Pinta
1:65, saját építés tervrajzok alapján(AMATI)
Pintér György - Múzeumi krimik
Történelmi áttekintés
Karavella
Egy tatfelépítménnyel rendelkezett, hossza jellemzően kb.20-25m közötti,szélessége kb. 7-7,3m ,merülése kb.2m (nincs pontos adat).Kezdetben csak latin vitorlái voltak, majd a későbbiekben az ún. „keresztvitorlás karavella” az orrárboc alatt is keresztvitorlát kapott, és az árbockosár vagyis a kas fölött kasvitorlával gazdagodott(nem minden esetben). A hátsó árbocán továbbra is latinvitorlát hordozott.
A karavella eredetileg portugál halászbárka volt. Hogy pontosan mit neveztek Kolombusz idején karavellának, arra a legjobb támpontot egy Juan de la Cosa nevű navigátor 1500-ból való rajza nyújtja, aki világatlaszán naókat és karavellákat ábrázol. Juan de la Cosa Kolombusz útitársa, navigáló kalauza volt (egyúttal a Santa Maria tulajdonosa), amit tehát a térképére rajzolt, az felér a leghitelesebb tanúsággal. A karavellák - így a Niňa és a Pinta is - sekély járatú, könnyű hajók voltak, latin vitorlázattal, hogy széllel szemben (szélirányban) is jól tudjanak manőverezni, hiszen a partvidéki kereskedelem és halászat ezt megkövetelte. Az első út hajónaplójából tudjuk, hogy például a Niňa könnyedén átjutott a sekély kubai vizek bizonyos pontjain, s ebből könnyű megállapítani, hogy százkilencven centiméternél mélyebb merülésű nem lehetett. Hatvan, illetőleg hetven tonna űrtartalmúak voltak, ami a korabeli hajózásban azt jelentette, hogy ennyi hordó fért el rajtuk.Megj:(Állítólag a Pinta latin vitorlázatát még indulás előtt a palosi kikötőben átalakították: első és középső árbocán keresztvitorlát alkalmaztak,de mások szerint meg nem így történt lásd lentebb...)
Ez volt a nao-módra felszerelt karavella, vagyis a kerek karavella. A Kanári-szigetekhez érve aztán a Niňa vitorlázatát is ilyenné alakították. Az Atlanti-óceánon nem a gyors manőverezésre volt szükség, nem kellett - mint a halászhajóknak alkonyati hazatérésük idején -
szélirányban vitorlázni.
Élet a tengeren...
A hajókon az életkörülmények elképesztőek lehettek az egész, háromtagú flottán, a két kis karavellán különösen. A Pintára és a Niňára egyaránt tizennyolcan hajóztak be: a kor szokásai szerint a hajóközben volt tíz fekhelyük, a bástyaszerűen beépített tat szolgált a kapitány szállásául, itt volt a konyha, az éléstár és vihar idején a menedékhely. Fűtés természetesen nem volt, tüzet nem lehetett gyújtani, és a szó szoros értelmében nem létezett semmiféle higiéniai berendezés. A matrózok a hajókorláton áthajolva végezték szükségletüket - csak évszázadok múlva kezdtek a hajóorr faborításába lyukat vágni, és fabódét állítani erre a célra. A legénység csontig ázott, reuma gyötört mindenkit, szemük kivörösödött, hasmenésük volt - mindebben persze nem csupán a Kolombusz vezérletével nyugat felé hajózóknak volt részük.
Ha azonban ezt a föltételezést nem is vesszük figyelembe, akkor is tudomásul kell vennünk, hogy az ismeretlenbe hajóztak, és nem tudhatták, lesz-e visszaútjuk. Ha ehhez hozzátesszük a hajók mindennapi életét, bízvást kijelenthetjük: Kolombuszék vállalkozása valóban nem mindennapi volt.
