Kuvaiti Mirage-ról szóló részben ígértem, hogy lesz még szó a típusról, illetve annak öbölháborús szerepvállalásairól. Most akkor nézzük a francia vonalat.
Mirage F1CR bevetésre indul
1990. szeptember 15-én a köztársasági elnök, François Mitterrand úgy döntött, hogy a francia fegyveres erők részt vesznek a „Sivatagi Pajzs” hadműveletben. Franciaország akkor döntött harci légiegységek öbölbe telepítéséről, amikor Irak 1990. szeptember 14-én erőszakkal behatolt a francia nagykövetségre Kuvaitban. Ekkora a francia légierő alakulatai már "magasabb készenléti fokozatban" voltak mind Franciaországban mind a "tengerentúli területeken", Dzsibutiban és Észak-Afrikában, ahol egy századnyi Mirage F1C állomásozott. A szeptember 15-i bejelentést követően az Operation Daguet kódnevet kapott összhaderőnemi hadművelet keretében az Armee de l'Air október 3-án megkezdte a feladat végrehajtására kijelölt repülőegységeinek a térségbe telepítését.
Daguet
Négy Mirage F1CR felderítő-vadászrepülőgép az EC 33 Strasbourg felderítő ezred állományából áttelepült a Szaúd-Arábia területén található Al Asha repülőtérre. 1990. október 8-án újabb négy darab Mirage F1CR csatlakozott társaihoz az Arab-sivatagban, tovább erősítve a francia felderítő és csapásmérő képességet a térségben. A Mirage gépek legfontosabb felderítő eszköze abban az időben a SLAR konténer és a gépekbe beépített felderítő eszközök, a TRT40 panoráma kamera és a TRT33 függőlegesen lefelé néző kamera voltak.
Mirage F1CR trió még eredeti chad scheme festéssel, később világosabb színekre lettek átfestve
Itt egy pár szóra megállnék, hogy kitekintsünk eme gall felderítő repülőgép megszületésének történetére. Ennek a változatnak a bevezetése az 1970-es évek végén több tényező együttes hatásának eredménye volt.
Szükségessé vált a Mirage III R és RD típusok leváltása. 1983-ra tervezték rendszerbe állítani a légvédelmi feladatú Mirage 2000-eseket. Az 1977–1982 közötti program folytonossági alapon újabb Mirage F1C megrendeléseket irányzott elő. Ennek az irányvonalnak a fenntartása túl sok elfogóvadász repülőgéphez vezetett volna.
Végül az AMD-BA és partnerei olyan exportváltozatokat fejlesztettek ki és kezdtek szállítani, amelyek nagyrészt digitalizált navigációs és támadórendszeren alapultak, és technológiai szintjük közel állt a Mirage 2000 számára fejlesztés alatt állóhoz. Ez a rendszer egy korszerűsített radaron alapult, rendelkezett levegő–föld funkciókkal, és magában foglalt egy fő számítógépet, digitális adatbuszt, inerciális navigációs rendszert (INS), valamint egy nagy teljesítményű katódsugaras célzókészüléket. Ezt a rendszert a Marokkónak szánt F1 EH változatba építették be. Marokkó számára az AMD-BA egy „COR 2” felderítő konténert is fejlesztett.
Mirage F1CR
Jól láthatóak a kamerák az orr-részben (TRT40 és TRT33), plusz a RP35P konténer a törzs alatt.
A légierőt tájékoztatták ezekről a fejlesztésekről. 1978 júniusában kezdeményezte az előzetes egyeztetéseket, majd ugyanazon év augusztusában hivatalosan felkérte a STAé-t, hogy készítsen tanulmányt egy olyan felderítő változatról, amely képes sárkányszerkezetébe beépített fényképező berendezések hordozására, és további érzékelőkkel (oldalra tekintő radar, infravörös érzékelő) is felszerelhető; mindezt azzal a céllal, hogy már 1979-től sorozatgyártási szerződést lehessen indítani. A tervezés kezdeti szakasza igen mozgalmas volt, különösen a radar és az infravörös érzékelő elhelyezése kapcsán történt irányváltások miatt. Három egymást követő fázisban zajlott, és a végleges változatot végül 1979 szeptemberében rögzítették.
A sorozatgyártásról a szerződést 1979. december 31-én írták alá; az első ütemben 18 repülőgépet rendeltek meg, és további 23 példányra vonatkozó opciót is tartalmazott, amelyet 1980-ban hívtak le. 1981-ben egy harmadik, 21 repülőgépből álló sorozatot is megrendeltek. Ezzel párhuzamosan – ami meglehetősen szokatlan gyakorlat volt – a gyártási szerződés két Mirage F1C átalakítását is magában foglalta „teszt repülőgépekké” (F1 CR változattá).
A 601-es számú Mirage F1C-200-at a párizsi agglomerációban, Argenteuil-ben működő Dassault-üzembe küldték, ahol teljesen átépítették Mirage F1-CR változattá. A módosítások után a gépet szétszerelték, majd a francia légierő egyik Transall C-160 szállítógépével a bordeaux-i régióban található Mérignac üzemébe vitték. Itt újra összeszerelték, és megkezdődtek a statikus tesztek. Ezzel párhuzamosan egy második Mirage F1C-200-as, a 602-es számú példány is átalakításra került, amely az előszériás Mirage F1-CR lett. A prototípus első repülésére 1981. november 20-án került sor. A Mirage F1CR gépeket már a zeró-zero Martin-Baker Mk-10 katapultülésekkel szerelték fel
602-es előszéria Mirage F1CR a típusváltozatra egyáltalán nem jellemző fegyverzeti kombinációval
A Dassault Aviation Mirage F1-CR felderítő repülőgépbe többek között az SCM2400 Super Cyclone hőképalkotó rendszert építették be, amely az eredeti két DEFA 553-as gépágyú egyikének helyére került; egy új Cyrano IVM-R radart megnövelt térképezési képességekkel; egy Thomson TRT-40 panorámakamerát az orr hátsó részében; valamint egy a törzsalatti felfüggesztési ponton hordozható felderítő konténert. Mivel belső fegyverzetként már csak egyetlen 30 mm-es gépágyúval rendelkezett, a gép két R550 Magic önvédelmi rakétát vagy legfeljebb 2500 kg harci terhet vihetett magával.
