Kuvait a kicsi, ámde olajban gazdag állam beszorulva nála sokszorta nagyobb és katonailag erősebb arab államok közé 1961-ben nyerte el függetlenségét, mikor is megszűnt a Brit Protektorátus 1961 júniusában. Sheikh Abdullah Al-Salim Al-Sabah-ot koronázták az apró állam emírjévé. Az törpe öbölállam a maga 17.818 km²-ével alig kétszer nagyobb, mint Bács-Kiskun megye, területe sivatagos. A területén 1938-ban találtak először olajat, mely örökre megváltoztatta Kuvait és népének történetét. 1961-re, mire elnyerte teljes szabadságát és függetlenségét, Kuvait a régió egyik legfejlettebb országa volt.
Az 1961-es függetlenség természetesen nem volt egyszerű és zökkenőmentes folyamat, mert Irak elutasította Kuvait függetlenségét, és mint Irak egyik tartománya, Irak szerves része, úgy tekintett az apró államra. A konfliktus egészen odáig fajult, hogy Irak megszállással fenyegette meg a frissen függetlenedett Kuvaitot, és csak a brit korona katonai erői tudták elrettenteni Irakot az erőszaktól, Operation Vantage néven indított katonai akció keretében. Az apró állam határainak sértetlenségét pedig a britek 1961 októberi kivonása után az Arab Liga csapatai biztosították. Abd al-Karim Qasim iraki miniszterelnököt az 1963-as puccsban megölték, és Irak elismerte Kuvait függetlenségét, de biztos, ami biztos alapon a brit csapatokat készenlétben tartották, ha esetlegesen újra be kellett volna avatkozni az apró állam védelmében.
1973-ban Kuvait és Irak között újra elmérgesedett a helyzet, ami a Samita határmenti villongásokban csúcsosodott ki, és újabb nemzetközi bonyodalmakat okozott.
Kuvait Mártirjai fal az Al-Shaheed parkban, Kuvaitvárosban
1980-ban Irak egy másik szomszédja ellen fordult, és kitört a véres, 8 évig tartó Irak–iráni háború, melynek tárgyalása maga megérne több fejezetet. Érdekes módon ebben a konfliktusban Kuvait a legtöbb arab országgal karöltve Irakot támogatta. A 8 évig tartó háború kimerítette Irakot gazdaságilag. Kuvait elutasította Irak azon kérését, hogy tekintsen el a 65 milliárd USD értékű hiteltől, melyet a háború során nyújtottak Iraknak. Ezzel megágyaztak egy újabb konfliktusnak, melynek a végkifejlete lett Kuvait Irak általi megszállása 1990 augusztusában.
McDonnell-Douglas A-4KU/TA-4KU Skyhawk
Kuvait, az apró, ám olajban gazdag öbölállam egyike volt azon államoknak, melyek érdeklődést mutattak Ed Heineman tervezőgárdája által alkotott kisméretű, de rendkívül agilis és kiváló teherbírású egyhajtóműves vadász-bombázó repülőgép, az A-4 Skyhawk iránt. A kuvaiti katonai szakértőket lenyűgözték az izraeli A-4 gépek sikerei, melyeket az 1973-as jom kippuri háborúban értek el. 1974 októberében alá is írtak egy 36 gép beszerzéséről szóló szerződést 250 millió USD értékben. A dolog érdekessége, hogy a Skyhawk az A-7 Corsair ellenében nyerte meg a kuvaiti beszerzést. A szerződés 30 A-4M változatnak megfelelő együléses változat és 6 kétüléses repülőgép megvásárlását tartalmazta, tartalék alkatrészekkel, kiszolgáló eszközökkel és a személyzet kiképzésével egyetemben.
