Pintér György - Múzeumi krimik
A 2011-es mosonmagyaróvári makett kiállitáson, amit a csehek csak "Mošoň"-nak emlegetnek, a lépcső melletti folyosó végében két lengyel árult némi ezt-azt. Már semmi sem volt tervben, a keret elköltve, tehát csak tét nélkül nézelődtem, amikor megláttam egy számomra ismeretlen felsőszárnyas repülőt egy dobozon, rajta az "egyszervolt légierő" nagy háromszinű ék felségjelével. A keverékszláv-lengyel kérdésre, miszerint "szkolko to kosztuje" vagyis mennyibe kerül(mit kóstál :) ) 2,5 eur volt a válasz. Ennyiért nem lehet makettet otthagyni. De hogy mit is vettem, fogalmam sem volt, nemhogy a makettet magát nem ismertem, de még a gép tipusát sem. Az azóta eltelt időben sikerült némileg kikupálódnom RWD ügyben, és olyan érdekes dolgokat tudtam meg, amik a makett épitésére is kihatottak...
Tehát az RWD-8: Már 1930-ra kiderült, hogy a lengyel pilótaoktatás a megnövekedett igények miatt új, nagyobb teljesitményű, ugyanakkor könnyen, egyszerűen kezelhető és üzemeltethető repülőgép tipust kiván. Az 1931-ben kiirt pályázat három esélyese közül az S. Wigura tervezte kis felsőszárnyas került ki győztesen. A gyártás megkezdése előtt, még 32-ben csatlakozott hozzá S. Rogalsky, valamint J. Drzewieczki, igy adódott ki az R.W.D. csapat. A prototipus, valamint az első darabok a DWL gyár csarnokaiban készültek. Később, amikor hivatalosan is a katonai pilótaoktatás alapvető gépévé választották, a civil DWL-től az állami tulajdonú PWS gyárhoz került a gyártás. Több átalakitáson esett át, ami a repülő külső megjelenésén és belső tulajdonságain is meglátszott. Ugyanakkor mindvégig megmaradt egy könnyű, alapfokú kiképző és túrarepülőnek. Súlya üresen nem érte el a fél tonnát, de a csúcsaebessége sem a 200km/órát. (Hacsak nem szabadesésben) Licenszjogát több ortszágba is eladták, igy Litvániába, Csehországba - ahol azonban nem épitettek egy darabot sem - és Jugoszláviába. Lengyelország 39 szeptemberi lerohanásakor bevetették mint felderitőt, zavarórepüléseket hajtott végre, az összeomlás idején pedig a meglévő mennyiség csaknem egynegyedével külföldre menekültek pilótáik, illetve a maradék nagyrészét felgyújtották.
Magyarországra két darab jutott, láthatólag a PWS modifikációból, de kiegészitő felső szárnytartállyal. Vélhetőleg mindkettő katonai lajstromú gép volt. Találtam olyan forrást, miszerint a deblini pilótaiskola állományából származott az egyik, bár ezt más forrás nem erősitette meg. Viszont az egyik oktató visszaemlékezése szerint, akik közúton, menetben igyekeztek átjutni Magyarországra, már a határ magyar oldalán estek orosz fogságba... (A szomszédos Szlovákia a németek oldalán, mint agresszor vett részt a hadműveletekben, hadüzenet nélkül. Utólagosan, a mai szlovák történészek ezt azzal indokolják, hogy Lengyelország üdvözölte az első bécsi döntést, és a közös magyar-lengyel határt, valamint hogy a lengyelek szivesen látták volna, ha Magyarország a megmaradt szlovák területeket is annektálja. Ez Lengyelország több nagyvárosában utcai felvonulásokban, szimpátia tüntetésekben (már akkor is) megnyilvánult.)
A makett: Mondhatnám, hogy az eredete homályba vész. Nem tudom mikor esett ki a fröccsöntő formából az első darab, de szinte bizonyosan több, mint 30éve. Az elkövető cég a számunkra semmit sem jelentő PZW nevet viselte. Ez a makett reinkarnálódott változatlan formában a MasterCraft közreadásában. Két csomagolásban is kijött, az első egy spanyol falangista felderitésre használt gépet ábrázol, mig a másik, a mi szivünknek kedves ék felségjelű magyar gépet.
A MasterCraft dobozgrafikák általában nem az alakhűséggel tűnnek ki, sokkal inkább látványos szineikkel, amivel ez esetben sincs semmi hiba, viszont az én példányomnak olyan gyenge volt a ragasztása, hogy még aznap szétjött.
