Mikojan-Gurjevics MiG-23UB Flogger
1:72, Art model
Pintér György - Múzeumi krimik
A magyar "MF" verzió, illetve a Tomcat színekbe öltöztetett fantázia verzió után még a nyár beköszönte előtt tettem még egy kis kirándulást MiG-23 témában a fantázia birodalmába. Találtam ugyanis egy nagyon jó festési sémát, amely egy "UB"-t ábrázol világháborús Navy sémájú Corsair festéssel. Olyannyira megtetszettek az árnyalatok, hogy elhatároztam, kell nekem egy ilyen is a vitrinbe. Ennek az építésnek a leírásával nyitom újra a 2024-es őszi-téli építési szezont. :)
Az "UB" típust megformáló készletet az Art model kivitelezésében tudtam beszerezni. Sokat nem is írnék róla, az elemek 90%-ban megegyeznek a KP által kiadott készlettel, az eltérést a két fős kabinnak helyet adó orr-rész, illetve a hozzávaló gyanta kiegészítők jelentik. Sajnos a kabinteknőt és a pilótaüléseket egyben formázták meg, így nehezebb a megfestésük, mint külön darabokban. A felületek kivitelezése egy az egyben "KP-s", nagyjából ugyanazokra kell figyelni itt is.
Az építést a gyanta kabinteknők levágásával kezdtem, majd ezeket alapos mosás után beragasztottam az egyik törzsfélbe. Érdekes, hogy a két műszerfalat és a botkormányt már nem csinálták meg gyantából, ide csak sima műanyag lapokat és matricát kapunk. Szerencsére volt még maradék műszerfal maratásom, így legalább az első fülkébe tudtam komolyabb műszerfalat tenni. Hátra csak a gyári megoldás maradt, de az egyrészes kabintető torzítása miatt amúgy sem sok látszik. Első lépésben feketével alapoztam a kabint, illetve a műszerfalakat, majd a hagyományos orosz türkizzöld színnel fújtam át az alkatrészeket. Igyekeztem csak ott festeni, ahol nagyon szükséges, hogy a katapultüléseken ne legyen a kelleténél több réteg festék a végén. Ezután jött az ecsetes munka: vékony ecsettel színeztem a katapultok kékesszürke részeit, majd olajzölddel az ülő- és hátpárnákat, vászonszínnel a hevedereket. A csatok ezüstök, a fejtámlák középszürke színűek lettek. Végül befolyattam fekete panelezővel, hogy mélységet adjak a részleteknek. A műszerfalakat is elkészítettem, itt a türkiz festés után némi fehér szárazecsetelést is alkalmaztam a maratásnál. Az orr két darabjának összeragasztása előtt tettem pár sörétólmot az orrba, megelőzendő a későbbi fenékreülést, illetve beragasztottam az orrfutó aknát. Ide sajnos a készlethez külön beszerzett gyanta elem nem passzolt, mert a kerekek bölcsője mélyebb volt a gyári kialakításnál, ezért nem fért el a hátsó kabin aljától. Maradt a gyári megoldás, ami viszont tökéletesen passzolt. A két fél összeragasztásánál oda kellett figyelni a pontos illesztésre, de azért még így is maradt javítanivaló.
Az orr összeállítása után következett a törzs szerelése. Itt a szárnyak mögötti rész illesztése problémás, a felső és alsó rész érintkezése folyton elcsúszik a síkból illesztőcsapok hiányában. A száradás alatt ezért minden irányból szorítókkal támogattam meg, illetve kis műanyaglapokat ragasztottam a belső felületre. De előbb kimartam a törzsből a főfutóaknákat, mert ide a gyanta feljavító készlet megfelelő elmeit terveztem be. A kisebb réseket pillanatragasztóval tömítettem, amibe szódabikarbónát szórtam. Ez egyúttal belülről a nem látható részen erősítette a ragasztást.
