Pintér György - Múzeumi krimik
„ A P–18 távolfelderítő rádiólokátor, melyet a Szovjetunióban fejlesztettek ki az 1970-es évekre a P–12-es rádiólokátorból, elsősorban az Sz–75 légvédelmi rakétakomplexumok számára. Az Ural 4320 vagy 375D alvázra 360°-ban elforgatható módon szerelték fel a lokátor 16 Yagi-antennáját. Alacsony üzemelési frekvenciája a lopakodó repülőgépeket könnyebben fel tudja deríteni a korszerűbb, magasabb frekvencián dolgozó lokátoroknál, ezért korszerűsített példányait számos ország napjainkban is rendszerben tartja. A Magyar Honvédségnél hadrendben álló példányokat a 2000-től korszerűsítették.”
A dioráma témája a „70-80” évek Magyar Néphadseregének egy radar államosát mutatja be.
A dioráma szereplői:
Z+Z Modell P-18 Radar (No 72003),
ICM Ural 375A (No 72712),
MAC Distribution Uaz-469 (No 72070),
Preiser (No 72535) figurák egy kis átalakítással.
A dioráma alapja egy képkeretből készült, amit kiöntöttem gipszből, majd száradás után a tapétaragasztóval műfüvet ragasztottam rá, ami a Noch terméke. Ezt követően koptattam ki a füvet, és festettem be a talajjal együtt. A munka végén szórófejes matt lakkal fixáltam, és a talapzatot matt feketére festettem.
Mivel a makettekről nem sok háttérinformációm volt, így elkészítése egyéb képek, dokumentációk alapján készült, és úgy gondoltam,a dioráma szereplői egy P-18-as radar, a hozzá tartozó Ural műszerkocsi, és egy Uaz-469 lesz pár figurával kiegészítve. Gondolkodtam az aggregátoron is, de sok képen láttam, hogy nem szerepel, én így ezt kihagytam, akinek mégis hiányzik, az gondolja, hogy egy kicsit messzebb áll, és így nem fért fel a diorámára.
A P-18-as makett alapja az ICM Uralja, amihez műgyanta és fotómaratott alkatrészek tömkelege kacsint ránk a dobozból. Viszonylag kis mennyiségű sorja található,viszont csiszolni, tömíteni nem nagyon kellett,kivéve a műgyanta felépítményen. Az összeállítás egyszerű, bár az antenna egy kis kézügyességet, és türelmet kíván. A radartartó szálakat, illetve annak kábelezését nekünk kell saját magunknak elkészítenünk, amit én horgászdamilból és rézdrótból készítettem el. A különböző kapaszkodók, és fogantyúk, valamint a fékcsövek szintén rézdrótból készültek. Az ablaktörlőket húzottszálból, míg a lámpákat műgyanta maradékokból készítettem el. A készlet kerekeit a Balaton Modell gyártmányára cseréltem le, mivel azok szebbek, és jobban visszaadják az eredeti mintázatot. A makett Revell matt 65-ös alapfestést kapott, majd fekete, és barna festékkel átmostam az egészet, ezt Hobby Color H 312-vel szárazecseteltem, és legvégül Model Color 70988-al koszoltam, és matt lakkal fújtam le.
Az Ural 375D ugyanúgy készült, mint a P-18-as csak a felépítményét kellet átalakítani, ami maradék készletek egyéb alkatrészeiből, illetve sztirollapokból készült.
Mac Uaz-469-es makettje két öntőkereten tartalmazza az alkatrészeket, és kapunk még a készlethez egy fotómaratott alkatrészt, és filmlapot, amin a szélvédő, és oldalablakok üvegei vannak. A készlet több sorját tartalmaz, és az illesztések sem voltak mindenhol megfelelőek. Az összeállítás itt is egyszerű. A makett vezetőoldali első ajtaját szikével vágtam ki, és így nyitott állapotban került fel az Uaz-ra. A ponyvát papírzsebkendővel „tuningoltam” , míg a kerekeket a Balaton Modell Uaz-452-ből vettem kölcsön. A sárfogókat papírból készítettem, míg az első lámpák egy ICM-makett maradék lámpáiból készültek. A festés az Ural-hoz hasonlóan készült. A rendszámtáblákat számítógépen Wordben szerkesztettem,és nyomtattam ki. A figurák a Preiser terméke, amit egy kis faragással, és a mozdulatsor átalakításával tettem a dioráma szereplőivé.
Ezt követően már csak a talapzaton kellett elrendezni a Magyar Néphadsereg egy P-18-as radar állomásának mindennapi életének egy mozzanatát.
Összegezve a készletek összerakása egyszerű, és nem kíván nagyobb kézügyességet, és aki szereti eme korszak témáit, azoknak kihagyhatatlan és kötelező.