Rába 831
1:24, Italeri, Heller és saját építés
(2007)
Pintér György - Múzeumi krimik
Mielőtt belemerülnék a makett ismertetésébe, néhány szót magáról az alapjárműről.
A Rába gyár egy régi magyar gépgyár, a XIX század végén kezdett gyártani. Sok minden készült náluk, többek között teherautó is. A 60-as évek közepén a pártvezetés, vagy a KGST úgy határozott, hogy szükség van egy modern teherautóra, és ezért megvették az akkor valóban modern MAN licencet. Az első sorozatokban még MAN motor volt, de rövidesen áttértek a saját gyártású motorra. Érdekes, hogy a fülke gyártásba sohasem fogtak bele, azt mindig vették. Eleinte a francia Saviem szállította őket –akkor éppen szövetségben volt az MAN-el, és együtt működtek- később viszont a ROMAN-DAC féle fülkék kerültek fel. Sajnos a kettő között igen nagy különbség volt minőségben, mindenki találja ki melyiknek a javára. Ezt a típust sokan Edének becézték, az akkori vezérigazgató, Horváth Ede után. Manapság már igen kevés fut az utakon belőle, az is az utolsó szériákból. A kicsit idősebb korosztály még biztosan emlékszik a Hungarocamionos Rábákra, melyek bejárták Európa-Ázsia útjait. A sofőrök ugyan jobban szerették a Mercedest vagy a Volvot, de a Rábán megtanultak vezetni.
Régóta gondolkoztam már valami magyar témájú kamion megépítésén, és úgy döntöttem, hogy egy régi Hungarocamionos Rába lesz az áldozat, mert kedvenceim a 70-80-as évek kamionjai. Az alap egy Italeri féle régi F8-as MAN volt, bőséges átalakítással.
Elsőnek a motor megépítését irányoztam elő, ahol igen sok saját építés történt. A Rábákban döntött motor volt, a makettben pedig egy álló MAN. Az eredetiből szinte csak az olajteknőt és a sebességváltót használtam fel, a többi sztirol, és régi alkatrészek együttese. Szerencsére vannak régi eredeti Rábás prospektusaim, melyek igen nagy segítségemre voltak az építés során. Kapott vezetékelést is, melyeket 0,3-0,5 mm-es rézdrótokkal végeztem.
A motor után a váz következett, melyet elvágtam a váltó után, és egy sztiroldarab közbeiktatásával beépítettem egy Ivecotól örökölt hátsó hidat. A váz hátulja szintén kapott egy kis toldást, majd rákerült a saját gyártású pótkeréktartó. A kardántengelyt két darabból hoztam össze, középen a vázhoz a rögzítve.
A kipufogódob Iveco származék, még ez hasonlított legjobban a Rábára, a csöveket meg régi darabokból hoztam össze.
Az üzemanyagtankot szintén magam gyártottam le sztirollapokból, majd az egészet beborítottam 0,3-as sztirollal. Az oldalán lévő csíkok vékony profilokból vannak, a tartója u profilú sztirolból készült, végén rézdrótból imitált csavarkötéssel. Az akkumulátor tartója szintén átdolgozásra került, csakúgy mint a légtartályok, melyek egy része egy bontott Mercitől jött. A rögzítést itt is rézdróttal oldottam meg, csakúgy mint utána a kábelezést.
Ezzel párhuzamosan összeállítottam a platót, mely gyári Italeri, és lefestettem alumíniumra az oldalát, sárgára a ponyvát. Elkészült alá a segédváz is, majd az oldalára két tároló doboz. A hátsó sárvédők szintén saját gyártásúak, csakúgy mint a hátsó lámpatartó a lámpákkal. Közben összeépítettem a fülkét, melyen ki kellett cserélnem a hűtőmaszkot az MAN logó miatt. Az elejére félgömbölyű sztirolból megcsináltam a jellegzetes csíkokat, majd lealapoztam. Száradás után fényes fehér következett két sorban, majd maszkolás, és jöhetett a zöld szintén két sorban. Az első lökhárító is átszabásra került, sztirol és jó sok tömítő segítségével nyerte el végleges formáját. Az aljára került ködlámpa, és rézdrótból egy fellépő.
A belső tér némi feljavítása is megtörtént, papír zsebkendőből üléshuzat, takaró, szerszámok, mappák kerültek be. Az első ablak elé új napellenzőt készítettem, amilyen a Rábára jellemző volt. A tetőre felkerült a régi kiegészítő készletből származó spolier is, sárgára festve.
A felíratok, matricák, rendszámok, emblémák Illyés János barátom és felesége keze munkáját dicsérik, nagyon profin megoldották a dolgot.
