Mikojan-Gurjevics MiG-21MF Fishbed

1:72, KP, Pavla, Extratech

Pintér György - Múzeumi krimik Jó 20 évvel ezelőtt, amikor elkezdtem maketteket építgetni, nem igazán volt lehetőség arra, ami mára már mindennapossá vált: bemenni egy szaküzletbe és a roskadozó polcok között járkálva azt számolgatni, hogy mit is hagyjunk a boltban. Akkoriban sokkal egyszerűbb volt a helyzet: vagy megépítette már az ember a boltban éppen kapható makett, vagy nem.
Katalógusokkal is csak a 90-es évek közepétől lehetett rendszeresen találkozni, viszont a KP cég készleteinek összeállítási útmutatóin mindig feltűntették, hogy éppen mit készülnek kiadni. Itt akadt meg a szemem egy szép napon a MiG-21 MF-en, amelyet természetesen kis hazánkban aranyért sem lehetett beszerezni. Egy kassai utam során viszont ott virított a makettbolt kirakatában a készlet. A bolt pedig zárva…

A helyzet pár évvel később a tiszaújvárosi zsibin oldódott meg, ott tudtam a hőn áhított madarat beszerezni. Ámultam és bámultam, mikor a dobozt kinyitottam. Ráadásul egy magyar festésű géphez is mellékelt a gyártó matricákat… Gyorsan össze is raktam és le is festettem kályhaezüsttel a gépet, amely gyűjteményemnek sokáig ékessége volt.
Azóta eltelt néhány év. Egy nap Debrecenben megpillantottam a régi készletet és azonnal megrohantak az emlékek, amit pénztárcám bánt meg immáron sokadik alkalommal… :D

Hazaérve izgatottan bontottam ki a dobozt, amelyből 3+1 kereten 53 db szürke és 3 db „átlátszó” alkatrész került elő. Mosolyogtam magamon: Tényleg igaz, hogy az emlékek idővel megszépülnek… A makett méret- és alakhűsége nem rossz, de az alkatrészek felületén elég sok öntési hiba van. A kabin kialakítása aszimmetrikus, a szárnyak és a vezérsíkok illeszkedése csapnivaló, a kisebb alkatrészek vastagok, deformálódtak, sorjásak, túl egyszerűek. Az átlátszó alkatrészek torzítanak és nem igazán mondhatók tisztának sem. De ekkor már elhatároztam, hogy megbírkózok a feladattal.

Gyorsan szétnéztem a neten és szerencsére be tudtam szerezni az Extratech maratását és a Pavla műgyanta kabinját (vákuumszívott kabintetővel), amelyek direkt ehhez a készlethez készültek.
Az építést a műgyanta kabinnal kezdtem. Az alkatrészeket vágókoronggal választottam le az öntőcsonkokról, majd a kabinteknőt igyekeztem belefaragni a törzsbe. Közben műanyag lapokkal kiegészítettem a törzs bal oldalát a kabinnál, majd a toldást összecsiszoltam a törzzsel. Ekkor vékonyítottam el a ki- és beömlőnyílásokat, valamint kivágtam a fő- és orrfutók aknáit, amelyeket szintén műanyag lemezekből építettem újra. Ezután lefestettem a kabint és a műszerfalat zöldre, amelyet mindenféle maradék Humbrol festékek elegyítésével állítottam elő. A műszerfalon és az oldalkonzolokon lévő műszereket, kapcsolókat, kezelőszerveket fényképek alapján – amennyire csak tudtam – kifestettem. Ugyanezzel a zöld színnel festettem le a törzs belsejét a kabinnál, valamint az időközben kettévágott kabintető kereteit.

A beömlőnyílás alumínium, a kiömlő pedig sötét fémszínt kapott, amelybe egy megmaradt turbina-lapátsort tettem. Beragasztottam a kabint is a helyére, majd összeragasztottam a törzs két felét. Az illeszkedések nem voltak a legjobbak, sokat kellett csiszolni és emiatt néhány panelvonal is pótlásra szorult, amelyeket húzott szálból pótolam (A teljes gép átvésését már nem vállaltam be…).

Ezután felkerültek a szárnyak, a vízszintes vezérsíkok és nekiláttam az illesztéseknél maradt árkok eltömítéséhez, ami egy jó hónapos, idegölő munka volt. Közben lefestettem a KM-1-es katapultot szürkére és szárazecseteltem. Ezzel párhuzamosan elkészítettem az orrkúpot az eredeti KP és egy Bilek PF alkatrész összeházasításával, amelyet Humbrol 30-as zöld színnel festettem le. A főfutók kerekeit szintén a Bilek dobozából kaptam, mint maradék alkatrészeket az egyik barátomtól. A futószárak injekciós tűkből, valamint egy leselejtezett F-86-os hasonló alkatrészeiből lettek kialakítva, egy régi Matchbox Lightning pedig orrfutójával szállt be az építésbe. A festés előtt felfúrtam az apró levegőbeömlőket, amelyeket a gépágyúval, a fegyvertartókkal a gépágyú terelőlemezeivel együtt a helyükre ragasztottam.

Első körben a gép teljes felületét világoskékre festettem két rétegben. Az előbukkanó felületi hibákat kijavítottam, majd egy újabb réteg világoskék következett. Száradás után Tamiya-szalag és white-tack segítségével kitakartam a gép teljes alsó részét, a felső és oldalsó részt pedig homok-barnára fújtam. Ezután kitakartam a terepminta barnán maradó részeit, a többi részt pedig zöldre festettem. A festéshez szintén Humbrol festékeket használtam, az árnyalatokat mindenféle maradékokból kevertem ki (Valamikor el kell koptatni a megmaradt készletemet… :D).

A maszkolások levétele után egy réteg fényes lakk következett, majd nekiláttam felhelyezni a H.A.D. matricákat. Azt már megtanultam, hogy matricára matricázni nem sok jót jelent, de úgy tűnik hamar elfelejtettem a tanultakat… Sokat szenvedtem a szinte kezelhetetlenül vékony jelzésekkel, amelyeket a legnagyobb igyekezetem és sok-sok matricafeszítő ellenére sem tudtam tökéletesen felhelyezni.
Ezt követően egy réteg matt lakk következett, majd erősen hígított feketével és sötét olajzölddel átmostam a gép felületeit, amelyet szintén egy réteg matt lakkal rögzítettem.

Befejezésnek már csak a végszerelés maradt. Helyükre kerültek a futóművek, a maratott aknaajtók, a kiömlőbe a sárgás-zöldre festett GSF, az állásszög-adók, a nyitott kabintető, valamint egy Academy MiG-23-as ezüstre festett póttartálya. (A fegyverzet csak azért nem került fel, mert eddig senki sem bírta az újonnan vásárolt Testors fehér festékemet kibontani… :D)