Ráncfelvarrás, vagy több?

T-72B3M

1:72, Meng No.72007

Az alap T-72 erősítette a Magyar Néphadsereg, illetve a Magyar Honvédség sorait, de nem új versenyző a harctereken sem. „Játszott” már a Balkánon, Szíriában, Irakban, no meg a „Haza Anyácska” Oroszország belső zavaraiban is. (Csecsenföld 1.-2. Grúzia, Wágner-lázadás) Úgy ez a típus tűnik jó alap volt a feljavításokra. Napjainkban az ukrán háború csatamezőin is megtalálható több változata mindkét oldalon. (Időnként elszállt toronnyal, kilőve, megolvadt görgőkkel, kiégve.) Új, nagyobb teljesítményű motor, korszerűbb védelmi rendszerek és még bőven sorolható a sok kisebb-nagyobb változtatás, ami a „B” változat 3M-jét jellemzi. Persze nem elpusztíthatalan, hiszen olyan nem létezik. Mindezek kellenek a páncéltörő eszközök ellen. Így nagyobb macera a hagyományos harctéri eszközökkel kiütni. Egy szemfüles drón még a rászerkesztett Javelin-kutyaól alatt is megtalálja. (A drónok, tehát egy másik történet)

Alkatrészek

No ennek a változatnak az 1:72 kicsinyítését adta ki a MENG. Még nem volt szerencsén a cég termékeihez, de így első ránézésre azt mondanám, „nagyon rendben van”. Persze a puding próbája... Minden esetre a dobozban öt öntőkeretet és külön a tornyot kaptam. (Még gondolkodom, hogy a Balaton Modell-féle Javelin-tetőt beszerezzem-e.) Járul hozzá egy apró matricalap és egy összeállítási útmutató, ami lépésenként mutatja a munkafolyamatot. Áttekinthető, alapos munka ez is. A lánctalp darabjai részben osztottak, de nem szemenkéntiek. Hajlított paneleket kapunk a kritikus részekhez. Az alkatrészek csoportosítása mutatja, hogy az alap T-72 darabjai külön és a javítások többnyire másik kereten foglalnak helyet. A felületek tetszetősek. A munkát a görgők beragasztásával kezdtem. A két-két darabból álló görgők összeállításánál pozicionáló tüskék segítik a helyes összerakást. A visszafutó görgők beragasztásánál számomra új megoldást láttam. Lezárták a nyílást olyan távolságban, hogy ne lehessen túltolni és a lánctalp rendesen a helyére kerüljön. Az illeszkedés tökéletes. A leírásnak megfelelően érdemes előfúrni a robbanótöltetek helyét, amik a szoknya két oldalán védik a járművet.

Az első réteg festékkel

Maga az építés közelíti az álommakettezés szintjét. Szépen, pontosan illeszkednek az apró alkatrészek is. Érdemes követni az összeállítási útmutatót. Így elkerülhető a visszabontás – eléggé gyászos – szükségessége. Itt különösen az önmentő gerenda beépítésénél fontos. A festés nem bonyolult, hiszen zöld és kész. semmi extra. Na jó, a ködgránátvető kupakjainak a színe nem zöld. A lánctalpaknál is más színek és megoldások kellenek. Az alap itt egy barnás árnyalat, majd jön a „manikűrözés” fémszínnel, a kiemelkedő részeknél. Matricákon egy díszszemlés és két harctéri járműre kapunk minimális jelzéssort. Persze innentől már a saját adathalmaz és ügyesség szab határt, hiszen sok harctéren sokféle jelzéssel vett részt a típus a küzdelmekben. Van közötte tereptarka változat, illetve oda-vissza zsákmányolt példány is, ahol még látható lekaparva átkenve az eredeti „gazda” jelzéseinek egy része és az új alkalmazó fehér keresztje vagy éppen „Z” betűje is. Vannak csontra lekopott festésű, esetleg „házilag” össze-vissza javítgatott harckocsik is. Szóval, ha azt mondom, hogy a változatok száma végtelen, akkor nem viccelek. Végül egy némileg használ, görbült védőrácsozatú, orosz szolgálatban álló és ezt jól látható "Z", mint - nem Zorró - hanem Zapad, azaz nyugat jelzésekkel ellátott példány készült el. Némileg sároztam az orr-részt, hogy valamennyire használtabb formát adjak a makettnek. Hogy aztán kap-e valamilyen, mély sáros alapot, azt majd még megálmodom.