Pz.Kpfw. II Ausf. J
1:35, ARK-Models
No.35007 (2009)
Pintér György - Múzeumi krimik
A Pz.Kpfw. I-és II típusokat talán senkinek sem kell bemutatnom. A lengyelországi, majd a franciaországi hadjáratok eseményei megerősítették e két típus hiányosságait, és lassú elavulásukat, így 1939-ben fejlesztési programot indítottak modernizálásukra. A cél már nem egy gyors, mozgékony, de könnyű harckocsi létrehozása volt, hanem egy erős páncélzatú, jó terepjáró képességű, felderítő- és gyalogsági támogató harckocsi hadrendbe állítása.
E rögös út egyik mérföldköve lett a Pz.Kpfw. II Ausf. J (VK 1601). 1942-ben látott napvilágot és ezen év áprilisa és decembere között 22 darab épült belőle a MAN üzemeiben.
Frontpáncélzatát 80 mm-re, oldalpáncélzatát 50 mm-re növelték az elődhöz képest. Ez a jármű súlyát negatívan érintette (erről vagy nem, vagy egymásnak ellentmondó infókat találtam), ugyanis a hathengeres 140 lóerős Maybach HL-45P aggregát közúton csupán 30 km/h-ra gyorsította.
Fegyverzetét egy 20 mm-es KWK 38 L/55 gépágyú és egy párhuzamosított 7,92 mm-es MG-34 géppuska alkotta.
A típusból 1943-ban 7 db-ot küldtek a keleti fronton állomásozó 12. Páncélos hadosztályhoz. Később itt ezeket 1944 folyamán kisegítő harckocsivá alakították át (Bergepanzer II J), majd átkerültek a 116. Páncélos hadosztályhoz, a "Panzer Werkstatt Kompanie"-ba. A típust látni vélték 1944-ben a nyugati fronton is.
Lássuk a makettet. A moszkvai illetőségű ARK-Models kínálatában szerepel ez a szinte már olyan ronda hogy szép jármű. Hozzáértők szinte kapásból rávágják hogy ez bizony egy Alan kit. És tényleg, az öntőkereten ott van a cég logója.
A doboz közepes méretű, egy nem éppen túlbonyolított grafikával megspékelve. Kinyitva 4 öntőkerettel találja szemben magát a mindenre elszánt makettező. Ezeket sajnos egyetlen fóliába csomagolták, az összeállítási útmutató és a tenyérnyi matricalap társaságában. Sajnos én 2 törött lengőkarral és néhány szintén törött apróbb alkatrésszel kaptam kézhez, de szerencsére ezek könnyen javíthatók.
A műanyag nem a szokásos oroszosan puha anyag, hanem inkább Dragon-okéhoz tudnám hasonlítani. Az alkatrészek felülete érdes, de csak ott ahol "kell". Sorja van, de csak kevés, könnyen eltávolítható.
A futómű alkatrészei szépek - még ha nem is olyan részletesek, vagy pontosak -, összeállításuk egyszerűnek tűnik. Komolyabb mennyiségű sorját itt csak a meghajtó lánckeréken, és néhány lánctalpszemen találtam. Ez utóbbi szemenkénti, szépen sikerült, kilökőtüske-nyomok se a futó - se a belső felületen nincsenek.
A páncéltestről sajnos már nem könnyű ódákat zengeni, ugyanis a padlólemezt is magába foglaló alkatrész el van vetemedve, és tekintettel az alapanyag keménységére, az összeállítás nem ígérkezik egyszerűnek. A páncélteknő oldalfalaiban csúnya beszívódások és karcok vannak, de javítható, vetemedés itt nincs.
A legnagyobb beszívódást sajnos pont a lövegtorony hátsó részén találtam.
A kipufogó egyszerű, mint egy pont, a dobba a kipufogóvéget külön kell beragasztani, vége négyzetes, segítve a helyes beállítást, azonban ez ránézésre is vastagabb, mint a dob átmérője, tehát majd faragni kell. A kipufogóvég szerintem túl vastag, és egyébként is tömör. De ha ezzel nem akar valaki bajlódni, egyszerűen csak kifúrja.
A gépágyú lövegcsöve csupán egy annak csúfolt valami, ezt érdemes esztergáltra cserélni, vagy legalábbis egy Dragon, Tamiya vagy egyéb kitből felhasználni. Ez vonatkozik az MG csövére is, bár még házilag némi munkával széppé varázsolható.
A páncéltest lényegében jól részletezett, de a hegesztési varratok és a hengerelt acéllemez imitálása sokat dobhat rajta. A sárvédők meglepően szépek, a látható pontokon elvékonyítottak. Az oldalsó kibúvónyílásokon is találhatók apróbb beszívódások, de szerencsére ebből két fajtát is adnak.