A gyanta hajtómű átmérője kicsit nagyobb volt, így a gép hátsó részét belülről vékonyítani kellett. Ezt kézifúróba fogott csiszolóhengerrel csináltam, de nagyon vigyázni kell, nehogy átszakadjanak a törzsféklapok mélyített fészkei. A hajtóműkiömlővel érintkező részt kívülről még így is tömíteni kell, ehhez epoxigyurmát használtam.
A szárnyakat eleve kivehetőre terveztem, mert így külön lehet majd festeni őket. Ez az "MF" építésénél már bevált, nem változtattam hát rajta. A fix rész ragasztását viszont körültekintően végezzük, mert teljesen hátranyilazott állapotban hajlamos szétpattanni az illesztésnél. Mintha a szárny kicsit vastagabb lenne ezen a részen a kelleténél, így azt is megcsiszoltam kicsit. A vízszintes vezérsíkokat dróttal becsapoltam a helyükre, ellenőrizve a helyes állást, majd a függőleges következett. Itt két oldalt maradt hosszanti rés, amit húzott szállal tömítettem ki.
A szívócsatornák alkatrészein néhány sorjától meg kellett szabadulni, pótolni kellett a belső áramlásterelő lemezeket, ki kellett nyitni a segéd levegőbeömlő nyílásokat, illetve a leszálló fényszórókat is ki kellett alakítani. Emellett tömítésre is bőven volt szükség a törzshöz történő csatlakozásnál.
A főbb elemek összeépítése ezzel meg is volt, az illesztési pontatlanságok tömítése következett. Ehhez putty-t, epoxigyurmát, illetve húzott szálat használtam fel. A tömítés-csiszolás közben eltűnt, vagy egyébként is túl halvány panelvonalakat visszakarcoltam, a szegecselést pótoltam. Felragasztottam a lemaszkolt egyrészes kabintetőt is, majd kívülről lefújtam türkizzöld színre. A végső állapot a "surfacerezés" után jött el, amikor is a még visszamaradt kisebb hibákat is eldolgoztam.
A festési fázis az első alapozó réteg felhordásával vette kezdetét, majd az előárnyékolással folytatódott. A panelvonalakat feketével emeltem ki, majd az egyes paneleket fehér-zöld-kék pöttyözéssel fújtam meg. Ha sikerül a festés, akkor ezek az eltérő színek módosítani fogják majd a fedőfesték árnyalatát, hogy ne legyen túl egységes a felület. Ehhez viszont nagyon híg festékkel, sok rétegben kell felépíteni a fedést.
A legvilágosabb színtől a legsötétebb felé haladva először a fehéret fújtam fel az alsó felületekre. A hullámos határvonalakat Blu-Tack gyurmaragasztóval készítettem, majd következett a középső kék szín felfújása. Újabb "blutakozás" után a sötétkék fedés történt meg, amit aztán jócskán fakítottam is. Ezután a kisebb nagyobb dielektrikus felületeket festettem középszürke színnel a szárny belépőélen, a svancon és az alsó pótvezérsíkon. Végül a hajtóműkiömlő fémes részeivel fejeztem be a festést.
A következő lépésben a matricák összeguberálása jött: volt, amit a neten fellelt rajz alapján nyomtattam ki matricalapra (szó se róla, nem lett az igazi…), valamint maradékokból ollóztam össze pár fehér csíkot, lajstromszámot. Bajban voltam viszont a felségjelzésekkel, mert megfelelőt nem találtam. Rendelnem kellett egy Corsair-hez való készletet. Sajnos méretben ez sem lett tökéletes, de a szárnyakon "szódával elmegy". A törzsre sajnos mindegyik túlméretes, így oda nem került.
Következhetett a felület öregítése, amihez először fényes lakkal fújtam le a gépet (zöld Gauzy lakk). Ezután apró kék, sárga, fehér olajfesték pöttyöket tettem a vízszintes felületekre véletlenszerűen és white spiritbe mártott ecsettel áramlásirányban összemostam őket. Pár nap száradás közben elkészültek a futóművek és a kerekek is. Tűecsettel befolyattam a panelvonalakat, majd egy félfényes lakkal zártam le a felületeket. Kifestettem az aknák vezetékeit, beragasztottam a futóműveket, aknaajtókat, pitotcsöveket és antennákat. A kerekeket enyhén koszoltam.
