Messerschmitt Bf-109 F-2
1:72, Revell
No.03893 (2018)
Pintér György - Múzeumi krimik
Ismertem korábbról az öntvényt, melynek eredetije a Zvezda 7302 kód alatt jelent meg még 2012 -ben. Annak a makettemnek a nagyját akkor le kellett selejteznem egy szerencsétlen lemosás miatt. Most, hogy 2018 –ban a Revell is megjelentette saját csomagolásában, elfogott a vágy hogy bevégezzem a korábbi küldetésemet. Az első meglepetés az volt, hogy mindössze egy festési lehetőséget kínál a készlet. Üsse kő –gondoltam-, úgy is a fedélen lévő ábrázolás miatt vettem meg. Aztán ahogy tovább mélyültem elfelé a témában, úgy adódtak a további bonyodalmak. A W.Nr.6674 -es számú F-2 -vel kapcsolatban kiderült, hogy az ábrázolandó gép eredetije ZFR-4 teleszkópos célzókészülékkel volt szerelve, amely a frontszélvédőn keresztül volt látványosan kivezetve. Ez az egyáltalán nem lényegtelen jellegzetesség nem volt jelen sem a plexin furat formájában, sem maga a célzókészülék alkatrész formájában. Ezek szerint a Revell ezt az egy festési variációt is rosszul választotta ki a készlethez. Ott ültem magam elé meredve, hogy megint egy „jóindulatú” felületesség áldozata lettem. Kellő odafigyeléssel ki tudtam volna fúrni a plexit, és húzott szálból is le tudtam volna gyártani egy a teleszkóphoz hasonlatos alkalmatosságot, de nem volt vonzó számomra ez a haditechnikai megoldás. Szomorúan lezártam magamban ezt a vonalat is. A doboz kibontása után azonnal láttam a Zvezda eredetijének minden hibáját a Revell öntvényén. Ott voltak a felesleges lépcsők [B.1], a beszívódások [B.2], és megvoltak a rejtélyes plusz részletek [B.3] is. Kíváncsian lapozgattam a Revell ’hozzáadott értékét’ az összerakási útmutatót, és magasra húzott szemöldökkel konstatáltam, hogy a matrica lakkozását sem tudták fedésbe hozni a színnyomással [B.4]. Kesergés helyett körbe néztem milyen más „gúnyát” is „akaszthatnék” a testre. Ekkor jött képbe a 6./JG 54 egyik gépe, amit Franz Eckerle repült. Régóta mozgatta a fantáziámat ez a csíkos, foltos festés, és most eljött az idő hogy nálam is alakot öltsön.
A legnagyobb hibák eltüntetésével kezdtem. A szárny felső részéről a dudorszerű lépcsőt lereszeltem, majd közel síkba csiszoltam [C.5]. Persze nem lett tökéletes a dolog, de a nagy a határozott fénytörést megszüntettem vele. A szárnyak görbeségét [D.6] meleg vízben [D.7] feszítéssel több menetben egyenesítettem ki [D.8]. A szárny alsó részén a beszívódást feltömítettem, összecsiszoltam, majd újra karcoltam, és szegecseltem [E.9] a magam szintjén. A függőleges vezérsík alkatrészeinek találkozásánál is volt egy szinteltérés [F.10], amit az elemek belsejének vékonyabbra csiszolásával [F.11] orvosoltam. A motorburkolat mindkét oldaláról lecsiszoltam azokat a plusz dudorokat [F.12], amiknek szerintem nem kellett volna ott léteznie. A géppuskavályúkból a géppuskacsöveket kivágtam, helyüket kifúrtam [G.13]. A bal oldali kipufogó felső áramlásterelő lemezének oldalra lelógó részét levágtam [G.14], mert az csak a kései F-2 –őknél jelent meg, de inkább az F-4 verziók sajátja volt. A képen is látható, hogy még így is nagyon vastag maradt a felső lemez, ezért a festés vége felé úgy maszkoltam meg, hogy az alsó része sötét, míg a felső része világos színt kapott, így optikailag sikerült elcsalni ezt a vastagságot. A sűrítő szívótorkát elölről [G.15], és belülről, illetve a törzsnek a sűrítőhöz csatlakozó részét is kifúrtam. A fülke mögötti lépcsőket [G.16] lecsiszoltam. A kipufogó sornak nagyon furcsa állása volt. Ha vízszintesbe állítottam a méretes csatlakozó részét (így vízszintesen kerül a törzsbe), akkor a magának a kipufogó sornak szomorúan lehajló helyzete volt [G.17]. Nekem ez a lógó, maga alá hajló beállítása [G.18] nem volt szimpatikus, ezért a csatlakozó részeket tőben levágtam, eltávolítottam és a maradékot az általam ismert helyzetbe ragasztottam be. Mivel a kipufogó sor alsó része érthetetlen mód sekélyebbre volt megformázva, így alá lehetett látni [G.19]. Ennek az ürességnek az eltakarására, ragasztottam egy alsó áramlásterelő lemezt [G.20] is.
