1:72
Pintér György - Múzeumi krimik
Jómagam nem rajongok túlságosan a német technikáért, mert ugyan elismerem a technikai fölényüket a szövetségesek felett, de zavar ez a német dömping. A szövetséges technikát nagyon elhanyagolják! Mivel azonban a makett megvételekor szűkösebb volt a költségvetésem, mint most és akkor még nem volt nagy a Dragon választéka sem.
Anno a Pro Modell egyik fórumában szerepelt a készlet és akkor tudtam meg, hogy magyar vonatkozása is van a páncélosnak, mert a 212-es toronyszámú az 502.nehézpáncélos osztály kötelékében részt vett az itthoni harcokban is, elsősorban Észak-Magyarországon, de emlékeim szerint Budapesten is ott volt (A keleti hadszíntér és Magyarország, 1943-1945 című könyvben van róla egy kép azt hiszem).
Az építés nem okozott semmilyen nehézséget, a megszokott Revell minőséget kapjuk. A bontás a megszokott: futómű, test, teknő torony, félszemenkénti lánctalp, minden keret külön csomagolva. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a jármű valószínűleg zimmeritezve volt,de ezt az építéskor még nem tudtam.) A festési útmutató és a matricalap segítségével két tankot készíthetünk el: a 314-es toronyszámút a normandiai harcokból és a képeken látható 212-es toronyszámút.
Az alkatrészek kidolgozása szép, nem sorjásak,nincsenek beszívódások. Nagyon jó az illeszkedés, a futómű darabjai szépen megmunkáltak, nagyon tetszett a búvónyílások fedeleinek megmunkálása és a légvédelmi géppuska. A gyakorlottabbak feljavíthatják a motorrácsokat, továbbá kifúrhatják a hátsó kipufogókat,valamint a löveg csőszájfékét, mert az is tömör, én csak ezt tettem meg, mert a kipufogókhoz nem mertem nyúlni. Azonban a készletnek van néhány hiányosság, amit elkerülhettek volna. 1.:a vezető és a géppuskás búvónyílását nem nyithatjuk ki, ami dioráma építésnél elég nagy hátrány. 2.:a felszerelési tárgyak egy részét a testre öntötték, ami nem lenne nagy gond, de a rögzítők nem valami élethűek, pláne úgy, hogy a sokkal sérülékenyebb vonóhorgot külön tudták adni. 3.:a fő meghajtókerék mögötti elem nem tömör, így jókora lyuk tátong a lemez és a test találkozásánál. Mondjuk utóbbit nem nehéz tömíteni, de megvallom őszintén, én elfelejtettem...
Az építés után zsírtalanítás majd a festés következett. Mivel túl drágának találom az itthoni festékárakat, csak a legalapvetőbb színeket szerzem be, hogy kikeverhessem a megfelelő színeket. Az alapszín Revell sárga, MM military brown keveréke. A zöld alkotóelemeire már nem nagyon emlékszem, de az útmutató tengerzöld (seegrün) színnek írja (Revell 48). A téglavörös a Revell 37-ese. Mivel ez a tank volt az első, amin kipróbáltam az új szórópisztolyomat, az álcázófestés nem lett valami jó. Próbáltam betartani az álcafestés körvonalait, de nem nagyon sikerült, ráadásul a színek is elég halványak lettek, még többszöri fújás után is.
A festés után a koszolás következett. Ebben a témában nem vagyok etalon, minden koszolási technikámat csak összeollóztam valahonnan. Első lépésben befolyattam a panelvonalakat híg feketével, majd pasztellkrétaporral poroztam a tankot. Így nagyon fakó lett, mert valamilyen homokszínt használtam, amitől nagyon leharcoltnak tűnt, de mivel ezután újra bepaneleztem a tankot, ”visszaélénkültek” a színek. Ha valaki nagyon fakó tankot szeretne építeni és nem fújással és festékkevergetéssel akarja tölteni az idejét, mint pl. én, az használjon pasztellport, de ne csak a panelvonalaknál. Nyugodtan, de óvatosan, a fölösleges port kitörölve az ecsetből porozza be a lemezek közepét és a hatás nem marad el. Persze vegyük figyelembe, hová tesszük a tankunkat. Sáros,latyakos diorámában ne porozzunk, mert ha sár van,akkor eső is és a tankok a legkevésbé fedett helyen állnak a harcokban, ilyenkor több rozsdás felület alakul ki. Még a boldog békeidőkben egy Modell és Makett külön számban olvastam egy cikket a harcjárművek koszolásáról, azt hiszem Horváth Ödön tollából. Arról írt, hogy sokan túlkoszolják a makettjeiket, holott egy tank átlagosan fél évnél tovább nem nagyon húzta a fronton, tehát az idő okozta korrózió ábrázolásánál fogjuk vissza magunkat egy kicsit. Ebből következően ne vigyük túlzásba a rozsdásodást,főleg ne egy olyan típusnál, ami kb. egy évig szerepelt a háborúban és a németek óvták, mint a porcelánt.
