Dennis Fire Engine
1:32, AIRFIX
No.472 (1964)
Pintér György - Múzeumi krimik
Nagyon kevés gyártó készít a régebbi múltbeli technikákról miniatűr másolatot. (Kivétel talán a 2014. év volt, amikoris az I. vh kitörésének évfordulójára megjelent néhány korabeli harckocsi makett és figura.)
Tűzoltó-technika gyűjteményemből hiányzott, és régóta kerestem az AIRFIX veterán jármű sorozatában megjelent DENNIS FIRE ENGINE járművet.
Az idén akadtam az e-bay-n egy ígéretesnek tűnő, hiánytalannak hirdetett készletre - egy angol gyűjtőnél - amely a 472-es gyártmányszámot viseli, a gyártó honlapja szerint a makett 1964-ben készült (ekkortájt rakhattam össze az első NDK-s utasszállítómat)! (http://www.vintage-airfix.com/airfix/commercial-vehicles/1914-dennis-fire-engine-p-473.html) (1.,2. kép)
Amikor a doboz megérkezése után gyors leltárt végeztem, örömmel állapítottam meg, hogy valóban, minden alkatrész megvan (3. kép). A doboz tartalmazta még az eredeti reklamáló cédulát is – amely tanulsága szerint ez a doboz a legyártottak sorában a 82.-, valamint egy apró, csepp alakú fiolát, amelyben eredetileg az összeállításhoz szükséges ragasztó volt, gyárilag. Visszatekintve: elképzelhető, hogy ez a kis mennyiségű ragasztó valóban elegendő lehetett az összeállításhoz.
Néhány szót az eredeti járműről:
A Dennis fivérek (John és Raymond) által 1895-ben alapított vállalkozás először kerékpárok, motorkerékpárok gyártásával, árusításával, szervizelésével foglalkozott az angliai Guildford-ban. 1913-ig ezeken kívül szállító és egyéb járművek készítésével is kísérleteztek. Első tűzoltójárművüket 1908-ban építették. Az akkor használt lóvontatású tűzoltó-berendezés motorizálásával készült el az a gépezet, melyből 1915-re a londoni tűzoltóság már 68-t állított rendszerbe. A Dennis fivéreket tekintik a modernkori angol tűzoltó-technikagyártás megalapítóinak. A DENNIS márka mai is létezik, a cég amellett, hogy az angol tűzoltóság fő tűzoltó-gépjármű szállítója, autóbuszokat és egyéb szállítójárműveket is gyárt.
Technikai adatok:
A motor 9 (!) literes, 4 hengeres, soros elrendezésű benzinüzemű. Kb. 75 LE teljesítményt adott le, 1150 percenkénti fordulaton. A 4 és fél tonnás jármű legnagyobb sebessége 35 mérföld volt óránként (kb. 56 km/h). A beépített, többlépcsős centrifugál szivattyúja 500 gallon (kb.2275 liter) vizet szállított percenként. A létramű teljesen kitolt hosszát 12-15 m-re becsülöm.
A makett alapjául egy 1941-ben közel eredeti állapotra restaurált gép szolgált, amely guildfordi gyárban volt (van?) kiállítva.
A makettről:
A doboz kinyitása után a 3. sz. fényképen látható kép tárult elém (mit lehet ebből kihozni?). A szemrontóan piros színű, 144 alkatrész anyaga kemény, de jól megmunkálható műanyag. Kevés sorja, néhány beszívódás (egyik-másik igen kényelmetlen helyen), általában jó illeszkedés (kivételek a fellépőn lévő dobozok), kevés vetemedés jellemezte a darabokat. Szerintem, a ma alkalmazott technológiai lehetőségek mellett is több gyártó példát vehetne az 50 évvel ezelőtti készítőktől.
Szerény, kissé már kopott matricalapot kapunk, melyen a londoni, és a coventry-i tűzoltóság jelzése található. Érdekesség, hogy a készlethez adott útmutató azt ajánlja, hogy ha jónak látjuk, a leírás papírján található rendszámot onnan kivágva ragasszuk fel a makettre. (Nem ezt választottam.) Az egyik figurának az a kézfeje nincs kidolgozva, amelyikkel a kormányhoz ér (érdekes megoldás!).
