Gotha Go-229 (Horten IX)
1:72, Revell
No.04312
Pintér György - Múzeumi krimik
Karácsonykor minek is örülhet igazán egy elszánt és mindenre képes makettező, mint ha a csomagja kézbevételkor sejtelmesen zörgő neszeket hallat. Az már csak hab a tortán, ha ez azért van, mert az egyik kedvenc típusának összerakható makettjét rejti és nem a millió darabra törött másféle ajándékot.
Vegyük most a számunkra kedvezőbb esetet és ismerkedjünk meg ezzel a csodás vonalvezetésű, bár későn született típussal.
A gép a Horten testvérek tervezőasztalán született meg hosszas előtanulmányok és sok kísérleti modell megépítése után. A csupaszárnyú gépek tervezéssel foglalkozó testvérek meglehetősen rögös útra léptek, mikor fejükbe vették, hogy a Luftwaffe számára egy ütőképes vadászgépet (sőt, a későbbiekben bombázót is) terveznek. Az anyagi és technikai támogatás zűrzavarossága, valamint a háború menetének - Németország számára - kedvezőtlen alakulása miatt végül csak egyetlen prototípus épült meg, talán az sem egészen. Az amerikai csapatok a többi titkos projektből megmaradt eszközzel együtt a tengerentúlra szállították vizsgálatok céljából.
Na de vissza a maketthez: három szürke és egy átlátszó öntőkereten, nagyjából 60 alkatrészben álmodta meg a Revell ezt a rájára emlékeztető repülőeszközt. Ki más is érthetne a német gépekhez legjobban, mint egy német cég – gondolhatnánk – és ebben az esetben igazunk is van. A kivitelezésre (néhány érthetetlen apró hibától eltekintve) nem lehet panaszunk. Aprólékosan megmunkált részegységek, sorjamentes alkotóelemek sorakoznak a kereteken az összeépítésre várva. A bonyolult futómű alkatrészei nem vastagok, a keretről való leválasztásnál óvatosan kell eljárni. A panelvonalak vésettek, bár néhány helyen valamilyen okból kifolyólag átmennek pozitívba. Főleg a hajtóműborítás környékén találhatjuk ezeket, csiszolás után viszonylag könnyen újrakarcolhatók. A vésett részek finomsága szemetgyönyörködtető.
A kabin részletezettsége nem túl nagy, viszont külön kapjuk annak acél merevítését, amire még pár műszert elhelyezhetünk. A műszerfal csupán egy műanyag lap, ezt feltétlenül fel kell javítani. Kapunk két teljes gépágyút is, a zárólemezeket nyitva is elkészíthetjük. A gépágyúk csőszájfékén (?) található szellőzőlyukakat ne felejtsük el kifúrni.Talán itt a makett második problémásabb része, amelyet a néhai Modell és Makett c. újság is említ idevágó cikkében: a nagyméretű orrfutóakna miatt be lehet látni a törzsbe, ahol nem készítették el teljesen a hajtóművet. Hogy ne legyen tátongó üresség, ide érdemes valami csődarabot tenni.
A kabintetőt eleve két részből adják, így nyitva is elkészíthető. Mivel nincs külön csomagolva, érdemes azonnal kivenni és papírzsebkendőbe bugyolálni. Az én példányom hál’ Istennek megúszta a karcokat, szép tiszta, bár egy kissé torzít.
A dobozból két példány – a piros tizenhármas és a kék négyes – építhető meg, amely a tervek szerint a JG400 kötelékében harcolt volna.
Vegyük most a számunkra kedvezőbb esetet és ismerkedjünk meg ezzel a csodás vonalvezetésű, bár későn született típussal.
A gép a Horten testvérek tervezőasztalán született meg hosszas előtanulmányok és sok kísérleti modell megépítése után. A csupaszárnyú gépek tervezéssel foglalkozó testvérek meglehetősen rögös útra léptek, mikor fejükbe vették, hogy a Luftwaffe számára egy ütőképes vadászgépet (sőt, a későbbiekben bombázót is) terveznek. Az anyagi és technikai támogatás zűrzavarossága, valamint a háború menetének - Németország számára - kedvezőtlen alakulása miatt végül csak egyetlen prototípus épült meg, talán az sem egészen. Az amerikai csapatok a többi titkos projektből megmaradt eszközzel együtt a tengerentúlra szállították vizsgálatok céljából.
Na de vissza a maketthez: három szürke és egy átlátszó öntőkereten, nagyjából 60 alkatrészben álmodta meg a Revell ezt a rájára emlékeztető repülőeszközt. Ki más is érthetne a német gépekhez legjobban, mint egy német cég – gondolhatnánk – és ebben az esetben igazunk is van. A kivitelezésre (néhány érthetetlen apró hibától eltekintve) nem lehet panaszunk. Aprólékosan megmunkált részegységek, sorjamentes alkotóelemek sorakoznak a kereteken az összeépítésre várva. A bonyolult futómű alkatrészei nem vastagok, a keretről való leválasztásnál óvatosan kell eljárni. A panelvonalak vésettek, bár néhány helyen valamilyen okból kifolyólag átmennek pozitívba. Főleg a hajtóműborítás környékén találhatjuk ezeket, csiszolás után viszonylag könnyen újrakarcolhatók. A vésett részek finomsága szemetgyönyörködtető.
A kabin részletezettsége nem túl nagy, viszont külön kapjuk annak acél merevítését, amire még pár műszert elhelyezhetünk. A műszerfal csupán egy műanyag lap, ezt feltétlenül fel kell javítani. Kapunk két teljes gépágyút is, a zárólemezeket nyitva is elkészíthetjük. A gépágyúk csőszájfékén (?) található szellőzőlyukakat ne felejtsük el kifúrni.Talán itt a makett második problémásabb része, amelyet a néhai Modell és Makett c. újság is említ idevágó cikkében: a nagyméretű orrfutóakna miatt be lehet látni a törzsbe, ahol nem készítették el teljesen a hajtóművet. Hogy ne legyen tátongó üresség, ide érdemes valami csődarabot tenni.
A kabintetőt eleve két részből adják, így nyitva is elkészíthető. Mivel nincs külön csomagolva, érdemes azonnal kivenni és papírzsebkendőbe bugyolálni. Az én példányom hál’ Istennek megúszta a karcokat, szép tiszta, bár egy kissé torzít.
A dobozból két példány – a piros tizenhármas és a kék négyes – építhető meg, amely a tervek szerint a JG400 kötelékében harcolt volna.
|
|
A megnyerő külsejű doboz
|
|
|
öntőkeret I.
|
|
|
törzs, hajtóművek és gépágyúk
|
|
|
szárnyak
|
|
|
kerekek, futószár és szárnybordák
|
|
|
a kabin csőváza, illetve pár futómű alkatrész
|
|
|
az orr és pár takarólemez
|
|
|
a két törzsfél közelről
|
|
|
gépágyúk
|
|
|
hajtómű alkatrészek
|
|
|
kabintető
|
|
|
útmutató I.
|
|
|
útmutató II.
|
|
|
útmutató III.
|
|
|
matricalap
|
2009.12.30.