160208 gyáriszámú A-4KU a kuvaiti leszállítás előtt, még amerikai felségjellel
A kijelölt személyzetek kiképzése a tengerészgyalogság MCAS Yuma bázisán történt, lévén a US Navy nem rendszeresítette az A-4M változatot, csak a bőrnyakúak. A repülőgépek A-4KU és TA-4KU típusjelölést kapták. Alapvetően a gépek megegyeztek az A-4M modellel, de néhány fegyver alkalmazhatóságát törölték: a kuvaiti Skyhawkok nem voltak képesek kezelni és indítani az AGM-45 Shrike radar elleni rakétákat, az AGM-62 Walleye TV-irányítású siklóbombákat, és természetesen a gépekbe nem került beépítésre a nukleáris bombák kezelésének, hordozásának lehetősége sem. Mindazonáltal a kuvaiti gépek megtartották az A-4M Hughes Angle Rating Bombing System rendszerét, mely a tengerészgyalogos Skyhawkok utolsó generációjának bombavető rendszere volt (fényképet nem láttam még olyan kuvaiti gépről, amelynek az orrába be lett volna építve az ARBS rendszer keresőfeje a kamerával, úgy, mint az izraeli A-4N-ek esetében, de különböző források egybehangzóan állítják, hogy a rendszer be volt építve a gépekbe). Ezen felül a kuvaiti Skyhawkok az AGM-65 Maverick levegő–föld (AGM) rakéták indításához és alkalmazásához szükséges avionikával is rendelkeztek, de tudomás szerint ezt a fegyvert soha nem alkalmazták a sivatagi gépeken.
Angle Rating Bombing System elemei
Kuvaiti Skyhawkok berepülés előtt, még amerikai felségjellel
A TA-4KU volt az egyetlen kétüléses Skyhawk variáns, amelybe a 50,85 kN tolóerejű J52-P-408 hajtómű beépítésre került. A kétüléses gépek a tengerészgyalogság késői OA-4M Outlaw gépeivel azonos avionikát kaptak, ezáltal biztosítva a gyakorlógépeknek a teljes körű fegyverzeti kapacitást, fegyverhasználatot, mely azonos volt az A-4KU gépekével.
Az 1974-ben megkötött szerződés szerint a gépeket 1976 második felében kezdték leszállítani Kuvaitnak. A gépek az Ahmad Al Jaber légibázison a 9. és 25. század állományába kerültek. Az Öbölháború kitöréséig összesen 6 A-4KU és 1 TA-4KU repülőgép került veszteséglistára.
1990 augusztusában Irak és Kuvait között a feszültség egyre nőtt. A növekvő feszültség ellenére az emír nem helyezte az apró állam katonai erőit magasabb készültségbe még az invázió előestéjén sem, így a támadás felkészületlenül érte a légierőt. A történet itt kissé zavarossá válik. Nyilvánvalóan a kuvaitiak a pár napos ellenállást nemzeti büszkeségből is eltúlozzák egy kicsit, de ami biztos, a gépek és pilótáik felvették a kilátástalan harcot az agresszor északi szomszéddal. A káoszban több Skyhawk is támadást indított az iraki kommandót szállító helikopterek ellen, és a kuvaiti Mirage F-1CK gépekkel (18. és 61. sqn) közösen több Mi-8 Hip helikoptert is megsemmisített. Itt azért a lelőtt gépek száma és a légigyőzelmet elért géptípusokról szóló adatok is több mint kérdésesek. Egyes források szerint összesen 5 légigyőzelem írható fel a Skyhawkoknak, melyet helikopterek ellen gépágyúval értek el. 1990. augusztus 2-ára három győzelmet igazolnak, melyeket Hassan al-Qattan, Ala al-Sayeg és Abdul Rasul pilótáknak tulajdonítanak. A gépek támadták a betörő iraki hadoszlopokat is, de levegőben tartózkodó és légifedezetet biztosító iraki vadászok, MiG-29 és Mirage F1EQ gépek elzavarták a Skyhawkokat. Ahmad al Jaber légibázist lerohanták az irakiak, a kuvaiti gépek pedig Szaúd-Arábiába és Bahreinbe menekültek.
817 szaúdi zászlót tartó katonával
Az invázó elől elmenekülő kuvaiti gépek Szaúdi-Arábiában leltek új, ideiglenes hazára és szerveződtek újra.
A Desert Shield hadszíntéri haderő-felfejlesztési folyamatában a 24 darab túlélő A-4KU gépet újraszervezték, mint a Szabad Kuvaiti Légierő - Free Kuwait Air Force, és a szaúdi Dhahran légibázisra telepítették őket, ahol amerikai civilek és katonák segítették a gépek kiszolgálását és a pilóták felkészítését az eljövendő harcokra.
US Marines Capt. Robert E. Noziglia így emlékszik vissza ezekre a napokra:
„1990 augusztusában a tengerészet NAS Cecil Field-i bázisán repülőszimulátor-képzésen vettem részt, készülve a következő beosztásomra. Kuvaitba készültem az ottani légierőnek segíteni az új F/A-18C és D Hornetek rendszerbeállításánál. Miközben a szimulátorból másztam ki, egy kéz nehezedett a vállamra, és egy hang a hátam mögül ezt mondta: Irak megszállta Kuvaitot, az országod nem létezik többé.