Felfedezések kora
Mig a portugálok Afrika megkerülésével törekedtek a mesés keletre, a spanyol szolgálatba álló genovai tengerész, Kolumbusz nyugat felé kereste az Indiába vezető utat. Koncepcióját az olasz Toscanelli 1474-ben készített világtérképére alapozta. Vezetésével 1492. augusztus 3-án Palos kikötőjéből futott ki egy karakk és két karavella, a "Santa Maria", a "Nina" és a "Pinta".Kanári-szigeteknél a "Pinta" megsérült és az elő- és főárbocának latinvitorláját keresztvitorlázatra cserélték(no ez sem biztos nincs pontos adat, így már két verzió is él). Szeptember 6-án ismét nekivágtak az ismeretlennek. Harmincöt napi hajózás után, október 11-én éjjel 2 órakor a "Pinta" árbockosarában őrködő matróz szárazföldet jelzett. Az így elért szigetet (San Salvador) Kolumbusz a spanyol király nevében birtokba vette. Megkezdődött Amerika meghódítása. Kolumbusz még háromszor hajózott az új földrészre, de végig abban a hitben élt, hogy India keleti partjainál hajózik. Azt, hogy a nyugat felé hajózva elért szárazföld különálló kontinens, elsőként Amerigo Vespucci ismerte fel (1499-1500), ezért az "újvilág", az ő nevét viseli.
Ezek után jöhet a makett leírása:
A tervrajzokról csak annyit,hogy olaszosan "slamposak" számtalan zsákutca van építés közben, pontatlan és nem korhű,rengeteg szakirodalmat átnyálaztam míg döntöttem,hogyan tovább,de így sem lett tökéletes,sajnos az építés korai szakaszáról nincsenek képek,mert akkoriban még nem rendelkeztem fényképezőgéppel.
Nos kb. 4 éve kezdtem el a makettet építeni, minden saját építés és -készítés a rajzok alapján. felhasznált alapanyagok: 0,4 mm rétegelt lemez, 0,1 mm cseresznyefa furnér, bükk furnér, körtefa főleg a kisebb részek, illetve hársfa a horgony elkészítéséhez. A régi típusú ágyúk is saját készítésűek, alapanyaguk bambusz, réz gyűrűkkel ráhúzva és akril festékkel festve.
Az első ágyúk kovácsoltvas négyzet, illetve téglalap keresztmetszetű lécekből voltak összeállítva. A léceket egy fahenger palástjára egymás mellé rögzítették dróttal, majd felmelegített kovácsolt vasgyűrűket húztak rá.
A hajó építésénél jó kis forrást jelentettek a zöldségpiacon eldobálva található, mediterrán országokból származó faládák különböző részei. Sok minden ebből készült, a natúr fa részek szinte mindegyike,amit később enamel tipúsú makett festékekkel festegettem be.A köteleket saját magam vertem több szálból.Mostanra felkerült a fő és elő vitorla,még hátra van a latin vitorla a csónak elkészítése és egy "jákob" létra az árbockosárhoz,mivel ehhez a hajó típushoz nem mindig kötözgettek az oldalfeszítő kötelekhez hágószálat...
Újabb haladás:
4 és fél év munkája végre beteljesedni látszik,tudom nem egy nagy szám,majd a következő jobb lesz ígérem,az igazsághoz hozzá tartozik az is,hogy az utóbbi 6-hónapban készült el a hajó 70 százaléka, most 98 százalékos állapot,a futó kötélzettel teljesen végeztem, még hátra van a "jákob létra" és a lobogók elkészítése...
Nos keresgéltem a neten és találtam megfelelő zászlókat átméreteztem,tükröztem és kinyomtattam őket fa ragasztóval ragasztottam össze a két felet, majd megcsináltam azt a rész ahol fel voltak kötve az árboc csúcsra,mivel úgy rikított a fehér szín a mintáknál,hogy inkább "koszoltam egy picit"átfestettem híg barnás akrillal,ezek után 1000es polírpapírral átcsiszoltam és végül egy hengeres fa rudacskán elkészítettem a "hullámokat" hát elmegy nem egy nagy szám, de nem volt kedvem vászonra festegetni a mintákat ,meg szerintem nem is tudtam volna ilyen pontosan mint a printer.A ferdinándos kicsit szöszös lett az oroszlános elmegy:-(most már így maradnak .Kicsit utána olvastam annak mi a különbség a zászló és lobogó között ,míg a zászlót a 15.század végéig használták,fixen volt rögzítve ezért nehezen kezelhető volt, gondolom addig használták míg le nem rongyolódott.A lobogó egy tovább fejlesztett "zászló" mert ehhez már kötelet kötöttek és így már, le és fel tudták húzni na lehet,hogy hülyeséget írtam most nyugodtan javítsatok ki ha nem jól tudom..
