Yokosuka MXY-7 Ohka Model-22
1:48, saját
Pintér György - Múzeumi krimik
Kedves olvasó!
Kicsit áttévedtem a hajóktól a repülőgépek világába, szeretem a változatosságot. Ez a kis dioráma egy kétségbeesett, kapkodva kialakított fegyvert mutat be, az Ohkát (Cseresznyevirág, amerikai gúnyneve Baka, japánul bolond). Eleve kamikaze bevetésekhez tervezték, melytől a japán hadvezetés azt várta, hogy megfordítja a háború menetét, derékba töri az ellenség harci morálját és megoltalmazza a honi szigeteket. Az Ohka a szó legszorosabb értelmében ember vezette repülőbomba volt. Ennek köszönhető a kialakítása is. A végletekig leegyszerűsített sárkányszerkezet, a nagymennyiségű robbanóanyagot magába foglaló orr, a pilóta számára a legszükségesebb műszerezettség.
Létrejöttének okai:
1. 1944 őszére erősen megfogyatkozott a haditengerészet ereje, a meglévő működőképes hordozók Cape Enganónál történt elsüllyesztése során gyakorlatilag megszűnt létezni a legfőbb csapásmérő erő. A megmaradt hordozók pedig üzemanyaghiány miatt kikötőikben vesztegeltek.
2. A szárazföldről indított sorozatos kamikaze akciókhoz kiöregedett típusokat, oktatógépeket valamint a meglévő repülőgépállományt használták fel. (Yokosuka D4Y3 Judy, Nakajima B5N2 Kate, Nakajima B6N2 Tenzan-Jill, Aichi D3A2 Val, Ki-51, Ki-55, Ki-67 Hiryu, Mitsubishi Zero változatai, stb.). A lassú, többnyire gyengén, sebtében kiképzett fiatal pilóták által vezetett gépek nem vehették fel a versenyt a gyors és erős fegyverzetű amerikai vadászgépekkel. Az öngyilkos pilóták java már azelőtt elesett, hogy egyátalán megközelíteni tudta volna a célpontot.
3. Kamikaze, mint elfogadott új fegyvernem önmagában is paradoxon. Egyrészt azt a sok évszázados szamuráj hagyományt követte, hogy az uralkodóért meghalni a győzelem érdekében, hűségét ily módon kifejezésre vivő magatartás mindenki számára ismert. A megtiszteltetés amiért hazájuknak ilyen tettel szolgálhattak a győzelem érdekében az európai felfogás számára idegen és nehezen értelmezhető. Másrészt kevesen tudják, hogy a kamikazék nem sorállományú katonák, hanem önkéntesek voltak és szigorú rosta alapján válogatták ki őket a felkészítő tisztek. Családfenntartók, egyedüli gyermekek, rutinos pilóták eleve nem jöhettek számításba. Akiket kiválasztottak elodázhatatlan erkölcsi parancsként fogta fel küldetését.
Az Ohka tömegtermelésre született. A kívánalmaknak teljes mértékben megfelelt. Olcsón és nagy mennyiségben előállítható kamikaze repülőt alkottak. Terveit Mitsou Ota mérnök dolgozta ki. A szakember egy kisméretű, rakétahajtóművel ellátott villámgyors repülőgépet alkotott, mely elnyerte a hadvezetés tetszését. Maga a sárkányszerkezet 500 kilogrammot nyomott, az orrba szerelt robbanótöltet 1200 kilogramm maximálisan. Ez képes volt halálos sebet ejteni egy rombolón.
Az első változata (Model-11) kis teljesítményű rakétahajtóművet kapott, amelynek jellegzetes, hármas elrendezésű fúvónyílása volt. Akár a 970 km/órás sebességet is elérte, így a szövetséges vadászok számára elfoghatatlannak bizonyult. Azonban kis mérete és kiforratlan hajtóműve nagy távolságú bevetést nem tett lehetővé. Ezért egy hordozót alakítottak ki, amely a célpont előtt leválasztotta az Ohkát, siklórepüléssel közelítve meg a célpontot majd a rakétahajtómű begyújtása után meredek szögben zuhanjon rá a kiszemelt célpontra. Az anyarepülőgép a Model-11 esetén a jó öreg és lomha Mitsubishi G4M Betty volt.
Az Ohka első bevetésére 1945. március 21-én került sor, katasztrófális kudarccal végződött. Mind a 16 Betty bombázót lelőtték még mielőtt a megfelelő távolságba értek volna hogy eleresszék az Ohkákat.