A készlet tartalmaz egy lemezjátszót is, amit ide nem tudok elképzelni, de diorámakiegészítőnek jó. A lemez élethűségének zálogát a matricalapon találjuk. :)
Az összeállítási útmutató 2 fénymásolt lap. Elég igénytelen, de a lényeg látszik rajta. A festési javaslatnál a 12.Pc.Ho.-hoz tartozó háromszínű kamuflázst javasol, de mintát nem mutat, felette azonban ott a szöveg, hogy ehhez vegyük igénybe a doboztető grafikáját (ami egyszínű szürkét ábrázol).
A matrica Begemot, a képeken nem látszik, de a fehér toronyszámok lakkrétege el van sárgulva.
Az Alan termékei eléggé megosztják a makettezőket, de véleményem szerint hiánypótló készlet ez is, és jó vétel a hibái ellenére is. Az illeszkedésről semmit nem tudok mondani, de ránézésre azt kell, hogy mondjam, jobb bulinak ígérkezik a Dragon Panther II-höz képest (mivel volt szerencsém ehhez is). Némi plusz munkával szép kis szörnyeteg építhető belőle.
A makett legnagyobb hibája csupán a vetemedett alkatrészek, és a kukába való összeállítási útmutató. Ellenben aki megveszi, korrekt áron juthat hozzá egy ritka típushoz, ami még inkább legyen ilyen minőségben a piacon, mint sokkal rosszabban, vagy egyáltalán ne is létezzen. Szerény véleményem szerint 10/6.
A makett beszerzéséért köszönet a Keleti Blokk-nak!
Sajnos jobb fotókat sehogy sem sikerült csinálnom, így megpróbáltam nagy méretben mellékelni, így az apróbb részletek is kivehetők.
Ha van rá igény, és minden jól megy, a későbbiekben egy hasonló cikk keretein belül be tudom mutatni a típus kistesóját, a Pz.Kpfw. I Ausf. F-et is.
Egy kis frissítés időközben: bár ezt pusztán dobozbontós cikknek szántam, de mivel azóta nagy lelkesedéstől hajtva az építésbe is belekezdtem, gondoltam megosztok pár észrevételt.
Nos, a páncéltest alkatrészei szépen illeszkednek, a vetemedett alsó páncéllemezt is sikerült többé-kevésbé szépen a helyére illeszteni. Egyedül a gép faránál akad némi tömítenivaló, a közel fél milliméteres rés miatt. Összességében néhol faragni, csiszolgatni kellett, de patent módon összeállt az egész.
A lövegtorony alkatrészei szintén örömmakettezést hoztak, bár egy pici probléma itt is volt. A lövegpajzs mozgathatóra is elkészíthető, elvileg! Azonban az ezért felelős hengeres alkatrészt lehetetlen hosszas faragás, vékonyítás nélkül a helyére illeszteni. Végül fixen ragasztottam be. (Véleményem szerint a vízszintesen, vagy közel vízszintesen álló lövegcső áll legjobban a kis csörömpnek.)
Viszont a fenti pozitív élményeknek csak morzsái köthetők a futómű alkatrészeihez. Az alkatrészek a lengőkarok kivételével egészen jól mutatnak úgy a kereten, de az összeállítás itt is csúnya meglepetéseket hozott. A meghajtó lánckerék alapból sem olyan szép, hogy az ember elájul tőle, de összeállítva a fogak nincsenek szinkronban egymással, sehogy! És ráadásul a két fél egymáshoz illeszkedését segítő peckeket is le kellett vágnom, majd síkra csiszolgatva szárazon addig próbálgatni, míg elég egyenesen összeragaszthatók.
Ugyanezt el kellett játszani az összes belső futógörgővel. A láncfeszítő görgők szuper módon ragaszthatók, mutatósak is, de a tengely nem megy bele a gyári furatokba, így ezeket újra kellett fúrnom. Ugyanezt a meghajtó lánckerekeknél is meg kellett tenni. A lánckerékkel még megpróbálok valamit kezdeni, ha nem megy, lecserélem egy Pz.IV lánckerekére, mert úgy sejtem, ilyet kaphatott az eredeti is.
Száz szónak is egy a vége, én eddig nem csalódtam hatalmasat, a lelkesedésemet nem vesztettem el. Ezen tapasztalatok alapján kezdőknek nem ajánlanám, főleg a futómű buktatói miatt. Rengeteg szárazpróba, és agytorna, na meg odafigyelés kell a jó végeredményhez. Meg kell ugyan szenvedni vele, de pont ez a küzdelem emelheti a gyűjtemény megbecsültebb tagjai közé ezt az apróságot.