Befejeztem a jákob létrát és a lobogó is felkerült kicsit csalva,hogy "lobogjon"is.Végre elkészült a pinta.
Karavella
Egy tatfelépítménnyel rendelkezett, hossza jellemzően kb.20-25m közötti,szélessége kb. 7-7,3m ,merülése kb.2m (nincs pontos adat).Kezdetben csak latin vitorlái voltak, majd a későbbiekben az ún. „keresztvitorlás karavella” az orrárboc alatt is keresztvitorlát kapott, és az árbockosár vagyis a kas fölött kasvitorlával gazdagodott(nem minden esetben). A hátsó árbocán továbbra is latinvitorlát hordozott.
A karavella eredetileg portugál halászbárka volt. Hogy pontosan mit neveztek Kolombusz idején karavellának, arra a legjobb támpontot egy Juan de la Cosa nevű navigátor 1500-ból való rajza nyújtja, aki világatlaszán naókat és karavellákat ábrázol. Juan de la Cosa Kolombusz útitársa, navigáló kalauza volt (egyúttal a Santa Maria tulajdonosa), amit tehát a térképére rajzolt, az felér a leghitelesebb tanúsággal. A karavellák - így a Niňa és a Pinta is - sekély járatú, könnyű hajók voltak, latin vitorlázattal, hogy széllel szemben (szélirányban) is jól tudjanak manőverezni, hiszen a partvidéki kereskedelem és halászat ezt megkövetelte. Az első út hajónaplójából tudjuk, hogy például a Niňa könnyedén átjutott a sekély kubai vizek bizonyos pontjain, s ebből könnyű megállapítani, hogy százkilencven centiméternél mélyebb merülésű nem lehetett. Hatvan, illetőleg hetven tonna űrtartalmúak voltak, ami a korabeli hajózásban azt jelentette, hogy ennyi hordó fért el rajtuk.Megj:(Állítólag a Pinta latin vitorlázatát még indulás előtt a palosi kikötőben átalakították: első és középső árbocán keresztvitorlát alkalmaztak,de mások szerint meg nem így történt lásd lentebb...)
Ez volt a nao-módra felszerelt karavella, vagyis a kerek karavella. A Kanári-szigetekhez érve aztán a Niňa vitorlázatát is ilyenné alakították. Az Atlanti-óceánon nem a gyors manőverezésre volt szükség, nem kellett - mint a halászhajóknak alkonyati hazatérésük idején -
szélirányban vitorlázni.
Élet a tengeren...
A hajókon az életkörülmények elképesztőek lehettek az egész, háromtagú flottán, a két kis karavellán különösen. A Pintára és a Niňára egyaránt tizennyolcan hajóztak be: a kor szokásai szerint a hajóközben volt tíz fekhelyük, a bástyaszerűen beépített tat szolgált a kapitány szállásául, itt volt a konyha, az éléstár és vihar idején a menedékhely. Fűtés természetesen nem volt, tüzet nem lehetett gyújtani, és a szó szoros értelmében nem létezett semmiféle higiéniai berendezés. A matrózok a hajókorláton áthajolva végezték szükségletüket - csak évszázadok múlva kezdtek a hajóorr faborításába lyukat vágni, és fabódét állítani erre a célra. A legénység csontig ázott, reuma gyötört mindenkit, szemük kivörösödött, hasmenésük volt - mindebben persze nem csupán a Kolombusz vezérletével nyugat felé hajózóknak volt részük.
