1:35
Pintér György - Múzeumi krimik
A II. világháborúban az orosz hadvezetőség a tüzérség nagyarányú fejlesztésébe kezdett, mert fergeteges tűzcsapásokkal készítette elő tömegtámadásait. Példaképp megemlíteném, hogy a kurszki ívben tizenkilencezer löveget és aknavetőt,valamint ötszázhúsz darab katyusát alkalmazott. 1945. januári Visztula-menti támadásnál 33.500 löveget, aknavetőt (300 db/km) telepített és 100 perces tűzelőkészítést alkalmazott a támadás előtt.
A sokféle tüzérségi löveg közül most a 120 mm-s MORTAR nehézaknavetőt valamint a SU-122. M-30-s tábori tarackot mutatom be vignettán.
Megemlíteném, hogy koromnál fogva mindegyiket láttam harcközben!!
120 mm-s aknavető
Rettegett és gyűlölt gyalogsági fegyver volt a városi harc legjobban alkalmazható fegyvere!! Én 14 éves koromban láttam Budapest ostrománál mivel a házunk kertjében telepítettek az oroszok egy 80-mm-s üteget, valamint 120 mm-s aknavetőt,és ezekkel lőtték a Várat. Mivel egy 14 éves gyerek nagyon kíváncsi,és nem ismeri a félelmet,én is mindig ott sündörögtem közöttük. Meg kell jegyeznem, hogy az oroszok sok különleges viselkedése mellett ( nők krumplipucolásra vitele, az órák, főleg karórák szenvedélyes begyűjtése stb.) a gyerekeket nagyon szerették, így engem is. Még enni is adtak a sajátjukból, ami jó volt, mivel nekünk már lóhúsunk sem volt,a kenyérről nem is beszélve!!!
Na,de beszéljünk a lényegről. Amikor megkezdték a Vár tűzcsapását a 80 mm-s aknavető ütőszegét élesre állították,ami azt jelentette, hogy a csőbe eresztett aknát rögtön ki is lőtte. Így percenként 5 – 6 lövést is le tudtak adni! A 120 mm-s betöltötték,majd meghúzták az elsütőkart, ezután újra töltöttek. Így kb. percenként egy lövést adtak le! Nekünk srácoknak az tetszett, hogy az égre nézve egyszer csak apró kis csíkok tűntek fel, egyre több és több. Majd egy ponton eltűntek és pár pillanat után a Vár területe lángba és füstbe borult, a föld remegni kezdett,mivel a Vártól alig egy kilométerre voltunk! Felnőtt ésszel most már tudom, hogy ez egy borzalmas látvány volt, de akkor csak egy kíváncsi gyerek voltam. DE EZ A HÁBORÚ !!!!!!!!!!
SU – 122 M-30
Tábori tarackkal 1951-ben találkoztam katonakoromban, amikor a gyöngyösi páncélos hadosztálynál voltam felderítő. A hadosztálynak volt egy 122-s tüzérezrede Jászberényben, ami minden évben Hajmáskéren tartott éles lőgyakorlatot. Nekünk felderítőknek volt a feladatunk, hogy a tüzérmegfigyelőket kivigyük az első vonalainkba,és biztosítsuk a bemérő munkájukat, megvédjük őket az esetleges ellenséges támadástól. Lehetőségem volt látni, amikor a bemérők két oldalról szögtávcsővel bemérnek egy feltűnő tereptárgyat a megadott céltól minél távolabb és azt az ezred belövő lövegével általában 3-4 lövéssel meghatározzák. Majd az adatokat átteszik a célterületre! Az adatok alapján a tüzérparancsnok adta ki a tűzparancsot! A tűzparancs többféleképpen történt, de legtöbbször így hangzott: „Ezred 10 lövés lövegenként sortűz. TŰZ!” Ami azt jelentette, mivel az ezred 4 osztályból állt, 1 osztály 4 darab lövegből, így 16 löveg 160 lövést adott le kb. 4-5 perc alatt. El lehet képzelni, hogy az „ellenséges” területen micsoda láng- és füsttenger keletkezett,és nem valószínű, hogy ott életben maradtak az ellenség katonái. Aki mégis életben maradt,az fizikailag és lelkileg teljesen tönkrement (szerintem), mert azt még látni is borzalmas volt. Pedig ez csak egy hadgyakorlat volt!!!!
Még meg kell említenem, nekünk úgy tanították:az ágyú és a tarack között az a különbség, míg az ágyú osztott irányzással tüzel, addig a tarack osztott és közvetlen irányzással működik.
A vignettákat 24 x 18 cm-s alapra készítettem. Az egyik terepen elhelyeztem hurkapálcikából műfűtetővel készült faházat, készen kapható fát, tengeri moszatból és mohából bokrokat. Majd felraktam az aknavetőt tüzelés közben. Az aknavető, személyzet, felszerelési tárgyak ITALERI készletből vannak. A másodikat,hasonlóan az előzőhöz,faház nélkül készítettem. 122 mm-s tarack, figurák, felszerelés ITALERI készlet.
