Varga RMI-1 X/H
1:72, Fan Kits Model
No.FKM72020
Pintér György - Múzeumi krimik
Mindenfelé kutatok, miközben írok egyik, vagy másik makettről. Így került elő a romániai makettgyártó cég neve. A román makettgyártásról nagyon keveset tudok, ez a tudás most bővült.
Erre a cégre is szinte véletlenül bukkantam rá. A Ploeştiben működő társaság, a Fan Kits Models műgyanta maketteket gyárt. Egyetlen dolog keltette fel a figyelmemet. Az, hogy gyártják 1:72-ben a Varga-féle RMI-1-et, a világ első turbolégcsavaros repülőgépét.
Ez technikai újdonság volt a maga idejében. A teljesen fémszerkezetű kétmotoros gép meghajtására Jendrassik György gázturbináját tervezték beépíteni. A légcsavaros gépek eddigi meghajtása fölött lassan eljárt az idő, valami új megoldásra volt szükség.
A háborúra készülődő magyar hadvezetés ugyan látott fantáziát ebben a megoldásban, tekintve, hogy egy 1000 lőerős hajtóműről volt szó, amely 500+ km/ó sebességre gyorsította fel a gépet. Mindemellett súlya nem volt akkora, mint az addigi motoroké. Ideális nehézfegyverzetű támadó repülőgép, nehézvadász szerepkörben gondoltak rá. Ehhez jött még a 300 kilós bombateher. Maga a műszaki megoldás korszakalkotó volt és a maga nemében az első.
A sárkányszerkezet elkészült, de a hajtóművel gondok akadtak. A próbapadi tesztek során túlmelegedés, majd más problémák is előadódtak. Ilyen formájában tehát a gép nem születhetett meg. Új megoldásként az akkor lincencben Magyarországon gyártott DB 605 motort gondolták a kész sárkányszerkezetbe elhelyezni. Míg ezek a tervek készültek, létrehoztak egy lényegesen egyszerűbb gyakorlógépet az RMI-1 X/H bázisán, két Argus motorral, RMI-2 X/G típusjelzéssel.
A háborús erőfeszítések azonnali megoldásokat kívántak, így "nem volt idő" az újdonságokra. Inkább a Me-210 került előtérbe, ezekből vásároltak. Persze ettől még lehetett volna tovább, de a prototípus egy amerikai bombázás során elpusztult. Csak a rajzok maradtak fenn és néhány fénykép az épülő gépről, meg a pusztulásról.
Nos, ennek az eléggé szerencsétlen sorsú gépnek készült el a "1/72 Varga RMI-1 X/H – A világ első tervezett turbólégcsavaros repülőgépe" néven a cég egyetlen magyar vonatkozású műgyanta készlete. Túlzott részletezéssel nem vádolható a gyártó. 32 műgyanta alkatrészből, két átlátszóból és két fém tengelyből áll a készlet a cég honlapján megtalálható fényképek alapján. Matrica nincs. Ehhez képest a 65 € ár + 20 € postaköltség nem tűnik olcsónak.
No, a feladástól számított két nap múlva megkaptam a makettkészletet, bombabiztos csomagolásban "Törékeny!" feliratokkal körbe ragasztva. A szintén strapabíró dobozban voltak az alkatrészek. Ami meglepett, hogy a törzset és a szárnyakat egybeöntve kaptam. Maga az öntés precíz, pontos, a panelezés elég határozott. miután egy ideje dolgozom műgyanta készletekkel, feltűnt, hogy nem az ezeknél megszokott vákuumhúzott kabintetőt és orrkúpot kaptam, hanem a műanyag maketteknél megszokott anyagú, kidolgozású, átlátszó alkatrészeket. Mondjuk rájuk fér egy kis polírozás, de az még a jövő zenéje.
