Convair F-106 Delta Dart
1:48, Revell/Monogram
No.85-5847 (1983)
Pintér György - Múzeumi krimik
Most egy kevésbé ismert, de annál érdekesebb típusról lesz szó, egészen pontosan az utolsó, kizárólag elfogó feladatra tervezett amerikai repülőgépről, az F-106 Delta Dart-ról. A gépet a Convair cég tervezte az '50-es évek elején, a kiindulási alap az F-102B Delta Dagger volt (a két típus le sem tagadhatná a közeli rokonságot).
A deltaszárnyú gép az egyik legtisztább vonalvezetésű repülőgép lett. Szükség is volt erre, hiszen a típust nem éppen manőverező légi harcra tervezték, hanem hogy minél gyorsabban, és minél magasabbra emelkedve menjen a támadó (szovjet) bombázógépek elé és lehetőleg még azelőtt lője le őket, mielőtt Egyesült Államokat elérnék. Erre a célra az F-106-os a mai modern gépekhez hasonlóan (F-22A Raptor) a törzsében kiképzett fegyvertérben hordozta rakétáit. Az F-106-os alapfegyverzete a nem túl sikeres, de a nem manőverező bombázók ellen megfelelő hatékonyságú, infravörös önirányítású AIM-9G (2 db) és félaktív radar irányítású AIM-9F (2 db) Falcon rakétákból állt. És ehhez jött a címben szereplő ötödik utas…
Ha azt mondom, hogy a gép vitt még magával még egy AIR-2-es rakétát is, kevesen kapják fel a fejüket. De ha azt mondom, hogy Genie (Dzsinn)? Hoppá! A 373 kg-os indulótömegű rakéta mindenféle irányítás nélkül mindössze 9,6 kilométerre repült, de az orrában egy 1,5-2 kilotonnás W25 jelű fissziós töltet foglalt helyet, amely az ellenséges bombázókötelék közepén robbanva több száz méteres körzetében minden repülőgépet elpusztított, vagy súlyosan megrongált. És mindezt persze a bevetési profilnak megfelelően a Csendes-óceán, vagy Kanada felett. A legyártott 3150 rakétából -szerencsére- csupán egyetlen éles példányát indítottak egy F-89 Scorpion fedélzetéről 1957. július 19-én. Az eset pikantériája az volt, hogy öt bátor, önként jelentkező mérnök közvetlenül az 5 km magasságban bekövetkezett robbanás alatt tartózkodott. Így kívánták demonstrálni, hogy a fegyver a földön tartózkodó emberekre nem veszélyes. A kísérlet során az öt szemlélődő férfi minimális sugárterheléssel megúszta a kalandot, nem úgy mint a Scorpion személyzete... Később a Genie rakéták helyére egy Vulcan gépágyú került, az AIR-2 azonban egészen 1986-ig rendszerben maradt. A deltaszárnyú vadászgépek is a '80-es évek közepéig maradtak hadrendben, helyüket az F-4-es Phantomnak és az F-15-nek adták át.
A makett
Szerintem mondanom sem kell, hogy a Revell dobozban ismét egy Monogram makett lapult. Szerencsére, ugyanis az amerikai cég egyik legszebb makettjéről van szó. (Szerintem akkor sem túlzok, ha azt mondom, hogy az egyik legszebb makett, amit valaha a kezemben tartottam.) A 95 db gyönyörűen megmunkált, világosszürke alkatrész látványa egyszerűen lebilincselő, pedig az öntőforma már 25 éves! A makett korára legfeljebb a pozitív panelvonalak utalnak, de ezek szép vékonyak és egyenletesek. Azért a cégjelzést itt sem feltétlenül a szárny kilépőélére kellett volna helyezni…
A gyufásdoboz méretű kabint 9 részből kell összerakni, minden kapcsoló, műszer a helyén van. A minőségéről még csak annyit, hogy sokkal csúnyább műgyanta kabint és ülést is láttam már… A gép sárkányának bontása szokatlan, de nagyon szellemes. A törzs alsó része a nyitott fegyvertérrel és a szárnyak alsó részével egy részből áll, ebbe kell beépíteni a hajtómű fúvócsövét és a futóaknákat, erre jön a szárnyak felső része, majd a törzs felső darabaja a beépített kabinnal.
A fegyvertér szintén kiegészítő gyártókat megszégyenítő minőségű, ügyes festéssel és némi dróttal nagyon élethűvé tehető. A mellékelt Falcon és Genie rakéták is szépen sikerültek.
A Monogram további extraként mellékeli a nyitott törzsféklapokat, kétféle kabintetőt (gyönyörű, vékony, víztiszta alkatrészek), a fegyvertér ajtókat nyitott és zárt állapotban és a vészgenerátort.
A mellékelt matricaív segítségével két színpompás halál-madár építhető meg.