Egy hónappal később már a tengerentúlon voltam, de nem egy új típust rendszerbe állítani, hanem egy komplett légierőt újraszervezni! Dhahran légibázisra vezényeltek, Szaúd-Arábiába, ahol a kuvaiti légierő újrakezdte kiképzését mint a szaúdi légierő része, abba integrálódva. A pilótáim nagyon büszkék voltak, és a gépeik oldalára FREE KUWAIT feliratok kerültek, jelezvén nemzeti hovatartozásukat. Ahogy a háború közeledett, és a megszállók figyelmen kívül hagyták az ENSZ felhívását, hogy vonuljanak ki Kuvaitból, fontossá vált, hogy a Kuvaiti Légierő alakulatai részesei legyenek az országuk felszabadítására indított műveleteknek. Szimbolikus, de fontos bevetéseket teljesítettek az összkoalíciós erők létszámához és technikájához mérten apró kuvaiti egységek.
A kuvaiti pilóták napi 18 és 24 közötti bevetést teljesítettek, célpontjaik csak Kuvaiton belül lettek kijelölve. Ironikus, de az egyik pilóta egy 500 lbs bombát dobott be egykori irodájának ablakán, mikor a hajdani Kuvaiti Légierő Parancsnokság irakiak által megszállt épületét támadták. A kuvaiti Skyhawk flotta egyetlen egy gépet veszített a Sivatagi Vihar hadműveletei alatt, mikor is Lt. Col. Mohammed Mubarak gépét légvédelmi találat érte, és katapultálni kényszerült az ellenség által megszállt Kuvait felett. A pilóta hadifogságba esett, később a többi koalíciós hadifogollyal együtt szabadon engedték.” - emlékszik vissza a Sivatagi Pajzs és Vihar alatt a kuvaitiakkal eltöltött időre Noziglia parancsnok. Történetéhez még annyi azért hozzátartozik, hogy a Kuvaiti Légierő újraélesztésében és a pilóták kiképzésében nyújtott érdemeiért a Kuvaiti Légierő Parancsnoka kitüntetésben részesítette, és a légierő tiszteletbeli tagjává nyilvánította.
Noziglia és egyik mentoráltja
A kuvaiti légerő parancsnokának levele, melyben Noziglia parancsnoknak tiszteletbeli kuvaiti pilóta címet adományoz és engedélyezi számára a Kuvaiti Légierő Pilóta Szárnyak viselését
Egy, a repülőgépek műszaki kiszolgálásában részt vevő civil így emlékezett vissza az általa átélt kalandokra:
„1979 és 1983 között a Douglas műszaki képviselőjeként Kuvaitba voltam beosztva, így elég jól ismertem a repülőgépet. 1990 végén, az invázió idején a gyárban (Long Beach) dolgoztam, és megkértek, hogy csatlakozzak újra a kuvaiti csapathoz. Azok a képviselők, akik az invázió kezdetén az országban voltak (A-4 és C-9), mind visszajutottak Long Beachbe, és együtt utaztunk Szaúd-Arábiába egy Kuwait Airways 747-essel. A gépen volt a Kay and Associates csapata is, amely szerződést kapott a repülőgépek ismételt hadrafogható állapotba hozására.
Leszállási helyünk a szaúdi királyi légierő Khamis-Mushayt bázisa volt Szaúd-Arábia délnyugati részén, ahol a kuvaiti légierő A-4 gépeit tárolták. Amikor a KAF 1990 augusztusában elhagyta Kuvaitot, állítólag több különböző helyen szálltak le a gépekkel. Szeptember végére a 20 túlélő gép (18 együléses és 2 kétüléses) Khamis-Mushaytban volt. A KAF Mirage F-1 gépeit egy másik bázison gyűjtötték össze.
Valamikor novemberben, miután megszerveztük a munkát, a Dhahranban lévő RSAF-bázisra vezényeltek bennünket. Dhahranban, néhány kuvaiti karbantartó technikussal együtt, felállítottuk a szükséges rendszereket, és felkészültünk a munkára, majd a háborút végig elfoglaltan (és jövedelmezően) töltöttük. 1991 nyarán a KAF elkezdett visszaköltözni Kuvaitba, és egy idő után mi is hivatalosan odaköltöztünk.