Várom az észrevételeket és véleményeket!!!
A sokféle tüzérségi löveg közül most a 120 mm-s MORTAR nehézaknavetőt valamint a SU-122. M-30-s tábori tarackot mutatom be vignettán.
Megemlíteném, hogy koromnál fogva mindegyiket láttam harcközben!!
120 mm-s aknavető
Rettegett és gyűlölt gyalogsági fegyver volt a városi harc legjobban alkalmazható fegyvere!! Én 14 éves koromban láttam Budapest ostrománál mivel a házunk kertjében telepítettek az oroszok egy 80-mm-s üteget, valamint 120 mm-s aknavetőt,és ezekkel lőtték a Várat. Mivel egy 14 éves gyerek nagyon kíváncsi,és nem ismeri a félelmet,én is mindig ott sündörögtem közöttük. Meg kell jegyeznem, hogy az oroszok sok különleges viselkedése mellett ( nők krumplipucolásra vitele, az órák, főleg karórák szenvedélyes begyűjtése stb.) a gyerekeket nagyon szerették, így engem is. Még enni is adtak a sajátjukból, ami jó volt, mivel nekünk már lóhúsunk sem volt,a kenyérről nem is beszélve!!!
Na,de beszéljünk a lényegről. Amikor megkezdték a Vár tűzcsapását a 80 mm-s aknavető ütőszegét élesre állították,ami azt jelentette, hogy a csőbe eresztett aknát rögtön ki is lőtte. Így percenként 5 – 6 lövést is le tudtak adni! A 120 mm-s betöltötték,majd meghúzták az elsütőkart, ezután újra töltöttek. Így kb. percenként egy lövést adtak le! Nekünk srácoknak az tetszett, hogy az égre nézve egyszer csak apró kis csíkok tűntek fel, egyre több és több. Majd egy ponton eltűntek és pár pillanat után a Vár területe lángba és füstbe borult, a föld remegni kezdett,mivel a Vártól alig egy kilométerre voltunk! Felnőtt ésszel most már tudom, hogy ez egy borzalmas látvány volt, de akkor csak egy kíváncsi gyerek voltam. DE EZ A HÁBORÚ !!!!!!!!!!
SU – 122 M-30
Tábori tarackkal 1951-ben találkoztam katonakoromban, amikor a gyöngyösi páncélos hadosztálynál voltam felderítő. A hadosztálynak volt egy 122-s tüzérezrede Jászberényben, ami minden évben Hajmáskéren tartott éles lőgyakorlatot. Nekünk felderítőknek volt a feladatunk, hogy a tüzérmegfigyelőket kivigyük az első vonalainkba,és biztosítsuk a bemérő munkájukat, megvédjük őket az esetleges ellenséges támadástól. Lehetőségem volt látni, amikor a bemérők két oldalról szögtávcsővel bemérnek egy feltűnő tereptárgyat a megadott céltól minél távolabb és azt az ezred belövő lövegével általában 3-4 lövéssel meghatározzák. Majd az adatokat átteszik a célterületre! Az adatok alapján a tüzérparancsnok adta ki a tűzparancsot! A tűzparancs többféleképpen történt, de legtöbbször így hangzott: „Ezred 10 lövés lövegenként sortűz. TŰZ!” Ami azt jelentette, mivel az ezred 4 osztályból állt, 1 osztály 4 darab lövegből, így 16 löveg 160 lövést adott le kb. 4-5 perc alatt. El lehet képzelni, hogy az „ellenséges” területen micsoda láng- és füsttenger keletkezett,és nem valószínű, hogy ott életben maradtak az ellenség katonái. Aki mégis életben maradt,az fizikailag és lelkileg teljesen tönkrement (szerintem), mert azt még látni is borzalmas volt. Pedig ez csak egy hadgyakorlat volt!!!!
Még meg kell említenem, nekünk úgy tanították:az ágyú és a tarack között az a különbség, míg az ágyú osztott irányzással tüzel, addig a tarack osztott és közvetlen irányzással működik.
A vignettákat 24 x 18 cm-s alapra készítettem. Az egyik terepen elhelyeztem hurkapálcikából műfűtetővel készült faházat, készen kapható fát, tengeri moszatból és mohából bokrokat. Majd felraktam az aknavetőt tüzelés közben. Az aknavető, személyzet, felszerelési tárgyak ITALERI készletből vannak. A másodikat,hasonlóan az előzőhöz,faház nélkül készítettem. 122 mm-s tarack, figurák, felszerelés ITALERI készlet.
Várom az észrevételeket és véleményeket!!!
|
|
Kép 004
|
|
|
Kép 001
|
|
|
Kép 002
|
|
|
Kép 003
|
|
|
Kép 005
|
|
|
Kép 006
|
|
|
Kép 007
|
|
|
Kép 008
|
|
|
Kép 009
|
|
|
Kép 010
|
|
|
Kép 011
|
|
|
Kép 012
|
|
|
Kép 014
|
|
|
Kép 015
|
2010.12.24.
Utolsó módosítás: 2011.01.30.
Utolsó módosítás: 2011.01.30.