Két matricaiv, két öntőkeret, plusz az átlátszó, már amennyiben "öntőkeretnek" lehet nevezni két egymással szembeforditott aprócska szélvédőt. Azt sajnos nem áll módomban bemutatni, nem érte meg a másnapot. Örökre eltűnt a lakásban jelenlévő dimenziókapuk egyikében, amik az elveszett dolgok világába vezetnek. Valószinűleg együtt pihen ott egy Hummel matricaivvel, Su-25-ös futószárral, Il-28-as antennával, MiG 3-as kabintetővel, pitotcsövekkel, rakétákkal, és még csak az Isten a megmondhatója mi mindennel, amik évek során szintén eltávoztak a zárt szobában lévő eme homályzónába..
A maradék két öntőkeret némi optimizmusra ad okot, az alkatrészek száma csekély, öntéshiba alig, ránézésre "weekend edisön" :)
A probléma akkor kezdődik, amikor valaki egy konkrét gépet, konkrétan a két magyar tulajdonban valaha jegyzett gép egyikét szeretné elkésziteni. Nagyon gyorsan kiderül ugyanis, hogy ez egy teljesen más gyár, teljesen más modifikációjú terméke. Sőt, azt kell mondanom, hogy a HA-RAA valószonűleg egy öszvérgép volt, vagy a lengyel források sem épp megbizhatóak - legalábbis az általam használtak. A makett - a kabinteret kivéve - a PWS gyár által Izraelbe eladott iskolagépek csaknem pontos mása. Azt azért a judeofileknek elmondom, hogy a kipufogósor igy is a rossz oldalra került.
A magyar gépeknek más alakú futószára, másfajta kipufogója, plusz szárnytartálya, és más műszerezettsége volt. Ez utóbbi nem baj, mivel semmilyen sincs, ezt is-azt is úgy kell legyártani. A kabin kialakitására több rajz és fotó is van a neten. A "két darab óra egy csövön" modifikációtól az "agyonműszerezett" zsidó gépekig. Az ulés és a botok sem a valóságot mintázzák, a bot átalakitható, az ülés kuka.
Magára az épitésre nem térek ki, nem tudnék sokat hozzátenni a közösség tudásszintjéhez.
A durva és vastag szárnydúcok egy részét, a futószárakat, a magassági kormány mozgató mechanikát, az egyébként nem látható pedál és botkormány összekötő rudazatot,a törzsmerevitő bordázat egy részét különféle drótokból hoztam össze, a szárnytartály, olajhűtőtartály, kipufogó-burkolat, plusz levegőbeömlő a motor oldalán papir és gitt, a pitot, és hűtőfolyadék beöntőcső formázott öntőkeret-darab, a szélvédők PET-palack, a huzalok 0,12-es damil... Nem épp a legvékonyabb, de ez volt. Ennek megfelelően sokkal több pillanatragasztó fogyott, mint hagyományos makettragasztó. A bádogos, vagy inkább drótos-munka természetesen nem tökéletes, legszembetűnőbb eltérés a túlméretezett magassági-kormány mozgató mechanizmus. De gyengére sikerült a kabin, műszerfal, olajhűtő, nem készitettem el a felső tartályból az alsóba átvezető csöveket, a szélvédők sem túl jók, bár a HA-RAA képein látszik, hogy a valóságban sem voltak egyformák, stb...
A két gép közül talán a Ha-RAA, vagyis az I.281-es a fotóügyileg jobban dokumentált. Eredeti szine, nagyvalószinűséggel zöld, a Magyarországon használt fajta, vagyis egyfajta középzöld. Van fotó, már civil jelzéssel, de még zöld szinnel. Az eredeti I - mint iskola jelzésű gépekről nem találtam képet, de valószinűleg a lengyelek sem, talán ezért mellékeltek fehér és fekete számsort is a gépekhez. Civil immatrikulációjút viszont igen, ezért nem igazán világos, hogy a mellékelt matricaiveken, amin pl. egy cseh "what if" is helyet kapott, miért nem kapott helyet a HA-RAA, vagy a HA-RAB. ...
Érdekességnek tartom, hogy szinte az összes lengyel forrás, ami az RWD-8-ról, mint tipusról ir, külön megemliti a Magyarországra evakuált két gépet, sőt, az egyik honlap, ahol a frissen leszállt gépet körülálló lengyel és magyar katonákat ábrázoló fotó is megjelent irja, hogy Magyarországon a lengyel katonák nem érezték magukat hadifoglyoknak, hisz "Polski, Wegry dva bratanki....." :)