Az utolsó maszkolások leszedése után pedig beparkoltam a Tomcat bundába öltöztetett 23-asom mellé ezt az orosz kalózt.
Az "UB" típust megformáló készletet az Art model kivitelezésében tudtam beszerezni. Sokat nem is írnék róla, az elemek 90%-ban megegyeznek a KP által kiadott készlettel, az eltérést a két fős kabinnak helyet adó orr-rész, illetve a hozzávaló gyanta kiegészítők jelentik. Sajnos a kabinteknőt és a pilótaüléseket egyben formázták meg, így nehezebb a megfestésük, mint külön darabokban. A felületek kivitelezése egy az egyben "KP-s", nagyjából ugyanazokra kell figyelni itt is.
Az építést a gyanta kabinteknők levágásával kezdtem, majd ezeket alapos mosás után beragasztottam az egyik törzsfélbe. Érdekes, hogy a két műszerfalat és a botkormányt már nem csinálták meg gyantából, ide csak sima műanyag lapokat és matricát kapunk. Szerencsére volt még maradék műszerfal maratásom, így legalább az első fülkébe tudtam komolyabb műszerfalat tenni. Hátra csak a gyári megoldás maradt, de az egyrészes kabintető torzítása miatt amúgy sem sok látszik. Első lépésben feketével alapoztam a kabint, illetve a műszerfalakat, majd a hagyományos orosz türkizzöld színnel fújtam át az alkatrészeket. Igyekeztem csak ott festeni, ahol nagyon szükséges, hogy a katapultüléseken ne legyen a kelleténél több réteg festék a végén. Ezután jött az ecsetes munka: vékony ecsettel színeztem a katapultok kékesszürke részeit, majd olajzölddel az ülő- és hátpárnákat, vászonszínnel a hevedereket. A csatok ezüstök, a fejtámlák középszürke színűek lettek. Végül befolyattam fekete panelezővel, hogy mélységet adjak a részleteknek. A műszerfalakat is elkészítettem, itt a türkiz festés után némi fehér szárazecsetelést is alkalmaztam a maratásnál. Az orr két darabjának összeragasztása előtt tettem pár sörétólmot az orrba, megelőzendő a későbbi fenékreülést, illetve beragasztottam az orrfutó aknát. Ide sajnos a készlethez külön beszerzett gyanta elem nem passzolt, mert a kerekek bölcsője mélyebb volt a gyári kialakításnál, ezért nem fért el a hátsó kabin aljától. Maradt a gyári megoldás, ami viszont tökéletesen passzolt. A két fél összeragasztásánál oda kellett figyelni a pontos illesztésre, de azért még így is maradt javítanivaló.
Az orr összeállítása után következett a törzs szerelése. Itt a szárnyak mögötti rész illesztése problémás, a felső és alsó rész érintkezése folyton elcsúszik a síkból illesztőcsapok hiányában. A száradás alatt ezért minden irányból szorítókkal támogattam meg, illetve kis műanyaglapokat ragasztottam a belső felületre. De előbb kimartam a törzsből a főfutóaknákat, mert ide a gyanta feljavító készlet megfelelő elmeit terveztem be. A kisebb réseket pillanatragasztóval tömítettem, amibe szódabikarbónát szórtam. Ez egyúttal belülről a nem látható részen erősítette a ragasztást.
A gyanta hajtómű átmérője kicsit nagyobb volt, így a gép hátsó részét belülről vékonyítani kellett. Ezt kézifúróba fogott csiszolóhengerrel csináltam, de nagyon vigyázni kell, nehogy átszakadjanak a törzsféklapok mélyített fészkei. A hajtóműkiömlővel érintkező részt kívülről még így is tömíteni kell, ehhez epoxigyurmát használtam.