Az építésről:
A készlethez kapott összeszerelési útmutató is okozott meglepetést. A megszokott piktogramok helyett Shakespeare ékes, angol nyelvén írja le lépésről lépésre, mit fogjak meg, mit válasszak le a keretről, mit, mivel ragasszak, vagy éppen ne ragasszak össze. Választhattam volna azt is, hogy körülnézek a neten, vadászok egy később készült makett leírására, hátha az már nemzetközi piacra készült és piktogramokat használ, de minden angol tudásomat (és a szótárt) összeszedve kezdtem az építésnek.
Ugyanez volt a helyzet a festési utasítással is: felsorolta mely alkatrészeket kell réz (arany), ezüst, fekete, fehér, sötétkék, fa színűre pingálni, amely ezekben a listákban nem szerepel: az mind piros legyen.
Az építést megelőző adatgyűjtés során néhány használható fotóra bukkantam (4., 5., 6. kép) ezért úgy határoztam, hogy az ebben a méretarányban puritán motorteret kicsit feljavítom. A kettesével tömbösített négyhengeres motor hengerenként két gyújtógyertyával és egy „levegőztető-szeleppel” rendelkezett, a gyújtáshoz szükséges energiát un. „magnetron” állította elő. A puritánra sikerült karburátorra közvetlenül csatlakozott a levegőszűrő. A vízhűtés csöveit rézhuzalból pótoltam. A szelepek, a hűtővízszerelvények, a levegőszűrő a mágneses gyújtóberendezés, és a gázelosztó hulladékból készültek, a vezetékek 0,3 mm-es vezetékből.
Az eredeti jármű érdekessége, hogy a világítást karbidból fejlesztett acetilén gáz lámpatestekben történő elégetésével oldották meg. (Hatalmas fényár lehetett). A központi gázfejlesztő tartály a vezetőállás alatt, a jobboldalon kapott helyet. Innen flexibilis vezetéken jutott a hátsó lámpához és a motortérben elhelyezett elosztóba, onnan a mellső lámpatestekbe. Ebben a méretarányban ez az opció szintén nem szerepelt. (4. kép)
A jármű jobb és baloldalán elhelyezett szívótömlők, valamint a szivattyún lévő osztó csonkjait felfúrással igyekeztem valóságosabbá tenni. Gondot okozott a bal oldali szívótömlő szivattyú felőli végén lévő szűrőkosár feljavítása. Lehetett volna próbálkozni különböző szitaszövetekkel, de a végeredmény kétséges volt. Ezért, ezt úgy hagytam, ahogy volt, nem akartam, hogy az „öröm-makettezés” „üröm-makettezésbe” forduljon. A szivattyú mérőműszerei saját készítésű matricával lettek javítva.
A készlet a szivattyú két oldalán két-két sugárcső-tartó csonkot jelenít meg. Gondoltam, ha lúd legyen kövér: a csonkokra Kovács István modellező társam esztergált méretarányos sugárcsöveket, rézből. Bandázsolás, és festés után ezek is a helyükre kerültek.
A festésről:
Az útmutató által használt színeket használtam, a megadott alkatrészeken. A réz (arany) és ezüst részek az Alclad polírozható réz és alumínium, a fekete, a fehér, a piros Revell színek, a figurák ruhája Revell oxford blue, a létramű fa részei Vallejo wood-dal festve, némi olajos utókezeléssel. A létramű kerekeinek, görgőinek „futófelületére” a HUMBROL polírozható acél festékét vittem fel.
A matricák kicsit vastag, matt filmen voltak, de 50 év után is egyben voltak, jól tapadtak. A több rétegű lakkozás lényegesen tompított a matricák élein. A sárvédők, a fellépő és a szivattyú díszítésének anyaga Bare Metal arany fólia.
A kész makettnek fabrikáltam egy keramit-kockás alapot, (gondolom, Londonban akkoriban volt ilyen is). Végül elfoglalhatta helyét John, George (commander), William, és Charles - a négy korabeli lánglovag - a Dennis-féle gépen, és indulhattak kötelességük teljesítésére.
Az egészet értékelve: ez egy öröm-makettezés volt! Ritkaságot építhettem, a készlet (szerintem) az AIRFIX manufaktúra legszebb napjait idézi.
Kelemen Sándor
Tűzoltó-technika gyűjteményemből hiányzott, és régóta kerestem az AIRFIX veterán jármű sorozatában megjelent DENNIS FIRE ENGINE járművet.