A tervezők ezután nagyobb erejű hajtóművet szereltek be az Ohka új változatába (Modell-22), meghosszabbították a törzset. A Tsu-11 hibrid hajtómű már 130 kilométerre növelte a hatótávolságot. Az új hordozórepülőgép a Yokosuka P1Y Ginga (Frances), kétmotoros vadászgép lett, emellett lehetőség volt szárazföldről, állványról indítani az Ohkát.
Létezett még vitorlázógép változata is mindkét típusnak, valamint kétüléses, oktató változat, a K-1-es. A Model-33 és 43 megnövelt fesztávolságú nagyobb teljesítményű változatai sosem készültek el.
Összesen 755 darab Modell-11, 50 darab Modell-22 és 47 darab K-1 oktató készült el.
Az első sikeres támadásra 1945. április 1-én került sor, amikor az Ohkák megrongálták a West Virginia csatahajót és két szállítóhajót. 1945. április 12-én egy Ohka precíz támadással becsapódott az USS Mannert L. Abele rombolóba, majd elsüllyesztette. Május 4-én egy Ohka újabb rombolót rongált meg, egy hétre rá az USS Hugh W. Handley romboló sérült meg súlyosan. A harcokban összesen 80 Ohkát vetettek be, többségük a Modell-11-esekből került ki. A megmaradt példányokat az amerikaiak foglalták le.
Összegezve elmondhatjuk, hogy az Ohka nem váltotta be a japán hadvezetés reményeit, miszerint fordítsa meg a háború menetét és demoralizálja az amerikaiakat. A bátor, önfeláldozó pilóták csak elenyésző hányada tudta végrehajtani a kamikaze bevetéseket.
A dioráma
1:48-as méretarányban, szokásos szkreccsben előadva. Azt az állapotot kívántam megörökíteni, amikor a Modell-22 vitorlázóváltozatába hamarosan beépítik a Tsu-11 hajtóművet. Az építésről annyit: mindent egyénileg kellett megtervezni, kivitelezni, több-kevesebb sikerrel. Kiszolgáló személyzetet nem tudtam beszerezni, de fogadjuk el, hogy elmentek ebédelni. :)
Kicsit áttévedtem a hajóktól a repülőgépek világába, szeretem a változatosságot. Ez a kis dioráma egy kétségbeesett, kapkodva kialakított fegyvert mutat be, az Ohkát (Cseresznyevirág, amerikai gúnyneve Baka, japánul bolond). Eleve kamikaze bevetésekhez tervezték, melytől a japán hadvezetés azt várta, hogy megfordítja a háború menetét, derékba töri az ellenség harci morálját és megoltalmazza a honi szigeteket. Az Ohka a szó legszorosabb értelmében ember vezette repülőbomba volt. Ennek köszönhető a kialakítása is. A végletekig leegyszerűsített sárkányszerkezet, a nagymennyiségű robbanóanyagot magába foglaló orr, a pilóta számára a legszükségesebb műszerezettség.
Létrejöttének okai:
1. 1944 őszére erősen megfogyatkozott a haditengerészet ereje, a meglévő működőképes hordozók Cape Enganónál történt elsüllyesztése során gyakorlatilag megszűnt létezni a legfőbb csapásmérő erő. A megmaradt hordozók pedig üzemanyaghiány miatt kikötőikben vesztegeltek.
2. A szárazföldről indított sorozatos kamikaze akciókhoz kiöregedett típusokat, oktatógépeket valamint a meglévő repülőgépállományt használták fel. (Yokosuka D4Y3 Judy, Nakajima B5N2 Kate, Nakajima B6N2 Tenzan-Jill, Aichi D3A2 Val, Ki-51, Ki-55, Ki-67 Hiryu, Mitsubishi Zero változatai, stb.). A lassú, többnyire gyengén, sebtében kiképzett fiatal pilóták által vezetett gépek nem vehették fel a versenyt a gyors és erős fegyverzetű amerikai vadászgépekkel. Az öngyilkos pilóták java már azelőtt elesett, hogy egyátalán megközelíteni tudta volna a célpontot.
3. Kamikaze, mint elfogadott új fegyvernem önmagában is paradoxon. Egyrészt azt a sok évszázados szamuráj hagyományt követte, hogy az uralkodóért meghalni a győzelem érdekében, hűségét ily módon kifejezésre vivő magatartás mindenki számára ismert. A megtiszteltetés amiért hazájuknak ilyen tettel szolgálhattak a győzelem érdekében az európai felfogás számára idegen és nehezen értelmezhető. Másrészt kevesen tudják, hogy a kamikazék nem sorállományú katonák, hanem önkéntesek voltak és szigorú rosta alapján válogatták ki őket a felkészítő tisztek. Családfenntartók, egyedüli gyermekek, rutinos pilóták eleve nem jöhettek számításba. Akiket kiválasztottak elodázhatatlan erkölcsi parancsként fogta fel küldetését.