Összefoglalva csak annyit mondanék, hogy a makettgyártó cégek igazán elővehetnék a régi Monogram maketteket és elleshetnének néhány trükköt… Bár a kiegészítő gyártók ezt az ötletemet nem biztos, hogy díjaznák… :-)
A deltaszárnyú gép az egyik legtisztább vonalvezetésű repülőgép lett. Szükség is volt erre, hiszen a típust nem éppen manőverező légi harcra tervezték, hanem hogy minél gyorsabban, és minél magasabbra emelkedve menjen a támadó (szovjet) bombázógépek elé és lehetőleg még azelőtt lője le őket, mielőtt Egyesült Államokat elérnék. Erre a célra az F-106-os a mai modern gépekhez hasonlóan (F-22A Raptor) a törzsében kiképzett fegyvertérben hordozta rakétáit. Az F-106-os alapfegyverzete a nem túl sikeres, de a nem manőverező bombázók ellen megfelelő hatékonyságú, infravörös önirányítású AIM-9G (2 db) és félaktív radar irányítású AIM-9F (2 db) Falcon rakétákból állt. És ehhez jött a címben szereplő ötödik utas…
Ha azt mondom, hogy a gép vitt még magával még egy AIR-2-es rakétát is, kevesen kapják fel a fejüket. De ha azt mondom, hogy Genie (Dzsinn)? Hoppá! A 373 kg-os indulótömegű rakéta mindenféle irányítás nélkül mindössze 9,6 kilométerre repült, de az orrában egy 1,5-2 kilotonnás W25 jelű fissziós töltet foglalt helyet, amely az ellenséges bombázókötelék közepén robbanva több száz méteres körzetében minden repülőgépet elpusztított, vagy súlyosan megrongált. És mindezt persze a bevetési profilnak megfelelően a Csendes-óceán, vagy Kanada felett. A legyártott 3150 rakétából -szerencsére- csupán egyetlen éles példányát indítottak egy F-89 Scorpion fedélzetéről 1957. július 19-én. Az eset pikantériája az volt, hogy öt bátor, önként jelentkező mérnök közvetlenül az 5 km magasságban bekövetkezett robbanás alatt tartózkodott. Így kívánták demonstrálni, hogy a fegyver a földön tartózkodó emberekre nem veszélyes. A kísérlet során az öt szemlélődő férfi minimális sugárterheléssel megúszta a kalandot, nem úgy mint a Scorpion személyzete... Később a Genie rakéták helyére egy Vulcan gépágyú került, az AIR-2 azonban egészen 1986-ig rendszerben maradt. A deltaszárnyú vadászgépek is a '80-es évek közepéig maradtak hadrendben, helyüket az F-4-es Phantomnak és az F-15-nek adták át.
A makett
Szerintem mondanom sem kell, hogy a Revell dobozban ismét egy Monogram makett lapult. Szerencsére, ugyanis az amerikai cég egyik legszebb makettjéről van szó. (Szerintem akkor sem túlzok, ha azt mondom, hogy az egyik legszebb makett, amit valaha a kezemben tartottam.) A 95 db gyönyörűen megmunkált, világosszürke alkatrész látványa egyszerűen lebilincselő, pedig az öntőforma már 25 éves! A makett korára legfeljebb a pozitív panelvonalak utalnak, de ezek szép vékonyak és egyenletesek. Azért a cégjelzést itt sem feltétlenül a szárny kilépőélére kellett volna helyezni…
A gyufásdoboz méretű kabint 9 részből kell összerakni, minden kapcsoló, műszer a helyén van. A minőségéről még csak annyit, hogy sokkal csúnyább műgyanta kabint és ülést is láttam már… A gép sárkányának bontása szokatlan, de nagyon szellemes. A törzs alsó része a nyitott fegyvertérrel és a szárnyak alsó részével egy részből áll, ebbe kell beépíteni a hajtómű fúvócsövét és a futóaknákat, erre jön a szárnyak felső része, majd a törzs felső darabaja a beépített kabinnal.
A fegyvertér szintén kiegészítő gyártókat megszégyenítő minőségű, ügyes festéssel és némi dróttal nagyon élethűvé tehető. A mellékelt Falcon és Genie rakéták is szépen sikerültek.
A Monogram további extraként mellékeli a nyitott törzsféklapokat, kétféle kabintetőt (gyönyörű, vékony, víztiszta alkatrészek), a fegyvertér ajtókat nyitott és zárt állapotban és a vészgenerátort.
A mellékelt matricaív segítségével két színpompás halál-madár építhető meg.
Összefoglalva csak annyit mondanék, hogy a makettgyártó cégek igazán elővehetnék a régi Monogram maketteket és elleshetnének néhány trükköt… Bár a kiegészítő gyártók ezt az ötletemet nem biztos, hogy díjaznák… :-)
|
|
Doboz
|
|
|
Törzsfelek
|
|
|
Keret_1
|
|
|
Keret_2
|
|
|
Keret_4
|
|
|
Keret_3
|
|
|
Matrica
|
|
|
Kabinteknő
|
|
|
Ülés
|
2008.03.17.
Utolsó módosítás: 2015.04.05.
Utolsó módosítás: 2015.04.05.