Mirage F1CR orrszekciója a kamerákat magába foglaló "buborékkal" és kabin elé beépített fix légiutántöltő cső
A tesztelési és hitelesítési időszak kevesebb mint két évig tartott: az első sorozatgyártású Mirage F1-CR gépeket 1983 szeptemberének elején nyilvánították hadrafoghatónak. Ezeket az Escadron de Reconnaissance 2/33 Savoie kapta meg. Összesen 64 sorozatpéldány készült a híres típus felderítő változatából
Mint már fentebb említettem a felderítő repülések egyik legfontosabb eszköze volt a Raphael SLAR felderítő konténer. Eredetileg a hidegháború idején tervezték arra, hogy a Vasfüggöny mentén észlelje az erőösszevonásokat. Akkoriban a SLAR-t csak az ER 1/33 század használta, amelynek pilótái hosszú, bevetéseket repültek Nyugat-Németország (NSZK) felett. Az igazi minden időjárásban használható érzékelő, a Raphaël TH SLAR konténer lehetővé tette az oldalsó radarral történő térképezést úgy, hogy a repülőgép biztonságos távolságban maradt az ellenséges területtől. A konténerrel egy 40 km széles sáv, amely párhuzamos a repülőgép útvonalával, akár 100 km-es oldaltávolságig felderíthető. Ezeket az oldalra néző SLAR-terület átfésüléseket, felderítéseket nagy magasságban hajtották végre, előre programozott útvonalon a bekapcsolt robotpilóta használatával. Minden hirtelen kitérő manőver, bedöntés irányú mozdulat ugyanis kettős képet okoz a radar-felvételen (blurred pictures-homályossá, értékelhetetlenné válik a felvétel.
A Mirage F1 CR-en a SLAR konfigurációban végrehajtott repülés az egyik legnehezebben kezelhető feladat. Már felszállás közben is nehéz a repülőgépet kormányozni. A törzs alatti konténer és annak levegőbeömlője minden csűrőmozdulatnál erős indukált csúszást okoz, sőt néha a repülőgép nem is akar fordulni.
EC 2:33 Savoie gépe Al Ahsa bázison
Eric Desplaces a francia Air Fan magazinban közre adott egy riportot melyben betekintést enged milyen komoly kihívások elé néz egy fiatal pilóta mire hadra fogható felderítő pilóta válik belőle. Ebből idéznék most:
"A PIM - kiképzés alatt álló fiatal pilóta - gyorsan áttér az igen alacsony magasságú navigációra (TBA), amely szakmájának lényege. A felderítő képzés jelentős földi munkát is tartalmaz. Tökéletesen meg kell tanulnia a SNA navigációs-támadó rendszer és az érzékelők normál és meghibásodott üzemmódjának használatát, hogy minden körülmények között tudjon fényképeket készíteni a célterületről.
A hírszerzési tisztek (OR) segítségével meg kell tanulnia gyorsan felismerni a fix építésű létesítményeket (hidak, gátak, radarok, raktárak), majd a repülőgépeket, páncélozott járműveket, légvédelmi rakétarendszereket (SAM) és más speciális eszközöket a világ különböző haderejében. Katalógusok tanulmányozásával és több száz dia megtekintésével hamar az azonosítás szakértőjévé válik, és teljes értékű tagja lesz a felderítő közösségnek.
Mint minden taktikai bevetés, egy felderítő küldetés is gondos előkészítést igényel. Korábban az inerciális navigációs rendszer legfeljebb egy tengeri mérföld pontossággal juttatta el a gépet a kiindulási ponthoz – ami néha nem volt elég egy célpont megtalálásához. Ma a GPS integrációja nagyobb pontosságot (és kevesebb fáradtságot) biztosít.
A kezdőpont után a pilótának pontosan tartania kell az irányt és a megfelelő tereptárgyakat kell használnia. Minden átrepülés a célponttól függ (kategória, méret, domborzat, napsütés) és az alkalmazott érzékelőtől. Az 1:50000-es térképen megrajzolt repülési útvonal a pilótát a szenzorok bekapcsolásának pontos pontjához vezeti, amely gyakran a célpont mellett van. Néha fel kell emelkednie, hogy az egész célterületet lefedje, majd ismét süllyednie kell a kiváláshoz.
Amikor már több tapasztalatot szerzett, a fiatal PIM megpróbálkozik a felderítés egyik legnehezebb gyakorlatával, a „line search”-csel, vagyis az útvonal menti felderítéssel. Ennek során egy út, vasútvonal vagy folyó egy szakaszát kell a lehető legjobban átvizsgálni, hogy katonai tevékenység nyomait találják meg.
Az útvonal kanyargósságától függően a pilótának a legfontosabb szakaszokra kell összpontosítania, hogy olyan repülési pályát válasszon, amely összeegyeztethető a szükséges átrepülési sebességgel. Egy tapasztalatlan pilóta azonban a „line search” során gyakran vagy messze eltér a vizsgált úttól (felülről nézve sok hasonló út látható), vagy 400 csomó alá csökken a sebessége, mert a sok egymás utáni fordulóval túlságosan elveszíti a repülőgép energiáját.
Ilyenkor a mögötte repülő kötelékvezető szerepe kulcsfontosságú: ő utasítja a pilótát, hogy adjon több gázt, vagy akár arra is felszólíthatja, hogy egyenesítse ki a repülést és szakítsa meg a gyakorlatot."
Ebből a kis részletből is látható, hogy a modern felderítő repülések milyen komoly felkészültséget igényelnek és több NATO hadgyakorlaton bebizonyosodott, a francia gépek és pilótáik mestereik a szakmájuknak. Persze azért a folyamatos észak-afrikai francia katonai jelenlét sok lehetőséget adott a pilótáknak a tudásuk tökéletes szintre emelésére. A felderítő repülések professzionális szintre fejlesztése mellett a francia pilóták a csapásmérő bevetéseket és a légi harcot is gyakorolták a típussal. Olyannyira magas szinten űzték a harci repülést, hogy 1990-es Red Flag gyakorlaton André Lantana százados 2 igazolt léggyőzelmet ért el az akkor időkcsúcs vadászrepülőgépének számító F-15 ellen a 33-TA kódú 661-es számú Mirage F1CR géppel.