Ha azonban ezt a föltételezést nem is vesszük figyelembe, akkor is tudomásul kell vennünk, hogy az ismeretlenbe hajóztak, és nem tudhatták, lesz-e visszaútjuk. Ha ehhez hozzátesszük a hajók mindennapi életét, bízvást kijelenthetjük: Kolombuszék vállalkozása valóban nem mindennapi volt.
Felfedezések kora
Mig a portugálok Afrika megkerülésével törekedtek a mesés keletre, a spanyol szolgálatba álló genovai tengerész, Kolumbusz nyugat felé kereste az Indiába vezető utat. Koncepcióját az olasz Toscanelli 1474-ben készített világtérképére alapozta. Vezetésével 1492. augusztus 3-án Palos kikötőjéből futott ki egy karakk és két karavella, a "Santa Maria", a "Nina" és a "Pinta".Kanári-szigeteknél a "Pinta" megsérült és az elő- és főárbocának latinvitorláját keresztvitorlázatra cserélték(no ez sem biztos nincs pontos adat, így már két verzió is él). Szeptember 6-án ismét nekivágtak az ismeretlennek. Harmincöt napi hajózás után, október 11-én éjjel 2 órakor a "Pinta" árbockosarában őrködő matróz szárazföldet jelzett. Az így elért szigetet (San Salvador) Kolumbusz a spanyol király nevében birtokba vette. Megkezdődött Amerika meghódítása. Kolumbusz még háromszor hajózott az új földrészre, de végig abban a hitben élt, hogy India keleti partjainál hajózik. Azt, hogy a nyugat felé hajózva elért szárazföld különálló kontinens, elsőként Amerigo Vespucci ismerte fel (1499-1500), ezért az "újvilág", az ő nevét viseli.
Ezek után jöhet a makett leírása:
A tervrajzokról csak annyit,hogy olaszosan "slamposak" számtalan zsákutca van építés közben, pontatlan és nem korhű,rengeteg szakirodalmat átnyálaztam míg döntöttem,hogyan tovább,de így sem lett tökéletes,sajnos az építés korai szakaszáról nincsenek képek,mert akkoriban még nem rendelkeztem fényképezőgéppel.
Nos kb. 4 éve kezdtem el a makettet építeni, minden saját építés és -készítés a rajzok alapján. felhasznált alapanyagok: 0,4 mm rétegelt lemez, 0,1 mm cseresznyefa furnér, bükk furnér, körtefa főleg a kisebb részek, illetve hársfa a horgony elkészítéséhez. A régi típusú ágyúk is saját készítésűek, alapanyaguk bambusz, réz gyűrűkkel ráhúzva és akril festékkel festve.
Az első ágyúk kovácsoltvas négyzet, illetve téglalap keresztmetszetű lécekből voltak összeállítva. A léceket egy fahenger palástjára egymás mellé rögzítették dróttal, majd felmelegített kovácsolt vasgyűrűket húztak rá.
A hajó építésénél jó kis forrást jelentettek a zöldségpiacon eldobálva található, mediterrán országokból származó faládák különböző részei. Sok minden ebből készült, a natúr fa részek szinte mindegyike,amit később enamel tipúsú makett festékekkel festegettem be.A köteleket saját magam vertem több szálból.Mostanra felkerült a fő és elő vitorla,még hátra van a latin vitorla a csónak elkészítése és egy "jákob" létra az árbockosárhoz,mivel ehhez a hajó típushoz nem mindig kötözgettek az oldalfeszítő kötelekhez hágószálat...
Újabb haladás:
4 és fél év munkája végre beteljesedni látszik,tudom nem egy nagy szám,majd a következő jobb lesz ígérem,az igazsághoz hozzá tartozik az is,hogy az utóbbi 6-hónapban készült el a hajó 70 százaléka, most 98 százalékos állapot,a futó kötélzettel teljesen végeztem, még hátra van a "jákob létra" és a lobogók elkészítése...
