Roland C-11

1:72, Heller

Pintér György - Múzeumi krimik Ezúttal a francia cég I. világháborús makettje akadt a kezembe. A doboz kibontása után két szürke színű öntőkerettel találja magát szembe az ember, amelyek csomagolás nélkül „kallódnak” a dobozban. Ennek eredményeképpen a futómű tartójának vékony alkatrészei el is törtek. Mondjuk, emiatt nem kell sokat bánkódni, mivel célszerűbb újat készíteni, lévén az eredeti eléggé bumfordi.

Tovább szemlélve a doboz tartalmát eléggé sorjás alkatrészeket látunk, sőt a törzsön több helyen is beszívódások vannak. A szárnyakon és a vezérsíkokon nem alakították ki a vásznazást, csak a bordákat jelölték kiemelkedő vonalakkal. A kabinbelső sem túl részletes, mindössze egy ülésnek adott műanyaglapot és két figurát kapunk bele. A készlet tehát bőven ad lehetőséget a feljavításra, de ezek – a vásznazott felületek kialakításától eltekintve – nem tűnnek olyan nehéznek.

Elsőként a törzsön található beszívódásokat vettem kezelésbe: tömítőanyaggal kikentem a felületi egyenetlenségeket, majd hagytam száradni. Eközben elővettem egy íves szikepengét és nekiláttam a vásznazott felületek kialakításának. Amíg ezzel foglalatoskodtam a tömítő megszilárdult és meg is lehetett csiszolni. Ehhez többféle finomságú vizes körömpolírozót használtam. A felületi hibák kijavítása után is akadt még tennivaló a külcsín javítása érdekében: a két oldalon lévő kopoltyúkat lecseréltem fémlemez darabokra, valamint elkészítettem két nagyméretű szerelőajtót, amely az orr részen helyezkedett el.
A külső javítások után következhetett a belső terek kidolgozása. Az első munkafolyamat a padlólemez és a válaszfalak kialakítása volt, amelyeket használt telefonkártya anyagából készítettem el.
Az ablakoknál marófejjel elvékonyítottam a műanyagot, majd az oldalfalakra merevítéseket ragasztottam húzott szálból. A különböző kezelőszervek és a botkormány is ugyanebből készült, valamint felhasználtam még rézdrótot és tejfölös pohár darabokat is. A megfigyelő kabinjába „berendezésként” tartalék dobtárat és egy fényképezőgépet is tettem (kedvesem itt határozta el, hogy beutaltat az elmeállapotom kivizsgálására...:D)

A motor feljavításához kifaragtam az alsó részét egy darab öntőkeretből, mivel csak a hengersort adja a gyártó... Igaz, hogy nem sok látszik belőle, de azért mégiscsak illúzióromboló a tudat, hogy a hengerek „lógnak a levegőben”. Az elsőt egyébként is meg kell hosszabbítani, hogy ugyanakkora legyen, mint a többi. A festést matt feketével végeztem, amelyet fémszínnel szárazecseteltem, valamint feltettem a rézdrót gyújtáskábeleket. Szelephimbákat is szerettem volna, ám ezek rendkívül sérülékenynek bizonyultak, így inkább fájó szívvel lemondtam róluk. A kész motort műanyag csappal rögzítettem a helyére.

A két törzsfél összeillesztésekor azonban kiderült (mikor máskor?), hogy a motor körül lévő burkolat két oldala nem azonos alakú, így a motor el kellett távolítanom és pillanatragasztó+szódabikarbóna felhasználásával egyformára alakítanom a lemezek ívét. Miután ez megvolt, ismét beragasztottam a motort és összeillesztettem a törzset. Ezzel a munka nehezén tulajdonképpen túl is voltam.

A szárnyak felragasztása már sokkal egyszerűbb volt: először az alsó szárnyat illesztettem (tömítéssel és csiszolással), majd a tartódúcok és a felső szárny felhelyezése előtt mindenhol kifurkáltam a merevítő- és kormányhuzalok rögzítésére szánt lyukakat. A felső szárny felragasztása rendben ment, köszönhetően a gyártónak, aki úgy alakította ki a csatlakozási pontot, hogy a szárny nem mozoghat el. Az illeszkedés viszont nem annyira pontos, az egybefüggő felületért kicsit szobrászkodni kell. A vízszintes vezérsíkok ragasztásánál ügyeljünk, hogy vízszintesen álljanak. Tömítésre itt is szükség lesz az illesztési vonalnál.

A gép nagyja ezzel meg is volt, már csak a futóművet kellett legyártani. A tartóelemeket húzott szálakból készítettem el, amelyet a megfelelő helyeken elhelyezett furatokba rögzítettem. Ragasztás előtt többször ellenőriztem, hogy vízszintesen álljon az egész szerkezet, majd egy villás célszerszámmal pillanatragasztót folyattam a furatokba. A pilóta előtti géppuska felett lévő „előtető” gyárilag nem igazán szép, inkább injekciós tű és műanyag lemez felhasználásával újat készítettem. És ha már itt tartottam, akkor a géppuskát is saját gyártmányra cseréltem: az eredeti alkatrész závárzatához fültisztító pálcikából új csövet húztam, amelyre furatokat csináltam (a beutalás ekkor majdnem megtörtént...:D).

Felragasztottam a farokcsúszót, valamint a „fékhorgot” és az egész gépet alap szürke színre festettem. A maradék felületi hibákat újabb csiszolással-polírozással kezeltem a végső festés előtt.
A gép végleges festése egy majdnem fehérré világosított szürke szín lett (tulajdonképpen a fehéret szürkítettem), a törzsvégen világos szürkéskék foltozással, amelyek halpikkelyek látszatát keltik. Ehhez maszkolószalagból vékony csíkokat vágtam és négyzethálósan tettem fel. A kékes színű festéket szivaccsal festettem, így nem lettek olyan kontúrosak a kis négyzetek.

Száradás után feltettem a maradék alkatrészeket, elkészítettem a merevítő huzalokat húzott szálból, valamint matricáztam a gépet.