Azokat a repülőgépeket, amelyeket az irakiak hadizsákmányként elfogtak, az iraki Kut közelében lévő Abu Ubaida légibázisra vitték. A harcok után, amikor az Ahmed Al Jaber bázison jártam – a KAF Skyhawk bázisán –, két olyan szárnyat láttam, amelyeket leválasztottak a törzsről, tehát nem minden szétszerelt repülőgépet vittek északra.
Szaúdi-arábiai Dahran AFB-n összevont kuvaiti Skyhawkok repülés előtti előkészítése
Egy az iraki megszálláskor Kuvaitban maradt Skyhawk jobb szárnya a Skyhawk-század javítóhangárjában
A megszálló irakiak szétszerelték a gépet, a törzsét valószínű elvitték máshova.
Egy idő után az összes helyreállítható repülőgépet visszavitték Kuvaitba, majd később Brazíliának adták el őket.”
A Szabad Kuvaiti Légierő A–4-es gépei első bevetésüket az iraki erők ellen 1991. január 17-én reggel, az Operation Desert Storm első napján repülték. A küldetés rosszul alakult, és a beszámolók szerint a részt vevő tizenegy A–4-es közül tíz tévedésből szaúdi területen dobta le a bombáit.
A tizenegyedik gépet, amelyet a századparancsnok, Mohammed Sultan Mubarak alezredes vezetett, helyi idő szerint 10:30-kor lelőtte egy radarvezérlésű föld-levegő rakéta (SAM) 25 tengeri mérfölddel Kuvaitvárostól délre. A helyszín arra utal, hogy éppen saját egykori bázisát, az al-Jaber légibázist támadta. Mubarak katapultált, hadifogságba esett, és három nappal később megjelent az iraki televízióban.
A közzétett adatok szerint a huszonnégy A–4-es a háború során 651 bevetést, összesen 1 361 felszállást hajtott végre. Kuvait 1991 februári felszabadítása után a gépeket tartós tárolásba helyezték, amíg meg nem érkeztek a már 1990 augusztusa előtt megrendelt McDonnell Douglas F/A-18C Hornet és McDonnell Douglas F/A-18D Hornet vadászgépek.
A gépek fegyverzete
Standard fegyverzetük a 2 darab 450 US Gallon póttartály a belső szárny alatti tartókon, és 7 darab Mk 82 bomba vagy Mk 7 (Mk20 Rockeye) kazettás bomba ún. TER (triple ejector rack)-eken keresztül a szárny alatti külső tartókra és törzs alatti tartóra függesztve. Az Mk 82 bombákat hagyományos és féklapos változatban is használták, sokszor a meghosszabbított gyújtókkal szerelve. Hazafias jelszavakat arab és angol nyelven festettek a bombákra és a kazettás bombákra, mint például „Szaddámnak szeretettel” és „Emlékezz Kuvaitra”.
Szöveges üzenet a frontvonalon túlra
829 A-4KU Mk20 Rockeye "üzenetküldő" kazettásbombákkal
Amerikai kiszolgálók üzenetei
Legalább egy gépről készült fotó úgy felfegyverezve, hogy a külső pilonokon TER (Triple Ejector Rack) tartókkal repült, amelyeken ADSID (Air-Delivered Seismic Intrusion Detector) érzékelők voltak, miközben a törzs alatti középső felfüggesztési ponton Mk 82 bombák voltak. Az ADSID tüskeszerű eszközökből állt, amelyeket olyan területeken dobtak le, ahol az ellenséges erők beszivárgása várható volt. Az eszközök jeleket továbbítottak, amikor a katonák vagy járművek által keltett zajt vagy rezgést érzékelték.
Az ADSID rendszert az A-4-es gépeken az United States Marine Corps kérésére használták. A tengerészgyalogság legközelebbi ADSID-alkalmazásra képes repülőgépei az AV-8B Harrier típusú gépek voltak, amelyek Bahrein területén állomásoztak, azonban Kuvait egy bizonyos térségének megfigyelését szerették volna megoldani a Skyhawkról ledobott szenzorokkal.