Capt. André Lantana, aki kétszer is győzedelmeskedett az USAF akkoriban egyik legjobb legiharcosnak tartott gépe, az F-15 felett gyakorló légiharcban
661 33-TA Mirage F1CR a Red Flag gyakorlaton a Nellis AFB-en
De ezután a kis kitérő után térjünk vissza az 1990-91-es Perzsa-öböl térségbéli eseményekhez. A francia légierő egy taktikai irányító és felderítő egységet hozott létre a szaúdi határ közelében, Hafr al-Batin térségében, amelyet két Crotale légvédelmi egység védett. Ezek az egységek együttműködtek az amerikai légierő (USAF) és a szaúdi E-3A légtérellenőrző repülőgépekkel, biztosították a francia szárazföldi erők feletti légi fedezet irányítását, valamint képesek voltak a Mirage F-1CR felderítő repülőgépek által gyűjtött adatok valós idejű elemzésére és továbbítására.
A Sivatagi Pajzs művelet alatt a Mirage F1CR felderítő gépek az iraki csapatok mozgását, védelmi állásaik kiépítését és rádióelektronikai eszközeit figyelték, fényképezték. A művelet már csak azért is volt veszélyes mert az iraki légierő is rendelkezett Mirage F1 gépekkel és folyamatosan fennállt a baráti tűz veszélye, azaz saját repülőgép elvesztése téves azonosítás miatt.
Mirage F1CR gépek köteléke gyakorló repülésen
Az öböl térségbe telepített francia Mirage F1CR kontingens 398 repülési feladatot teljesített 1991. január 17-e, a támadó műveletek megindulása előtt, melyek felderítő repülés és gyakorló repülések voltak. A térségbe települt francia egységek komolyan számoltak egy esetleges iraki agresszióval és cseppet sem vették félvállról az akkor még potensnek ellenfélnek tekintett iraki haderő jelentette fenyegetést. E tekintetben az 1990. október 30-i, a Opération Daguet-re vonatkozó vezérkari műveleti parancs beszédes. Ebben ugyanis a következők szerepelnek:
„A Bászra szélességi körétől délre az iraki szárazföldi erők teljes létszáma 430.000 fő, több mint 3.500 harckocsival és 2.000 tüzérségi eszközzel.
Legalább 22 hadosztályba szervezve (12 gyaloghadosztály, 5 páncéloshadosztály és 5 gépesített hadosztály) és 3 Frog-dandárba tagolva ezek az erők szilárdan berendezkedtek védelemre; támadó képességeik azonban a térségben továbbra is jelentősek, mivel egy 2.000 harckocsiból álló tartalék – 4 páncéloshadosztályból (köztük kettő a Köztársasági Gárdából), 3 gépesített hadosztályból (köztük egy a Köztársasági Gárdából), valamint 1 különleges műveleti hadosztályból a Köztársasági Gárdából) – Bászrától délnyugatra, az iraki–kuvaiti határ mindkét oldalán összpontosult. Az infrastruktúra kiépítésének köszönhetően kevesebb mint 6 óra alatt képes megtenni a három határ térségétől elválasztó távolságot.
E szárazföldi erők azonnal számíthatnak föld–föld rakétaegységek támogatására (24 Frog-indító és meghatározatlan számú Scud-rakéta), valamint mintegy hatvan, a közelben állomásozó harci repülőgépre. Emellett a támogató repülőerő zöme, vagyis több mint 200 repülőgép, a szárazföldi csapatok javára bevethető egy offenzíva megindítása előtt és után is.
Vegyi támadások egy konfliktus esetén rendkívül valószínűek. Az irakiak hólyaghúzó (mustárgáz), vérmérgező (ciánhidrogén) és idegmérgező anyagokat (szarin, tabun és/vagy szomán) gyártanak. Elsődleges hordozóeszközük a légierő, de rendelkeznek vegyi töltetű 155 mm-es tüzérségi lőszerekkel is; továbbá lehetséges, hogy közepes és nagy hatótávolságú rakétáikhoz is sikerült vegyi robbanófejeket előállítaniuk."
Ebben az összefüggésben a korábban említett vezérkari műveleti parancs „elsődleges fontosságúnak” minősítette a „légi fölényért vívott csatát”.
Francia csapatok vegyimentesítést gyakorolnak egy Peugeot P4 járművön.
Miután a francia kormány jóváhagyta a francia csapatok részvételét a fegyveres támadó műveletekben az 1991. január 16-án Maurice Schmitt hadseregtábornok által kiadott 11/DEF/EMA/EMP.3 számú parancsa – amely Michel Roquejeoffre hadtesttábornoknak, a francia erők parancsnokának szólt – egyértelműen meghatározta a Perzsa-öbölben telepített francia légi egységek feladatait.
A parancs így kezdődött:
"Miután a köztársasági elnök jóváhagyta a francia erők részvételét a Kuvait felszabadítását célzó támadó műveletekben, ezennel felhatalmazom Önt, hogy:
ELSŐKÉNT: légierőit az AFCENT műveleti irányítása alá helyezze a támadó légi feladatok végrehajtása céljából az általam meghatározott feltételek szerint, nevezetesen:
ALFA: Jaguar-rajtaütés Al Jaber ellen a D-napon,
BRAVO: kuvaiti part menti célpontok támadása D+1 és D+2 napokon,
CHARLIE: G-4-től kezdődően iraki célpontok támadása a Daguet-hadosztály bevetési övezetében,
DELTA: G-naptól kezdődően a szövetséges erők offenzívájának támogatása, elsődlegesen a Daguet-hadosztály javára"
1991. január 17-én, amikor a égiháború elkezdődött a koalíciós főparancsnokság a Mirage F1 gépeket távoltartotta a frontvonaltól, ellenséges területtől, félve a téves azonosítástól és annak végzetes következményeitől mivel Irak nagyszámú F1EQ gépet tartott hadrendben. Több mint tíz nappal a műveletek megkezdése után engedélyezték a francia Mirage gépek bevetéseit a harci zónában, mivel erre az időre a légtérben teljessé vált a koalíciós légifölény, és nagyszámú iraki Mirage keresett menedéket a szomszédos Irán repterein, így minimálisra csökkent a téves azonosítás esélye.
33-NT gyakorlórepülésre indul a szaudi-sivatag felé
Ezen a gépen is látszik az eredeti csádi festés maradványa az orrán, a fedélzeti számok körül.