Az idén akadtam az e-bay-n egy ígéretesnek tűnő, hiánytalannak hirdetett készletre - egy angol gyűjtőnél - amely a 472-es gyártmányszámot viseli, a gyártó honlapja szerint a makett 1964-ben készült (ekkortájt rakhattam össze az első NDK-s utasszállítómat)! (http://www.vintage-airfix.com/airfix/commercial-vehicles/1914-dennis-fire-engine-p-473.html) (1.,2. kép)
Amikor a doboz megérkezése után gyors leltárt végeztem, örömmel állapítottam meg, hogy valóban, minden alkatrész megvan (3. kép). A doboz tartalmazta még az eredeti reklamáló cédulát is – amely tanulsága szerint ez a doboz a legyártottak sorában a 82.-, valamint egy apró, csepp alakú fiolát, amelyben eredetileg az összeállításhoz szükséges ragasztó volt, gyárilag. Visszatekintve: elképzelhető, hogy ez a kis mennyiségű ragasztó valóban elegendő lehetett az összeállításhoz.
Néhány szót az eredeti járműről:
A Dennis fivérek (John és Raymond) által 1895-ben alapított vállalkozás először kerékpárok, motorkerékpárok gyártásával, árusításával, szervizelésével foglalkozott az angliai Guildford-ban. 1913-ig ezeken kívül szállító és egyéb járművek készítésével is kísérleteztek. Első tűzoltójárművüket 1908-ban építették. Az akkor használt lóvontatású tűzoltó-berendezés motorizálásával készült el az a gépezet, melyből 1915-re a londoni tűzoltóság már 68-t állított rendszerbe. A Dennis fivéreket tekintik a modernkori angol tűzoltó-technikagyártás megalapítóinak. A DENNIS márka mai is létezik, a cég amellett, hogy az angol tűzoltóság fő tűzoltó-gépjármű szállítója, autóbuszokat és egyéb szállítójárműveket is gyárt.
Technikai adatok:
A motor 9 (!) literes, 4 hengeres, soros elrendezésű benzinüzemű. Kb. 75 LE teljesítményt adott le, 1150 percenkénti fordulaton. A 4 és fél tonnás jármű legnagyobb sebessége 35 mérföld volt óránként (kb. 56 km/h). A beépített, többlépcsős centrifugál szivattyúja 500 gallon (kb.2275 liter) vizet szállított percenként. A létramű teljesen kitolt hosszát 12-15 m-re becsülöm.
A makett alapjául egy 1941-ben közel eredeti állapotra restaurált gép szolgált, amely guildfordi gyárban volt (van?) kiállítva.
A makettről:
A doboz kinyitása után a 3. sz. fényképen látható kép tárult elém (mit lehet ebből kihozni?). A szemrontóan piros színű, 144 alkatrész anyaga kemény, de jól megmunkálható műanyag. Kevés sorja, néhány beszívódás (egyik-másik igen kényelmetlen helyen), általában jó illeszkedés (kivételek a fellépőn lévő dobozok), kevés vetemedés jellemezte a darabokat. Szerintem, a ma alkalmazott technológiai lehetőségek mellett is több gyártó példát vehetne az 50 évvel ezelőtti készítőktől.
Szerény, kissé már kopott matricalapot kapunk, melyen a londoni, és a coventry-i tűzoltóság jelzése található. Érdekesség, hogy a készlethez adott útmutató azt ajánlja, hogy ha jónak látjuk, a leírás papírján található rendszámot onnan kivágva ragasszuk fel a makettre. (Nem ezt választottam.) Az egyik figurának az a kézfeje nincs kidolgozva, amelyikkel a kormányhoz ér (érdekes megoldás!).
Az építésről:
A készlethez kapott összeszerelési útmutató is okozott meglepetést. A megszokott piktogramok helyett Shakespeare ékes, angol nyelvén írja le lépésről lépésre, mit fogjak meg, mit válasszak le a keretről, mit, mivel ragasszak, vagy éppen ne ragasszak össze. Választhattam volna azt is, hogy körülnézek a neten, vadászok egy később készült makett leírására, hátha az már nemzetközi piacra készült és piktogramokat használ, de minden angol tudásomat (és a szótárt) összeszedve kezdtem az építésnek.
