Pintér György - Múzeumi krimik
Európa legfontosabb páncélosmúzeumainak egyike a franciaországi Saumurban található, nagyon közel a híres Loire-völgyi kastélyokhoz, így akár egy családi nyaralást is álcául lehet hívni a meglátogatásához. (Mivel én is családdal jártam itt, egy borús napon, ezért sajnos nem tudtam olyan fotókat készíteni, mint ha csak magam lettem volna.) Mintegy 250 harcjármű tekinthető meg a kiállításon, és további közel 600 pedig a látogatók elől elzárva, a raktárakban porosodik. A csarnokokban látható gépek jelentős része üzemképes, és évente néhány alkalommal mozgás közben is megtekinthetők – közöttük a világ legrégebbi még mindig mobil harckocsijával, egy 1916-os Schneider CA1-essel.
A páncélosok jellemzően a hadviselő felek és időszakok szerint rendezett termekben kaptak helyet. Az első világháborús szekcióban három különböző Renault FT mellett a korábban említett Schneider, illetve egy Saint-Chamond idézi meg a legelső harckocsikat, majd ezt követően juthatunk a második világháborús német technikát bemutató csarnokba. A Pz.II-től kezdve a Pz.VIB-ig jóformán a teljes típusválaszték megtekinthető, csak Marderből három különféle verziót állítottak ki, és a Panther-családból is négy került ide, és néhány olasz páncélos is itt kapott helyet. A Köngistigert néha megjáratják, és látogatásunk idején (2025. március) a Tigerjük éppen hiányzott a kiállításról, mert hozzáfogtak, hogy azt is üzemképessé állítsák vissza. Különösen érdekes az egyetlen megmaradt Alkett-gyártmányú Panzer IV/70 (A), ugyanis az erősen sérült páncélvadász frontpáncéljából kiáll egy beleszorult ellenséges páncéltörő lövedék, amely nem ütötte azt át (és kérem, tekintsünk el ebben a mondatban a szóismétlésektől…)
Bár szép a német felhozatal, hasonlóval lehet találkozni Bovingtonban és Munsterben is. De olyan francia gyűjtemény, mint ami a következő teremben várja a nézőt, nincs máshol sehol. Közel tucatnyi ritkaság az 1940-es harcok idejéből, az aprócska AMR 33-astól korának igazi nagyvasáig, a Char B1 Bisig. Egy másik teremben a háború végének szövetséges harcjárművei láthatók, Granttől és Matilda II-estől Jacksonig és Cometig. A vörös csillagos technikát itt egy Szu–100-as képviseli, amit a franciák 1956-ban zsákmányoltak Egyiptomban, illetve egy korai, F–32-es löveggel felszerelt KV–1-es, amelyet 1942-ben szereztek meg a németek, majd adtak az át oldalukon harcoló Orosz Felszabadítási Hadseregnek. Egy másik teremben látható még egy hasonlóan a gyűjteménybe került szovjet ritkaság, egy korai T–34-es, amelyet a németek kiképzésre használtak, miután megszerezték.
Két külön termet kaptak a hidegháborús és modernebb idők, az egyik a Varsói Szerződés, a másik pedig a NATO eszközeire koncentrál. Egy félreeső szobában felmetszett harckocsimotorokat lehet alaposabban szemügyre venni, és külön csarnokot kapott a második világháború utáni francia hadsereg is. Itt aztán tényleg minden látható, prototípusok és szériagépek, az ejtőernyősök páncéltörő Vespa-robogójától a hatalmas ARL 44-esig.
A szabad ég alatt gyakorlatilag csak néhány második világháború utáni francia páncélos kapott helyet, illetve kerítés mögött vethetünk egy pillantást a restaurálásra váró vasak hatalmas tömegére.
A gyűjtemény a régivágású múzeumok sorába tartozik. A jelenlegi divattal ellentétben nincsenek érintőképernyők, játékok a gyerekeknek, interaktív ismeretterjesztés – gyakorlatilag csak pusztán maguk a vasak. Azoknak, akiket igazán érdekel a páncéloshadviselés, és nem itt akarják arról megszerezni az első benyomásokat. És ez így van jól.