Az Ohka tömegtermelésre született. A kívánalmaknak teljes mértékben megfelelt. Olcsón és nagy mennyiségben előállítható kamikaze repülőt alkottak. Terveit Mitsou Ota mérnök dolgozta ki. A szakember egy kisméretű, rakétahajtóművel ellátott villámgyors repülőgépet alkotott, mely elnyerte a hadvezetés tetszését. Maga a sárkányszerkezet 500 kilogrammot nyomott, az orrba szerelt robbanótöltet 1200 kilogramm maximálisan. Ez képes volt halálos sebet ejteni egy rombolón.
Az első változata (Model-11) kis teljesítményű rakétahajtóművet kapott, amelynek jellegzetes, hármas elrendezésű fúvónyílása volt. Akár a 970 km/órás sebességet is elérte, így a szövetséges vadászok számára elfoghatatlannak bizonyult. Azonban kis mérete és kiforratlan hajtóműve nagy távolságú bevetést nem tett lehetővé. Ezért egy hordozót alakítottak ki, amely a célpont előtt leválasztotta az Ohkát, siklórepüléssel közelítve meg a célpontot majd a rakétahajtómű begyújtása után meredek szögben zuhanjon rá a kiszemelt célpontra. Az anyarepülőgép a Model-11 esetén a jó öreg és lomha Mitsubishi G4M Betty volt.
Az Ohka első bevetésére 1945. március 21-én került sor, katasztrófális kudarccal végződött. Mind a 16 Betty bombázót lelőtték még mielőtt a megfelelő távolságba értek volna hogy eleresszék az Ohkákat.
A tervezők ezután nagyobb erejű hajtóművet szereltek be az Ohka új változatába (Modell-22), meghosszabbították a törzset. A Tsu-11 hibrid hajtómű már 130 kilométerre növelte a hatótávolságot. Az új hordozórepülőgép a Yokosuka P1Y Ginga (Frances), kétmotoros vadászgép lett, emellett lehetőség volt szárazföldről, állványról indítani az Ohkát.
Létezett még vitorlázógép változata is mindkét típusnak, valamint kétüléses, oktató változat, a K-1-es. A Model-33 és 43 megnövelt fesztávolságú nagyobb teljesítményű változatai sosem készültek el.
Összesen 755 darab Modell-11, 50 darab Modell-22 és 47 darab K-1 oktató készült el.
Az első sikeres támadásra 1945. április 1-én került sor, amikor az Ohkák megrongálták a West Virginia csatahajót és két szállítóhajót. 1945. április 12-én egy Ohka precíz támadással becsapódott az USS Mannert L. Abele rombolóba, majd elsüllyesztette. Május 4-én egy Ohka újabb rombolót rongált meg, egy hétre rá az USS Hugh W. Handley romboló sérült meg súlyosan. A harcokban összesen 80 Ohkát vetettek be, többségük a Modell-11-esekből került ki. A megmaradt példányokat az amerikaiak foglalták le.
Összegezve elmondhatjuk, hogy az Ohka nem váltotta be a japán hadvezetés reményeit, miszerint fordítsa meg a háború menetét és demoralizálja az amerikaiakat. A bátor, önfeláldozó pilóták csak elenyésző hányada tudta végrehajtani a kamikaze bevetéseket.
A dioráma
1:48-as méretarányban, szokásos szkreccsben előadva. Azt az állapotot kívántam megörökíteni, amikor a Modell-22 vitorlázóváltozatába hamarosan beépítik a Tsu-11 hajtóművet. Az építésről annyit: mindent egyénileg kellett megtervezni, kivitelezni, több-kevesebb sikerrel. Kiszolgáló személyzetet nem tudtam beszerezni, de fogadjuk el, hogy elmentek ebédelni. :)
|
|
Ohka_Baka
|
|
|
ohka mxy7
|
|
|
ohka kugisho_22
|
|
|
Ohka 1
|
|
|
Ohka 2
|
|
|
Ohka 3
|
|
|
Ohka 4
|
|
|
Ohka 5
|
|
|
Ohka_Cockpit
|
2008.01.04.