Ugyanez volt a helyzet a festési utasítással is: felsorolta mely alkatrészeket kell réz (arany), ezüst, fekete, fehér, sötétkék, fa színűre pingálni, amely ezekben a listákban nem szerepel: az mind piros legyen.
Az építést megelőző adatgyűjtés során néhány használható fotóra bukkantam (4., 5., 6. kép) ezért úgy határoztam, hogy az ebben a méretarányban puritán motorteret kicsit feljavítom. A kettesével tömbösített négyhengeres motor hengerenként két gyújtógyertyával és egy „levegőztető-szeleppel” rendelkezett, a gyújtáshoz szükséges energiát un. „magnetron” állította elő. A puritánra sikerült karburátorra közvetlenül csatlakozott a levegőszűrő. A vízhűtés csöveit rézhuzalból pótoltam. A szelepek, a hűtővízszerelvények, a levegőszűrő a mágneses gyújtóberendezés, és a gázelosztó hulladékból készültek, a vezetékek 0,3 mm-es vezetékből.
Az eredeti jármű érdekessége, hogy a világítást karbidból fejlesztett acetilén gáz lámpatestekben történő elégetésével oldották meg. (Hatalmas fényár lehetett). A központi gázfejlesztő tartály a vezetőállás alatt, a jobboldalon kapott helyet. Innen flexibilis vezetéken jutott a hátsó lámpához és a motortérben elhelyezett elosztóba, onnan a mellső lámpatestekbe. Ebben a méretarányban ez az opció szintén nem szerepelt. (4. kép)
A jármű jobb és baloldalán elhelyezett szívótömlők, valamint a szivattyún lévő osztó csonkjait felfúrással igyekeztem valóságosabbá tenni. Gondot okozott a bal oldali szívótömlő szivattyú felőli végén lévő szűrőkosár feljavítása. Lehetett volna próbálkozni különböző szitaszövetekkel, de a végeredmény kétséges volt. Ezért, ezt úgy hagytam, ahogy volt, nem akartam, hogy az „öröm-makettezés” „üröm-makettezésbe” forduljon. A szivattyú mérőműszerei saját készítésű matricával lettek javítva.
A készlet a szivattyú két oldalán két-két sugárcső-tartó csonkot jelenít meg. Gondoltam, ha lúd legyen kövér: a csonkokra Kovács István modellező társam esztergált méretarányos sugárcsöveket, rézből. Bandázsolás, és festés után ezek is a helyükre kerültek.
A festésről:
Az útmutató által használt színeket használtam, a megadott alkatrészeken. A réz (arany) és ezüst részek az Alclad polírozható réz és alumínium, a fekete, a fehér, a piros Revell színek, a figurák ruhája Revell oxford blue, a létramű fa részei Vallejo wood-dal festve, némi olajos utókezeléssel. A létramű kerekeinek, görgőinek „futófelületére” a HUMBROL polírozható acél festékét vittem fel.
A matricák kicsit vastag, matt filmen voltak, de 50 év után is egyben voltak, jól tapadtak. A több rétegű lakkozás lényegesen tompított a matricák élein. A sárvédők, a fellépő és a szivattyú díszítésének anyaga Bare Metal arany fólia.
A kész makettnek fabrikáltam egy keramit-kockás alapot, (gondolom, Londonban akkoriban volt ilyen is). Végül elfoglalhatta helyét John, George (commander), William, és Charles - a négy korabeli lánglovag - a Dennis-féle gépen, és indulhattak kötelességük teljesítésére.
Az egészet értékelve: ez egy öröm-makettezés volt! Ritkaságot építhettem, a készlet (szerintem) az AIRFIX manufaktúra legszebb napjait idézi.
Kelemen Sándor
|
|
Dennis Fire Engine
|
|
|
1
|
|
|
2
|
|
|
3
|
|
|
4
|
|
|
5
|
|
|
6
|
|
|
Járóképes alváz 1
|
|
|
Járóképes alváz 2
|
|
|
A szivattyú
|
|
|
Felépítménnyel
|
|
|
Felkerültek a sugárcsövek a tartóra
|
|
|
Indulhatunk
|
|
|
Létra-stabilitás próba
|
|
|
Itt fejlődik a világítógáz
|
|
|
Robog a Dennis
|
|
|
Robogunk
|
2014.12.29.
Utolsó módosítás: 2015.01.13.
Utolsó módosítás: 2015.01.13.