Pintér György - Múzeumi krimik
Néhány évnyi „pihenés” után újrakezdő makettezőként egy Vaterán vásárolt Revell-féle 1:1200-as hajómodellel kezdtem, mégpedig a Bismarck-kal.
Valószínűleg sokan ismerik eme hajó történetét, mely első útja a hullámsírba vezetett. Ám ez nem a Titanic-éhoz hasonló katasztrófa miatt történt, hanem a szövetséges haderő áldozatává vált. A Bismarck 1941. május 18-án futott ki a Prinz Eugen kíséretében, azzal a céllal, hogy minél több szövetséges konvojhajót süllyesszenek el. Az angolok azonban már a két hajó indulása előtt hírt szereztek a Bismarck és testvérhajója, a Tripitz létezéséről, ezért annyira „betojtak” hogy hadjáratot indítottak a testvérhajók ellen. Az angoloknak volt okuk a félelemre. A Bismarck és a Prinz Eugen feltartóztatására küldött HMS Hood és HMS Prince of Wales tapasztalhatta meg először a német haditechnika új vívmányát. A Hood a Bismarck ötödik sortüze után egyszerűen felrobbant és az óceán fenekére süllyedt, míg a Prince of Wales komoly sérüléseket szenvedett, viszont ezután folyamatos „követésre” álltak be az angolok, hogy bevárják az erősítést.
A Hood egyik találata megebezte a német óriást, melynek az első üzemanyagtartályából folyt az üzemanyag, így Franciaország felé vették az irányt a Prinz Eugen-nel, mely később elszakadt a Bismarck-tól, hogy legalább az egyik német hajó tudja teljesíteni a küldetését. A Prince of Wales, valamint a később hozzácsapódott Norfolk és Dorsetshire cirkálók időnként közel merészkedtek a Bismarck-hoz, mely azonnal hárított.
Az angolok, miután megtudták, hogy elsüllyedt a Hood, riadóztatták az egész szövetséges flottát, hogy kutassa fel és semmisítse meg a Bismarckot. A King George V, a Rodney és az Ark Royal lesben várta, hogy a Bismarck az útjukba kerüljön. Az Ark Royal-ról felszállt egyik Swordfish gépnek sikerült a legkényesebb pontján eltalálnia a Bismarck-ot, mégpedig a kormánylapátnál, mely 15°-os bal irányú szögben beragadt, így a hajó egyenesen az angolok karmaiba szaladt. A német legénység szó szerint az utolsó leheletéig küzdött a hajóért, mely több száz találatot kapott, azonban még így sem süllyedt el. Több torpedó is eltalálta, ám később kiderült, hogy maga a legénység küldte hullámsírba szeretett óriásukat.
De most essék végre szó a makettről is!
A készletet szemlélve megfigyelhetjük, hogy a méretéhez képest igencsak részletes makettel állunk szemben. Még a két Arado típusú hidroplán is megtalálható. A legjobb azonban az, hogy nem kell sokat használni a ragasztót, mivel kissé még passzentosak is az összekapcsolódó elemek. A mellékelt festékek listája tökéletesen elegendő, ám én például lehagytam az orr és a tat páncélszürke festését, mivel a kifutás napján még csupán ezzel a festéssel volt látható.
A lövegtornyokat úgy lehet behelyezni, hogy elforgathatók legyenek, és ez benne a legjobb (leginkább fényképek készítésénél). És még mielőtt bárki felhánytorgatná, hogy miért merészeltem horogkeresztes zászlót festeni a hajó orrára és tatjára, nos azért, mivel ez az eredeti hajón is megtalálható volt (az egyik eredeti víz alatt készült felvételen is látszik a még ma is tisztán kivehető horogkereszt a taton). Én nem mint „önkényuralmi jelképet”, hanem mint történelmi „relikviaként” alkalmaztam, igaz, az eredeti összeállítási útmutató festési részénél ez nem szerepel.