A gépes után kellet egy pótkocsit is gyártanom, mert úgy lett teljes a szerelvény. Ilyen 3 tengelyes pótkocsit nem gyárt senki sem makettben, ezért itt is az átalakítás várt rám.
Az alap egy régi Italeri 2 tengelyes pót volt, valamint egy barátomtól kapott régi 3 tengelyes Heller nyergesfélpót. A 2 tengelyes félpótkocsit középen elvágtam, abból csak a forgózsámoly kellett. Ehhez hozzáillesztettem a nyeregespót hátsó részét a két hátsó futóművel, figyelve a méretekre. Az első futóművet szintén lecseréltem a Heller félére, mert az sokkal közelebb állt a Rábához. A fékeket bekábeleztem, valamint készítettem hozzá mechanikus kéziféket is. A plató elkészítése itt nagyobb munka volt mint a gépesen, több darabból, három helyen történő vágással-toldással tudtam megoldani, hogy jó legyen a méret, és szimmetrikus is legyen. Erre is készült egy doboz, a hátsó lámpatartók és sárvédők szintén saját gyártásúak, csak a pótkeréktartó van átdolgozva. Festés, matricázás, lakkozás, és már együtt is állt a szerelvény.
Az építés kb. 8 hónapig tartott, és sok kihívással néztem szemben. Úgy érzem a komolyabb átépítéseim közé tartozik, viszonylag sok sajátságos megoldással, szkreccsel.
A Rába gyár egy régi magyar gépgyár, a XIX század végén kezdett gyártani. Sok minden készült náluk, többek között teherautó is. A 60-as évek közepén a pártvezetés, vagy a KGST úgy határozott, hogy szükség van egy modern teherautóra, és ezért megvették az akkor valóban modern MAN licencet. Az első sorozatokban még MAN motor volt, de rövidesen áttértek a saját gyártású motorra. Érdekes, hogy a fülke gyártásba sohasem fogtak bele, azt mindig vették. Eleinte a francia Saviem szállította őket –akkor éppen szövetségben volt az MAN-el, és együtt működtek- később viszont a ROMAN-DAC féle fülkék kerültek fel. Sajnos a kettő között igen nagy különbség volt minőségben, mindenki találja ki melyiknek a javára. Ezt a típust sokan Edének becézték, az akkori vezérigazgató, Horváth Ede után. Manapság már igen kevés fut az utakon belőle, az is az utolsó szériákból. A kicsit idősebb korosztály még biztosan emlékszik a Hungarocamionos Rábákra, melyek bejárták Európa-Ázsia útjait. A sofőrök ugyan jobban szerették a Mercedest vagy a Volvot, de a Rábán megtanultak vezetni.
Régóta gondolkoztam már valami magyar témájú kamion megépítésén, és úgy döntöttem, hogy egy régi Hungarocamionos Rába lesz az áldozat, mert kedvenceim a 70-80-as évek kamionjai. Az alap egy Italeri féle régi F8-as MAN volt, bőséges átalakítással.
Elsőnek a motor megépítését irányoztam elő, ahol igen sok saját építés történt. A Rábákban döntött motor volt, a makettben pedig egy álló MAN. Az eredetiből szinte csak az olajteknőt és a sebességváltót használtam fel, a többi sztirol, és régi alkatrészek együttese. Szerencsére vannak régi eredeti Rábás prospektusaim, melyek igen nagy segítségemre voltak az építés során. Kapott vezetékelést is, melyeket 0,3-0,5 mm-es rézdrótokkal végeztem.
A motor után a váz következett, melyet elvágtam a váltó után, és egy sztiroldarab közbeiktatásával beépítettem egy Ivecotól örökölt hátsó hidat. A váz hátulja szintén kapott egy kis toldást, majd rákerült a saját gyártású pótkeréktartó. A kardántengelyt két darabból hoztam össze, középen a vázhoz a rögzítve.
A kipufogódob Iveco származék, még ez hasonlított legjobban a Rábára, a csöveket meg régi darabokból hoztam össze.
Az üzemanyagtankot szintén magam gyártottam le sztirollapokból, majd az egészet beborítottam 0,3-as sztirollal. Az oldalán lévő csíkok vékony profilokból vannak, a tartója u profilú sztirolból készült, végén rézdrótból imitált csavarkötéssel. Az akkumulátor tartója szintén átdolgozásra került, csakúgy mint a légtartályok, melyek egy része egy bontott Mercitől jött. A rögzítést itt is rézdróttal oldottam meg, csakúgy mint utána a kábelezést.