Motorburkolat előtti orrgyűrű a bal motorburkolathoz képest kijjebb lógott [H.21], ezért az illesztendő elemeket több próbával egymáshoz faragtam [H.22]. A motorburkolat tetején egy hosszanti zsanér fut végig, amely olyan finom kialakítású, hogy kicsivel több ragasztó is el tudta volna tüntetni, ezért erre végig nagyon vigyáztam. A fülkében nagy dolgokat nem valósítottam meg, az ülés hevedereket [H.23] Tamiya 0,1 PLA szalagból gyártottam le. Fontos lemezosztások elmaradását pótoltam a szárny felső felületén [H.24]. A farokfutó fészkét, és a farokfutó szárához tartozó lukat egybenyitottam [I.25]. Valamikor ez idő tájt a törzs külső oldalán (a fülke vonalában) tömítettem a beszívódásokat, majd a törzsről hiányzó panelosztásokat is pótoltam. A vízhűtő a helyére bepattintva nem tudta lekövetni a szárny alsó síkjának hajlatát [I.26], ezért a hátulsó részét levágtam, és külön ragasztottam fel. A vízhűtő rögzítő karmait, és a kinyomótüskék nyomait (kiemelkedéseit) [I.27] is levágtam, hogy nagyobb szabadsággal igazíthassam az alkatrészt a szerintem megfelelőbb pozíciójába. A QuickBoost 72561 készletből származó csűrő ellensúlyok helyeit kifúrtam, azokat pillanatragasztóval rögzítettem. Az ellensúlyokba a további makettezés során minduntalan beleakadtam, letörtem, ezért újra és újra visszaragasztottam azokat. Majdnem hasonlóan járt a pitot-cső is, amibe vagy százszor beleakadtam az építés során, de valami csoda folytán az mindig csak tőben hajlott el és végig a helyén maradt.
Az antenna árbócot még festés előtt a plexibe ragasztottam, hogy kellő kohézió jöjjön létre az erős tartáshoz. A Zvezda –hoz gyártott Montex SM72225 kabin maszkolót tettem a plexire. A Montex maszkján ugyanúgy kimaradt az árbóc előtt húzódó merevítő megjelenítése [J.28], mint magán a plexin [J.29]. Pengével kivágtam a megfelelő részen a fóliát [J.30], hogy a kívánt formát megkapjam. Mivel a plexi azon részének kicsi volt a rádiusza, és a fólia ehhez képest túl merev volt, a hajlításnál folyamatosan felvált. A problémát enyhítendő, középen kivágva elvékonyítottam a maszk hajlított részét [J.31], így gyengítve az erőt, ami a felhajlást okozta. A plexibe fényes lakkal ragasztottam be a Revi 12 célzókészüléket [J.32], ami a QuickBoost 72064 készlet egy darabja volt. A hibásan lakkozott matrica lapról a műszerfalat a Microscale Liquid Decal Film folyadékjával mentettem meg, tettem használhatóvá. Alapozás után vettem csak észre, hogy a jobb oldali vízszintes vezérsík felső részének tövében egy hosszanti nyílás található [J.33]. Mivel az alsó részen koppig be volt tolva a helyére a vezérsík elem, így felülről kellett egy húzott szál beragasztásával [J.34] orvosolnom ezt a problémát.