Arról, hogy pontosan hol, mikor, mely napszakokban és milyen típusú bevetéseket hajtottak végre a Mirage F1CR gépek, nem találtam pontos információkat, arról sem, hogy típusú felderítő bevetéseket repültek, feltételezhetően a felderítő repülések szigorúan titkos mivolta miatt. Annyit azért tudni lehet, hogy a gépek gyakran repültek a Jaguar kötelékekkel közösen vagy azok után közvetlen, hogy pontos képet tudjanak adni a támadások pontosságáról, az ellenséges erőkben okozott károk mértékéről.
33-CG Mirage F1CR-t csapásmérő bevetésre készítik elő
Amit tudni lehet, hogy a hadműveletek előrehaladtával, ahogy egyre jobban kirajzolódott a koalíciós légifölény a Mirage F1CR gépek más szerephez is jutottak, nem csak a felderítő repülésekre voltak beskatulyázva. Az expedíciós flotta gépei szerepet kaptak csapásmérő bevetésekben is így bizonyítva a típus sokoldalúságát. A Légierő Műveleti Parancsnokágának összesítése szerint a Mirage F1CR gépek 1991. január 17-e és február 27-e között összesen 96 bevetést teljesítettek, melyekből 46 repülés volt felderítő, 48 csapásmérő és 2 egyéb bevetés kategóriába sorolva - valószínűleg kiképzési repülés volt. 1991. február 28. és március 31. között pedig összesen 97 bevetést teljesítettek a gépek.
A művelet teljes ideje alatt összesen egy repülőgép került veszteséglistára, 1990. december 7-én Frederic Noel Marcel hadnagy szenvedett katasztrófát egy kiképzési repülés közben a 609-es 33-CA repülőgéppel. Mirage 2000-es gépekkel közösen végrehajtott rendkívül alacsony magasságú gyakorló repülés közben repülőgépe a földnek ütközött.
33-CA Mirage F1CR 1990 decemberében pilótájával együtt veszett oda egy gyakorló repülésen
Az Öbölháború végével a francia Mirage F1CR gépek repülései Irak felett nem értek véget, mert 1991-ben az Operation Aconit fedőnév alatt részt vettek az Operation Provide Comfort hadműveletben melynek célja az Irak északi részén élő kurdok védelme volt. Majd egy hosszabb idejű küldetésben résztvevői voltak az Operation Northern Watch műveletnek, a törökországi Incirlik repülőterére települve nyolc géppel.
632 33-TM 1992-ben az Operation Deny Flight műveletben Törökország felett
A gép részt vett a háború utáni repüléstilalmi zóna ellenőrzésében is. Az F1CR felderítő törzsén még láthatóak az öbölháborús bevetési jelzések.
Az Escadron de reconnaissance 1/33 Belfort: 1945. január 1-jén, a francia felderítő repülőerők átszervezésének következtében a II/33 felderítőcsoportot alkotó két repülőraj egyike, a SAL 33 „Hache d’A. Bordage”, önálló egységgé válik GR I/33 néven, amely a „Belfort” nevet kapja a francia főparancsnokságtól annak emlékére, hogy a „Három Ostrom Városát” nemrég felszabadították.
A SAL 6 „Mouette du Rhin” repülőraj önállóan alkotja a GR II/33 „Savoie” felderítőcsoportot, ez a csoport a GR I/33 „Belfort”-tal együtt alkotja az ekkor újjászervezett 33. felderítő ezredet. 1953. februárjában a GR I/33 nevet változtat, és 1/33 „Belfort” taktikai felderítőszázaddá alakul. Az alakulatnak igen mozgalmas, színes történelme van többek között a Szuezi válságban, az algériai harcokban vettek részt, majd települtek az NSZK területén, a Vasfüggöny mentén végzett felderítő repülésekkel támogatva a NATO-t és természetesen szerepet kaptak Csádban is az Epervier műveletekben is. 1959-től állomásoztak a Strasbourg-Entzheim BA124 légibázison. Repülőraja a SAL 33 Hache d'A. Bordag, mely az EALA 9/72 Petit Prince hagyományait vitte tovább. Az alakulat 1985-86-ban kapja meg Mirage F1CR gépeit. Gépeik a 33-C... fedélzeti azonosító kóddal repültek.
Escadron de reconnaissance 2/33 Savoie: 1932. júliusában megalakítják a II/33 megfigyelőcsoportot a 33. megfigyelőezreden belül. A csoport ekkor két repülőrajból áll: a 3. számú „Hache” (korábban SAL 33) és a 4. számú „Mouette” repülőrajból. Az 1930. és 1939. között Nancyban állomásozó egység 1933-ban felveszi a II/33 felderítőcsoport elnevezést, és Rouvres-ba való áthelyezésekor jelvényként a Lotharingiai keresztet (croix de Lorraine). 1939-ben, a második világháború kitörésekor a 33. felderítőezredet feloszlatják. 1945. január 1-én a II/33 csoport 2. repülőrajából megalakul a 2/33 Savoie felderítőcsoport. A század 1960-ban elhagyja németországi Lahr-Hugsweier repterét és csatlakozik az 1/33 Belfort-hoz Strasbourgban. Repülőraja azEscadrille SAL 6 Mouette. 1983-tól a század lecserélte Mirage IIIRD gépeit az új Mirage F1CR felderítő gépekre. A század gépei a 33-N... fedélzeti azonosítóval repültek.
Escadron de reconnaissance 3/33 Moselle: A 33. felderítő repülőezred harmadik századát 1955. április 1-én hozták létre Cognac-ban. Ez a taktikai felderítő század, amely a BR 11 század hagyományait örökölte, 1956-ban vette fel a „Moselle” nevet. 1957 júliusában a németországi Lahr repterére települt át, majd 1963 márciusában Mont-de-Marsanba helyezték át, hogy átfegyverezzék a Mirage IIIR típusra; hat hónappal később pedig Strasbourg-Entzheimbe helyezték a századot. 1988-ban fegyverzik át az egységet a Mirage F1CR gépekre. A század repülőraja a BR 11 Cocotte. Gépeik azonosító kódja a 33-T... volt.
Az Operation Daguet műveletben részt vevő gépek: 604 33-CE, 609 33-CA, 622 33-CR, 623 33-CM, 624
33-NE, 627 33-NI, 629 33-CG, 632 33-TM, 634 33-CK, 635 33-TH, 641 33-NT, 648 33-CF, 655 33-NR, 661 33-TA.