Az összerakási útmutató "minimal art" stílusban, színes fénymásolású fázisképeken beszámozva mutatja az építés menetét. A kevés szöveges utasítás és a gép rövid története angol nyelvű. Festési mintaként a dobozfedél rajza áll rendelkezésre. A belső terek festése "ollan gondulomformán" – mondaná egy idős bácsi az utcánk végéről. Színkódok nincsenek, a kapott színeket vagy elfogadjuk, vagy nem. Matrica a készlethez nincs. Miután kizárólag fekete-fehér fényképek maradtak fenn, csakúgy kicsi a lehetősége a tévedésnek, mint a valós színek eltalálásának. A felségjelzés az 1942 utáni fekete négyzetben fehér kereszt volna.
A cég két zacsiban küldte a nagyobb és a kisebb alkatrészeket. Ezeket helyben és azonnal beazonosítottam. A főfutó egyik aknafedőjének egyik apró lapja hiányzott, ami bármikor pótolható. Kaptam pluszban egy háromágú légcsavart, aminek nincs szerepe ennél a makettnél, és néhány kisebb alkatrészt, valamint egy maroknyi vékony drótdarabot. Ezeknek is hasznát fogom venni, ha nem itt, akkor mondjuk egy járműmakett kardántengelyeiként.
Nekifogtam az építésnek.
Első ránézésre egy viszonylag könnyű munkának tűnt, miután kirostáltam a fölösleges alkatrészeket. Aztán váratlanul egy komoly gond jött szembe velem. A futóműveknél a két főfutó aknája nincs. Van egy kis hely, ahová beállítható a két szár, vannak takarólemezek – elvileg 3-3, de nincs akna. Semmilyen sem. Így, mint a népdalban, "két út van előttem, melyiken induljak?" Az egyik, hogy hagyom a francba az egészet és összerakom, ahogy sikerül, bár a mellékelt fotókon létezik a futóaknapár. A kapott alkatrészen még jelölés szintjén sem. A másik, hogy kimérem, kirajzolom, aztán megpróbálom kimarni az aknákat, vállalva azt, hogy esetleg tönkre teszem. Nagy kérdés. Valójában hajlok a nehezebb megoldásra. Eszközöm van a maráshoz. Hogy aztán mit bír az anyag, az menet közben fog kiderülni. Közben betömítettem a főfutók számára készített egy-egy lyukból álló "aknát".
Nekifogtam a magam eléggé barkács eszközeivel. Ahogy egy politikus mondaná: "Megígértük, hogy lesz! Lett!" Igen, nagyjából a "ha kérdik – van!" kategória. Persze mindezt szabad ég alatt, maszkban, ahogy illik. Jól alakítható az anyag. Így, bár a mélységgel nem vagyok elégedett, de nem a semmi szélén áll majd a két futó. Mellékesen elkezdte maszkolni az átlátszó alkatrészeket is. Szóval lassan, de biztosan összeáll a dolog.
Berendeztem némi plusszal a pilótafülkét. Valójában egy botkormányt kapott az amúgy szegényes belső tér. Ennek elrendezéséről egyébként sincs adat, pláne fénykép. Létezik a teljesen üveg orrban egy alkatrész, a gyúródeszka jellegű darab. Csak sejtem, hogy ez is valamilyen munkahely lehet, mert amúgy mi értelme volna a csupaüveg orrnak? Így a kapott három óvodai kisszék jellegű ülőke egyikét ide tettem be ellentétben a kapott rajzzal. Lehet, hogy tévedek, de vállalom. Hogy ez az alkatrész hogyan illeszkedik a törzshöz, a már egy másik kérdés.
Nekifogtam a festésnek. Mivel semmiféle információ nem volt a színekről, alapul vettem a dobozgrafikát. Egy barnás árnyalatot kapott a felső és kéket az alsó rész. A farokrészen nemzetiszínű csíkok következtek.
A matricázáshoz el kellett készítenem a matricákat. a cuccaim között nem találtam olyan méretűt jelzéseket, amikre szükség lett volna. Volt viszont egy maszkoló készletem, amit még a Ca-135-höz kaptam és nem használtam fel. Ahhoz nem éreztem eléggé felkészültnek magamat, hogy magára a makettre fújjak. Így előszedtem egy fehér matricalapot és abból készítettem el a jeleket.
