Pintér György - Múzeumi krimik
Mit is mondhatnék? Nehezen találok szavakat, amivel jellemezni tudom ezt a készletet… sértés nélkül…
No, de nézzük meg azért közelebbről. A csomagolás olyan 70-es, 80-as éveket idéző retro polietilén zacskó, amely tartalmaz egy kemény kartonlapot, (amely egyik oldalára az egyetlen csehszlovák Jak-17-es képe lett nyomtatva), egy füzet formátumú összeállítási rajzot és azt a polisztirol lapot, amelyen a makett alkatrészei lettek vákuumszívással kialakítva. Ezeken kívül kapunk még egy –szintén vákuumos- kabintetőt és egy matricaívet.
Aki először találkozik ilyen technológiával készült makettel, annak fura lehet az egy lapon található alkatrészek látványa, amelyeket az építőnek saját magának kell kivágnia. De a problémák sora ezzel sajnos nem zárul le...
A fent említett sztirollemezen összesen 37 db alkatrészt sikerült azonosítanom. A felületi kidolgozás csapnivaló,ha a panelvonalakat eredeti méretükre felnagyítanánk, akkor majdnem 10 cm-es árkokat jelentene az eredeti repülőgépen, a szegecsek pedig inkább hídépítéshez lennének használhatók. A törzsön a finomabb részletek kialakítása vagy teljesen hiányzik (pl. a hajtóműkiömlőnél lévő kis szellőzőnyílások), vagy szörnyen elnagyoltak lettek. A fémborítású kormányfelületek felületi rajzolatai is borzasztóan el vannak túlozva.
A kisebb alkatrészek meglehetősen primitívek, a kabinba kapunk egy padlót , két részből álló katapultülést (ezek használhatók, de nagyon egyszerűek), a műszerfal egy sima lap, amire matricát sem mellékel a gyártó, a rádiótér alkatrésze kifejezetten csúnya, jellegtelen. A kabin egyéb részeit ne is keressük, azokat magunknak kell elkészítenünk a mellékelt füzetben található, meglepően pontos rajzok alapján. Hasonló a helyzet a többi apróságokkal: a főfutószárak használhatatlanok, a be- és kiömlőnyílás alkatrészei nem igazán élethűek, de éppen használhatók, akárcsak a kerekek. A mellékelt póttartályok szerintem túl nagyok, de legalább jellegében hasonlítanak az eredetire. Az orrfutószárat ne is keressük, mert nincs, hasonlóan a kabin oldalán található antennaárbóchoz. A futóaknák burkolólemezeit a szárnyból kell kivágni.
A kabintető vékony, formája is jó lenne, de a mesterdarabon valami szemcse lehetett, ami két oda nem illő kidudorodást eredményezett. Ezt javítani sem lehet…
A matricaíven csehszlovák, lengyel és szovjet felségjelzéseket kapunk. A nyomtatás jó, de a lakkréteg sárgul… Érdekes, hogy a csehszlovák festéshez teljes számsort adnak annak ellenére, hogy az egyetlen gép 30-as számmal repült, a többi szám felesleges. A szovjet jelzésekhez viszont sem számokat, sem festési leírást nem adnak…
És végül a csattanó: A törzs, a szárnyak és a vízszintes vezérsíkok alkatrészeit kivágtam és ráfektettem az összeállítási útmutatóban szereplő léptékarányos rajzokra, amelyekkel természetesen nem stimmeltek. Gondoltam, hogy a rajz lehet a hibás, de nem… A törzs mesterdarabjának csak a hátsó részét alakította át a gyártó, az orr részét nem, így annak hossza és íveltsége az előd tulajdonságait hordozza, valamint a vízszintes vezérsíkok is a Jak-15 kisebb felületű alkatrészeire hasonlítanak. A szárny pontos, de szerintem ezek után ez már sovány vigasz…