Operation Méteil
1990. októberében párhuzamosan az Operation Daguet művelettel, annak részeként a francia kormány 8 Mirage F1C-200 repülőgépet és 60 katonát, pilótát, műszaki kiszolgáló személyzetet telepített át Katarba, az EC12 állományából Cambrai-Epinoy légbázisról.
12-KO leszállás közben
A Le Monde így tudósított erről a műveletről
„Nagyvonalúan a katari emír átengedte a franciáknak azt a hangárt, ahol korábban saját „707”-es repülőgépét tartotta. Nyolc Mirage F1C-200 itt kap gondos karbantartást, amikor visszatérnek bevetéseikről. Ezeket Párizs küldte, hogy járőrözzenek e parányi, az Arab-öböl partján fekvő állam légterében, amely komolyan aggódott hatalmas kőolaj- és földgázkincsei miatt, amikor az irakiak megszállták Kuvaitot. Ma már úgy tűnik, minden veszély elhárult, de a nyolc francia vadászgép továbbra is ott maradt, támogatva a katari Mirage-okat az emírség aranyszínű homokja és az azurkék színű, offshore platformokkal tarkított vize fölött.
Katar kiváltságos kapcsolatokat ápol Franciaországgal, amely a fő fegyverszállítója. Ezért Párizs nem habozott sokáig, amikor a katariak segítséget kértek Szaddám Huszein akciója után. Elindult a „Méteil” hadművelet, a „Daguet” művelet katari megfelelője, amelyet a szomszédos Szaúd-Arábia területén telepítettek.
A nyolc francia repülőgép és a velük érkező hatvan katona (Cambrai-ból, Észak-Franciaországból) azért van ott, hogy megvédje Katart egy esetleges iraki támadástól, szó szerint és átvitt értelemben is folyamatosan köröznek az alig Elzász méretű ország felett.
A kuvaiti harctértől (500 kilométerre) távol tartott tizenkét pilóta többsége „frusztráltnak” vallja magát, amiért így háttérbe szorulnak – mint például Patrick C. parancsnok, a század vezetője. Ehhez a frusztrációhoz némi csalódottság is társul, amiért Franciaország Szaúd-Arábiába „a legjobbját”, a Mirage 2000-eseket küldte, míg az F1-eseket – amelyek kevésbé teljesítményesek – elegendőnek ítélték a békés Katar légterének biztosítására, ahogy Philippe P. százados megjegyzi.”
12-KB Mirage F1C-200 pilótája bevetésre indul
A szárny alatti tartón egy Phimat zavarótöltetkivető konténer látható.
Mirage-ok és Falconok Dohában
Az Operation Méteil a katari kormány kérésére öltött testet, mivel az apró öböl államok valós fenyegetésként tekintettek Irakra és tartottak az akkor még rendkívül erősnek tekintett iraki hadseregtől, hogy nem áll meg a kuvaiti határon. Franciaország jó kapcsolatokat ápolt és ápol a mai napig Katarral, 1990-ben nem csak üzleti érdekek fűzték az apró államhoz de fő fegyverbeszállítója is volt a katari fegyveres erőknek a francia hadiipar. Természetes volt, a kis ország segítségére siettek. Bár ez inkább csak jelképes volt, mint ahogy a francia katonai jelenlét több más arab államban a régióban, így például légvédelmi rakétás csapatokat, 260 főt Crotale és Mistral rakétákkal, küldtek az Egyesült Arab Emirátusokba, és mintegy 40 fő repülő műszaki szakember segített a szétzilált kuvaiti Mirage flotta karbantartásában és újra hadra foghatóvá tételében.
Francia Crotale légvédelmi ratékainditó álcázása
Mint fentebb írtam, a feladat végrehajtására a BA103 Cambrai-Epinoy légibázis állományát az EC12-t és 8 Mirage F1C200 repülőgépét jelölték ki. A repülőgépek feladatául a katari légvédelem megerősítését szabták, fegyveres légvédelmi készenléttel és fegyveres járőrözéssel. A katari légierő 12 Mirage F1EDA gépeivel közösen biztosították a Perzsa-öböl Katar környéki vizei feletti légteret, de hasonlóan más koalíciós Mirage F1 alakulatokhoz, őket sem engedték a közvetlen ütköző zóna közelébe, félve az iraki Mirage F1EQ gépekkel való összetévesztéstől, téves azonosítástól. Így a Méteil kontingens pilótái tisztes távolból nézhették csak a koalíció vadászrepülőinek részvételét az aktív légharcokban, majd később a szárazföldi erők légitámogatásában.
A Méteil műveletben résztvevő három vadászrepülő század megérdemli, hogy pár szóban megemlítsem őket, 2009-ben volt szerencsénk vendégszeretetüket élvezni egy hosszú hétvége idejére.
Az Escadron de Chasse 1/12 'Cambresis repülő százada 1961-óta volt a NATO Tiger Association tagja, alapítótagja három másik századdal együtt - az UASEF 79th Tactical Fighter Squadron-al és a RAF No. 74 Squadron-nal. A századot 1978-ban fegyverezték át a Super Mystére B2-ről a Dassault Mirage F1C-re és 1990-ig több éles bevetésben, afrikai konfliktusban is harci tapasztalatot szerzett, így 1984-ben az Opertion Manta-ban és 1986-tól az Operation Epervierben Csádban. Ezekből is látszik, hogy az egyik legtapasztaltabb Mirage F1C alakulata volt a francia légierőnek, így logikus volt a kijelölésük a feladatra. A század 1993-ban Mirage 2000-kre cserélte le gépeit. Gépeik azonosító kódja a törzs orr részére festett 12-Y... Az 1/12 repülő század 3 repülő raja az SPA 162 Tigre és az SPA 89 Guépe volt.
244 12-YK 1991. júniusában, röviddel hazatérése után
Az Escadron de Chasse 2/12 Picardie repülőszázadot 1957-ben feloszlatták majd 1980-ban újraszervezték és Mirage F1C gépekkel szerelték fel. A század szintén aktív szerepet vállalt a francia erők csádi műveleteiben mielőtt 1990-ben Dohába települt gépeik egy része. Az század SPA 173 Oiseau de paradis és az SPA 172 Perroquet rouge rajokból állt. Gépeik a 12-K... fedélzeti azonosítószámot viselték.
EC2:12 SPA173 állományába tartozó 280-as F1C-200 1990. áprilisában
Később ez a repülőgép is részt vett a Méteil-műveletben.