Végső építési lépésként beragasztottam a futókat. Itt újabb gondok adódtak. A dobozrajz és a fotók nem egyeztek meg a kerék helyzetét illetően. Így a kevés számú fotóhoz kellett fordulnom. Nem sokra mentem vele, de végül megoldottam.
Elkészült a magyar tudomány egyik érdekes emléke, a világ első turbolégcsavaros gépének többé-kevésbé élethű, kicsinyített mása.
Nana!
Már éppen ünnepeltem volna, amikor megadta magát az egyik főfutó. Igaz, eredetileg is gyanús volt, hogy hogyan fogja elbírni a masszív, egybeöntött törzs és szárnyak súlyát. Hiába, a fizika az fizika! A megoldás adta magát. A kapott össze-vissza plusz alkatrészek között volt másfél erősebb futószár. Hogy miért másfél? Mert egy darabja törött volt. Ezt pótoltam némi méregetés után. Aztán visszabontottam mind a két főfutót. Nem öröm az ilyen munka, de ebben az esetben elkerülhetetlen. Biztosra akartam menni. Így a kerekeket és a futószárak csatlakozó felületét is megfúrtam, majd egy darab dróttal erősítve ragasztottam a helyére. Ránézésre is strapabíróbb. Persze, majd vallatásnál kiderül – szokták mondani. Persze újra kellet fúrnom a főfutók helyét is a kialakított futóaknákban.
Erre a cégre is szinte véletlenül bukkantam rá. A Ploeştiben működő társaság, a Fan Kits Models műgyanta maketteket gyárt. Egyetlen dolog keltette fel a figyelmemet. Az, hogy gyártják 1:72-ben a Varga-féle RMI-1-et, a világ első turbolégcsavaros repülőgépét.
Ez technikai újdonság volt a maga idejében. A teljesen fémszerkezetű kétmotoros gép meghajtására Jendrassik György gázturbináját tervezték beépíteni. A légcsavaros gépek eddigi meghajtása fölött lassan eljárt az idő, valami új megoldásra volt szükség.
A háborúra készülődő magyar hadvezetés ugyan látott fantáziát ebben a megoldásban, tekintve, hogy egy 1000 lőerős hajtóműről volt szó, amely 500+ km/ó sebességre gyorsította fel a gépet. Mindemellett súlya nem volt akkora, mint az addigi motoroké. Ideális nehézfegyverzetű támadó repülőgép, nehézvadász szerepkörben gondoltak rá. Ehhez jött még a 300 kilós bombateher. Maga a műszaki megoldás korszakalkotó volt és a maga nemében az első.
Az épülő RMI-1
A sárkányszerkezet elkészült, de a hajtóművel gondok akadtak. A próbapadi tesztek során túlmelegedés, majd más problémák is előadódtak. Ilyen formájában tehát a gép nem születhetett meg. Új megoldásként az akkor lincencben Magyarországon gyártott DB 605 motort gondolták a kész sárkányszerkezetbe elhelyezni. Míg ezek a tervek készültek, létrehoztak egy lényegesen egyszerűbb gyakorlógépet az RMI-1 X/H bázisán, két Argus motorral, RMI-2 X/G típusjelzéssel.
A háborús erőfeszítések azonnali megoldásokat kívántak, így "nem volt idő" az újdonságokra. Inkább a Me-210 került előtérbe, ezekből vásároltak. Persze ettől még lehetett volna tovább, de a prototípus egy amerikai bombázás során elpusztult. Csak a rajzok maradtak fenn és néhány fénykép az épülő gépről, meg a pusztulásról.
Nos, ennek az eléggé szerencsétlen sorsú gépnek készült el a "1/72 Varga RMI-1 X/H – A világ első tervezett turbólégcsavaros repülőgépe" néven a cég egyetlen magyar vonatkozású műgyanta készlete. Túlzott részletezéssel nem vádolható a gyártó. 32 műgyanta alkatrészből, két átlátszóból és két fém tengelyből áll a készlet a cég honlapján megtalálható fényképek alapján. Matrica nincs. Ehhez képest a 65 € ár + 20 € postaköltség nem tűnik olcsónak.
