Pintér György - Múzeumi krimik
A hatalmas jármű lassan belemerül a vízbe. Már csak a torony teteje és a lövegcső látszik ki a felkavart vízből, meg a vaskos cső, ami a harckocsi elmerülése után kilóg a vízből. Ilyent még nem láttam – maketten.
Akinek nincs munkája, az csinál magának. Mi kell hozzá? Egy olyan makett, aminek már mindegy. Hiányzó görgőkkel, sáncszerszámkészlettel, félbetört üzemanyaghordókkal, hiányos tartályokkal, csak nyomokban létező lánctalpmaradványokkal.
Úgy alakult, hogy egy nagyon hiányos makettkészlet került a kezembe, egy T-54-es. Hiányos a futómű, a lánctalp-szalagok fele nem volt meg, sérült volt a teknő. Szóval az előző gazdájától kapott rendesen. De minden más megvolt. Eldobni sajnáltam. Gondolkodtam, hogy lehet ebből a hátrányból előny kovácsolni. Mi az a helyzet, ahol ezek a hiányzó darabok nem látszanak? Beásott, vagy éppen a bolgár déli határon egykor fölállított lövegállások nem keltették fel a fantáziámat. Viszont emlékeztem, harmatos gyerekkoromban ment a tévében – melyikben, melyikben, egy csatorna volt – a "Princ a katona" című sorozat. Ebben láttam valamelyik részben vízen átkelő harckocsikat. Meg talán még a "Három srác a hadseregben" című, azóta égen-földön nem található (hacsak a HTI Levéltár videótára 6601-es jelzetű állományában nem, de azt meg ki tudja elérni?)
Elkezdtem anyagot gyűjteni elméletben és gyakorlatban is. Megtaláltam a https://www.dihha.hu/6-atkeles-folyokon/ oldalt. Itt láttam vízalatti átkeléshez előkészített T-55-öket. Nos, ha ezt a maradványt beállítom egy leharcolt képkeretből készített, művizes alapba, amit alaposan körbeszigeteltem, akkor akár jó is lehet.
Magáról a harckocsimakett építéséről nem írok. Arról másik cikkeimben már volt szó.
Aztán elkezdtem előállítani hulladék anyagokból, vagy más készletek maradványaiból a vízi átkeléshez szükséges plusz alkatrészeket. A vaskos, búvó-menekülő cső egy roncsként hozzám került rakéta törzséből került ki. Ennek egyik oldalát le kellet vágnom, hogy a "létrát" tartalmazó panelt be tudjam építeni. Néhány gemkapocs felhasználásával jöttek létre a fokok. Húzott szálak alkották a cső felső végén a korlátot. A helyzetjelző – leginkább a "Baywatch" vízimentőinek mentőeszközére hasonlító – piros, illetve fehér színű bóják öntőkeretdarabokból lettek kihegyezve. A legfelső szám egy öntőkeretről levágott szám volt. Egy képen láttam, hogy a rádióantennát is szabályosan kipányvázták három sodronydarabbal. A mindenféle kötélzet szintén húzott szálból készült. A motorház tetejét fedő burkolat minéműségéről csak rossz minőségű képek voltak. Így, ha valakinek van jobb, kérem ossza meg velem a tudását!
Végül az elkészült torzót – hiszen a lánctalpak csak nyomokban léteztek – lefújtam "valami zöld"-re. Közben került a maradékosból két olajos hordó is. Így kezdett kialakulni a "pancsoló" szörnyeteg.
Volt pár kalandom különféle művizekkel. Nekem leginkább a Valejo Stillwater jött be, a kétkomponensűek nem annyira. Ez is víztiszta, színezhető, több rétegben használható, csak a száradási idő alatt a pormentességre figyelni kell! Hogy ne legyen annyira "still", ugyanettől a gyártótól egy effektes anyagot próbáltam ki. Még gyakorolni kell!