Remek kikapcsolódás nyújt annak, aki szeretne egy kis változatosságot a nagymacskák és az unalomig feldolgozott témák dömpingje közepette.
A háttértörténetet és a technikai adatokat különböző weboldalakról ollóztam össze.
E rögös út egyik mérföldköve lett a Pz.Kpfw. II Ausf. J (VK 1601). 1942-ben látott napvilágot és ezen év áprilisa és decembere között 22 darab épült belőle a MAN üzemeiben.
Frontpáncélzatát 80 mm-re, oldalpáncélzatát 50 mm-re növelték az elődhöz képest. Ez a jármű súlyát negatívan érintette (erről vagy nem, vagy egymásnak ellentmondó infókat találtam), ugyanis a hathengeres 140 lóerős Maybach HL-45P aggregát közúton csupán 30 km/h-ra gyorsította.
Fegyverzetét egy 20 mm-es KWK 38 L/55 gépágyú és egy párhuzamosított 7,92 mm-es MG-34 géppuska alkotta.
A típusból 1943-ban 7 db-ot küldtek a keleti fronton állomásozó 12. Páncélos hadosztályhoz. Később itt ezeket 1944 folyamán kisegítő harckocsivá alakították át (Bergepanzer II J), majd átkerültek a 116. Páncélos hadosztályhoz, a "Panzer Werkstatt Kompanie"-ba. A típust látni vélték 1944-ben a nyugati fronton is.
Lássuk a makettet. A moszkvai illetőségű ARK-Models kínálatában szerepel ez a szinte már olyan ronda hogy szép jármű. Hozzáértők szinte kapásból rávágják hogy ez bizony egy Alan kit. És tényleg, az öntőkereten ott van a cég logója.
A doboz közepes méretű, egy nem éppen túlbonyolított grafikával megspékelve. Kinyitva 4 öntőkerettel találja szemben magát a mindenre elszánt makettező. Ezeket sajnos egyetlen fóliába csomagolták, az összeállítási útmutató és a tenyérnyi matricalap társaságában. Sajnos én 2 törött lengőkarral és néhány szintén törött apróbb alkatrésszel kaptam kézhez, de szerencsére ezek könnyen javíthatók.
A műanyag nem a szokásos oroszosan puha anyag, hanem inkább Dragon-okéhoz tudnám hasonlítani. Az alkatrészek felülete érdes, de csak ott ahol "kell". Sorja van, de csak kevés, könnyen eltávolítható.
A futómű alkatrészei szépek - még ha nem is olyan részletesek, vagy pontosak -, összeállításuk egyszerűnek tűnik. Komolyabb mennyiségű sorját itt csak a meghajtó lánckeréken, és néhány lánctalpszemen találtam. Ez utóbbi szemenkénti, szépen sikerült, kilökőtüske-nyomok se a futó - se a belső felületen nincsenek.
A páncéltestről sajnos már nem könnyű ódákat zengeni, ugyanis a padlólemezt is magába foglaló alkatrész el van vetemedve, és tekintettel az alapanyag keménységére, az összeállítás nem ígérkezik egyszerűnek. A páncélteknő oldalfalaiban csúnya beszívódások és karcok vannak, de javítható, vetemedés itt nincs.
A legnagyobb beszívódást sajnos pont a lövegtorony hátsó részén találtam.
A kipufogó egyszerű, mint egy pont, a dobba a kipufogóvéget külön kell beragasztani, vége négyzetes, segítve a helyes beállítást, azonban ez ránézésre is vastagabb, mint a dob átmérője, tehát majd faragni kell. A kipufogóvég szerintem túl vastag, és egyébként is tömör. De ha ezzel nem akar valaki bajlódni, egyszerűen csak kifúrja.
A gépágyú lövegcsöve csupán egy annak csúfolt valami, ezt érdemes esztergáltra cserélni, vagy legalábbis egy Dragon, Tamiya vagy egyéb kitből felhasználni. Ez vonatkozik az MG csövére is, bár még házilag némi munkával széppé varázsolható.
A páncéltest lényegében jól részletezett, de a hegesztési varratok és a hengerelt acéllemez imitálása sokat dobhat rajta. A sárvédők meglepően szépek, a látható pontokon elvékonyítottak. Az oldalsó kibúvónyílásokon is találhatók apróbb beszívódások, de szerencsére ebből két fajtát is adnak.
A készlet tartalmaz egy lemezjátszót is, amit ide nem tudok elképzelni, de diorámakiegészítőnek jó. A lemez élethűségének zálogát a matricalapon találjuk. :)
Az összeállítási útmutató 2 fénymásolt lap. Elég igénytelen, de a lényeg látszik rajta. A festési javaslatnál a 12.Pc.Ho.-hoz tartozó háromszínű kamuflázst javasol, de mintát nem mutat, felette azonban ott a szöveg, hogy ehhez vegyük igénybe a doboztető grafikáját (ami egyszínű szürkét ábrázol).