Ezzel párhuzamosan összeállítottam a platót, mely gyári Italeri, és lefestettem alumíniumra az oldalát, sárgára a ponyvát. Elkészült alá a segédváz is, majd az oldalára két tároló doboz. A hátsó sárvédők szintén saját gyártásúak, csakúgy mint a hátsó lámpatartó a lámpákkal. Közben összeépítettem a fülkét, melyen ki kellett cserélnem a hűtőmaszkot az MAN logó miatt. Az elejére félgömbölyű sztirolból megcsináltam a jellegzetes csíkokat, majd lealapoztam. Száradás után fényes fehér következett két sorban, majd maszkolás, és jöhetett a zöld szintén két sorban. Az első lökhárító is átszabásra került, sztirol és jó sok tömítő segítségével nyerte el végleges formáját. Az aljára került ködlámpa, és rézdrótból egy fellépő.
A belső tér némi feljavítása is megtörtént, papír zsebkendőből üléshuzat, takaró, szerszámok, mappák kerültek be. Az első ablak elé új napellenzőt készítettem, amilyen a Rábára jellemző volt. A tetőre felkerült a régi kiegészítő készletből származó spolier is, sárgára festve.
A felíratok, matricák, rendszámok, emblémák Illyés János barátom és felesége keze munkáját dicsérik, nagyon profin megoldották a dolgot.
A gépes után kellet egy pótkocsit is gyártanom, mert úgy lett teljes a szerelvény. Ilyen 3 tengelyes pótkocsit nem gyárt senki sem makettben, ezért itt is az átalakítás várt rám.
Az alap egy régi Italeri 2 tengelyes pót volt, valamint egy barátomtól kapott régi 3 tengelyes Heller nyergesfélpót. A 2 tengelyes félpótkocsit középen elvágtam, abból csak a forgózsámoly kellett. Ehhez hozzáillesztettem a nyeregespót hátsó részét a két hátsó futóművel, figyelve a méretekre. Az első futóművet szintén lecseréltem a Heller félére, mert az sokkal közelebb állt a Rábához. A fékeket bekábeleztem, valamint készítettem hozzá mechanikus kéziféket is. A plató elkészítése itt nagyobb munka volt mint a gépesen, több darabból, három helyen történő vágással-toldással tudtam megoldani, hogy jó legyen a méret, és szimmetrikus is legyen. Erre is készült egy doboz, a hátsó lámpatartók és sárvédők szintén saját gyártásúak, csak a pótkeréktartó van átdolgozva. Festés, matricázás, lakkozás, és már együtt is állt a szerelvény.
Az építés kb. 8 hónapig tartott, és sok kihívással néztem szemben. Úgy érzem a komolyabb átépítéseim közé tartozik, viszonylag sok sajátságos megoldással, szkreccsel.
|
|
A kész szerelvény
|
|
|
Jellegzetes vonalak
|
|
|
A zöld-sárga kombináció meghatározó volt
|
|
|
A pórkocsin is dobozok
|
|
|
A rendszámok is régi időt idézik
|
|
|
Az alap makett
|
|
|
Ilyen volt a valóságban
|
|
|
A motor kiindulása
|
|
|
Elölről látszik a döntés
|
|
|
A felső rész teljesen új
|
|
|
Már elég jól készen
|
|
|
Motorpróba a helyén
|
|
|
Légtartályok az új tartón
|
|
|
Légtartályok bekötve
|
|
|
Az új tank
|
|
|
Itt már a helyén
|
|
|
A saját gyártású pótkeréktartó
|
|
|
A váz készen, festés előtt
|
|
|
Itt már lefestve
|
|
|
Az új hűtőrács
|
|
|
Itt már rajta vannak a csíkok is
|
|
|
Lökhárító kezdeti stádiumban
|
|
|
Itt már elnyerte végleges formáját
|
|
|
egy próba festés előtt
|
|
|
és után
|
|
|
Új a hátsó lámpa és a tartója is
|
|
|
Szerszámosláda
|
|
|
Hátul is van doboz
|
|
|
Árnyékoló
|
|
|
A belső tér
|
|
|
Kormány is átalakítva
|
|
|
Szinte már kész van
|
|
|
A maratás
|
|
|
Az új pótkocsiváz
|
|
|
A toldás
|
|
|
Pótkocsi plató alja
|
|
|
A váz lefestve
|
|
|
Az oldalak három darabból vannak
|
|
|
A kézifék, és kábelezés
|
|
|
20 éve még természetes volt
|
|
|
Útra készen
|
|
|
A pót hátulja is jellegzetes volt
|
|
|
A fülkén megjelenik a piros-fehér-zöld szín
|
|
|
Hungaricum
|
2007.12.15.