Opel Blitz Firetruck
1:24, Italeri
Pintér György - Múzeumi krimik
Sajnos Magyarországon rengeteg, több évtizede rozsdásodó gép és kamionroncsot láttam, kézenfekvő volt, hogy a repülőgéproncsok után kamion témában is készítsek egy ilyen maketteket. Első ilyen próbálkozásom a Büssing 8000-es makett volt. Ebből a makettből sokat tanultam, de az itt használt rozsda struktúrájával nem voltam megelégedve. A makett elkészülte után sokat próbálkoztam, míg végre elfogadható eredményt kaptam, és így belevághattam egy újabb roncs makettbe.
Alapnak az Italeri Opel Blitz tűzoltóautóját választottam, viszonylag kis mérete lehetővé teszi, hogy nagyon részletesen kidolgozzuk. Beszereztem hozzá a WWP ezzel a típussal foglalkozó kiadványát is, ebből szinte csavarról csavarra meg lehet ismerni a típust.
A makett dobozában szereplő alkatrészek megfelelően részletezettek, de sajnos hiányosak. Például hiányzik a teljes elektromos és fékrendszer, ezt magunknak kell elkészíteni.
Az építést az alvázzal kezdtem, és mivel nem tudtam, véglegesen mi fog látszani, a teljes alvázat kidolgoztam. Ez végül jó döntésnek bizonyult, mert a magas építés és a felépítmény miatt sok részlet látható marad. Először a hátsó differenciálművet vettem kezelésbe. Itt pótoltam a fedél csavarfejeit, az olajleeresztőt hatszögletű húzott szálból és a fék vezetékeit ólomhuzalból. Az alvázban futó kábeleket és fékcsöveket is elkészítettem.
A motor alkatrészei jók, csak pár részletet kellett pótolni a porlasztó környékén, és persze az elmaradhatatlan kábelezést.
A motortérben hiányzott az összes elektromos berendezés, ez azért is feltűnő, mert nagyrészük (különböző relék, és az akkumulátor) a tűzfalon kapott helyet. Hiányoztak a műszerfalban lévő órák motortér felé eső részei is. A kábelezést különböző vastagságú ólomhuzalból és rézvezetékekből készítettem el.
A WWP kiadvány alapján a keresőlámpát a kabinról a tartályra helyeztem át, és az állványát is tovább részleteztem, a tartályra pedig új járófelületeket készítettem balsafából.
A tartály oldalán a tömlőtartókat egyszerűsített kivitelben készítette el az Italeri, ezt sztirollapokból és balsafából készítettem el újra. A felcsévélt tűzoltótömlőt eredetileg a dobra ráöntve adja a készlet, ezért sztirollapokból körzővel kivágtam két megfelelő átmérőjű kört, távtartóként pedig egy csődarabot használtam. Ebből készült az új tömlődöb.
A festés, a használtság és a rozsda megoldásai végül meglepően egyszerűen sikerültek. A rozsda vízzel kevert és ecsettel felvitt különböző színű rozsdapigmentek elegye, mattlakkal fixálva.
A kifakult vörös festéknél az első réteg festék átlátszó Trinát lakk volt. Erre egy nap száradás után foltokban észterhígítót ecseteltem, ez foltokban felszedte a lakkot. Erre került egy kicsit fakított piros enamel réteg, majd száradás után szórópisztolyból hajlakkot fújtam a felületre Fakó vörös akrilfesték volt a következő réteg. A hajlakk tulajdonsága, hogy száradás után vízzel oldható. Ezért melegvizes ecsettel elkezdtem ecsetelni a felső akril réteget, aminek az lett az eredménye, hogy a felső fakó akril réteg foltokban levált, ezzel érdekes foltos kopott hatást keltve. Itt arra kell vigyázni, hogy a hajlakk száradása után azonnal folytassuk a festést és a koptatást, mert később nehezen jön le az akril festék. Egy matt lakkréteg után porszínű pigmentport dolgoztam el a felületen, amit egy végső lakkréteggel fixáltam.