Az Escadron de Chasse 3/12 Cornouaille vadászrepülő-századot 1954. decemberében hozták létre a Mont-de-Marsan-i BA118-as légibázison. Az akkor Dassault Mystère IV repülőgépekkel felszerelt egység már 1955. májusában átköltözött a Cambrai-Epinoy-i BA103-as légibázisra. 1959. júliusában Dassault Super Mystère B2 gépekre fegyverezték át a századot, és ekkor az alakulat megnevezése EC 2/12 Cornouaille-ra változott.
Miután Dassault Mirage F1C vadászgépekkel szerelték fel, a repülőszázad 1979. júniusában visszakapta az EC 3/12 Cornouaille elnevezést, hogy lehetővé tegye az EC 2/12 Picardie újbóli megalakítását. A század két raja a Dogue és a Scorpion, külön érdekesség, hogy nem kaptak SPA jelölést. A gépeik fedélzeti számai 12-Z... voltak.
283 12-ZO gép 1989-ben Evreux-ben
Az Operation Méteil keretén belül összesen 787 repülést teljesítettek ebből 150-et a Operation Desert Storm ideje alatt. Az alakulatnak gépvesztesége nem volt. A Méteil műveletben résztvevő gépek: 231 12-ZE, 236 12-KB, 241 12-ZI, 244 12-YK, 245 12-KO, 248 12-KQ, 255 12-KD, 257 12-ZB, 272 12-YH, 274 12-ZH, 280 12-KM, 283 12-ZO.
A repülőgépek fegyverzete
Olyan nagyon sok variáció nem volt a fegyverzetben, a CR gépek vagy felderítő vagy csapásmérő-bombázó bevetéseken vetek rész míg a C-200-ok Dohából csak fegyveres légvédelmi járőr feladatokat repültek és készültségben álltak. A
https://www.dstorm.eu weboldalról kölcsönöztem a fegyverzetfüggesztési variációkat tartalmazó táblázatot. A táblázat CR változatra vonatkozó légiharcfegyverzetét fogadjuk kellő kétkedéssel, mivel fotó bizonyítékokat eddig nem találtam róla, hogy valaha is repültek volna a CR-ek ilyen konfigurációban...
Mirage F1 fegyverzetfüggesztési táblázat
Érdekesség, hogy a Mirage F1CR gépek a fékernyő gondolába szerelt Lacroix infracsapda kivető berendezéssel repültek, ezzel is növelve a gépek védelmi képességeit.
Lacroix infracsapda kivető a fékernyőgondolába beépítve
A Mirage F1CR repülőgépek festése
Az összes Mirage F1CR-200 „Chad” álcafestéssel rendelkezett, de valószínűleg mindegyiket újrafestették Franciaországban, vagy Szaúd-Arábiában „Daguet” álcafestésre. További információkért lásd az álcafestési táblázatot.
Az első géphullám 1990. október 3-án indult a Perzsa-öböl térségébe, és a 622, 623, 624 valamint 632 számú gépekből állt, mind „Chad” festéssel.
A második hullám 1990. október 8-án indult a térségbe, és a 641, 655, valamint valószínűleg a 609 és 627 számú gépekből állt, szintén mind „Chad” festéssel.
A harmadik géphullám, amely a térségbe indult, valószínűleg már Franciaországban megkapta a „Daguet” álcafestést, és a 604, 648, 629, 635 valamint 661 számú gépekből állt. A 634/33-CK továbbra is kissé rejtélyes, mivel erről a gépről nem ismert fénykép sem „Chad”, sem „Daguet” festéssel.
Biztosra vehető, hogy a „Chad” álcafestésű gépekről készült fényképek mind 1990. novembere előtt készültek - ezt követően az összes gépet „Daguet” álcafestésre festették át.
33-CE és 33-NE felderítő gépek még az úgynevezett "csádi" festéssel
Később minden Mirage F1CR megkapta a Daguet terepfestést.
Chad-festés
Álcafestés a gép felső részén: FS30277 Light Olive Green, FS30372 Sand, a gép alsó felületei pedig FS36270 Medium Gray. A gépek orrkúpja feketére volt festve, valamint a kabin előtt a törzs felső részén úgynevezett csillogásmentes matt fekete felület volt festve. Ugyanilyen színre volt festve a légiutántöltő cső teste. A gépek megtartották az alakulatjelzéseket a függőleges vezérsík két oldalán.
Ezen képen látszódik a szárny felső felületén mennyire megfakultak a francia kokárdák
Daguet-festés
A gépek felső felületei FS 33531Middle Stone és FS 33617 Beige színekkel lettek átfestve, míg a törzs alsó része FS 36270 Medium Grey szín maradt. A gépekre felkerültek az alakulatjelzések, a 33-TM és 33-NE gépnél megfigyelhető, hogy a gép orrán található, betűket és számokat tartalmazó azonosítószámok eredeti festését letakarták, kimaszkolták és így került fel az újabb, világosabb Daguet terepfestés, így a számok alatt az eredeti sötétebb Chad színei láthatók. A gépek orrkúpja és a kabin előtti tükrösödésgátló felületeket feketére festették. A csapásmérő-bombázó bevetéseket a gépek orr részére felfestett fekete bombasziluettekkel jelölték, tartották számon. A gépek futóművei ezüst, vagy alumínium színűek maradtak, a futóműgondolák belsejével egyetemben.
Eredetileg 33-TM volt az oldalára festve, de később átfestették 33-NE-re
Valószínűleg már otthon Franciaországban.
A Mirage F1C-200 gépek festése
A gépek megtartották eredeti Bleu de Mirage festésüket, mely a felső felületek FS 35164 kék és az alsó felületek FS 17178 alumínium színeiből tevődött össze. Ezt a festést viselték a 70-es és 80-as évek Mirage IIIC és F1C elfogó vadászgépei. Mivel a Dohában állomásozó gépek elsődleges feladata a katari légtér védelme és légvédelmi járőrözés volt (főleg az Perzsa-öböl vizei felett), a franciák nem tartották fontosnak a gépek átfestését a hadszíntér környezetei viszonyainak jobban megfelelő terepfestésre. A gépek standard francia festést viseltek, az alakulat azonosító betűkből számokból álló kódokkal és a rajok színes jelvényeivel a gépek svancának két oldalán. A gépekre nem került fel semmilyen bevetési jelzés.