A következő lépésben szárazecseteltem a kipufogókat és a csőszájféket, a géppuskát, valamint MM metalizerrel kihúztam az éleket. Ezután következett a sarazás. A Pro Modellből tanultam a technikát. Egy teáskanál tapétaragasztóhoz kb. ötször ennyi vizet adunk, majd jól elkeverjük. Tizenöt-húsz percig állni hagyjuk, majd újból összekeverjük. Ekkor már sűrűsödik, adjunk hozzá egy kevés babahintőport vagy sima hintőport, finom homokot, ill. olyan pasztellkrétaport, pigmentet amilyen színűre szeretnénk. Miután jól eldolgoztuk a masszát tegyük félre még pár percig, majd valamilyen már nem használt ecsettel hordjuk fel a tankra, néhány óra alatt megszárad és akár szárazecsetelhető is. Ha valaki sűrűbb masszát akar a nagyobb méretarányú tankokhoz,akkor keverjen bele több hintőport és homokot, valamint hagyja tovább állni. A másik észrevétel, hogy már nagyon kevés pasztellpor beszínezi a masszát, amit élénk szín esetében nehéz korrigálni, ezért óvatosan keverjünk!
Végül felkerültek a matricák és a törékenyebb alkatrészek.
Miután kész volt a tank,következett az alap. Nem akartam túlbonyolítani a munkám, így készen vettem egy alapot a SAS -ban. A töltőanyag homok és barna zománcfesték keveréke, ezt is a Pro Modellből vettem. A módszer előnye, hogy lassabban szárad, mint a ragasztó+homok keveréke, így több időnk van kialakítani a növényzetet. A festékből lényegesen kevesebb is elég a masszához, ill. nem repedezik fel hosszú idő után. A megfelelő állag eléréséhez próbálkozzunk valamilyen nem használt cserépben, mert a keverék idővel betonkeményre szárad és nehéz takarítani a keverésre használt edényt.
A fák a kertünkben található bokrok ágaiból származnak, az avar lehullott száraz levelekből áll, amit felaprítottam és a megfelelő méretűre morzsoltam, majd a még híg masszába szórtam. A talaj megszáradása után azt is poroztam pasztellkrétaporral, majd ráhelyeztem a páncélost.
Anno a Pro Modell egyik fórumában szerepelt a készlet és akkor tudtam meg, hogy magyar vonatkozása is van a páncélosnak, mert a 212-es toronyszámú az 502.nehézpáncélos osztály kötelékében részt vett az itthoni harcokban is, elsősorban Észak-Magyarországon, de emlékeim szerint Budapesten is ott volt (A keleti hadszíntér és Magyarország, 1943-1945 című könyvben van róla egy kép azt hiszem).
Az építés nem okozott semmilyen nehézséget, a megszokott Revell minőséget kapjuk. A bontás a megszokott: futómű, test, teknő torony, félszemenkénti lánctalp, minden keret külön csomagolva. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a jármű valószínűleg zimmeritezve volt,de ezt az építéskor még nem tudtam.) A festési útmutató és a matricalap segítségével két tankot készíthetünk el: a 314-es toronyszámút a normandiai harcokból és a képeken látható 212-es toronyszámút.
Az alkatrészek kidolgozása szép, nem sorjásak,nincsenek beszívódások. Nagyon jó az illeszkedés, a futómű darabjai szépen megmunkáltak, nagyon tetszett a búvónyílások fedeleinek megmunkálása és a légvédelmi géppuska. A gyakorlottabbak feljavíthatják a motorrácsokat, továbbá kifúrhatják a hátsó kipufogókat,valamint a löveg csőszájfékét, mert az is tömör, én csak ezt tettem meg, mert a kipufogókhoz nem mertem nyúlni. Azonban a készletnek van néhány hiányosság, amit elkerülhettek volna. 1.:a vezető és a géppuskás búvónyílását nem nyithatjuk ki, ami dioráma építésnél elég nagy hátrány. 2.:a felszerelési tárgyak egy részét a testre öntötték, ami nem lenne nagy gond, de a rögzítők nem valami élethűek, pláne úgy, hogy a sokkal sérülékenyebb vonóhorgot külön tudták adni. 3.:a fő meghajtókerék mögötti elem nem tömör, így jókora lyuk tátong a lemez és a test találkozásánál. Mondjuk utóbbit nem nehéz tömíteni, de megvallom őszintén, én elfelejtettem...