A szárnyakat eleve kivehetőre terveztem, mert így külön lehet majd festeni őket. Ez az "MF" építésénél már bevált, nem változtattam hát rajta. A fix rész ragasztását viszont körültekintően végezzük, mert teljesen hátranyilazott állapotban hajlamos szétpattanni az illesztésnél. Mintha a szárny kicsit vastagabb lenne ezen a részen a kelleténél, így azt is megcsiszoltam kicsit. A vízszintes vezérsíkokat dróttal becsapoltam a helyükre, ellenőrizve a helyes állást, majd a függőleges következett. Itt két oldalt maradt hosszanti rés, amit húzott szállal tömítettem ki.
A szívócsatornák alkatrészein néhány sorjától meg kellett szabadulni, pótolni kellett a belső áramlásterelő lemezeket, ki kellett nyitni a segéd levegőbeömlő nyílásokat, illetve a leszálló fényszórókat is ki kellett alakítani. Emellett tömítésre is bőven volt szükség a törzshöz történő csatlakozásnál.
A főbb elemek összeépítése ezzel meg is volt, az illesztési pontatlanságok tömítése következett. Ehhez putty-t, epoxigyurmát, illetve húzott szálat használtam fel. A tömítés-csiszolás közben eltűnt, vagy egyébként is túl halvány panelvonalakat visszakarcoltam, a szegecselést pótoltam. Felragasztottam a lemaszkolt egyrészes kabintetőt is, majd kívülről lefújtam türkizzöld színre. A végső állapot a "surfacerezés" után jött el, amikor is a még visszamaradt kisebb hibákat is eldolgoztam.
A festési fázis az első alapozó réteg felhordásával vette kezdetét, majd az előárnyékolással folytatódott. A panelvonalakat feketével emeltem ki, majd az egyes paneleket fehér-zöld-kék pöttyözéssel fújtam meg. Ha sikerül a festés, akkor ezek az eltérő színek módosítani fogják majd a fedőfesték árnyalatát, hogy ne legyen túl egységes a felület. Ehhez viszont nagyon híg festékkel, sok rétegben kell felépíteni a fedést.
A legvilágosabb színtől a legsötétebb felé haladva először a fehéret fújtam fel az alsó felületekre. A hullámos határvonalakat Blu-Tack gyurmaragasztóval készítettem, majd következett a középső kék szín felfújása. Újabb "blutakozás" után a sötétkék fedés történt meg, amit aztán jócskán fakítottam is. Ezután a kisebb nagyobb dielektrikus felületeket festettem középszürke színnel a szárny belépőélen, a svancon és az alsó pótvezérsíkon. Végül a hajtóműkiömlő fémes részeivel fejeztem be a festést.
A következő lépésben a matricák összeguberálása jött: volt, amit a neten fellelt rajz alapján nyomtattam ki matricalapra (szó se róla, nem lett az igazi…), valamint maradékokból ollóztam össze pár fehér csíkot, lajstromszámot. Bajban voltam viszont a felségjelzésekkel, mert megfelelőt nem találtam. Rendelnem kellett egy Corsair-hez való készletet. Sajnos méretben ez sem lett tökéletes, de a szárnyakon "szódával elmegy". A törzsre sajnos mindegyik túlméretes, így oda nem került.
Következhetett a felület öregítése, amihez először fényes lakkal fújtam le a gépet (zöld Gauzy lakk). Ezután apró kék, sárga, fehér olajfesték pöttyöket tettem a vízszintes felületekre véletlenszerűen és white spiritbe mártott ecsettel áramlásirányban összemostam őket. Pár nap száradás közben elkészültek a futóművek és a kerekek is. Tűecsettel befolyattam a panelvonalakat, majd egy félfényes lakkal zártam le a felületeket. Kifestettem az aknák vezetékeit, beragasztottam a futóműveket, aknaajtókat, pitotcsöveket és antennákat. A kerekeket enyhén koszoltam.
Az utolsó maszkolások leszedése után pedig beparkoltam a Tomcat bundába öltöztetett 23-asom mellé ezt az orosz kalózt.
|
|
Az ihletet adó rajz
|
|
|
Eredmény
|
|
|
Eredmény
|
|
|
Eredmény
|
2024.10.04.