A farokfutó szárát vastagnak találtam [K.35], levágtam, és a helyére egy vékonyabbat [K.36] ragasztottam. A villa alsó részén a tengely mögött is volt valami felesleges „pöcök” [K.37], azt is kidaraboltam mindkét oldalán. A farokfutót először RLM02 zöld –el fújtam meg [K.38], majd a Montex maszk kerék tárcsa matricáját ragasztottam fel [K.39], amit a c040-el fújtam felül [K.40]. Vágtam saját maszkot a gumi oldalfalához [K.41], azt pedig fehérrel fújtam ki [K.42]. A végeredmény [K.43] maximum is csak közelíti az eredetit, de szerintem 1:72 –ben elfogadható hatású lett. Alapozás után végeztem egy előárnyalást feketével, majd egy kis fehérszínes előkészítés után megkapta a sárga hadműveleti jelöléseket a sárkány [L.44]. A kényes színű területek száradás után ki lettek takarva a festés hátralévő szakaszaira. Színek tekintetében a Gunze C sorozatából RLM 74, 75, 76 alkotta az eredeti kamuflázst, és RLM 70, valamint 02 színekkel készült a felülfoltozás. Az utóbbinak a mintáját ceruzával előre feljelöltem [M.45], az előbbihez pedig papírból gyártottam sablonokat [N.46]. A főfutó szárait nem tudtam a fészkükbe betolni csak kb félig [O.47]. Korábban odafigyeltem, hogy se a lyukba, se szárak kapcsolódó csapjaira ne kerüljön festék, hogy az biztosan ne okozzon illesztési problémát, szorulást. Fele hosszra vágtam vissza a szárak csapjait [O.48], így már kellően mélyre tudtam tolni a szárakat. A légcsavarkúp gyűrűjének festéséhez első körben hajlékony maszkoló szalagot kívántam használni, de azzal sem a kört nem tudtam állandó íven tartani, sem a légcsavarkúp végének erős görbületét nem tudtam vele kellően lekövetni. Végül merev maszkoló szalagokból kezdtem el (a kúp azon szeletének megfelelő átmérőjétől nagyobb) karikákat kivágni [O.49]. Gyakorlatilag a próbálgatás módszerével kísérletezve eljutottam azon megfelelő méretig, ami az íven haladva oldalról egyenest adott, és méretben is megfelelt. Az MG17 géppuska csövek a QuickBoost 72389 készletéből kerültek beragasztásra még a lakkozás folyamata előtt. Matricázás előtt és után is Gunze Gx100 fényes lakkot használtam a felületre.
Vastagnak találtam a Revell matricákat, ezért a Zvezda keresztjeit használtam fel (amiket utólag felragasztva már nagynak találtam a feladatra). A Revell egyébként nem ad swastikát. Számok és jelölések a Kagero TopColors 19 –ből származnak. A festési mintánál is ezt a füzetet vettem alapul, de nem másoltam sikeresen minden részletét. Mivel ez egy Arado által DB 601 E motorral gyártott F-2 volt, ezért a C3 üzemanyag jelző helyett a 87 –es oktánszámra figyelmeztető háromszög matricát kerítettem az üzemanyag betöltő nyílás alá. A swastika elemeinek festett részeiről körben a „lakkudvart” levágtam, hogy az egyenként 4db –ból álló részt egymáshoz tudjam tolni koppig. A csúcsán álló „horgaskeresztet” egyébként is körülményes vízszintesre belőni, ha viszont azt több darabból kell beállítani, az igazi gyönyör. A Zvezda matricái nagyon érzékenyen reagáltak