Az építés után zsírtalanítás majd a festés következett. Mivel túl drágának találom az itthoni festékárakat, csak a legalapvetőbb színeket szerzem be, hogy kikeverhessem a megfelelő színeket. Az alapszín Revell sárga, MM military brown keveréke. A zöld alkotóelemeire már nem nagyon emlékszem, de az útmutató tengerzöld (seegrün) színnek írja (Revell 48). A téglavörös a Revell 37-ese. Mivel ez a tank volt az első, amin kipróbáltam az új szórópisztolyomat, az álcázófestés nem lett valami jó. Próbáltam betartani az álcafestés körvonalait, de nem nagyon sikerült, ráadásul a színek is elég halványak lettek, még többszöri fújás után is.
A festés után a koszolás következett. Ebben a témában nem vagyok etalon, minden koszolási technikámat csak összeollóztam valahonnan. Első lépésben befolyattam a panelvonalakat híg feketével, majd pasztellkrétaporral poroztam a tankot. Így nagyon fakó lett, mert valamilyen homokszínt használtam, amitől nagyon leharcoltnak tűnt, de mivel ezután újra bepaneleztem a tankot, ”visszaélénkültek” a színek. Ha valaki nagyon fakó tankot szeretne építeni és nem fújással és festékkevergetéssel akarja tölteni az idejét, mint pl. én, az használjon pasztellport, de ne csak a panelvonalaknál. Nyugodtan, de óvatosan, a fölösleges port kitörölve az ecsetből porozza be a lemezek közepét és a hatás nem marad el. Persze vegyük figyelembe, hová tesszük a tankunkat. Sáros,latyakos diorámában ne porozzunk, mert ha sár van,akkor eső is és a tankok a legkevésbé fedett helyen állnak a harcokban, ilyenkor több rozsdás felület alakul ki. Még a boldog békeidőkben egy Modell és Makett külön számban olvastam egy cikket a harcjárművek koszolásáról, azt hiszem Horváth Ödön tollából. Arról írt, hogy sokan túlkoszolják a makettjeiket, holott egy tank átlagosan fél évnél tovább nem nagyon húzta a fronton, tehát az idő okozta korrózió ábrázolásánál fogjuk vissza magunkat egy kicsit. Ebből következően ne vigyük túlzásba a rozsdásodást,főleg ne egy olyan típusnál, ami kb. egy évig szerepelt a háborúban és a németek óvták, mint a porcelánt.
A következő lépésben szárazecseteltem a kipufogókat és a csőszájféket, a géppuskát, valamint MM metalizerrel kihúztam az éleket. Ezután következett a sarazás. A Pro Modellből tanultam a technikát. Egy teáskanál tapétaragasztóhoz kb. ötször ennyi vizet adunk, majd jól elkeverjük. Tizenöt-húsz percig állni hagyjuk, majd újból összekeverjük. Ekkor már sűrűsödik, adjunk hozzá egy kevés babahintőport vagy sima hintőport, finom homokot, ill. olyan pasztellkrétaport, pigmentet amilyen színűre szeretnénk. Miután jól eldolgoztuk a masszát tegyük félre még pár percig, majd valamilyen már nem használt ecsettel hordjuk fel a tankra, néhány óra alatt megszárad és akár szárazecsetelhető is. Ha valaki sűrűbb masszát akar a nagyobb méretarányú tankokhoz,akkor keverjen bele több hintőport és homokot, valamint hagyja tovább állni. A másik észrevétel, hogy már nagyon kevés pasztellpor beszínezi a masszát, amit élénk szín esetében nehéz korrigálni, ezért óvatosan keverjünk!
Végül felkerültek a matricák és a törékenyebb alkatrészek.
Miután kész volt a tank,következett az alap. Nem akartam túlbonyolítani a munkám, így készen vettem egy alapot a SAS -ban. A töltőanyag homok és barna zománcfesték keveréke, ezt is a Pro Modellből vettem. A módszer előnye, hogy lassabban szárad, mint a ragasztó+homok keveréke, így több időnk van kialakítani a növényzetet. A festékből lényegesen kevesebb is elég a masszához, ill. nem repedezik fel hosszú idő után. A megfelelő állag eléréséhez próbálkozzunk valamilyen nem használt cserépben, mert a keverék idővel betonkeményre szárad és nehéz takarítani a keverésre használt edényt.
A fák a kertünkben található bokrok ágaiból származnak, az avar lehullott száraz levelekből áll, amit felaprítottam és a megfelelő méretűre morzsoltam, majd a még híg masszába szórtam. A talaj megszáradása után azt is poroztam pasztellkrétaporral, majd ráhelyeztem a páncélost.
|
|
1
|
|
|
2
|
|
|
3
|
|
|
4
|
|
|
5
|
|
|
6
|
|
|
7
|
|
|
8
|
2007.12.11.
Utolsó módosítás: 2008.09.05.
Utolsó módosítás: 2008.09.05.