ADSID podok TER-re függesztve
ADSID szenzorok különböző változatai a Daytona-i USAF múzeumban
Festés
A gépek felső felülete FS30219 Tan és FS33448 Light Stone színű kamót kapott, míg a gépek alsó felülete FS36307 Light Sea Grey színnel volt festve. A kuvaiti Skyhawk gépeken csak a függőleges vezérsíkra volt felfestve a nemzeti zászló, sem a törzsön, sem a szárny alsó, illetve felső felületén nem volt felségjel. A fedélzeti számok feketével voltak felfestve: a gép orrára nyugati arab számokkal (ezt használjuk Európában és a világban sok helyen), míg a gépek függőleges vezérsíkjára a nemzeti zászló alá a hagyományos keleti arab számokkal. A gépek szívócsatornájára feketével a FREE KUWAIT felirat került felfestésre. A szívócsatornák belépőéle és egy figyelmeztető háromszög alak élénk pirossal volt festve.
823 Mk82 bombákkal
A külső tartókon a bombák megnövelt hosszúságú gyújtókkal vannak szerelve, hogy a föld felett robbanva növeljék a bomba repeszhatását, pusztító erejét puha felszínű célterületeken.
1/72 makettváltozatok
Szerencsénkre a Skyhawk elég népszerű kis repülőgép volt, köszönhető a vietnámi, a Falkland-szigeteki és a közel-keleti háborúkban vállalt szerepeinek, így elég sok makettgyártó kiadta a saját vagy más gyártótól átvett és újradobozolt készletét. A mi szemszögünkből 5 makett az érdekes, melyből megépíthető a kuvaiti Skyhawkok valamelyike. Nézzük szépen sorban.
1/72 Italeri A-4M Skyhawk (1983)
Minden Italeri Skyhawk őse ez az 1983-ban kiadott makett. Alaknak alakhű, összeépítve Skyhawknak nézni, de igencsak puritán. Nem vésettek a panelvonalak, hanem kiemelkedők, de vékonyak. A kabin igencsak egyszerű kialakítású, a katapultülés egybe van öntve a kabinteknővel. Sem a törzsféklapok, sem az orrsegédszárnyak, sem a szárny féklapjai nem nyithatók. Fegyverzetet alig kapunk a géphez, 2 rakétakonténert és egy darab törzs alatti póttartályt kapunk, ami tekintve a gép által hordozhatott fegyverek széles palettáját, igencsak szegényes. A géphez gyárilag kétféle amerikai géphez való matricát kapunk. Véleményem szerint nem kell szaladni érte a boltokba, már azért sem, mert az 1983-as kiadás óta az olaszok nem jelentek meg újrakiadásával a piacon. Sok munkával, szikével végrehajtott műtéti beavatkozásokkal, kiegészítőkkel és megfelelő matricával elkészíthető egy kuvaiti A-4KU. Mellékszálként jegyzem meg, az argentin együléses gépeket elkészíthetjük belőle, ha van matricánk hozzá.
Az 1983-ban kiadott Italeri A-4M
1/72 Italeri OA-4M Outlaws (1988)
1988-ban az Italeri húzott egy merészet, és kiadta a tengerészgyalogság kétüléses gépét, az OA-4M-et. Az előzőekben taglalt makettjükhöz képest sok mindenben fejlődtek, de ez a készlet is még tagadhatatlanul az Italeri aranykorszakára jellemző jegyeket hordozza magán. Vésett és kiemelkedő panelvonalak vegyesen találhatók a maketten, a vésettek szélesek és mélyek, a kiemelkedők vékonyak. Hatalmas fejlődés az előző készlethez képest, hogy a katapultüléseket már külön kapjuk a kabinteknőtől, így több órányi faragástól menthetjük meg magunkat. A szívócsatorna csak az első kb. 1/3 részéig van kidolgozva, akárcsak az A-4M készlet esetében, ami azért nem túl mutatós, de egy szívócsatorna-készlet házilagos elkészítésével ezt a problémát eltakarhatjuk. Fegyverzet terén is történt előrelépés, két darab póttartályt kapunk, két darab AGM45 Shrike ARM rakétával egyetemben, amelyek, ha kuvaiti gépet akarunk készíteni, feleslegesek, ezt a képességet nem kapták meg a kuvaiti repülők. Így, ha nem elégszünk meg a két póttartállyal, akkor mindenképpen más forrásból kell beszerezni a fegyverzetet. Nekem a gépágyúk és mellső áramvonalazó burkolatuknak a szárnyhoz illesztése kicsit furcsa, érthetetlen, miért így bontották meg az olaszok, macerás a tömítése, csiszolása. A készlethez csak amerikai gépekhez való matricákat mellékel a gyártó, ha kuvaiti kétülésest szeretnénk készíteni, akkor szükséges beszerezni matricákat.