a Microscale lágyítómra: ott ahol kicsit hosszabb állt a nagyobb mennyiségű lágyító, ott a matrica felhólyagosodott és csak hosszas simogatással tudtam eltüntetni a keletkezett hibát. A Kagero matrica is felpuhult a lágyítómtól, így azt is bele tudtam erőltetni ecsettel a panelosztásokba, de vastagsága okán ott kevésbe lett látványos az eredmény. A panelvonalakat finoman befolyattam az AK panelezőjével, majd a felületek végső fényét félfényes lakkal megadtam a repülőnek. A plexiről a maszkot levettem, és szomorúan tapasztaltam, hogy a fújás során a festék betalált azon a kis résen, ami a kabin hátsó élénél maradt. A rést [R] korábban észleltem, de könnyelműen bíztam benne, hogy nem okoz majd problémát. A makett gerince ugyanis valamivel keskenyebb mint a plexi hátulja, valamint esetemben a bal oldalt kicsit nagyobb is a távolság hosszirányon a plexi és a törzs között. Hígítóval alig nedvesített zsebkendővel sikerült elfogadhatóvá tenni az átlátszó elemet. A kerekeket ragasztó nélkül toltam rá a futószárra, ahogy a futó burkolatot is szerettem volna. A burkolat illesztő csapjai azonban nem voltak szintben a futószár illesztő lyukaival. Figyelmesen szemlélve feltűnt, hogy lejjebb van a gép hasa, aminek csak egy oka lehet: korábban rövidebbre vágtam a szárak csatlakozóit. Újfent a leselejtezett Zvezda –ám tartozékai közül válogattam, most épp azok futószárait használtam fel. A rövidebbre vágott Revell –t ügyeskedve ki tudtam húzni, hisz azt sem ragasztottam be, majd az érintetlen tartalékot toltam a helyére. A helyes hasmagasságot végül a hosszabb (vágatlan) csatlakozó elem félig betolt helyzete adta. Persze nem így kellene kinéznie, de most ez van, ezt kell szeretni. A futóburkolat is rögtön megtalálta így a helyét. Befejezésként fújtam egy kis kormozódást a kipufogókra, beporoltam a motorágyú torkolatát és kerekeket pigmentporral, ceruzával kicsit koptattam a szárnytövet a fülkénél, és kapott az árbócra antenna huzalt.
Végszóként? A Revell Bf 109 F-2 drágábban kapható mint a Zvezda eredetije, ami ráadásul két festési lehetőséggel érkezik. A Revell –t csak akkor tudom vele szemben ajánlani, ha tényleg a német cég által nyújtott egyetlen festést akarja valaki elkészíteni. Ez esetben azonban legyen az illetőnek MicroScale lakkja a félrenyomott matricákra, fúrjon fénytörés nélkül plexit, építsen teleszkópos célzókészüléket 1:72 méretarányban, és ha fontos a történelmi hűség neki, vegyen külön swastikát is hozzá. A forma egyébként rendben van, és a méretek is többnyire jónak tűnnek. A pattintós összeállítás nekem nagyon bevált: több esetben is jól jött, hogy a nem ragasztott elemeket szét tudtam roncsolásmentesen szedni. A kisebb hibák beleférnének, de a méretes beszívódások a szárnyon már nem. Elgondolkoztató hiba ez a mai időkben. ; Bár nem sikerült néhány részletében úgy a makettem, ahogy megálmodtam, de összességében jó benyomást kelt bennem az, amit ki tudtam belőle hozni. Örülök, hogy ezt is megépíthettem.
