Renault 5 Turbo
1:24, Tamiya
Pintér György - Múzeumi krimik
Történeti előzmények
Amikor 1972-bem megjelent az akkor még szokatlan formájú kiskocsi a Renault szalonokban, senki sem merte volna még álmodni sem, hogy néhány évvel később a rallyvilág élvonalában szerzi sikereit a típus. De mi is történt? A kiskocsi könnyen vezethető volt, kis súlya miatt jól gyorsult, hamarosan megbízható típussá vált és természetesen az autóversenyzés világában is megjelent. Első komolyabb versenyváltozata az 1976-ban megjelent 1,4-es R5 Alpine volt, mindössze 93 lóerővel. A legfeltűnőbb különbség az Alpine logó volt a kocsin. Az R5 Turbo összeszerelése 1980-ban indult az Alpine üzemében Dieppe-ben. Három év alatt összesen 1690 darab készült itt, érdekes módon csak kék vagy piros színben.
Az eredeti kocsihoz nagyon laza szálak kötötték csak. Az eredetivel ellentétben ez középmotoros, hátsókerék-hajtású volt. Csaknem olyan széles volt, amilyen hosszú, és az ilyen kis kocsiktól szokatlan 160 lóerővel bírt a turbónak köszönhetően. A finoman megmunkált és beállított turbófeltöltő akár 40%-nyi plusz erőt ad a motornak. A kocsi végsebessége 210 km/h volt. Az akkoriban megjelent Group B kategória lehetővé tette a szokatlan módosításokat is. Az R5 rallyban elért sikerei több versenyző , köztük Ferjáncz Attila nevéhez fűződnek.
A makett
A makett a Tamiya terméke, természetesen bőven átalakítva. A belső tér bizonyos részei elnagyoltak és hiányosak voltak, mivel villanymotor és elemtartó számára volt inkább kialakítva a belseje. Az eredeti kocsikról készült fotókat áttanulmányozva készült el a belső tér.
Az eredeti bukócsöveket felhasználva, de jócskán átalakítva és kibővítve készült el a teljes keret. Az ülések az utcai változaté voltak, ezt is némileg át kellet alakítanom, hogy a házi készítésű ötpontos biztonsági övhöz illeszkedjen. A navigátor műszereit szintén magam készítettem a lámpájával és a lábtartójával együtt, csakúgy, mint az itinert. A motortér burkolatán is kellet egy kicsit módosítani. A vezetőnél a pedálok, a kormány és a műszerfal néhány eleme készült újként. A karosszérián minimális változásokat kellett eszközölnöm. Az első index/helyzetjelzőt teljesen újra készítettem, mivel eredetileg csak festeni lehetett volna. A kerékjárati íveket is beépítettem, mivel ezek jól látszanak a kész autón is. Extra fölszerelésként a tűzoltópalackot és a CB rádiót helyeztem el benne. A matricák egy része házi készítésű. Az emberekből csak a sisakjukat hagytam meg, azoknak a belsejéből a fejeket eltávolítottam és az így üressé vált sisakokat tettem az autóba. A kipufogóvégeknek alu csövet használtam és elkészítettem előre és hátulra is a vonószemeket. Ez utóbbiakhoz némi kis faragás szükségeltetett. Az antennák elkészítése húzott szálból nem okozott különösebb kihívást.
A kocsi festése némileg hasonlít a magyar bajnok autójáéhoz, de nem törekedtem az azonosságra, hiszen ez nem az ő autójának a mása.
Amikor 1972-bem megjelent az akkor még szokatlan formájú kiskocsi a Renault szalonokban, senki sem merte volna még álmodni sem, hogy néhány évvel később a rallyvilág élvonalában szerzi sikereit a típus. De mi is történt? A kiskocsi könnyen vezethető volt, kis súlya miatt jól gyorsult, hamarosan megbízható típussá vált és természetesen az autóversenyzés világában is megjelent. Első komolyabb versenyváltozata az 1976-ban megjelent 1,4-es R5 Alpine volt, mindössze 93 lóerővel. A legfeltűnőbb különbség az Alpine logó volt a kocsin. Az R5 Turbo összeszerelése 1980-ban indult az Alpine üzemében Dieppe-ben. Három év alatt összesen 1690 darab készült itt, érdekes módon csak kék vagy piros színben.
Az eredeti kocsihoz nagyon laza szálak kötötték csak. Az eredetivel ellentétben ez középmotoros, hátsókerék-hajtású volt. Csaknem olyan széles volt, amilyen hosszú, és az ilyen kis kocsiktól szokatlan 160 lóerővel bírt a turbónak köszönhetően. A finoman megmunkált és beállított turbófeltöltő akár 40%-nyi plusz erőt ad a motornak. A kocsi végsebessége 210 km/h volt. Az akkoriban megjelent Group B kategória lehetővé tette a szokatlan módosításokat is. Az R5 rallyban elért sikerei több versenyző , köztük Ferjáncz Attila nevéhez fűződnek.
A makett
A makett a Tamiya terméke, természetesen bőven átalakítva. A belső tér bizonyos részei elnagyoltak és hiányosak voltak, mivel villanymotor és elemtartó számára volt inkább kialakítva a belseje. Az eredeti kocsikról készült fotókat áttanulmányozva készült el a belső tér.
Az eredeti bukócsöveket felhasználva, de jócskán átalakítva és kibővítve készült el a teljes keret. Az ülések az utcai változaté voltak, ezt is némileg át kellet alakítanom, hogy a házi készítésű ötpontos biztonsági övhöz illeszkedjen. A navigátor műszereit szintén magam készítettem a lámpájával és a lábtartójával együtt, csakúgy, mint az itinert. A motortér burkolatán is kellet egy kicsit módosítani. A vezetőnél a pedálok, a kormány és a műszerfal néhány eleme készült újként. A karosszérián minimális változásokat kellett eszközölnöm. Az első index/helyzetjelzőt teljesen újra készítettem, mivel eredetileg csak festeni lehetett volna. A kerékjárati íveket is beépítettem, mivel ezek jól látszanak a kész autón is. Extra fölszerelésként a tűzoltópalackot és a CB rádiót helyeztem el benne. A matricák egy része házi készítésű. Az emberekből csak a sisakjukat hagytam meg, azoknak a belsejéből a fejeket eltávolítottam és az így üressé vált sisakokat tettem az autóba. A kipufogóvégeknek alu csövet használtam és elkészítettem előre és hátulra is a vonószemeket. Ez utóbbiakhoz némi kis faragás szükségeltetett. Az antennák elkészítése húzott szálból nem okozott különösebb kihívást.
A kocsi festése némileg hasonlít a magyar bajnok autójáéhoz, de nem törekedtem az azonosságra, hiszen ez nem az ő autójának a mása.
|
| a1 |
|
| a2 |
|
| a3 |
|
| a4 |
|
| a5 |
|
| a6 |
|
| a7 |
|
| a8 |
|
| b1 |
|
| b2 |
|
| b3 |
|
| b4 |
|
| r1 |
|
| r2 |
2008.01.04.
Weiling Péter