Italeri OA-4M 1988-ból
1/72 Fujimi A-4KU (1991)
A Fujimi cég villámgyorsan reagált a világban zajló eseményekre, mikor éppen csak véget ért az Öbölháború, ők már piacra is dobták kimondottan erre az alkalomra készült, csodálatos dobozgrafikával ellátott készletüket. Maga a makett nem új, hanem az 1987-ben kiadott A-4M készletüket matricázták fel újra. Sokan, köztük én is, úgy vélem, hogy máig a legjobb A-4 sorozat a Fujimié, még akkor is, ha az idő már egy részletén túlhaladt. Az egyetlen makettgyártó 1/72 méretarányban, aki gondolt a nyitható orrsegédszárnyakra!!! -Ez már csak azért is fontos, mert a gépeken parkoló helyzetben mindig nyitott helyzetben voltak az orrsegédszárnyak. Ez volt az alaphelyzetük, és repülés közben csak bizonyos sebesség elérésekor, illetve afelett záródtak be az aerodinamikai ellenállás keltette légerők hatására, így ha a sebesség egy bizonyos érték alá csökkent, az orrsegédszárnyak kijöttek, növelve a szárnyon keletkező felhajtóerőt, nagyobb szárnyíveltséget biztosítva a szárnyprofilnak - nagy vonalakban a működéséről. Emellett még nyitott helyzetben lehet beépíteni a törzsféklapokat is, valamint lehetőséget biztosít a gyártó a fékszárny (Flap) nyitott pozícióban történő beépítésére is. A szívócsatornát végig kidolgozták a japán tervezők, egészen a hajtómű első kompresszorlapát-soráig, mely, lévén hogy nem túl hosszú a gép szívócsatornája, a kész modellen jól mutat. A makett felülete szép, vékony vésett panelvonalakkal és pontos áramlásterelő lapocskákkal van ellátva. Ami kifogásolható, bár a korát tekintve elnézhető, az a kabin egyszerűsége, matricát adnak hozzá, a futógondolák kidolgozottsága és a fegyverzet.
Fegyverzet gyanánt sajnos a teljes Fujimi Skyhawk repertoárban ugyanazokat kapjuk, típusváltozattól és üzemeltető országtól függetlenül, nevezetesen egy pár Zuni (5 inch) rakétablokkot, 2 póttartályt a szárny alatti tartókra és egyet a törzs alatti tartókra, ezenfelül mellékeltek egy pár TER-t és egy pár MER-t, melyekre némi tuning ráfér. Összességében még a mai napig megállja a helyét, és ha valaki egy parkoló, vagy indításhoz előkészített gépet szeretne építeni, még mindig a Fujimi makett az, amiből ez megépíthető komolyabb műtéti beavatkozás nélkül. A 35108 Free Kuwait A-4KU fantázianéven kiadott maketthez a Fujimi két kuvaiti géphez, 809, 814-hez biztosít jelzéseket, de ebben a dobozban kapunk még matricát amerikai tengerészgyalogos A-4M gépekhez és izraeli A-4N gépekhez is.
A 35108 katalógusszámon megjelent Fujimi A-4KU öbölháborús festéssel 1991-ben
1/72 Fujimi OA-4M Samurai (1990)
A Fujimi 1990-ben hozta ki ezt a makettet, mely újramatricázva kifogástalan alapot biztosíthat egy kuvaiti TA-4M-hez. Azért ez a változat, és nem a TA-4J, mert ennek az OA-4M-nek volt gerince, hasonlóan a kuvaiti kétülésesekhez. A makett egyébként hasonlóan kiváló termék, mint az előzőekben leírt együléses makett, ugyanazokkal a hibákkal és erényekkel. Sajnos a gyártó nem gondolt azokra, akik esetleg valamelyik kuvaiti tréner gépet szeretnék megépíteni, csak az amerikai tengerészgyalogság által üzemeltetett gépekhez biztosít matricát. Ha szeretnénk ebből a készletből kuvaiti gépet építeni, akkor sajnos after-market matrica után kell néznünk.
