FMA IA 58 Pucará
1:72, Special Hobby
Pintér György - Múzeumi krimik
Végre hivatalosan is a házi légierőm tagjává avathattam ezt a gyönyörűséget! Nekem ez a gép a légcsavaros ”number one”! A Special Hobby terméke és bár nem rossz készlet, nem a modern idők terméke.
Az építés egész ideje alatt örömmel dolgoztam rajta, bár ebben bizonyára közrejátszott a típus iránti rajongás is! A doboz ad műgyanta üléseket, de bár ne tenné, semmi köze a valósághoz. Újakat készítettem és mivel a kabintető hatalmas, de a kabin berendezése spártai, beparancsoltam két sofőrt is az immár kényelmes helyükre. Egy célzókészüléket is összeállítottam, javítani az összképet. A szárnyak és a törzs összeállítása nem okozott sok gondot, de a vízszintes vezérsíkok pozicionálása igen, ugyanis nincs tüske és lyuk, csak két sima felület, azok is a két oldalon kissé aszimmetrikusan. Minden létező helyet tele kell rakni ólommal az orrban, ellenkező esetben a farokrészen támaszkodik a gép! A hajtóművek mellső részét gyantából kapjuk, szépek, összedolgozni a hajtómű gondolákkal sok időt igényel. A kerekeket két fél részből kapjuk, ez érdekes, de szépek. Egy illesztő tüskét azért rábiggyeszthettek volna, könnyítve a makettező dolgát! A fékszárnyakat kivágtam és kitérítettem, látványos és nem nagy meló, igaz terveztem a csuklós mozgató mechanizmus elkészítését is hozzá, de mivel nem nagyon látszik, eltekintettem tőle – mea culpa! Ugyan így tettem a beépített fellépővel is. A kabintető hátsó része sajnos keskenyebb, mint a kiváltás keret – jóval, ez okozta a legtöbb homlokráncolást, orvosolni macerás, főként, hogy nem próbáltam rá már a törzs összeragasztás előtt. A készlet tartalmaz némi rézmaratást is, kicsit emelve a színvonalat, de nem sokat dob az összképen.
Fegyverzetet érthetetlen módon egyáltalán nem adnak a géphez, a hasegawa készletéből vettem ezt-azt. A rakétablokkokat olyan „lövészetesre” koszoltam. A póttartály elkészítésével aránytalanul sok idő ment el, de e nélkül nem nagyon látni a gépet a fotókon. Valami második vh-s maradék póttartályt vettem kiindulási alapnak és töménytelen tömítőanyagot dolgoztam rá, hogy ilyen legyen.
Az uruguayi gépekről sok kép van fent a neten, de szinte mind a mostani szürke-zöld kamó, ezek nekem nem igazán tetszenek, annál inkább a rendszerbe állításkori négyszínű mintázat! Hosszú évek alatt gyűlt össze ezekről elég fotó. Jó kopottak a masinák ezeken és én is így akartam festeni. A 224-es körben meglett képeken, ezt fújtam. A gépeket a kabintető hátuljáig takarják utána UV kapitány marcangolja, ugyanígy a hajtóműveknél is, ezért másak itt a tónusok. Ezen a példányon a fotók alapján lehetett egy kabintető csere, vagy csak a keretet festették, („nemtom”) mivel a bal hátsó részen ott is zöld ahol nem kellene.
A matrica a Condor Decal készletből származik, szép, de borzasztó vastag, (és pokoli drága). Leszedtem a lakkot és újat raktam rá, de így is hallottam amint a matricafeszítőnek csikorogtak rajta a fogai! A felségjeleket szokás szerint fújtam. A FAU sablonnal lett fújva, ezúton is köszönöm az ezt kivágató úriembernek a segítséget! Ezután lakkoztam és felraktam a függesztményeket.
Mindenképpen egy kis életképet szerettem volna megjeleníteni, így égerfából készítettem egy talpat. Az állóhely felületet neoflexből alakítottam ki, majd festettem. Elkapott az alkotásvágy és készítettem még egy 50 kg-os porral oltót mindenféle hulladékból. Hogy színesítsem a képet még összeállítottam két fajta féktuskót, vontatóvillát, szívócsatorna védőket és fúvócső dugókat, illetve kabinlétrát és egy őszülő kolléga okvetetlenkedik a közelben.
Ezzel befejezettnek nyilvánítottam a feladatot és mindennap jóleső elégedettség tölt el mikor ránézek. Nem tudom, hogy meghoztam-e a kedvet bárkinek is a készlethez, de az biztos, hogy egy ritkán látott vasmadár kerülne a kolléga vitrinjébe!
