Pintér György - Múzeumi krimik
Születésnapomra leptem meg magam a Revell P-47-tel, mert tetszett az erőtől duzzadó, a régi szovjet porszívókra hasonlító Mennydörgés.
A dobozt kibontva kellemes meglepetés ért, szépen kidolgozott darabok köszöntek vissza rám. Az építés nem ütközött nagy akadályokba, csak négyszer ment el a kedvem az egésztől. Az első, hogy az építési leírás nem mindig egyértelmű, plussz a figyelmetlenség is szült apróbb hibákat. Ez betudható a több, mint 13 év kihagyásnak.
Az első akadály, a motorburkolat és a motor találkozásánál keletkezett. A lényeg, hogy nem találkoztak. Rengeteg csiszolás és monoton munka jött, hogy végre ne feszüljön, és férjen be a helyére. Sok segítséget kaptam itt az oldalon, szeretném most megköszönni.
A festést ecsettel végeztem, sajnos ennek megvannak a hátrányai, egyelőre viszont marad is ez a módszer. Sajnos nincs lehetőségem többre, igaz, valóban szebb munkát végez a szórás. A Re-90 ezüst, amit a gép kapott, többször kergetett az őrületbe. Pár felületi hibát csiszoltam meg, ami szinte nem is látszott, de az ezüst kihozta, nem is akárhogy. Többször festettem, bár egyre jobban halványultak, teljesen nem tűntek el.
Az építés öröm volt, jó érzés ismét modellezni. Azon, hogy mennyire volt hasznos ez a D típus 1945 környékén, kár vitatkozni, a benne ülő pilóták biztosan élvezték a viszonylagos biztonságot, és a bődületes tűzerőt. A németeknek pedig az elviselése jutott, meg néha egy-két lelövés.
Mindenkinek tudom ajánlani a készletet, aki szeretné ezt megépíteni. Minden kritikát szívesen fogadok.