Pintér György - Múzeumi krimik
Vannak nevek, amik közismertté válnak. Így lett egy időben minden német harckocsi neve, függetlenül valódi típusától, "Tigris", a városaink fölé érkező bombázó "Liberátor", vagy mai cikkem főszereplője, a Polikarpov I-16 "Rata". Később ezzel a névvel illettek minden szovjet vadászgépet a hozzá nem értők. Nagyanyám két "Ratára" fogta szülővárosom 1945 tavaszi bombázását. Később kiderült, hogy néhány Po-2 járta arra és dobálta ki a "légiaknákat". Tehát, ami repül és "orosz", az Rata.
A CKB-12 kísérleti gépet 1933-ban Cskalov repülte először. A gép, műszaki megoldásaiban sok újat hozott. Az első monoplán, azaz nem két-háromfedelű, behúzható futóműves gépe volt a Vörös Légierőnek. Összességében az I-16 egy- és kétüléses variációiból 10292 példány készült. Végül 1943-ban kivonták. Megérkeztek a korszerűbb Jak-ok, LaGG-ok, La-k, meg a nyugati vadászgépek, Hurracane-ek, Spitek, P-40-ek, meg a többi. Na, de addig is harcolni kellett valamivel. Maradt a jó öreg Rata.
No, de mi is ez a "Rata" valójában? A spanyol polgárháborúban mutatkozott be és az első időkben minden akkor forgalomban lévő vetélytársánál jobb volt. A köztársasági oldalon "Mosca", azaz légy névvel illették a Madrid egét a Condor Légió gépeitől tisztogató kis gépet. A francoisták oldalán, talán a németek adományozta "Ratte", azaz patkányt spanyolosították, nem biztos, hogy szeretetük kifejezésére. Így kaphatta a "Rata", azaz patkány nevet Polikarpov e műve. (Mondjuk, otthon a nem túl dicső, Isak azaz "szamár" néven emlegették.)
A típus jelen volt Spanyolországon kívül Kínában, a Halhin-Golnál, a finn tájak fölött – ott időnként mindkét oldalon és persze időközbeni avulása miatt már komoly veszteségekkel a szovjet égen is '41-42-ben. I-16-hoz köthető az első rakétákkal vívott légiharc a japánok elleni küzdelemben a mongol/kínai égen.
Az én első találkozásom a típussal egy olvasmányélmény volt. Csukovszkij: "Balti égbolt" című könyve volt ez. Ebből egyébként kétrészes film is készült, ami fenn van az egyik videomegosztón is. Aztán az akkor még Nyugat-Németországban hozzájutottam a Revell készletéhez. (Itthon ekkor még ZTS, VEB Plasticart és később KP makettek voltak elérhetők.)
Népszerű téma a makettgyártók körében is. Rengeteg cég gyártotta a tíz változat valamelyikét, hiszen a motor, a fegyverzet változott az idők folyamán.
Az Amodel is legyártotta az 5/6 változatát – is. Erről lesz ma szó.
Nos, ha Amodel, akkor hiba hiba hátán? Lehet. Van velük munka, nem mondom, de ez a készlet illeszkedésben jó, pontos. Persze még a munka elején tartok, de leszámítva néhány lereszelni, lecsiszolni való apróbb egyenetlenséget stimmelnek az alkatrészek. Kis figyelemmel egész szép makett készülhet. Jó, nincs agyonrészletezve, de a Revell készleténél aprólékosabb. Kapunk két szélvédőt, illetve az egyik inkább kabintető. Létezett mindkét változat. Ezek kimaszkolása eléggé babramunka, a kifúrás, hogy átférjen a célzótávcső, még inkább. A csillagmotor pontosan befér a helyére. Kapunk egy pilótafigurát is, de nem ültettem be. A futóművek behúzósodronyát húzott szálból készítettem el. Szívesen csináltam volna meg egy 82 mm-es rakétákkal felfegyverzett példányt, de elhasználtam őket egy korábbi I-153 maketthez. Így maradt az alapfegyverzet.
A festésnél nem törekedtem színorgiára, viszont találtam egy fehér sávokkal egyénített, égszínkék orrkúpos, ugyanilyen függőleges vezérsíkú gépet (Vörös Flotta légiereje?) Igaz, ehhez való számozásom nem volt, de úgy döntöttem, ez a változat lesz. A maradékosból kiválogattam számokat. Jellemző! Ami leginkább passzolt volna, arról kiderült, hogy "nessz" matrica, ami vízben szépen szétolvasd, apró darabkákra esik szét. Nem mondom, hogy nem került meg a guta. Aztán, ahogy az Eötvös-bohóc kiabálja: "Van másik!" Szóval összeállt a dolog. Nem világcsúcs, de nekem tetszik. Lehet, hogy a fegyverzetet lecserélem injekciós tűkre? Kapott egy kis koptatást, koszolást, ahogy kell.