A legnagyobb hibák eltüntetésével kezdtem. A szárny felső részéről a dudorszerű lépcsőt lereszeltem, majd közel síkba csiszoltam [C.5]. Persze nem lett tökéletes a dolog, de a nagy a határozott fénytörést megszüntettem vele. A szárnyak görbeségét [D.6] meleg vízben [D.7] feszítéssel több menetben egyenesítettem ki [D.8]. A szárny alsó részén a beszívódást feltömítettem, összecsiszoltam, majd újra karcoltam, és szegecseltem [E.9] a magam szintjén. A függőleges vezérsík alkatrészeinek találkozásánál is volt egy szinteltérés [F.10], amit az elemek belsejének vékonyabbra csiszolásával [F.11] orvosoltam. A motorburkolat mindkét oldaláról lecsiszoltam azokat a plusz dudorokat [F.12], amiknek szerintem nem kellett volna ott léteznie. A géppuskavályúkból a géppuskacsöveket kivágtam, helyüket kifúrtam [G.13]. A bal oldali kipufogó felső áramlásterelő lemezének oldalra lelógó részét levágtam [G.14], mert az csak a kései F-2 –őknél jelent meg, de inkább az F-4 verziók sajátja volt. A képen is látható, hogy még így is nagyon vastag maradt a felső lemez, ezért a festés vége felé úgy maszkoltam meg, hogy az alsó része sötét, míg a felső része világos színt kapott, így optikailag sikerült elcsalni ezt a vastagságot. A sűrítő szívótorkát elölről [G.15], és belülről, illetve a törzsnek a sűrítőhöz csatlakozó részét is kifúrtam. A fülke mögötti lépcsőket [G.16] lecsiszoltam. A kipufogó sornak nagyon furcsa állása volt. Ha vízszintesbe állítottam a méretes csatlakozó részét (így vízszintesen kerül a törzsbe), akkor a magának a kipufogó sornak szomorúan lehajló helyzete volt [G.17]. Nekem ez a lógó, maga alá hajló beállítása [G.18] nem volt szimpatikus, ezért a csatlakozó részeket tőben levágtam, eltávolítottam és a maradékot az általam ismert helyzetbe ragasztottam be. Mivel a kipufogó sor alsó része érthetetlen mód sekélyebbre volt megformázva, így alá lehetett látni [G.19]. Ennek az ürességnek az eltakarására, ragasztottam egy alsó áramlásterelő lemezt [G.20] is.
Motorburkolat előtti orrgyűrű a bal motorburkolathoz képest kijjebb lógott [H.21], ezért az illesztendő elemeket több próbával egymáshoz faragtam [H.22]. A motorburkolat tetején egy hosszanti zsanér fut végig, amely olyan finom kialakítású, hogy kicsivel több ragasztó is el tudta volna tüntetni, ezért erre végig nagyon vigyáztam. A fülkében nagy dolgokat nem valósítottam meg, az ülés hevedereket [H.23] Tamiya 0,1 PLA szalagból gyártottam le. Fontos lemezosztások elmaradását pótoltam a szárny felső felületén [H.24]. A farokfutó fészkét, és a farokfutó szárához tartozó lukat egybenyitottam [I.25]. Valamikor ez idő tájt a törzs külső oldalán (a fülke vonalában) tömítettem a beszívódásokat, majd a törzsről hiányzó panelosztásokat is pótoltam. A vízhűtő a helyére bepattintva nem tudta lekövetni a szárny alsó síkjának hajlatát [I.26], ezért a hátulsó részét levágtam, és külön ragasztottam fel. A vízhűtő rögzítő karmait, és a kinyomótüskék nyomait (kiemelkedéseit) [I.27] is levágtam, hogy nagyobb szabadsággal igazíthassam az alkatrészt a szerintem megfelelőbb pozíciójába. A QuickBoost 72561 készletből származó csűrő ellensúlyok helyeit kifúrtam, azokat pillanatragasztóval rögzítettem. Az ellensúlyokba a további makettezés során minduntalan beleakadtam, letörtem, ezért újra és újra visszaragasztottam azokat. Majdnem hasonlóan járt a pitot-cső is, amibe vagy százszor beleakadtam az építés során, de valami csoda folytán az mindig csak tőben hajlott el és végig a helyén maradt.
Az antenna árbócot még festés előtt a plexibe ragasztottam, hogy kellő kohézió jöjjön létre az erős tartáshoz. A Zvezda –hoz gyártott Montex SM72225 kabin maszkolót tettem a plexire. A Montex maszkján ugyanúgy kimaradt az árbóc előtt húzódó merevítő megjelenítése [J.28], mint magán a plexin [J.29]. Pengével kivágtam a megfelelő részen a fóliát [J.30], hogy a kívánt formát megkapjam. Mivel a plexi azon részének kicsi volt a rádiusza, és a fólia ehhez képest túl merev volt, a hajlításnál folyamatosan felvált. A problémát enyhítendő, középen kivágva elvékonyítottam a maszk hajlított részét [J.31], így gyengítve az erőt, ami a felhajlást okozta. A plexibe fényes lakkal ragasztottam be a Revi 12 célzókészüléket [J.32], ami a QuickBoost 72064 készlet egy darabja volt. A hibásan lakkozott matrica lapról a műszerfalat a Microscale Liquid Decal Film folyadékjával mentettem meg, tettem használhatóvá. Alapozás után vettem csak észre, hogy a jobb oldali vízszintes vezérsík felső részének tövében egy hosszanti nyílás található [J.33]. Mivel az alsó részen koppig be volt tolva a helyére a vezérsík elem, így felülről kellett egy húzott szál beragasztásával [J.34] orvosolnom ezt a problémát.