2:12 SPA173 248 Mirage F1C-200 gyakorló Matra 530F rakétával a szárnya alatt 1988-ban
A gép festése még igen újszerű.
1/72 makettváltozatok
Szerencsénkre a típust a makettgyártók közössége nem tekintette soha sem mostohagyermekként, sokan megpróbálkoztak 1/72-ben a típus fröccsöntött változatával, de igazán szép makettre egészen sokáig kellett várnunk. A típus népszerűségét talán exportsikerei és az érdekesebbnél érdekesebb festési variációk, tucatnyi díszfestésű gép és nem utolsó sorban számos konfliktusban való részvétele fokozhatta a makettgyártók körében.
Airfix Mirage F1C 1978-ból
Airfix: 1978-ban elsőként dobta piacra saját Mirage F1C gépét. A dobozban egy F1C alapváltozatot találunk, közepesnél kicsit gyengébb részletekkel, A panelvonalak nagy része kiemelkedő, a pilótafülke csak jelzés értékű, a katapult ülés szintén. A makett egyébként összeépítve egészen pontosan hozza a Mirage F1-t de aki igazán szép makettet akar építeni annak nagyon sok munkája lesz benne. Ha öbölháborús C-200 változatot szeretnénk belőle akkor néhány dolgot magunknak kell megépíteni vagy más kittekből "elrabolni". A legjellegzetesebb a légiutántöltő cső a gép orrán, ezt sajnos nem kapjuk a maketthez. Fegyverzet gyanánt 4db 250kg-os francia bombát, 2db Matra R550 és 2db Matra 530 korai változatát kapjuk, így a dohába telepített kontingens által használt Matra Super 530F rakétákat magunknak kell beszerezni. Ugyan így magunknak kell gondoskodni a Barax és Phimat podokról is. A dobozban a maketthez egy francia (Normandia-Niemen ezred) és egy dél-afrikai F1CZ (3rd SQN) géphez kapunk jelzéseket.
1991-ben jött ki a piacra a némiképp módosított öntvénykereteket tartalmazó Heller F1CR
Heller: A francia cég szintén 1978-ban hozta piacra a saját Mirage F1C gépét, melyet később újabb öntőkeretekkel kiegészítve a teljes Mirage F1 család francia légierő által üzemeltetett változatai elérhető váltak. 1991-ben a Mirage F1CR változattal és és 1998-ban az F1CT változattal léptek a nyilvánosság elé, teljessé téve a családot. Az első kiadások azért is voltak érdekesek mert sokáig egyedüliként a piacon nem csak az együléseshez biztosították az alkatrészeket de az F1B kétüléses változat alkatrészei is a dobozban voltak. Később ez az opció teljesen eltűnt a piacról és Special Hobby megjelenéséig nem is volt elérhető kétüléses F1 a piacon, csak az igazán kitartó műgyűjtő fanatikusok találhattak rá grammját az aranyhoz igazított árban az Evilbéjen. De térjünk vissza a Hellerhez, leginkább a CR-hez mert ez ami még most is elérhető. A franciák igazán szép munkát végeztek mikor a makettet méretezték mert a makett méretei pontosak. A probléma a részletekben és a minőségben rejlik. A pilóta fülkéje, katapult ülése egyszerű, részletektől majdnem teljesen mentes. A futómű-gondolákat ugyan teljes egészében megjeleníti, de sajnos nagyon sekély, és részletektől mentes. Úgy tűnik, a francia tervezők kínosan ügyeltek rá, nehogy valamelyik alkatrészen finom részletek jelenjenek meg. Ez elmondható a teljes futóműről, a hajtóműkiömlőről stb.
A makett felületét vékony, kiemelkedő panelvonalak borítják, nagy részük pontos, de ha valaki át szeretné karcolni akkor érdemes egy jó minőségű 1/72-es rajzot beszerezni. A géphez a függesztmények csak a felderítő repülésekhez jók, szerencsénkre a SLAR konténert választották a dobozba a franciák. Maga konténer szinté egyszerű de főbb méretei jónak tűnnek bár némi részletezés és matricázás sokat tud javítani rajta. Az átlátszó kereten megkapjuk a jellegzetes orr rész alatt található "púpot", mely a felderítőkamerákat rejti. Kapunk még 2 Matra 550 Magic IR rakétát a szárnyvégekre, 2 Phimat zavarótöltet kivetőt a külső szárnyalatti tartókra és 2 szárnyalatti póttartályt. Sajnos a Daguet bevetéseken használt Barax ECM podot nem mellékelik a készlethez, így azt magunk kell beszerezni. A dobozban egy géphez az 2/33 Savoie század Strasbourgban állomásozó standard francia terepfestésű repülőjéhez kapunk jelzéseket. Ha Daguet-ben résztvevő gépek szeretnénk építeni akkor a felségjelzések, szd jelvény stb felhasználható, csak a kívánt repülő egyéni azonosító kódját és szériaszámát kell máshonnan beszerezni (pl Berna Decals). Összeségében sok munkával szép Daguet Mirage F1CR építhető a készletből, de azért a cseh készlet klasszikusokkal jobb választás, már csak ha az ár-érték arányt nézzük is, mert a Heller készlet 5000Ft körüli ára alig marad el a Special Hobby készletek árától.
1983-as Hasegawa D18 katalógusszámú makettje
A Hasegawa 00957 katalógusszámon megjelent Mirage F1CR dual combó készlete
Hasegawa: A japán gyártó szintén látott fantáziát a harmadik generációs francia vadászrepülő műanyag makettjének 1/72 kiadásában. Az alap készlet a D szériában jelent meg és a D18 katalógus számot kapta. Sokáig a piacon lévő Mirage F1-k legszebbje volt, pontos könnyen építhető makett, de sajnos nem a ma kor igényének megfelelően készült. Hibáktól ez sem mentes. Felületét vékony kiemelkedő vonalak borítják csak a kormányszervek vonalai vésettek. A kabin puritán, részletektől mentes viszont a Pavla egész használható gyanta kiegészítőt gyártott ehhez a részéhez a makettnek. Sajnos a Pavla termékek teljesen eltűntek a piacról. A futógondolának csak egy részét dolgozták ki a japán tervezők viszont a jellegzetes főfutószár alakja jól sikerült. A hajtómű fúvócsöve nem elég mély. A készlet F1C-ként szerepel a doboztetőn, de a C-200-ra jellemző légiutántöltő csövet is mellékelik a japánok. Fegyverzete viszont a korai F1-kre jellemző egy törzsalatti póttartály, 2 Matra 550 Magic a szárnyvégekre és 2 Matra 530 rakéta a szárnyak alá. Nem kapjuk hozzá a Matra Super 530F rakétákat sem a Phimat, Barrax padokat. Így amennyiben Méteil-ben résztvevő gépet kívánunk elkészíteni ezek beszerzése ránk hárul. A makett három gép matricáit kapjuk, mind a korai időkből és a matricák is a Hasegawától megszokott vastag lakkréteggel/hordozófilmmel készültek. Összeségében nem rossz készlet, de sok munka kell mire igazán szép makett lesz belőle és áldozni kell az After-market oltárán némi pénzt ha nem akarunk minden részletért magunk megküzdeni.