No, a feladástól számított két nap múlva megkaptam a makettkészletet, bombabiztos csomagolásban "Törékeny!" feliratokkal körbe ragasztva. A szintén strapabíró dobozban voltak az alkatrészek. Ami meglepett, hogy a törzset és a szárnyakat egybeöntve kaptam. Maga az öntés precíz, pontos, a panelezés elég határozott. miután egy ideje dolgozom műgyanta készletekkel, feltűnt, hogy nem az ezeknél megszokott vákuumhúzott kabintetőt és orrkúpot kaptam, hanem a műanyag maketteknél megszokott anyagú, kidolgozású, átlátszó alkatrészeket. Mondjuk rájuk fér egy kis polírozás, de az még a jövő zenéje.
Hajtóművek próbaként felrakva
Az összerakási útmutató "minimal art" stílusban, színes fénymásolású fázisképeken beszámozva mutatja az építés menetét. A kevés szöveges utasítás és a gép rövid története angol nyelvű. Festési mintaként a dobozfedél rajza áll rendelkezésre. A belső terek festése "ollan gondulomformán" – mondaná egy idős bácsi az utcánk végéről. Színkódok nincsenek, a kapott színeket vagy elfogadjuk, vagy nem. Matrica a készlethez nincs. Miután kizárólag fekete-fehér fényképek maradtak fenn, csakúgy kicsi a lehetősége a tévedésnek, mint a valós színek eltalálásának. A felségjelzés az 1942 utáni fekete négyzetben fehér kereszt volna.
A cég két zacsiban küldte a nagyobb és a kisebb alkatrészeket. Ezeket helyben és azonnal beazonosítottam. A főfutó egyik aknafedőjének egyik apró lapja hiányzott, ami bármikor pótolható. Kaptam pluszban egy háromágú légcsavart, aminek nincs szerepe ennél a makettnél, és néhány kisebb alkatrészt, valamint egy maroknyi vékony drótdarabot. Ezeknek is hasznát fogom venni, ha nem itt, akkor mondjuk egy járműmakett kardántengelyeiként.
Nekifogtam az építésnek.
Első ránézésre egy viszonylag könnyű munkának tűnt, miután kirostáltam a fölösleges alkatrészeket. Aztán váratlanul egy komoly gond jött szembe velem. A futóműveknél a két főfutó aknája nincs. Van egy kis hely, ahová beállítható a két szár, vannak takarólemezek – elvileg 3-3, de nincs akna. Semmilyen sem. Így, mint a népdalban, "két út van előttem, melyiken induljak?" Az egyik, hogy hagyom a francba az egészet és összerakom, ahogy sikerül, bár a mellékelt fotókon létezik a futóaknapár. A kapott alkatrészen még jelölés szintjén sem. A másik, hogy kimérem, kirajzolom, aztán megpróbálom kimarni az aknákat, vállalva azt, hogy esetleg tönkre teszem. Nagy kérdés. Valójában hajlok a nehezebb megoldásra. Eszközöm van a maráshoz. Hogy aztán mit bír az anyag, az menet közben fog kiderülni. Közben betömítettem a főfutók számára készített egy-egy lyukból álló "aknát".
Nekifogtam a magam eléggé barkács eszközeivel. Ahogy egy politikus mondaná: "Megígértük, hogy lesz! Lett!" Igen, nagyjából a "ha kérdik – van!" kategória. Persze mindezt szabad ég alatt, maszkban, ahogy illik. Jól alakítható az anyag. Így, bár a mélységgel nem vagyok elégedett, de nem a semmi szélén áll majd a két futó. Mellékesen elkezdte maszkolni az átlátszó alkatrészeket is. Szóval lassan, de biztosan összeáll a dolog.