A farokfutó szárát vastagnak találtam [K.35], levágtam, és a helyére egy vékonyabbat [K.36] ragasztottam. A villa alsó részén a tengely mögött is volt valami felesleges „pöcök” [K.37], azt is kidaraboltam mindkét oldalán. A farokfutót először RLM02 zöld –el fújtam meg [K.38], majd a Montex maszk kerék tárcsa matricáját ragasztottam fel [K.39], amit a c040-el fújtam felül [K.40]. Vágtam saját maszkot a gumi oldalfalához [K.41], azt pedig fehérrel fújtam ki [K.42]. A végeredmény [K.43] maximum is csak közelíti az eredetit, de szerintem 1:72 –ben elfogadható hatású lett. Alapozás után végeztem egy előárnyalást feketével, majd egy kis fehérszínes előkészítés után megkapta a sárga hadműveleti jelöléseket a sárkány [L.44]. A kényes színű területek száradás után ki lettek takarva a festés hátralévő szakaszaira. Színek tekintetében a Gunze C sorozatából RLM 74, 75, 76 alkotta az eredeti kamuflázst, és RLM 70, valamint 02 színekkel készült a felülfoltozás. Az utóbbinak a mintáját ceruzával előre feljelöltem [M.45], az előbbihez pedig papírból gyártottam sablonokat [N.46]. A főfutó szárait nem tudtam a fészkükbe betolni csak kb félig [O.47]. Korábban odafigyeltem, hogy se a lyukba, se szárak kapcsolódó csapjaira ne kerüljön festék, hogy az biztosan ne okozzon illesztési problémát, szorulást. Fele hosszra vágtam vissza a szárak csapjait [O.48], így már kellően mélyre tudtam tolni a szárakat. A légcsavarkúp gyűrűjének festéséhez első körben hajlékony maszkoló szalagot kívántam használni, de azzal sem a kört nem tudtam állandó íven tartani, sem a légcsavarkúp végének erős görbületét nem tudtam vele kellően lekövetni. Végül merev maszkoló szalagokból kezdtem el (a kúp azon szeletének megfelelő átmérőjétől nagyobb) karikákat kivágni [O.49]. Gyakorlatilag a próbálgatás módszerével kísérletezve eljutottam azon megfelelő méretig, ami az íven haladva oldalról egyenest adott, és méretben is megfelelt. Az MG17 géppuska csövek a QuickBoost 72389 készletéből kerültek beragasztásra még a lakkozás folyamata előtt. Matricázás előtt és után is Gunze Gx100 fényes lakkot használtam a felületre.