Továbbá jó hír, hogy a lengyelországi székhelyű Hobby2000 cég elkezdte újradobozolni és Cartograf matricákkal saját logó alatt kiadni a Fujimi A-4 sorozat gépeit... remélhetőleg egyszer egy kuvaiti gép is terítékre kerül náluk.
A Fujimi 35102 katalógusszámú OA-4M Samurai makettje 1990-ben került piacra
1/72 HobbyBoss A-4M (2022)
A kínaiak 2022-ben lepték meg a makettező társadalmat legújabb 1/72-es gépükkel, az A-4M-mel. Sokan vártak sokat ettől a makettől, de azt gondolom, hasonlóan a cég többi készletéhez, nem lehet senki boldogsága határtalan. Már az A-4E nyilvánosságra hozatalakor sejteni lehetett, hogy nem ez lesz a minden idők legje az 1/72-es A-4 családban. Szép, vékony vésett panelvonalak, apró részletekre is figyeltek, bőséges - a többi készlethez képest - fegyverzetet biztosítanak: póttartályok (2 darab), Mk82 bombák (18 darab), Multiple Ejector Rack (MER - 4 darab), Sidewinder AIM-9 (2 darab). A fegyverzetet tartalmazó öntőkeretek ismerősek lehetnek azoknak, akik megküzdöttek a HobbyBoss A-7-tel, mivel egy az egyben azt rakták bele a dobozba, így van pár dolog, amit nem használhatunk. A készlethez mellékelt AIM-9 rakéták talán a D-Delta változatot jelenítik meg, erre azért érdemes figyelni. A bombákhoz kapunk hagyományos, rövid gyújtókat és a Sivatagi Viharban is használt hosszabb változatokat is. Számomra a készlet legnagyobb hibája, hiányossága, hogy elmulasztották az orrsegédszárnyakat nyitott, kitérített helyzetben mellékelni a maketthez, így nem túl élethű látvány egy felfegyverzett, földön álló A-4 behúzott szárnymechanizációval... A készlethez két szürke festésű amerikai géphez kapunk matricákat, így ha erre a készletre esik valaki választása, akkor bizony itt is matricát kell beszerezni a kuvaiti gépekhez.
Matricafronton egészen jó a helyzet, a SuperScale két készlettel is előrukkolt, de sajnos nem sok fényképet nézegettek az igazi kuvaiti gépekről, mert fiktív, soha a Skyhawkokra fel nem festett kokárdákat is mellékelnek felségjel gyanánt. Tény, hogy ezek a kokárdák sokat dobnak a kész maketten, de a valósághoz sok közük nincs. A Hawker Hunterek és EE Lightningok, illetve a szállítógépek hordtak magukon kokárdát a szárnyakon és a törzsön, a Skyhawkok, Mirage-ok és Hornetek nem.
Az Air-Graphic AIR72-006 katalógusszámú Desert Storm matrica készlet egy kuvaiti Skyhawkhoz ad matricát, kiváló minőségben.
Az AIR72-006 katalógusszámon kiadott matricakészlet tartalmaz egy kuvaiti Skyhawkot is
Az ArmyCast ACD72-043 matrica készlet egy együléses géphez és egy kétüléses géphez ad matricákat sok más exotikus üzemeltető ország jelzése mellett. Szintén kiváló minőség, éles nyomtatás, könnyű kezelhetőség.
A végére pedig egy relatíve új gyártó, a kínai FabScale matricalapja 72-054 katalógus számon. Sokat nem tudok róla, az evil-béjen is kapható viszonylag kedvező áron, ami előnye, hogy ha csak egy kuvaiti géphez keresünk matricát, akkor jó vétel lehet, mert egy géphez ad jelzéseket, nem kapunk tucatnyi más szükségtelen matricát.
A FD72054 katalógusszámú FAB SCALE matricakészlet Kínából
Felhasznált irodalom
Steve Ginter: A-4M Skyhawk (Naval Fighter series)
Andy Evans: SAM Modellers Data File A-4 Skyhawk
Brad Elward: McDonnell Douglas A-4 Skyhawk (Crowood Aviation series)
Aerospace Publishing: Gulf Air War Debrief
A képek között néhány saját készítésű kép a hajdanvolt Kuvaiti Légierő Múzeum bejáratát őrző TA-4KU gépről, melyet eléggé megviselt a sivatagi nap és a hanyag tárolás. A gép orrsegédszárnyai zárt helyzetben csavarral lettek rögzítve „szakavatott szadiki kezek által”.