A sár a kerékdobokban és az alvázon barna festékkel összekevert fugapor, amit világos, porszínű festékkel fújtam át, majd száradás után visszakapargattam. Ez tökéletesen utánozza a foltokban levált régi sarat.
Alapnak az Italeri Opel Blitz tűzoltóautóját választottam, viszonylag kis mérete lehetővé teszi, hogy nagyon részletesen kidolgozzuk. Beszereztem hozzá a WWP ezzel a típussal foglalkozó kiadványát is, ebből szinte csavarról csavarra meg lehet ismerni a típust.
A makett dobozában szereplő alkatrészek megfelelően részletezettek, de sajnos hiányosak. Például hiányzik a teljes elektromos és fékrendszer, ezt magunknak kell elkészíteni.
Az építést az alvázzal kezdtem, és mivel nem tudtam, véglegesen mi fog látszani, a teljes alvázat kidolgoztam. Ez végül jó döntésnek bizonyult, mert a magas építés és a felépítmény miatt sok részlet látható marad. Először a hátsó differenciálművet vettem kezelésbe. Itt pótoltam a fedél csavarfejeit, az olajleeresztőt hatszögletű húzott szálból és a fék vezetékeit ólomhuzalból. Az alvázban futó kábeleket és fékcsöveket is elkészítettem.
A motor alkatrészei jók, csak pár részletet kellett pótolni a porlasztó környékén, és persze az elmaradhatatlan kábelezést.
A motortérben hiányzott az összes elektromos berendezés, ez azért is feltűnő, mert nagyrészük (különböző relék, és az akkumulátor) a tűzfalon kapott helyet. Hiányoztak a műszerfalban lévő órák motortér felé eső részei is. A kábelezést különböző vastagságú ólomhuzalból és rézvezetékekből készítettem el.
A WWP kiadvány alapján a keresőlámpát a kabinról a tartályra helyeztem át, és az állványát is tovább részleteztem, a tartályra pedig új járófelületeket készítettem balsafából.
A tartály oldalán a tömlőtartókat egyszerűsített kivitelben készítette el az Italeri, ezt sztirollapokból és balsafából készítettem el újra. A felcsévélt tűzoltótömlőt eredetileg a dobra ráöntve adja a készlet, ezért sztirollapokból körzővel kivágtam két megfelelő átmérőjű kört, távtartóként pedig egy csődarabot használtam. Ebből készült az új tömlődöb.
A festés, a használtság és a rozsda megoldásai végül meglepően egyszerűen sikerültek. A rozsda vízzel kevert és ecsettel felvitt különböző színű rozsdapigmentek elegye, mattlakkal fixálva.
A kifakult vörös festéknél az első réteg festék átlátszó Trinát lakk volt. Erre egy nap száradás után foltokban észterhígítót ecseteltem, ez foltokban felszedte a lakkot. Erre került egy kicsit fakított piros enamel réteg, majd száradás után szórópisztolyból hajlakkot fújtam a felületre Fakó vörös akrilfesték volt a következő réteg. A hajlakk tulajdonsága, hogy száradás után vízzel oldható. Ezért melegvizes ecsettel elkezdtem ecsetelni a felső akril réteget, aminek az lett az eredménye, hogy a felső fakó akril réteg foltokban levált, ezzel érdekes foltos kopott hatást keltve. Itt arra kell vigyázni, hogy a hajlakk száradása után azonnal folytassuk a festést és a koptatást, mert később nehezen jön le az akril festék. Egy matt lakkréteg után porszínű pigmentport dolgoztam el a felületen, amit egy végső lakkréteggel fixáltam.
A sár a kerékdobokban és az alvázon barna festékkel összekevert fugapor, amit világos, porszínű festékkel fújtam át, majd száradás után visszakapargattam. Ez tökéletesen utánozza a foltokban levált régi sarat.
|
|
Az alváz
|
|
|
A motortér
|
|
|
Az alváz és a rozsdásítás félkészen
|
|
|
A sár
|
|
|
A kész makett
|
|
|
A kész makett
|
|
|
A kész makett
|
|
|
A kész makett
|
|
|
A kész makett
|
|
|
A kész makett
|
|
|
A kész makett
|
2007.11.30.