McDonnell Douglas AV-8B Harrier II Plus

1:48, Hasegawa No.PT28 (2004)

Pintér György - Múzeumi krimik Talán nincs olyan repüléskedvelő férfiember, aki még nem látta volna az 1994-es "Két tűz között" (True Lies) című filmet. Anno a moziban (fiatal süldő koromban) a Harrier repülőkkel forgatott jeleneteknél csak Jamie Lee Curtis sztriptíztánca tudott nagyobb vigyort csalni az arcomra. Egy órára "szerelmes" is lettem a színésznőbe. A Harrier-be is, felé az az érzés még tart valamennyire...

Egy 2004-es kiadású Hasegawa PT28 dobozszámú Harrier II AV8B Plus került a kezeim közé pár hónappal ezelőtt. Nagyon szép készlet, a japánok az eltelt évek alatt tizennégyféle újradobozolt változatban adták ki, de átvette és kiadta az Eduard, Revell, Hobby2000 is. Viszont vannak buktatói is az építésnek, megpróbálok inkább ezekre kitérni.

Furamód ezen makettnek alapból zárva készültek, csukottak a futóműaknái. Pedig kiadott a gyártó nyitható aknaajtós készletet is.
A panelvonalak szépen, egyformán, részletesen vésettek, az alkatrészeken alig volt sorja. Öntési csík elő-előfordul, de a legzavaróbb a két áttetsző kabintető teljes hosszában végigfutó csík. Itt aztán jó sokat lehet csiszolni, majd polírozni. Az alkatrészek illeszkedése zömében egész jó, kivételt képez a szárny és a hajtóműbeömlő összeállításra váró darabjai.

A szárny a Lerx-el együtt 6 darabból illeszthető össze. Bármilyen szépen is sikerül összeragasztani csavarással, feszítéssel, figyelemmel ezeket a darabokat, rengeteg hézag, szintkülönbség, csiszolni-, tömíteni-való marad utána. Majd ha az ember végzett, jöhet pár panelvonal újrakarcolás, szegecsek újrafúrása, mert csiszoláskor sajnos ledörzsölünk egyet-kettőt, alapozás. Majd kezdődik mindez elölről mert elsőre lehetetlen az összes hézagot eltűntetni.

A test összeállítása is érdekesen van kialakítva. A gép kabinjának végét szó szerint bele kell ragasztani a hajtóműbeömlő ventillátorlapátjának közepébe. De az illeszkedés itt is katasztrofális, alul-felül jó pár milliméteres hézagok maradnak, itt Milliput-tal érdemes tömíteni.

A használati útmutató szerint majdnem az építés legvégén kerülnek fel a szárny kabintető mögötti részére a nagyobb méretű légfelvevő "szemölcsök". (van kicsi és nagy beömlő is a kereten, a Plus változaton a nagyok vannak) Van is nekik gyárilag kifúrt helyük, egyértelmű, hova kell őket helyezni. De! Ha a gyártó által kijelölt helyre ragasztjuk őket, nem lehet tőlük teljesen hátratolni a kabintetőt. Elakad a kabintető a két beömlőben. Sajnos itt annyira előre jártam, hogy a géptest ekkor már le is volt színre festve. Mindenképp egy nyitott kabintetős gépet akartam építeni, így a nagy szemölcsöket le kellett szednem (a helyüket lecsiszolnom, újratömítenem, a felületet újrafestenem), majd 2-2 mm-rel hátrébb-lejjebb visszaragasztanom. Így már hátrasiklott a kabintető.

Természetesen ma a net világában már körbenézünk építés előtt és alatt, megpróbálunk a lehetőségekhez mérten sok képanyagot találni az építendő gépről, illetve mások általi építéseket, leírásokat is meg tudunk már szemlélni. A doboz útmutatója és matricái két gép megfestésére adnak lehetőséget, nekem a VMA-231 század nagy, függőleges vezérsíkra helyezhető fekete Ace Of Spades matricája miatt kissé látványosabb gépére esett a választásom. Feltűnt, hogy mások általi építéseken alig látszanak a jet beömlő és a test kabintető alatti matricái. Pedig ott vannak, felhelyezték, de annyira hasonló a matricák árnyalata a géptest festéséhez ajánlott MrHobby 308, 307, 337 színkódokkal, hogy alig látszik a festett felületen az a pár stencil. Ezeken a részeken mindhárom festékszínből próbáltam valahogy foltokban réteget fújni, de nekem sem sikerül sokkal jobban kiemelt kontrasztot összehoznom. Vagy sokkal sötétebb, vagy sokkal világosabb színt kellett volna ide felvinnem. Vígasztal az a tudat, hogy a 2001-es az eredeti (nagyjavítás előtt álló?) gépről készült fényképeken a géptesten szintén alig látszanak ezek a feliratok.

A festés előtt úgy gondoltam, kipróbálom a Bera Karcsi féle "pacsmagolást" és ezáltal egy foltos-koszos, ütött-kopott gépet tudok létrehozni. Hát mire végeztem a gép lefújásával, maximum a póttartályokon látszott ebből a pacsmagolásból valami. Annyi javítóréteget kellett ide-oda felvinnem, hogy szó szerint eltűnt a fekete-fehér színekből létrehozott folttenger...

Kénytelen voltam kibővíteni a Hasegawa által ajánlott nagyon kevés, mindösszesen három színből álló színpalettát is. A gép alja, a szárnyak alja, a póttankok Tamiya 50%XF80 szürke és 50%XF2 fehér keverékéből lettek lefújva. Majd a géptest alját MrHobby H308-cal enyhén visszasötétítettem (az aljára még ráférne jócskán a koszolás). A géptest kapta a Hasegawa által ajánlott három színt (MrHobby H307, 308, 337) foltosan felfújva. Az orrkúp Tamiya XF82 lett. A szárny tetején a nagy sötét folt XF82, majd erre jócskán foltosan ráfújva Vallejo Dark Sea Green. Kissé kékes beütésű lett így a szürke összkép, de kis barnás olajos bemosással javul, barnul, sötétül a kékes megjelenés.

Feljavítószettet nem vásároltam, hevedereket, csatokat, kapaszkodókat drótból, maszkolószalagból készítettem. Tervben van három visszapillantó tükör is.