PzKpfw II Ausf F.

1:35, Tamiya No.35009 (1971)

Pintér György - Múzeumi krimik Az eredeti:
Az első Panzer II-es harckocsik még 1935-ben gördültek ki a MAN gyárból. Az alváz 10-30 mm-es, a torony 15-30 mm-es páncéllal volt ellátva, fő fegyverzetként egy 20 mm-es KwK 30 (később KwK 38) gépágyúja és egy MG 34 géppuskája volt. Erőforrása a Maybach HL 62 TRM benzinüzemű 140 LE-s motor volt. Első bevetésükre 1936-ban a spanyol polgárháborúban került sor, ahol bebizonyosodott, hogy a páncélzat csak a géppuskalövedékektől és repeszektől védi meg a kezelőszemélyzetet (A,B,C verzió). A D-modellnél már megnövelt páncélzattal gyártották a típust. A második világégés során részt vettek a lengyel hadjáratban, Nyugat-Európa ellen indított harcban (itt a résztvevő páncélosok több mint harmadát a Pz II-es típusok adták) és az észak-afrikai hadszíntéren. Az F-szériát 1941 márciusa és 1942 decembere között gyártották, immár 35 mm-es első- és 20 mm-es oldalsó páncélzattal. A felépítmény első része megerősítést kapott, a vezető kitekintőnyílás-burkolata robosztusabb lett, módosították a felfüggesztést és a parancsnok új kupolát kapott. A Barbarossa hadművelet alatt a szovjet 53-K páncéltörő löveggel szemben azonban már az F-széria páncélvédettsége sem volt elegendő. A későbbi háború során a frontvonalról folyamatosan a háttérbe szorultak, felderítői, partizánvadász és rendfenntartó feladatokat ellátva.

A makett:
Mivel egy 43 éves készletről van szó, az üzletek polcain ilyet már senki nem talál. Én is egy aukciós oldalon vásároltam még az SdKfz 250/3-al együtt. A makett nem egészen 100 alkatrészből építhető meg, a matricalapról 5 változat közül lehet választani. Az építési útmutató mindössze 5 lépésből áll.

Építés:
Az építés ezúttal bontással kezdődött, mivel a tankot már összeállított állapotban vásároltam. A lötyögő alkatrészeket leválasztottam, a matricákat lecsiszoltam, majd az egész makettet átsikáltam meleg szappanos vízzel. A pótlásokat, feljavításokat említem meg alulról felfelé haladva. Az egyik makettező kollégának köszönhetően a gumicsíkot sikerült műanyag szemenkénti láncra cserélnem. Itt annyi probléma adódott, hogy a kerekek elég nehézkesen mentek be a lánctalptagok vezetőfogai közé (valószínűleg a Tamiya-készlet kerekei túl vaskosak). Hátul a vontatófejen kifúrtam a csapszeg helyét, maga a csap vékony drótból készült, az apró láncot vezetékből hajtogattam. A váltóművekre pótoltam a csavarokat, a pótlánctalp tartója fémlemezből készült. A kipufogó csöve hiányzott, ezt öntőkeretből pótoltam, amit ki is fúrtam. A védőlemezt vékony fémlemezből készítettem. Egy papírra nyomtattam ki a pöttyös mintát, ezt ráragasztottam a lemezre, majd a papírsablon alapján fúrtam ki a lyukakat. A sárvédőn található dobozok két oldalán lenne egy-egy lyuk (a sárvédőtartó konzoljának),a maketten ennek csak a helyét jelölik. Így ezt a részt kifúrtam, kireszeltem, majd műanyag lapokból és fémlemezből pótoltam a hiányosságokat. A jobboldali egyik dobozt levágtam, helyére kerültek az Italeri készletéből a benzineskannák. A piros olajozós kanna saját gyártmány, az eltávolított doboz nyomait hivatott eltakarni. A pótkerék rögzítőfülei fémlemezből lettek kivágva. A tárolódobozok zárai, a szerszámok rögzítői vékony vezetékből készültek. A lefordítható antenna védőlemezei műanyaglapból lettek kiszabva. A vezető kitekintőnyílását kivágtam, a védőrostélyra pótoltam a két kis pöcköt,és kifúrtam a periszkóp lukjait. Az oldalsó nyílások szegecseit faragasztópöttyökkel pótoltam. Hátul a motorházfedél új fogantyút kapott, az emelőkampókat vékony fúróval átfúrtam. A hegesztési varratokat körben az éleken mindenhol tűreszelővel karcolgattam. Az MG 34-est lecseréltem egy jobb minőségű műanyag darabra, ennek és a főfegyver végeit kifúrtam. Megpróbáltam a 20 mm-es gépágyú cső végén a lángrejtő apró lyukait kifúrni, de ehhez nem rendelkezem agysebészi ügyességgel. A blendén fúrtam egy apró lyukat, ez,gondolom,a célzókészülékhez tartozhatott. A parancsnoki kupolán teljesen hiányoztak a periszkópok, ezek helyeit kireszeltem, majd műanyagból megformáztam őket. A matricákat régi maradékokból szedtem össze.

Festés:
Az alapszín a Revell cég akril páncélszürkéje (36178). Száradás után kapott egy híg fekete olajfestékes bemosást. Ezután az egész makettet bekentem Revell okkersárgával (36188), amit kis száradás után elkezdtem felülről lefelé haladva vízzel visszamosni. Miután ez a réteg is megszáradt,világosszürkével festettem a vízlefolyásokat. A lánctalpat Humbrol fegyverfém szürke (53) színnel festettem. Ezután kapott egy hígabb barna átfestést Tamiya XF10 barnával. Száradás után híg fekete olajfestékkel bemostam az egészet, a kopott részek Mr Color polírozható acél (213) színt kaptak, amiket egy keményebb szőrű ecsettel picit megdörzsölve fényesítettem.

Összegzés:
Börzéken vagy aukciós oldalakon lehet már csak ezzel a készlettel találkozni. Viszont azóta már a Tamiya is kiadta (2008-ban és 2009-ben), és más gyártók termékpalettáján is megtalálható ez a kis harcjármű. Aki meg szeretni építeni ezt a típust,biztos talál magának és pénztárcájának megfelelőt. Én élveztem ezt a felújítást, ebből a vásárlásból még két makett vár restaurálásra (Panther, SdKfz 223), de erről majd később.