A múlt
1985-öt vagy 86-ot írhattunk, amikor az áruházak játékosztályának polcain megjelentek a Matchbox 1/72-es, „kisdobozos” makettjei, viszonylag barátságos áron. Ezt onnan tudom, hogy csóró főiskolásként tudtam venni többet is. :) Színpompás dobozokon komor álcázófestésű repülőgépek, a Hurricane-től a Harrier-ig. Az egyik dobozon viszont egy „vidám” festésű kis duci repülő volt, amibe egyből beleszerettem.
Ez volt a T-2-es. Természetesen ő is a megvásároltak között volt. Akkoriban rajtam kívül még két évfolyamtársam is hasonló fejlövéssel volt megáldva, mint én, és az egyikük olyan szép Buckeye makettet rittyentett a dobozból, hogy csak na. Nagyon ügyes kezű a srác, csodákra is képes volt... Horváth Zsoltnak hívták, de sajnos szétváltak útjaink, azóta nem hallottam róla.
Az összeállított kabin
A jelen
Azóta több példányt is beszereztem a Matchbox (újabban: Revell) makettből, én is elhatároztam, hogy majd csodát teszek vele én is. De ahányszor elővettem, annyiszor visszahőköltem a látványtól. Szerencsére Koreában a Wolfpack Design éppen ezt a típust öntötte formába, az általam kedvelt 1/72 méretarányban. Már csak be kellene szerezni valahonnan... Az eBayen ráakadtam, és meg is rendeltem onnan. Akkor még nem voltak elszállva a szállítási árak...
A dobozt kibontva két nagy világosszürke és egy kisebb átlátszó keret nézett vissza rám, külön-külön fóliázva, gyönyörű felülettel. Legalábbis a Matchbox-hoz képest... A matricalap külön zacskóban, három változathoz elegendő jelzésekkel. A matricák szép nyomásúak, a hordozó fólia éppen akkora, mint az ábra. Piros pont jár érte. A matricalap jobb felső sarkában egy apró embléma: Cartograf. Ja, hát akkor ezért. :) A fröccsöntés kb. a mostani Academy szintjén van, némi sorjával és kilökőnyommal, de ennyi még elviselhető.
Festésre előkészítve
Az építés
Jó sokáig tartott, mire sorra került ez a kis „ebihal”. Kíváncsiságból vettem kézbe némi szárazpróbálgatásra, de hamar előkerült a ragasztó is. :) Az illesztések meglepően jók, csak kevés putty fogyott, viszonylag gyorsan lehet haladni az építéssel. Komolyabb tömítést csak a szélvédő és a törzs találkozása igényelt. A makett extrája, hogy a fékszárnyak beépíthetők kitérítve és zártan is. A nehezéket se felejtsük ki a gép orrából, aminek a hátsó ülés alatt találhatunk elegendő helyet.
A kabin matricás, eléggé részletes, én csak a hevedereket pótoltam vékony alulemezből. Az építés nagyjából eseménytelen volt, nincsenek rejtett csapdák. Amikor a törzs és a szárnyak egyben voltak, ideiglenesen lezártam a kabint, lemaszkoltam a deklit, és az egész repcsit lealapoztam matt fehérrel, majd fényes fehérrel (Mr.Color, C316) lefújtam az egészet. Ezután következett a „piros” felületek maszkolása és a Fluorescent Red szín (Mr.Color, C171). A festési útmutató C173-at ír elő (Fluorescent Orange), de én azt túlságosan narancssárgának ítéltem, így a C171-nél maradtam.
Jöhetett az orr feketéje. Az alapfestés hibáinak kijavítása után egy réteg fényes lakk következett, és jöhettek a matricák. Ez a fázis több, mint egy hétig tartott, mert az apró kis „bizbasz” stencileket még látni is alig lehet, nemhogy megfogni... A lehajtott fékszárnyakról hiányoltam a fedélzeti számot, matricát sem kapunk hozzá, ezért felfestettem őket egy saját készítésű fújósablon segítségével.
Ekkor folyattam be a panelvonalakat is, de nem a szokásos feketével, hanem a Tamiya szürke panelezőjével. Ez nem „ordít” annyira, valamivel diszkrétebb a feketénél. A végére maradt a futóművek és az építés közben letört apróságok felragasztása, majd kinyitottam a kabintetőt, és befejezettnek nyilvánítottam ezt a kis „ebihalat”.
Összességében nem rossz makett, nincs túlbonyolítva, és a Matchbox/Revell-nél fényévekkel jobb.