Az építés egész ideje alatt örömmel dolgoztam rajta, bár ebben bizonyára közrejátszott a típus iránti rajongás is! A doboz ad műgyanta üléseket, de bár ne tenné, semmi köze a valósághoz. Újakat készítettem és mivel a kabintető hatalmas, de a kabin berendezése spártai, beparancsoltam két sofőrt is az immár kényelmes helyükre. Egy célzókészüléket is összeállítottam, javítani az összképet. A szárnyak és a törzs összeállítása nem okozott sok gondot, de a vízszintes vezérsíkok pozicionálása igen, ugyanis nincs tüske és lyuk, csak két sima felület, azok is a két oldalon kissé aszimmetrikusan. Minden létező helyet tele kell rakni ólommal az orrban, ellenkező esetben a farokrészen támaszkodik a gép! A hajtóművek mellső részét gyantából kapjuk, szépek, összedolgozni a hajtómű gondolákkal sok időt igényel. A kerekeket két fél részből kapjuk, ez érdekes, de szépek. Egy illesztő tüskét azért rábiggyeszthettek volna, könnyítve a makettező dolgát! A fékszárnyakat kivágtam és kitérítettem, látványos és nem nagy meló, igaz terveztem a csuklós mozgató mechanizmus elkészítését is hozzá, de mivel nem nagyon látszik, eltekintettem tőle – mea culpa! Ugyan így tettem a beépített fellépővel is. A kabintető hátsó része sajnos keskenyebb, mint a kiváltás keret – jóval, ez okozta a legtöbb homlokráncolást, orvosolni macerás, főként, hogy nem próbáltam rá már a törzs összeragasztás előtt. A készlet tartalmaz némi rézmaratást is, kicsit emelve a színvonalat, de nem sokat dob az összképen.
Fegyverzetet érthetetlen módon egyáltalán nem adnak a géphez, a hasegawa készletéből vettem ezt-azt. A rakétablokkokat olyan „lövészetesre” koszoltam. A póttartály elkészítésével aránytalanul sok idő ment el, de e nélkül nem nagyon látni a gépet a fotókon. Valami második vh-s maradék póttartályt vettem kiindulási alapnak és töménytelen tömítőanyagot dolgoztam rá, hogy ilyen legyen.
Az uruguayi gépekről sok kép van fent a neten, de szinte mind a mostani szürke-zöld kamó, ezek nekem nem igazán tetszenek, annál inkább a rendszerbe állításkori négyszínű mintázat! Hosszú évek alatt gyűlt össze ezekről elég fotó. Jó kopottak a masinák ezeken és én is így akartam festeni. A 224-es körben meglett képeken, ezt fújtam. A gépeket a kabintető hátuljáig takarják utána UV kapitány marcangolja, ugyanígy a hajtóműveknél is, ezért másak itt a tónusok. Ezen a példányon a fotók alapján lehetett egy kabintető csere, vagy csak a keretet festették, („nemtom”) mivel a bal hátsó részen ott is zöld ahol nem kellene.
A matrica a Condor Decal készletből származik, szép, de borzasztó vastag, (és pokoli drága). Leszedtem a lakkot és újat raktam rá, de így is hallottam amint a matricafeszítőnek csikorogtak rajta a fogai! A felségjeleket szokás szerint fújtam. A FAU sablonnal lett fújva, ezúton is köszönöm az ezt kivágató úriembernek a segítséget! Ezután lakkoztam és felraktam a függesztményeket.
Mindenképpen egy kis életképet szerettem volna megjeleníteni, így égerfából készítettem egy talpat. Az állóhely felületet neoflexből alakítottam ki, majd festettem. Elkapott az alkotásvágy és készítettem még egy 50 kg-os porral oltót mindenféle hulladékból. Hogy színesítsem a képet még összeállítottam két fajta féktuskót, vontatóvillát, szívócsatorna védőket és fúvócső dugókat, illetve kabinlétrát és egy őszülő kolléga okvetetlenkedik a közelben.
Ezzel befejezettnek nyilvánítottam a feladatot és mindennap jóleső elégedettség tölt el mikor ránézek. Nem tudom, hogy meghoztam-e a kedvet bárkinek is a készlethez, de az biztos, hogy egy ritkán látott vasmadár kerülne a kolléga vitrinjébe!
|
|
IMG_7000
|
|
|
IMG_7012
|
|
|
IMG_7108
|
|
|
IMG_7208
|
|
|
IMG_7209
|
|
|
IMG_7223
|
|
|
IMG_7242
|
|
|
IMG_7246
|
|
|
IMG_7249
|
|
|
329
|
|
|
DSC_0133
|
|
|
DSC_0167
|
|
|
DSC_0169
|
|
|
DSC_0175
|
|
|
DSC_0178
|
|
|
DSC_0179
|
|
|
DSC_0271
|
2016.01.01.
Utolsó módosítás: 2016.09.21.
Utolsó módosítás: 2016.09.21.