2011-ben a Hasegawa egy dual combo készlettel lepte meg a makettezőket, ebben két F1CR gépet dobozolt. Igazából egy plusz öntőkeretet rakott az eredeti keretek mellé, hogy biztosítsa a CR változatra jellemző dudort az orr rész alatt mely a kamera rendszert rejti magában. Sajnos egyebet nem kapunk ami erre az álváltozatra oly jellemző lenne. Sem felderítő konténereket, sem Phimat, sem Barrax podokat nem biztosítanak a gépekhez. Sőt a két szárny alatti póttartály is úgy jön össze, hogy a két géphez az eredeti dobozban kapott törzs alatti póttartályként mellékeltekről le kell vágni a tartót és a rakéták szárny alatti tartójára ragasztani... ami valljuk be, teljes kapufa! Így az egyik gépünk tartályok nélkül marad, de ennél is komolyabb baj, hogy a póttartályok szárny alatti tartója teljesen más alakú, mint a Matra 530-as indítói. Szóval ez nem a legveretesebb Hasegawa készlet. Viszont ha ezek a hiányzó dolgok megvannak otthon a fiókban vagy hajlandóak vagyunk rászánni némi pénzt, akkor egy kis plusz munkával egész szép CR változat építhető a Hasegawa készletéből is. A CR dobozolásból két géphez való matricát kapunk, az egyik az 5/330 Cote d Argent teszt alakulat tigris festéses gépe a 2002-es NATO Tiger Meet-ről míg a mási gép a 3/33 Moselle 33-TG jelzésű gépe a Red Flag gyakorlatról egy igen látványos sivatagi terepfestéssel. A Daguet művelet gépeihez máshonnan kell matricát szereznünk.
Mirage F1CR a Special Hobbytól
Special Hobby: 2016-ban jelent meg a Mirage F1 család első tagja a cseh makett gyártó cég kínálatában, és mondhatni osztatlan sikert aratott. Pontos, alak és méret hű. Mindegyik dobozban benne van az összes álváltozathoz szükséges alkatrész kivétel talán az iraki Exocet rakéta hordó változat mert ehhez gyanta alkatrészt kapunk külön az iraki változat dobozába.Így tulajdonképpen mindegy melyik dobozt vesszük meg az együlésesek közül, mert a nekünk szükséges alkatrészek benne lesznek a dobozban. A makett felületét vésett panelvonalak borítják, amik talán lehettek volna egy lehelettel finomabbak is, ha már mindenáron kukacoskodni akarunk valamin. Egyébként létezik Mirage F1C/C200 és Mirage F1CR dobozolás is de sajnos egyikben sem adnak Öböl háborús géphez, gépekhez matricát. Így a matricákat továbbra is más forrásból kell beszerezni. Amit kapunk fegyverzet több mint bőséges, viszont ha valaki a Daguet hadművelet során csapásmérő bombázó bevetése felfegyverzett CR-t szeretne megépíteni akkor az csalódni fog. A dobozban nem szerepelnek hagyományos szabadesésű SAMP250 francia bombák sem az AUF1 dupla bomba adapterek, így ezeket magunknak kell beszerezni vagy legyártani. Viszont gondoltak a gyártok a modernizált változatok eltérő típusú katapult üléseire, ezek megtalálhatóak a készletekbe, ahogy a vadászváltozat Matra Super 530F rakétája, a felderítő SLAr konténer, a modernebb ASTAC konténer és különböző IR légiharcrakéták is. A futószárakat, futóműgondolákat némi drót segítségével még élethűbbé tehetjük. Sajnos a törzsféklapok nem építhetők be nyitott helyzetben. Összeségében ez a makettcsalád éri meg a legjobban, ez a legjobb vétel minden szempontból.
Aki esetleg könyv formájában szeretne a polcán nyomtatott irodalmat a típusról, annak javaslom:
- HMH Publication: Dassault Mirage F1 (Fotókönyv, amolyan walkaround jelleggel.)
- Aviascope: Dassault Mirage F1C/B (Szintén walkaround jellegű.)
- MATERIELS ARMEE DE L'AIR: #3 Mirage F1C et F1B (Francia nyelvű.)
- MATERIELS ARMEE DE L'AIR: Mirage F1C-F1CR & F1CT, biplaces F1B et versions d'exportation (Francia nyelvű.)
- MATERIELS ARMEE DE L'AIR:#6 Mirage F1 tome2 Mirage F1CR et F1CT (Francia nyelvű.)
- Michele Liebert, Sebastien Buyck: Le Mirage F1 tome 1 et tome 2. (Két kötet egyenként több, mint 300 oldalas típusismertető - francia nyelvű, igazi ritkaság.)
- Alexandre Paringeux, Frecerict Lert: Mirage F1 Escadron de reconassiance 2/33 Savoie (Francia nyelvű könyv nagyon sok és kiváló minőségű fotókkal illusztrálva.)
- Mark Attrill and Mark Rolfe: Dassault Mirage F1 - Spotlight no.1 (Megfelelő mennyiségű írott háttérinformáció, az összes üzemeletető ország háromnézeti festésével és egyéb érdekes festési rajzokkal. 1:72 méretarányos rajzok a típusváltozatokról. Sajnos kevés fotóval, a hangsúlyt a különböző festési variációk rajzaira helyezték az alkotók. Angol nyelvű kiadvány.)
Néhány walkaround oldal a makettező kollégáknak:
Néhány videó:
Felhasznált irodalom: