Focke-Wulf Fw-56 Stösser
1:72, Heller
No.80238 (1977)
Pintér György - Múzeumi krimik
Egy ideje már szemeztem a készlettel, de a szekrényben álló dobozok száma mindig önmegtartóztatásra ösztökélt. Aztán egy nap valahogy mégiscsak a kosárba került a doboz, így következhet ennek az apróságnak a bemutatása.
Régi - 1977-es - készletről van szó, tehát majd' 50 éve jelent meg először a piacon. Azóta több újrakiadás is történt, legutóbb 2020-ban vették újra elő a szerszámokat, ennek egy példánya állapodott meg a kezeim között. Volt már egy-két Heller makettel dolgom, ezért számítottam némi bonyodalomra. A három világos galambszürke öntőkeret elég puha műanyagból van, amivel könnyű dolgozni, de az alkatrészek leválasztásánál nagyon vigyázni kell az öntőcsonkok eltávolításakor. Sorja akad bőségesen, de többnyire kaparással el lehet tüntetni. A panelvonalak pozitívak, ezeket érzéssel át lehet karcolni negatívvá. A vásznazás megjelenítése már zűrösebb, gyakorlottabbak kicsit igazíthatnak rajta. Az illeszkedés viszont meglepően jó! A kabin padlólemeze és a hátfala például majdnem tökéletes, csak a padlót kellett egy vékony műanyag csíkkal megtoldani szélességben.
A kabin egyébként elég spártai, némi oldschool sufnituning elkél hozzá, mert feljavítót nem lehet kapni a készlethez. A miniatűr átlátszó szélvédő kicsit vastag, érdemes újat készíteni helyette. A matricák jónak tűnnek, bár én nem fogom őket felhasználni terveim szerint. Az összeállítási útmutató pár lépésben letudja az építés lépéseinek bemutatását, a többi anyag a gép tulajdonságairól, illetve rövid történetéről szól.
Ahogyan már mondtam, oldschool technikákat igénylő oldschool készlettel van dolga annak, aki belevág az elkészítésébe. De egyáltalán nem lehetetlen vállalkozás, legalábbis első kinézetre.
Kezdjük is el akkor, szokás szerint a pilótafülkével. Mint fentebb írtam, meglepően jó az illeszkedés, egy vékony műanyag csíkkal kell csak megtoldani a padló szélességét, illetve a hátfalról kell levakarni egy kis sorját. A puha műanyagot jól oldja a Tamiya Extra Thin ragasztó, így haladós a ragasztási művelet is. Arra azért vigyázzunk, hogy ne tocsogjon a lötyi a felületen, mert mélyen bemarja magát az anyagba! A padlólemezt kicsit feltuningoltam két műanyag csíkkal, illetve a kormánymozgató rudazatot is elkészítettem. Rézlapból kivágott kormánypedálokat kapott, majd a hátfallal együtt beragasztottam az egyik törzsfélbe. A kabin oldalfalait is cicomáztam kicsit, itt a vázszerkezetet készítettem el vékony húzott szálakból, illetve pár műszer dobozát vastagabb műanyag lapokból. Az eredeti műszerfal helyett vékony lemezből készítettem újat, a műszerek alapját kis négyzetekből alakítottam ki. Elkészítettem a gázkart, trimmkart, stb. kezelőszervet is. Végül a pilóta ülését vettem górcső alá. Először az eredeti alkatrész háttámláját vágtam le és készítettem újat. Viszont ezzel nem voltam teljesen elégedett, így végül sztirol lapokból építettem fel egyet, maratásból pedig kapott bekötőhevedereket is. A kabin RLM02 lett, amit világosított alapszínnel szárazecseteltem, majd barna befolyatással tettem plasztikusabbá. Az ülés alumínium színű, a hevederek vászonszínűek. A műszerfal is RLM02 lett, aztán maradék matricákból műszereket ragasztottam fel az apró négyzetekre. Drótból pótoltam még egy-két kart is. A fülke felső részét külön alkatrészként kapjuk, ennek bal oldaláról levágtam a beszállást megkönnyítő lenyitható ajtót, hogy több látszódjon a fülkéből. Ezt majd utólag fogom lenyitott állapotban visszatenni. A fülke elkészítése ezzel véget ért.
A két törzsfél illesztése zökkenőmentesen történt, körültekintő pozícionálással csak minimális tömítés/csiszolás kellett. Ez azért is fontos, mert a törzs vásznazása így kevéssé sérült meg. Persze ezen is igazítottam kicsit, hogy a bordák között ívesebb legyen a törzs tetején. A függőleges vezérsík nagyon vastag, itt reszelővel vékonyítottam, hogy a kilépőélek pofásabbak legyenek.
Következő lépésben el kellett készítenem az Argus motor hozzávetőleg utánzatát, mert az orr elején lévő hűtőlevegő beömlőn keresztül kicsit belátni a motortérbe. Egy kisebb műanyag tömb, némi feldarabolt öntőkeret segítségével ez gyorsan meg is volt. A fekete alapszín és ezüst szárazecsetelés után bekerült a helyére, majd feltettem az orr elejét is a törzsre. Itt kicsit mélyítettem a beömlő két oldalán, illetve az orr tetején lévő nyílásokat is.
A következő munkafolyamat a vízszintes vezérsík beragasztása volt, majd jött a szárny. Ez utóbbit előbb átkarcoltam negatív panelvonalasra, mielőtt nekiláttam a törzzsel történő egyesítésnek. A dúcolt típusoknál mindig tartok az építéstől kicsit, most sem volt ez másként. Először a kisebb dúcokat tettem fel a szárnyra és ezeket próbáltam a helyükre igazítani. Ez azért volt nehéz, mert semmiféle jelzés nincs a törzsön, hová is kellene kerülnie a rudak végének. A művelet közben folyamatosan néztem, hogy a vízszintes vezérsíkhoz képest hogyan áll a szárny, illetve a merevítők mennyire szimmetrikusan állnak. Ezt követően a hosszabb és nagyobb támasztékok következtek, ezek illesztésére szintén ráment egy óra. A bal oldali szárnyfél folyton felfelé csalt, így kicsit lefelé kellett nyomnom, hogy párhuzamos legyen a vízszintes vezérsíkkal. Ez volt a szerencse, ugyanis enélkül a dúc vége nem ért volna el a törzsig. Egyszerre tartani a szárnyat és ellenőrizni minimum 3 szögből a csatlakozásokat nem egyszerű feladat…
Ezután jött még két "N" alakú merevítő, amiket be kellett játszanom valahogy a helyükre a szárny és a hosszú tartódúc közé. Ez is jó "móka" volt, hogy lehetőleg ezek is szimmetrikusan álljanak. A helyüket csak saccperkábé tudtam megállapítani. Nagyjából másfél órás sakkozás után azonban sikerült összegyógyítanom a szárnyat a törzzsel egy megfelelőnek tűnő helyzetben. Kis szusszanás után jöttek a futószárak és az újabb megoldásra váró problémák. Itt ugyan vannak rögzítő furatok és csapok az alkatrészeken, de a két "láb" nem sikerült teljesen azonos formájúra. A jobb oldalival így elég sokat játszottam, mert megint elkezdett dőlni a madár. Egy részét sikerült elcsalni a dőlésnek, a többit majd a kerekek ragasztásánál lehet még korrigálni. Ezután a vízszintes vezérsíkok merevítőit tettem a helyükre, amelyeket két megfelelő méretű húzott szálból gyártottam le.
Végül pedig drótból meghajtottam a fellépőt és beragasztottam a törzsbe. A festés előtt hátra volt még a kerekek és a légcsavar előkészítése. Előbbieket öntőkeretre ragasztottam, majd kézi fúróba fogva és megforgatva sorjáztam le. A tárcsán lévő szegecselést is lecsiszoltam és inkább furatokkal pótoltam. A légcsavar sorjáit szikepengével lekapargattam és ragasztottam bele egy csapot.
A festés előtt a kabint és az orr elején lévő beömlő nyílást kitömtem szivaccsal, majd lemostam a gépet. Mr Surfacer 1000-rel alapoztam, majd átnéztem mindent maradék felületi hibákat keresve és javítva. Amikor elértem a megfelelő felületi minőséget, akkor következhetett a fedőszínek felvitele.
Sokáig gondolkoztam, hogy melyik magyar gépet építsem meg, végül a G.122-es jelűre esett a választásom. Mivel képanyagom nem sok volt, így itt a fórumon segítséget kérve kaptam meg egy hobbitárs nevét, aki az általa gyűjtött archív fotókat a rendelkezésemre bocsátotta. Ezúton is köszönöm Völgyesi Viktornak a jelentős segítséget.
Lett tehát háttéranyagom a festést illetően, tehát már csak hozzávaló matricát kellett kerítenem. A fotókat tanulmányozva az Íjász század gépének azonosítottam be a madarat, viszont ilyen matricám nem volt. Elkezdtem hát a neten böngészni, hol találok matricát, vagy saját készítéshez alapanyagot.
Utóbbi esetben jártam sikerrel, de még sok munka előzte meg, mire matrica lett a képből. Először is egy vektorgrafikus programban kellett vektorizálnom, hogy torzításmentesen tudjam kicsinyíteni. Aztán a felesleges sallangokat le kellett róla szednem, majd lajstromszámot gyártani és az egészet matricalapra nyomtatni és lakkozni. Az ék felségjelzésekkel nem bajlódtam, azokat egyszerűbb volt maszkolással felfesteni. A színeket az AK által kiadott magyar légierős készletből választottam. A fújt felségjelzések maszkolása után alapszínnek a szürkét választottam, amit persze a méretarány hatás miatt világosítani kellett. A panelek közepét pedig ennek a színnek a fakított változatával fújtam meg. Ezután következtek a zöld foltok, sárgával világosítva. Először szabad kézzel próbáltam fújni, de nem tudtam a kívánt eredményt elérni. Tartottam egy kis "pauzét" a dologban, hogy átgondoljam az egészet. Végül amellett a megoldás mellett döntöttem, hogy vékony Blu-Tack kukacokkal jelölöm ki a foltokat és így festek. Macerásabb meló, de biztosabb. A nem festendő részeket kisebb-nagyobb maszkolószalag négyzetekkel fedtem le. Az ismétlés előtt kitakarítottam a pisztolyt is, hogy azzal se legyen gond. Másodszorra jobban ment, szépen sikerült is felfújni a zöld foltozást. A foltok közepének fakításához végül fehéret kevertem a maradék festékhez. Ezután leszedtem a maszkolásokat és a barna színnek megfelelő mintázatot kezdtem el felrakni. A barnát a maradék zölddel világosítottam, illetve a végső fakításhoz itt sárgát kevertem a festékbe. A maszkolások leszedése után ecsettel javítottam az apróbb festési pontatlanságokat, illetve nedves fogpiszkálóval óvatosan levakartam a felségjelet maszkoló szalag alá beszüremlett festéket. Úgy látszik túlságosan legyengítettem a ragasztóréteget és nem tapadt fel rendesen a felületre a cucc. De ezzel a módszerrel hál' istennek sikerült elhárítani a problémát, nem kellett újrafesteni a jelzéseket.
Lakkozás után jöhettek tehát a házi készítésű matricák, szám szerint négy darab. Kicsit sajnos darabosak lettek, mert a nyomtató ilyen kis méretben nem tudott ennél jobbat produkálni. Halványan fújtam egy kis korom- és lőpor nyomot is a megfelelő helyekre, aztán matt lakkal fejeztem be a gépet. A száradás alatt megfestettem a kerekeket- fekete tárcsák, szürkésfekete gumi -, és a légcsavart. Ez utóbbit kicsit koptattam is ezüst ceruzával. A nyitott beszálló ajtó felragasztásával pedig be is fejeztem ezt az alig tenyérnyi kis makettet.
Régi - 1977-es - készletről van szó, tehát majd' 50 éve jelent meg először a piacon. Azóta több újrakiadás is történt, legutóbb 2020-ban vették újra elő a szerszámokat, ennek egy példánya állapodott meg a kezeim között. Volt már egy-két Heller makettel dolgom, ezért számítottam némi bonyodalomra. A három világos galambszürke öntőkeret elég puha műanyagból van, amivel könnyű dolgozni, de az alkatrészek leválasztásánál nagyon vigyázni kell az öntőcsonkok eltávolításakor. Sorja akad bőségesen, de többnyire kaparással el lehet tüntetni. A panelvonalak pozitívak, ezeket érzéssel át lehet karcolni negatívvá. A vásznazás megjelenítése már zűrösebb, gyakorlottabbak kicsit igazíthatnak rajta. Az illeszkedés viszont meglepően jó! A kabin padlólemeze és a hátfala például majdnem tökéletes, csak a padlót kellett egy vékony műanyag csíkkal megtoldani szélességben.
A kabin egyébként elég spártai, némi oldschool sufnituning elkél hozzá, mert feljavítót nem lehet kapni a készlethez. A miniatűr átlátszó szélvédő kicsit vastag, érdemes újat készíteni helyette. A matricák jónak tűnnek, bár én nem fogom őket felhasználni terveim szerint. Az összeállítási útmutató pár lépésben letudja az építés lépéseinek bemutatását, a többi anyag a gép tulajdonságairól, illetve rövid történetéről szól.
Ahogyan már mondtam, oldschool technikákat igénylő oldschool készlettel van dolga annak, aki belevág az elkészítésébe. De egyáltalán nem lehetetlen vállalkozás, legalábbis első kinézetre.
Kezdjük is el akkor, szokás szerint a pilótafülkével. Mint fentebb írtam, meglepően jó az illeszkedés, egy vékony műanyag csíkkal kell csak megtoldani a padló szélességét, illetve a hátfalról kell levakarni egy kis sorját. A puha műanyagot jól oldja a Tamiya Extra Thin ragasztó, így haladós a ragasztási művelet is. Arra azért vigyázzunk, hogy ne tocsogjon a lötyi a felületen, mert mélyen bemarja magát az anyagba! A padlólemezt kicsit feltuningoltam két műanyag csíkkal, illetve a kormánymozgató rudazatot is elkészítettem. Rézlapból kivágott kormánypedálokat kapott, majd a hátfallal együtt beragasztottam az egyik törzsfélbe. A kabin oldalfalait is cicomáztam kicsit, itt a vázszerkezetet készítettem el vékony húzott szálakból, illetve pár műszer dobozát vastagabb műanyag lapokból. Az eredeti műszerfal helyett vékony lemezből készítettem újat, a műszerek alapját kis négyzetekből alakítottam ki. Elkészítettem a gázkart, trimmkart, stb. kezelőszervet is. Végül a pilóta ülését vettem górcső alá. Először az eredeti alkatrész háttámláját vágtam le és készítettem újat. Viszont ezzel nem voltam teljesen elégedett, így végül sztirol lapokból építettem fel egyet, maratásból pedig kapott bekötőhevedereket is. A kabin RLM02 lett, amit világosított alapszínnel szárazecseteltem, majd barna befolyatással tettem plasztikusabbá. Az ülés alumínium színű, a hevederek vászonszínűek. A műszerfal is RLM02 lett, aztán maradék matricákból műszereket ragasztottam fel az apró négyzetekre. Drótból pótoltam még egy-két kart is. A fülke felső részét külön alkatrészként kapjuk, ennek bal oldaláról levágtam a beszállást megkönnyítő lenyitható ajtót, hogy több látszódjon a fülkéből. Ezt majd utólag fogom lenyitott állapotban visszatenni. A fülke elkészítése ezzel véget ért.
A két törzsfél illesztése zökkenőmentesen történt, körültekintő pozícionálással csak minimális tömítés/csiszolás kellett. Ez azért is fontos, mert a törzs vásznazása így kevéssé sérült meg. Persze ezen is igazítottam kicsit, hogy a bordák között ívesebb legyen a törzs tetején. A függőleges vezérsík nagyon vastag, itt reszelővel vékonyítottam, hogy a kilépőélek pofásabbak legyenek.
Következő lépésben el kellett készítenem az Argus motor hozzávetőleg utánzatát, mert az orr elején lévő hűtőlevegő beömlőn keresztül kicsit belátni a motortérbe. Egy kisebb műanyag tömb, némi feldarabolt öntőkeret segítségével ez gyorsan meg is volt. A fekete alapszín és ezüst szárazecsetelés után bekerült a helyére, majd feltettem az orr elejét is a törzsre. Itt kicsit mélyítettem a beömlő két oldalán, illetve az orr tetején lévő nyílásokat is.
Eszkábáltam az orrba egy motorimitációt is, mert a beömlő némi rálátást enged a belsőre
A következő munkafolyamat a vízszintes vezérsík beragasztása volt, majd jött a szárny. Ez utóbbit előbb átkarcoltam negatív panelvonalasra, mielőtt nekiláttam a törzzsel történő egyesítésnek. A dúcolt típusoknál mindig tartok az építéstől kicsit, most sem volt ez másként. Először a kisebb dúcokat tettem fel a szárnyra és ezeket próbáltam a helyükre igazítani. Ez azért volt nehéz, mert semmiféle jelzés nincs a törzsön, hová is kellene kerülnie a rudak végének. A művelet közben folyamatosan néztem, hogy a vízszintes vezérsíkhoz képest hogyan áll a szárny, illetve a merevítők mennyire szimmetrikusan állnak. Ezt követően a hosszabb és nagyobb támasztékok következtek, ezek illesztésére szintén ráment egy óra. A bal oldali szárnyfél folyton felfelé csalt, így kicsit lefelé kellett nyomnom, hogy párhuzamos legyen a vízszintes vezérsíkkal. Ez volt a szerencse, ugyanis enélkül a dúc vége nem ért volna el a törzsig. Egyszerre tartani a szárnyat és ellenőrizni minimum 3 szögből a csatlakozásokat nem egyszerű feladat…
Ezután jött még két "N" alakú merevítő, amiket be kellett játszanom valahogy a helyükre a szárny és a hosszú tartódúc közé. Ez is jó "móka" volt, hogy lehetőleg ezek is szimmetrikusan álljanak. A helyüket csak saccperkábé tudtam megállapítani. Nagyjából másfél órás sakkozás után azonban sikerült összegyógyítanom a szárnyat a törzzsel egy megfelelőnek tűnő helyzetben. Kis szusszanás után jöttek a futószárak és az újabb megoldásra váró problémák. Itt ugyan vannak rögzítő furatok és csapok az alkatrészeken, de a két "láb" nem sikerült teljesen azonos formájúra. A jobb oldalival így elég sokat játszottam, mert megint elkezdett dőlni a madár. Egy részét sikerült elcsalni a dőlésnek, a többit majd a kerekek ragasztásánál lehet még korrigálni. Ezután a vízszintes vezérsíkok merevítőit tettem a helyükre, amelyeket két megfelelő méretű húzott szálból gyártottam le.
A törzs alján vannak ismeretlen rendeltetésű mélyedések
A hátsót eltömítettem, az előrébb lévőbe rézlemezt szabtam, hogy az illesztési vonal ne látszódjon.
Végül pedig drótból meghajtottam a fellépőt és beragasztottam a törzsbe. A festés előtt hátra volt még a kerekek és a légcsavar előkészítése. Előbbieket öntőkeretre ragasztottam, majd kézi fúróba fogva és megforgatva sorjáztam le. A tárcsán lévő szegecselést is lecsiszoltam és inkább furatokkal pótoltam. A légcsavar sorjáit szikepengével lekapargattam és ragasztottam bele egy csapot.
A festés előtt a kabint és az orr elején lévő beömlő nyílást kitömtem szivaccsal, majd lemostam a gépet. Mr Surfacer 1000-rel alapoztam, majd átnéztem mindent maradék felületi hibákat keresve és javítva. Amikor elértem a megfelelő felületi minőséget, akkor következhetett a fedőszínek felvitele.
Sokáig gondolkoztam, hogy melyik magyar gépet építsem meg, végül a G.122-es jelűre esett a választásom. Mivel képanyagom nem sok volt, így itt a fórumon segítséget kérve kaptam meg egy hobbitárs nevét, aki az általa gyűjtött archív fotókat a rendelkezésemre bocsátotta. Ezúton is köszönöm Völgyesi Viktornak a jelentős segítséget.
Lett tehát háttéranyagom a festést illetően, tehát már csak hozzávaló matricát kellett kerítenem. A fotókat tanulmányozva az Íjász század gépének azonosítottam be a madarat, viszont ilyen matricám nem volt. Elkezdtem hát a neten böngészni, hol találok matricát, vagy saját készítéshez alapanyagot.
Utóbbi esetben jártam sikerrel, de még sok munka előzte meg, mire matrica lett a képből. Először is egy vektorgrafikus programban kellett vektorizálnom, hogy torzításmentesen tudjam kicsinyíteni. Aztán a felesleges sallangokat le kellett róla szednem, majd lajstromszámot gyártani és az egészet matricalapra nyomtatni és lakkozni. Az ék felségjelzésekkel nem bajlódtam, azokat egyszerűbb volt maszkolással felfesteni. A színeket az AK által kiadott magyar légierős készletből választottam. A fújt felségjelzések maszkolása után alapszínnek a szürkét választottam, amit persze a méretarány hatás miatt világosítani kellett. A panelek közepét pedig ennek a színnek a fakított változatával fújtam meg. Ezután következtek a zöld foltok, sárgával világosítva. Először szabad kézzel próbáltam fújni, de nem tudtam a kívánt eredményt elérni. Tartottam egy kis "pauzét" a dologban, hogy átgondoljam az egészet. Végül amellett a megoldás mellett döntöttem, hogy vékony Blu-Tack kukacokkal jelölöm ki a foltokat és így festek. Macerásabb meló, de biztosabb. A nem festendő részeket kisebb-nagyobb maszkolószalag négyzetekkel fedtem le. Az ismétlés előtt kitakarítottam a pisztolyt is, hogy azzal se legyen gond. Másodszorra jobban ment, szépen sikerült is felfújni a zöld foltozást. A foltok közepének fakításához végül fehéret kevertem a maradék festékhez. Ezután leszedtem a maszkolásokat és a barna színnek megfelelő mintázatot kezdtem el felrakni. A barnát a maradék zölddel világosítottam, illetve a végső fakításhoz itt sárgát kevertem a festékbe. A maszkolások leszedése után ecsettel javítottam az apróbb festési pontatlanságokat, illetve nedves fogpiszkálóval óvatosan levakartam a felségjelet maszkoló szalag alá beszüremlett festéket. Úgy látszik túlságosan legyengítettem a ragasztóréteget és nem tapadt fel rendesen a felületre a cucc. De ezzel a módszerrel hál' istennek sikerült elhárítani a problémát, nem kellett újrafesteni a jelzéseket.
A foltozás késznek mondható, pár apró javítást kell még ecsettel megcsinálni
Lakkozás után jöhettek tehát a házi készítésű matricák, szám szerint négy darab. Kicsit sajnos darabosak lettek, mert a nyomtató ilyen kis méretben nem tudott ennél jobbat produkálni. Halványan fújtam egy kis korom- és lőpor nyomot is a megfelelő helyekre, aztán matt lakkal fejeztem be a gépet. A száradás alatt megfestettem a kerekeket- fekete tárcsák, szürkésfekete gumi -, és a légcsavart. Ez utóbbit kicsit koptattam is ezüst ceruzával. A nyitott beszálló ajtó felragasztásával pedig be is fejeztem ezt az alig tenyérnyi kis makettet.
Focke-Wulf Fw-56 Stösser
1:72 Heller 80238
1:72 Heller 80238
|
|
|
|
|
Készül a kabin
|
|
|
Ezt a botkormányt még háromszor gyártottam újra, mert mindig letörtem az ovális fejrészt...
|
|
|
Készül a műszerfal alapja
|
|
|
Itt már összeragasztva a törzs
|
|
|
|
|
|
Eszkábáltam az orrba egy motorimitációt is, mert a beömlő némi rálátást enged a belsőre
|
|
|
Felkerült a vízszintes vezérsík
|
|
|
Aztán már a szárny és a futószárak is egyesültek a törzzsel nettó 1,5-2 órás elfoglaltság eredményeként...
|
|
|
A törzs alján vannak ismeretlen rendeltetésű mélyedések
|
|
|
Na, kezd pofásan kinézni
|
|
|
A felségjezések és az alapszín már fenn vannak
|
|
|
Hanyatt :)
|
|
|
Felkerültek az első foltok
|
|
|
|
|
|
A foltozás késznek mondható, pár apró javítást kell még ecsettel megcsinálni
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2025.06.12.
Utolsó módosítás: 2025.09.29.
Utolsó módosítás: 2025.09.29.