Francia Panther
A páncélosok jellemzően a hadviselő felek és időszakok szerint rendezett termekben kaptak helyet. Az első világháborús szekcióban három különböző Renault FT mellett a korábban említett Schneider, illetve egy Saint-Chamond idézi meg a legelső harckocsikat, majd ezt követően juthatunk a második világháborús német technikát bemutató csarnokba. A Pz.II-től kezdve a Pz.VIB-ig jóformán a teljes típusválaszték megtekinthető, csak Marderből három különféle verziót állítottak ki, és a Panther-családból is négy került ide, és néhány olasz páncélos is itt kapott helyet. A Köngistigert néha megjáratják, és látogatásunk idején (2025. március) a Tigerjük éppen hiányzott a kiállításról, mert hozzáfogtak, hogy azt is üzemképessé állítsák vissza. Különösen érdekes az egyetlen megmaradt Alkett-gyártmányú Panzer IV/70 (A), ugyanis az erősen sérült páncélvadász frontpáncéljából kiáll egy beleszorult ellenséges páncéltörő lövedék, amely nem ütötte azt át (és kérem, tekintsünk el ebben a mondatban a szóismétlésektől…)
Bár szép a német felhozatal, hasonlóval lehet találkozni Bovingtonban és Munsterben is. De olyan francia gyűjtemény, mint ami a következő teremben várja a nézőt, nincs máshol sehol. Közel tucatnyi ritkaság az 1940-es harcok idejéből, az aprócska AMR 33-astól korának igazi nagyvasáig, a Char B1 Bisig. Egy másik teremben a háború végének szövetséges harcjárművei láthatók, Granttől és Matilda II-estől Jacksonig és Cometig. A vörös csillagos technikát itt egy Szu–100-as képviseli, amit a franciák 1956-ban zsákmányoltak Egyiptomban, illetve egy korai, F–32-es löveggel felszerelt KV–1-es, amelyet 1942-ben szereztek meg a németek, majd adtak az át oldalukon harcoló Orosz Felszabadítási Hadseregnek. Egy másik teremben látható még egy hasonlóan a gyűjteménybe került szovjet ritkaság, egy korai T–34-es, amelyet a németek kiképzésre használtak, miután megszerezték.
Két külön termet kaptak a hidegháborús és modernebb idők, az egyik a Varsói Szerződés, a másik pedig a NATO eszközeire koncentrál. Egy félreeső szobában felmetszett harckocsimotorokat lehet alaposabban szemügyre venni, és külön csarnokot kapott a második világháború utáni francia hadsereg is. Itt aztán tényleg minden látható, prototípusok és szériagépek, az ejtőernyősök páncéltörő Vespa-robogójától a hatalmas ARL 44-esig.
A szabad ég alatt gyakorlatilag csak néhány második világháború utáni francia páncélos kapott helyet, illetve kerítés mögött vethetünk egy pillantást a restaurálásra váró vasak hatalmas tömegére.
A gyűjtemény a régivágású múzeumok sorába tartozik. A jelenlegi divattal ellentétben nincsenek érintőképernyők, játékok a gyerekeknek, interaktív ismeretterjesztés – gyakorlatilag csak pusztán maguk a vasak. Azoknak, akiket igazán érdekel a páncéloshadviselés, és nem itt akarják arról megszerezni az első benyomásokat. És ez így van jól.
|
|
A bejáratot egy Sherman örzi
|
|
|
A múzeum épülete
|
|
|
A világ legöregebb járóképes harckocsija
|
|
|
Eredeti Saint-Chamond
|
|
|
Reanult FT-k
|
|
|
A Trippel SG6-ból jóval kevesebb készült mint a Volkswagen Schwimmwagenből
|
|
|
A legöregebb megmaradt Pz.II
|
|
|
Francia Panther
|
|
|
A Königstiger járóképes
|
|
|
2025 máriusában csak ennyit állítottak ki a Tigerből
|
|
|
Megtépázott Alkett-Jagdpanzer
|
|
|
A Jagdpanzer IV-esbe fúródott lövedék
|
|
|
Marderek és egy Wespe
|
|
|
Olasz Semovente da 75-18
|
|
|
Olasz Carro Armato M15-42
|
|
|
AMR 33 felderítő könnyűharckocsi
|
|
|
A dízelmotoros FCM 36-ból csak száz darab készült
|
|
|
Az AMC 35 tornyában két fő kapott helyet
|
|
|
Hotchkiss H 39
|
|
|
Renault R 35
|
|
|
A SOMUA S35 volt 1940-ben a legjobb francia harckocsi
|
|
|
Char B1 bis
|
|
|
A Pahnard AMD 35
|
|
|
Unic P 107 tüzérségi vontató
|
|
|
Francia ellenállók által épített páncélautó
|
|
|
A Szövetséges terem
|
|
|
M5A1 Stuart
|
|
|
Valentine
|
|
|
Comet
|
|
|
Korai T-34
|
|
|
Kalandos sorsú KV-1
|
|
|
Charles de Gaulle ezen a Panhard EBR-en tette meg utolsó útját
|
|
|
A Panhard EBR fejlesztése a világhbároú előttre nyúlik vissza
|
|
|
A háború utáni francia csarnok
|
|
|
Az ARL 44 nem futott be fényes karriert
|
|
|
A billenőtornyos AMX 50 (120 mm)
|
|
|
A légidesztantosok Vespa 150 TAP robogója
|
|
|
Egy korszerű Leclerc
|
|
|
A VSz technika egy részét Irakban zsákmányolták
|
|
|
Oktató T-72-metszet
|
|
|
DAF YP-401 PSzH
|
|
|
A hidegháború nyugati technikáját bemutató teremben
|
|
|
Nagyon kevés jármű látható szabad ég alatt
|
|
|
AMX-13 PDP hídvető
|
|
|
A látogatóktól elzárt terület, számos ritkasággal
|
2025.03.17.