Nos keresgéltem a neten és találtam megfelelő zászlókat átméreteztem,tükröztem és kinyomtattam őket fa ragasztóval ragasztottam össze a két felet, majd megcsináltam azt a rész ahol fel voltak kötve az árboc csúcsra,mivel úgy rikított a fehér szín a mintáknál,hogy inkább "koszoltam egy picit"átfestettem híg barnás akrillal,ezek után 1000es polírpapírral átcsiszoltam és végül egy hengeres fa rudacskán elkészítettem a "hullámokat" hát elmegy nem egy nagy szám, de nem volt kedvem vászonra festegetni a mintákat ,meg szerintem nem is tudtam volna ilyen pontosan mint a printer.A ferdinándos kicsit szöszös lett az oroszlános elmegy:-(most már így maradnak .Kicsit utána olvastam annak mi a különbség a zászló és lobogó között ,míg a zászlót a 15.század végéig használták,fixen volt rögzítve ezért nehezen kezelhető volt, gondolom addig használták míg le nem rongyolódott.A lobogó egy tovább fejlesztett "zászló" mert ehhez már kötelet kötöttek és így már, le és fel tudták húzni na lehet,hogy hülyeséget írtam most nyugodtan javítsatok ki ha nem jól tudom..
Befejeztem a jákob létrát és a lobogó is felkerült kicsit csalva,hogy "lobogjon"is.Végre elkészült a pinta.
|
|
ágyú
|
|
|
Kép 2
|
|
|
horgonyok
|
|
|
tat
|
|
|
festve a fedélzet
|
|
|
csigák festve
|
|
|
horgony emelő festve
|
|
|
fedélzet
|
|
|
a "munka helyem"
|
|
|
2
|
|
|
3
|
|
|
1
|
|
|
oldal kotelek felrakva
|
|
|
horgonyok is felkerültek
|
|
|
3
|
|
|
4
|
|
|
6
|
|
|
a kezdetek akkor még naturka volt
|
|
|
a tervrajzok olaszosan lazák
|
|
|
a fő és tolda vitorla
|
|
|
a vitorla rudak már készen vannak
|
|
|
illesztesek fénynél
|
|
|
elő vitorla
|
|
|
keresztes vitorlák
|
|
|
a fő vitorla 2 hétig készült de megérte
|
|
|
a toldavitorla felfűzése közelebről
|
|
|
ez az amati slampos fővitorla rajza én egy kicsit fel tuningoltam
|
|
|
ezt a megoldást a kolombusz hajóit elemezgető könyvből szedtem
|
|
|
felkerült az elő vitorla is
|
|
|
oldalról a kötél káosz
|
|
|
kicsit tuningolt latinvitorla
|
|
|
latinvitorla felszerelve
|
|
|
már alakul
|
|
|
a lyukaszto pad
|
|
|
szimpla blokkok
|
|
|
ket oldal felrakva
|
|
|
formara vagas es csiszolas utan atfuras
|
|
|
a nutok reszelovel keszultek lehet szeletelni
|
|
|
festes elott es erzekeltetve a meretaranyt
|
|
|
festve eppen szaradnak
|
|
|
pinta egyik verziójának lehetséges hajó teste
|
|
|
a pinta egyik lehetséges kötélzet rajza
|
|
|
Juan de la Cosa nevű navigátor 1500-ból való rajza
|
|
|
a csónak a helyén
|
|
|
1
|
|
|
2
|
|
|
3
|
|
|
4
|
|
|
5
|
|
|
6
|
|
|
7
|
|
|
900685_15146_2
|
|
|
1
|
|
|
2
|
|
|
3
|
|
|
4
|
|
|
5
|
|
|
6
|
|
|
7
|
|
|
8
|
|
|
1
|
|
|
2
|
|
|
3
|
|
|
4
|
|
|
5
|
|
|
pinta
|
|
|
módosítások
|
|
|
módosítások2
|
|
|
Kép0139
|
|
|
Kép0139
|
2010.05.07.
Utolsó módosítás: 2012.01.02.
Utolsó módosítás: 2012.01.02.