A matrica Begemot, a képeken nem látszik, de a fehér toronyszámok lakkrétege el van sárgulva.
Az Alan termékei eléggé megosztják a makettezőket, de véleményem szerint hiánypótló készlet ez is, és jó vétel a hibái ellenére is. Az illeszkedésről semmit nem tudok mondani, de ránézésre azt kell, hogy mondjam, jobb bulinak ígérkezik a Dragon Panther II-höz képest (mivel volt szerencsém ehhez is). Némi plusz munkával szép kis szörnyeteg építhető belőle.
A makett legnagyobb hibája csupán a vetemedett alkatrészek, és a kukába való összeállítási útmutató. Ellenben aki megveszi, korrekt áron juthat hozzá egy ritka típushoz, ami még inkább legyen ilyen minőségben a piacon, mint sokkal rosszabban, vagy egyáltalán ne is létezzen. Szerény véleményem szerint 10/6.
A makett beszerzéséért köszönet a Keleti Blokk-nak!
Sajnos jobb fotókat sehogy sem sikerült csinálnom, így megpróbáltam nagy méretben mellékelni, így az apróbb részletek is kivehetők.
Ha van rá igény, és minden jól megy, a későbbiekben egy hasonló cikk keretein belül be tudom mutatni a típus kistesóját, a Pz.Kpfw. I Ausf. F-et is.
Egy kis frissítés időközben: bár ezt pusztán dobozbontós cikknek szántam, de mivel azóta nagy lelkesedéstől hajtva az építésbe is belekezdtem, gondoltam megosztok pár észrevételt.
Nos, a páncéltest alkatrészei szépen illeszkednek, a vetemedett alsó páncéllemezt is sikerült többé-kevésbé szépen a helyére illeszteni. Egyedül a gép faránál akad némi tömítenivaló, a közel fél milliméteres rés miatt. Összességében néhol faragni, csiszolgatni kellett, de patent módon összeállt az egész.
A lövegtorony alkatrészei szintén örömmakettezést hoztak, bár egy pici probléma itt is volt. A lövegpajzs mozgathatóra is elkészíthető, elvileg! Azonban az ezért felelős hengeres alkatrészt lehetetlen hosszas faragás, vékonyítás nélkül a helyére illeszteni. Végül fixen ragasztottam be. (Véleményem szerint a vízszintesen, vagy közel vízszintesen álló lövegcső áll legjobban a kis csörömpnek.)
Viszont a fenti pozitív élményeknek csak morzsái köthetők a futómű alkatrészeihez. Az alkatrészek a lengőkarok kivételével egészen jól mutatnak úgy a kereten, de az összeállítás itt is csúnya meglepetéseket hozott. A meghajtó lánckerék alapból sem olyan szép, hogy az ember elájul tőle, de összeállítva a fogak nincsenek szinkronban egymással, sehogy! És ráadásul a két fél egymáshoz illeszkedését segítő peckeket is le kellett vágnom, majd síkra csiszolgatva szárazon addig próbálgatni, míg elég egyenesen összeragaszthatók.
Ugyanezt el kellett játszani az összes belső futógörgővel. A láncfeszítő görgők szuper módon ragaszthatók, mutatósak is, de a tengely nem megy bele a gyári furatokba, így ezeket újra kellett fúrnom. Ugyanezt a meghajtó lánckerekeknél is meg kellett tenni. A lánckerékkel még megpróbálok valamit kezdeni, ha nem megy, lecserélem egy Pz.IV lánckerekére, mert úgy sejtem, ilyet kaphatott az eredeti is.
Száz szónak is egy a vége, én eddig nem csalódtam hatalmasat, a lelkesedésemet nem vesztettem el. Ezen tapasztalatok alapján kezdőknek nem ajánlanám, főleg a futómű buktatói miatt. Rengeteg szárazpróba, és agytorna, na meg odafigyelés kell a jó végeredményhez. Meg kell ugyan szenvedni vele, de pont ez a küzdelem emelheti a gyűjtemény megbecsültebb tagjai közé ezt az apróságot.
Remek kikapcsolódás nyújt annak, aki szeretne egy kis változatosságot a nagymacskák és az unalomig feldolgozott témák dömpingje közepette.
A háttértörténetet és a technikai adatokat különböző weboldalakról ollóztam össze.
|
| doboz |
|
| páncélteknő,és… |
|
| futómű,és matrica |
|
| "útmutat |
2009.05.27.
Utolsó módosítás: 2009.06.01.
Utolsó módosítás: 2009.06.01.