenek, nem volt szívem tönkretenni emiatt egy zseblámpát.

Végül passzentosan, de befért a vitrines szekrényembe és ha ránézek, elmondhatom magamnak, hogy ha sok kisebb-nagyobb hibával is, de végre befejeztem az első, nagyobb lélegzetvételű makettemet. És bátran ajánlom, hogy játszatok a méretarány-különbségekkel, mert ha sikerül, jól lehet vele távolságok érzetét kelteni, de csak egy bizonyos látószögből nézve.

1 összkép

P1040234b

P1040688b

P1040721b

P1040729b

P1050314b

P1050647b

P1050723b

P1050727b

P1050727b

P1050728b

P1050737b

P1050742b

P1050745b

P1050754b

P1050758b

P1060382b

P1060384b

P1060385b

P1060386b

P1060388b

P1060403b

P1060404b

P1060405b

P1060408b

P1060416b

P1060417b

P1060419b

2011.01.16.
Utolsó módosítás: 2011.01.28.

Értékeld a cikket! ?

A cikket csak bejelentkezett felhasználók értékelhetik. Bejelentkezés, regisztráció

Szólj hozzá! ?

Megjegyzést csak bejelentkezett felhasználók írhatnak. Bejelentkezés, regisztráció