Vastagnak találtam a Revell matricákat, ezért a Zvezda keresztjeit használtam fel (amiket utólag felragasztva már nagynak találtam a feladatra). A Revell egyébként nem ad swastikát. Számok és jelölések a Kagero TopColors 19 –ből származnak. A festési mintánál is ezt a füzetet vettem alapul, de nem másoltam sikeresen minden részletét. Mivel ez egy Arado által DB 601 E motorral gyártott F-2 volt, ezért a C3 üzemanyag jelző helyett a 87 –es oktánszámra figyelmeztető háromszög matricát kerítettem az üzemanyag betöltő nyílás alá. A swastika elemeinek festett részeiről körben a „lakkudvart” levágtam, hogy az egyenként 4db –ból álló részt egymáshoz tudjam tolni koppig. A csúcsán álló „horgaskeresztet” egyébként is körülményes vízszintesre belőni, ha viszont azt több darabból kell beállítani, az igazi gyönyör. A Zvezda matricái nagyon érzékenyen reagáltak a Microscale lágyítómra: ott ahol kicsit hosszabb állt a nagyobb mennyiségű lágyító, ott a matrica felhólyagosodott és csak hosszas simogatással tudtam eltüntetni a keletkezett hibát. A Kagero matrica is felpuhult a lágyítómtól, így azt is bele tudtam erőltetni ecsettel a panelosztásokba, de vastagsága okán ott kevésbe lett látványos az eredmény. A panelvonalakat finoman befolyattam az AK panelezőjével, majd a felületek végső fényét félfényes lakkal megadtam a repülőnek. A plexiről a maszkot levettem, és szomorúan tapasztaltam, hogy a fújás során a festék betalált azon a kis résen, ami a kabin hátsó élénél maradt. A rést [R] korábban észleltem, de könnyelműen bíztam benne, hogy nem okoz majd problémát. A makett gerince ugyanis valamivel keskenyebb mint a plexi hátulja, valamint esetemben a bal oldalt kicsit nagyobb is a távolság hosszirányon a plexi és a törzs között. Hígítóval alig nedvesített zsebkendővel sikerült elfogadhatóvá tenni az átlátszó elemet. A kerekeket ragasztó nélkül toltam rá a futószárra, ahogy a futó burkolatot is szerettem volna. A burkolat illesztő csapjai azonban nem voltak szintben a futószár illesztő lyukaival. Figyelmesen szemlélve feltűnt, hogy lejjebb van a gép hasa, aminek csak egy oka lehet: korábban rövidebbre vágtam a szárak csatlakozóit. Újfent a leselejtezett Zvezda –ám tartozékai közül válogattam, most épp azok futószárait használtam fel. A rövidebbre vágott Revell –t ügyeskedve ki tudtam húzni, hisz azt sem ragasztottam be, majd az érintetlen tartalékot toltam a helyére. A helyes hasmagasságot végül a hosszabb (vágatlan) csatlakozó elem félig betolt helyzete adta. Persze nem így kellene kinéznie, de most ez van, ezt kell szeretni. A futóburkolat is rögtön megtalálta így a helyét. Befejezésként fújtam egy kis kormozódást a kipufogókra, beporoltam a motorágyú torkolatát és kerekeket pigmentporral, ceruzával kicsit koptattam a szárnytövet a fülkénél, és kapott az árbócra antenna huzalt.
Végszóként? A Revell Bf 109 F-2 drágábban kapható mint a Zvezda eredetije, ami ráadásul két festési lehetőséggel érkezik. A Revell –t csak akkor tudom vele szemben ajánlani, ha tényleg a német cég által nyújtott egyetlen festést akarja valaki elkészíteni. Ez esetben azonban legyen az illetőnek MicroScale lakkja a félrenyomott matricákra, fúrjon fénytörés nélkül plexit, építsen teleszkópos célzókészüléket 1:72 méretarányban, és ha fontos a történelmi hűség neki, vegyen külön swastikát is hozzá. A forma egyébként rendben van, és a méretek is többnyire jónak tűnnek. A pattintós összeállítás nekem nagyon bevált: több esetben is jól jött, hogy a nem ragasztott elemeket szét tudtam roncsolásmentesen szedni. A kisebb hibák beleférnének, de a méretes beszívódások a szárnyon már nem. Elgondolkoztató hiba ez a mai időkben. ; Bár nem sikerült néhány részletében úgy a makettem, ahogy megálmodtam, de összességében jó benyomást kelt bennem az, amit ki tudtam belőle hozni. Örülök, hogy ezt is megépíthettem.
|
|
A
|
|
|
B
|
|
|
C
|
|
|
D
|
|
|
E
|
|
|
F
|
|
|
G
|
|
|
H
|
|
|
I
|
|
|
J
|
|
|
K
|
|
|
L
|
|
|
M
|
|
|
N
|
|
|
O
|
|
|
P
|
|
|
Q
|
|
|
R
|
|
|
S
|
|
|
T
|
|
|
U
|
2019.03.02.