Berendeztem némi plusszal a pilótafülkét. Valójában egy botkormányt kapott az amúgy szegényes belső tér. Ennek elrendezéséről egyébként sincs adat, pláne fénykép. Létezik a teljesen üveg orrban egy alkatrész, a gyúródeszka jellegű darab. Csak sejtem, hogy ez is valamilyen munkahely lehet, mert amúgy mi értelme volna a csupaüveg orrnak? Így a kapott három óvodai kisszék jellegű ülőke egyikét ide tettem be ellentétben a kapott rajzzal. Lehet, hogy tévedek, de vállalom. Hogy ez az alkatrész hogyan illeszkedik a törzshöz, a már egy másik kérdés.
Még színtelenül
Nekifogtam a festésnek. Mivel semmiféle információ nem volt a színekről, alapul vettem a dobozgrafikát. Egy barnás árnyalatot kapott a felső és kéket az alsó rész. A farokrészen nemzetiszínű csíkok következtek.
A matricázáshoz el kellett készítenem a matricákat. a cuccaim között nem találtam olyan méretűt jelzéseket, amikre szükség lett volna. Volt viszont egy maszkoló készletem, amit még a Ca-135-höz kaptam és nem használtam fel. Ahhoz nem éreztem eléggé felkészültnek magamat, hogy magára a makettre fújjak. Így előszedtem egy fehér matricalapot és abból készítettem el a jeleket.
Végső építési lépésként beragasztottam a futókat. Itt újabb gondok adódtak. A dobozrajz és a fotók nem egyeztek meg a kerék helyzetét illetően. Így a kevés számú fotóhoz kellett fordulnom. Nem sokra mentem vele, de végül megoldottam.
Elkészült a magyar tudomány egyik érdekes emléke, a világ első turbolégcsavaros gépének többé-kevésbé élethű, kicsinyített mása.
Nana!
Már éppen ünnepeltem volna, amikor megadta magát az egyik főfutó. Igaz, eredetileg is gyanús volt, hogy hogyan fogja elbírni a masszív, egybeöntött törzs és szárnyak súlyát. Hiába, a fizika az fizika! A megoldás adta magát. A kapott össze-vissza plusz alkatrészek között volt másfél erősebb futószár. Hogy miért másfél? Mert egy darabja törött volt. Ezt pótoltam némi méregetés után. Aztán visszabontottam mind a két főfutót. Nem öröm az ilyen munka, de ebben az esetben elkerülhetetlen. Biztosra akartam menni. Így a kerekeket és a futószárak csatlakozó felületét is megfúrtam, majd egy darab dróttal erősítve ragasztottam a helyére. Ránézésre is strapabíróbb. Persze, majd vallatásnál kiderül – szokták mondani. Persze újra kellet fúrnom a főfutók helyét is a kialakított futóaknákban.
|
|
A dobozgrafika
|
|
|
Jendrassik, a gázturbina megálmodója/tervezője
|
|
|
Az épülő RMI-1
|
|
|
Ennyi maradt a bombázás után az RMI-1-ből
|
|
|
Az összeállítási útmutató
|
|
|
|
|
|
Az összeállítási képek
|
|
|
Az alkatrészek
|
|
|
|
|
|
Részben összeépítve
|
|
|
|
|
|
Amit kaptam
|
|
|
|
|
|
A törzset és szárnyakat egyben kapjuk
|
|
|
Kabintető
|
|
|
Orr-rész
|
|
|
Összerakott farokrésszel
|
|
|
Hajtóművek próbaként felrakva
|
|
|
Ez van, akna nincs
|
|
|
Na, itt a gond!
|
|
|
Még színtelenül
|
|
|
Maszkolva
|
|
|
Maszk nélkül a csaknem átlátszó kabintetők
|
|
|
A hiányzó matricák pótlásai
|
|
|
A célegyenesben
|
|
|
Felmatricázva
|
|
|
Alakul, alakulgat
|
|
|
Annál jobb, mint amit kaptam
|
2025.05.23.
Utolsó módosítás: 2025.06.02.
Utolsó módosítás: 2025.06.02.